Becenév: Lia Faj: ocantis Születési hely, idő: 2612. december 23., Ocan bolygó Kor: 14 év Csoport: levegő Család: Csak anyukám van, apukámat nem ismerem. Családi állapot: egyedülálló Szexuális beállítottság: heteroszexuális Karakter arca: Millie Bobby Brown
We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings
Jellem
Nagyon szeretem az édes dolgokat, de a személyiségem már kevésbé édes. Inkább mondanám magam könyörtelennek és összetörtnek egyszerre. Nem könnyű úgy felnőnöd, hogy a körülötted lévők boldog családban élnek, míg te mindössze az édesanyádra számíthatsz. Úgy érzem, hogy talán ezért is vagyok érettebb a korosztályomnál. Az állandó aggodalom, hogy anyukámmal történik valami és teljesen magamra maradok, egyszerűen kikészít. Szeretnék jobban vegyülni a kortársaimmal és vidám lenni amíg csak lehet, de egyszerűen nem megy. Úgy érzem, hogy a felhőtlen gyermekkor az én életemből kimaradt, s ezáltal vagyok annyira merev és rideg. Titkos vágyam egyszer megtalálni az édesapám, de akármennyire is erősnek tartom magam, ez a feladat még számomra is nehéz. Viszont makacsságomból kifolyólag ezt sosem fogom feladni. Kitartó vagyok, elérem, amit akarok.
- Anya, anya, anya! – ordítom sírva a nőnek, aki a világra hozott, s aki élete minden egyes percét nekem szenteli, hogy jobb életem legyen, mint neki valaha volt. A könnyek, mint egy folyó csordogálnak le az arcomon, s nem tudok rájönni, hogy mi lehet a baj. Nem vagyok magányos, de azt sem mondanám, hogy elég ember van az életemben, akik boldoggá tesznek. Minden annyira zavaros mostanában, rohamok törnek rám, s közben égető fájdalom uralja testem, de ami a legszörnyűbb az egészben, hogy senki sem tudja megmondani, mi lehet a bajom. Mindenki azt hinné, hogy ma már mindent seperc alatt meg lehet állapítani, de ez nem így van. Az orvosok tanácstalanul állnak az állapotom előtt. Azt mondják pszichésen és testileg is minden rendben van velem. Akkor ez mégis mi? Talán megjátszom? Még mit nem! Léptek zaját hallom és mikor felpillantok meglátom anyát, kinek szeme könnyes az aggodalomtól. Őszintén szólva, nem is tudom, hogyan lehetne másként reagálnia, hiszen újból a lányát látja a földön, aki magzatpózba összekuporodva szenved. Ez mindenki rémálma. - Kicsim nyugodj meg, minden rendben lesz – simítja meg az arcom és leül mellém a hideg, kemény padlóra. Remeg, akárcsak én, de nem tudja mit tehetne. Azt mondják a tehetetlenség mindennél rosszabb dolog. Én is ezt érzem, hiszen ilyen állapotban nem indulhatok el apám felkutatására, bárhol lehet és betegen nem a legjobb döntés nekivágni a nagyvilágnak. Egyedül kellene megtennem ezt az utat, mivel anya nem hajlandó még csak egy árva fotót sem mutatni róla, pedig jól tudja, hogy kiről van szó. Bár itt lenne most a férfi, aki annyi fájdalmat okozott anyámnak! Talán, ha mellette maradt volna most tudna rajtam segíteni. - Lia – suttogja a füleimbe, s érzem a leheletét szétáradni az arcomon. – Bármi is fog történni én mindig itt leszek melletted – jelenti ki magabiztosan, ami egy apró ünneplésre ad okot a belsőmben. Bármilyen időket is élek, ha ő itt van, akkor nincs okom mitől tartani. Egy nap talán teljesül a legfőbb vágyam és a rohamaim is elmúlnak, de addig is anyám itt lesz velem.
Memento Mori
Információk Rólad, amiket meg mersz osztani (név, kor, multik stb.)
Gyönyörűen szívszorító, keserédesen melankólikus, és még ragozhatnám hogy mennyi bizsergető és libabőrt okozó érzést váltottál ki belőlem, ezzel a néhány sorra. Igen, néhány sorral, mert nem volt túlontúl hosszú az ET-d viszont én még annyira de annyira olvastam volna tovább! Akartam megtudni mi van veled, hogy mi bánt, hogy mi fáj, hogy mi éget... hogy ki az édesapád, hogy mit válaszoltál édesanyád biztató szavaira! De talán majd egy játékban, a múlt egy szeletében, vagy csak a kakter információba, vagy bármiben, mert én tudni akarom, olvasni akarlak, azt akarom, hogy megfogd az apró kis kezeddel a szívemet és ne ereszd el! Tökéletesnek találtam az ET-det, nagyon örülök hogy én lehettem az a szerencsés, akinek ez a lehetőség megadatott. Gyönyörű a pb-d és külön tetszik, hogy nem egy mindennapi arcot választottál. Én őt személy szerint nem ismertem eddig, viszont azt hiszem, örömmel nézegetem majd a képeit! Nem szeretnélek tovább feltartani.... irány foglalózni... Csodásat alkottál... ^^
Csüt. Jan. 04, 2018 12:35 am
- Anya, anya, anya! – ordítom sírva a nőnek, aki a világra hozott, s aki élete minden egyes percét nekem szenteli, hogy jobb életem legyen, mint neki valaha volt. 
