Felfedezési napló 422. nap. Dr. Allegra Black, biológus bejelentkezik.
-A mai nap is csodálatos volt az Ocan bolygón. Találtunk egy apró kis gyíkszerű lényt. Meglehetősen hasonlít a Föld kaméleon gyíkjaira, de azt hiszem, hogy a két hártyás szárny a hátukon eltérést mutat. Hiszen tudnak repülni, míg a mi kaméleonunk nem tud.
Mindig elgondolkozok ezen a szóhasználaton. MI. A Földiek. Úgy, hogy életemben nem láttam a Földet, csak képeken. Könyvekben. Hiszen a születésem után pusztult el. Ezért sem tartanak olyan megbízható szaktudásnak, a végzettségeim és érdemeim ellenére sem. Hiszen én csak a könyvekből tanultam meg a tektonikát, az évszakok változását és látványát, okai és következményeit. Én csak filmekben láttam vulkánkitörést és vágtató gazellákat a szaharában. Azt hiszem ez az oka, hogy engem (is) küldtek ide le, erre a bolygóra. És végre! Végre talaj van a lábam alatt, megérinthetem a zöld leveleket. Ezernyi inger és érzés, amely azóta cikázik a fejemben és még inkább a szívemben, mióta megérkeztünk erre a bolygóra. És ez az új faj! Tele vagyok élményekkel, érzésekkel és gondolatokkal. Azonban a Felfedezési naplóban csak a tárgyilagos dolgokat oszthatom meg. Néha nem sikerül erre hagyatkoznom és elmondok olyan dolgokat is, aminek semmi relevanciája nincsen. Elnézést érte.
Megköszörülöm a torkomat, igyekszem eltüntetni a szememből az észveszejtő csillogást, és objektíven folytatni a beszámolómat:
-Felfedeztünk egy aprócska patakot a hegyek között. Nem tudjuk még, hogy honnan ered, vélhetőleg valami föld alatti barlangból. Holnap ez lesz a program – hogyha engedélyezi a Consilium. – teszem hozzá és csöppet elpirulok. Néha elfelejtem, hogy nem, nem én és nem a csapat dönt arról, hogy mit kell vizsgálnunk és hogy mit kell megnéznünk. Szabad döntés? Az nincs. Még egy virágot sem téphetünk le engedély nélkül. Bár nem is tennénk.
-A vörös homokmintákat kielemeztük. Vast és egy ismeretlen anyagot találtunk benne. A mintákat már felcímkéztük, holnap reggel az első lesz, hogy felküldjük a hajóra. Az ottani rendszerekkel biztosan azonosítani tudják az alkotó elemeket. Talán valami fontosat találhatunk benne. (…)
Annyi különleges van itt ezen a bolygón, hiszen ez a nép is fejlettebb, mint mi vagyunk. Van néhány hígagyú embertársam, akik szerint egyszerű nomádok, és néhány évezreddel le vannak maradva tőlünk. Én nem így gondolom. Szerintem egy csodálatos fajt találtunk, csodálatos erőkkel és felfogással. Hiszen ők annyira összetartanak, törődnek egymással és segítik egymást. Harmóniában élnek egymással és a természettel. Azt hiszem ezért lettem biológus és ökológus, hogy ezt elérhessem. Az emberek ezt a képességüket már jó régen elveszítették. Sajnos. De az ocantisok még nem. Ők még így élnek egységben, harmóniában. És ez számomra csodálatos. Sokan álmodozónak, naívnak tartanak. Igen, én is hallom a pletykákat, a sutyorgást a forradalomról, egy nagy harcról, háborúról. De nem vagyok képes elhinni, hogy itt is ugyan azt akarjuk folytatni, amit egykor a Földön. Hiszen…
Az ember tanul a hibáiból, nem?
-U.i.: Hogyha Prof.. X. Y. (megalkotható karakter) felébred, kérem tegyék lehetővé számomra a kommunikációt vele! Köszönöm. – mondom el szinte robotikusan az utolsó mondatomat, amit minden egyes Felfedező naplóbejegyzésemhez hozzáteszek, mióta leérkeztünk a bolygóra. Mióta megláttam, hogy a méltán híres Professzor a lefagyasztottak között van, minden egyes nap megkérdezem, hogy felébredt-e már. Hiszen logikus, hogy felébresztik majd, nem? Hatalmas koponya, pláne az új létformák témakörében. Fel kell ébrednie. És ha felébred, ott leszek, hogy tanulhassak tőle. Mindent. Új információk a Földről. El sem hiszem!