A Jola új legénységének második küldetésére indul, ezúttal már teljes létszámmal, sőt, ami azt illeti kicsit zsúfoltabban is vannak, mint ami kényelmes lenne. Útban az aszteroida öv felfedezését célzó küldetésre a hajónak ki kell tennie két tucat tudóst, és technikust, hogy a korábban csak szondák által felderített Shax névre keresztelt kisbolygón kezdjék meg a munkálatokat.

Mielőtt azonban Erre sor kerülhetne, egy kis létszámú felderítőcsapatnak kell megbizonyosodnia róla, hogy a törpebolygó valóban veszélytelen. Mielőtt a sikló útnak indulna a bátor "önként jelentkezőkkel", a kapitány még tart egy gyors eligazítást.
-Rendben, felteszem mindenki olvasta a jelentést, de ha mégsem, a fontosabb tudni valók: Atmoszféra nincs, szóval mindenki nagyon vigyázzon a szkafanderére, és pláne ne próbálja levenni. A gravitáció egy tizenkettede csupán a normálisnak, szóval óvatosan ugráljanak. Végül, a bolygón látható élőlények elég békésnek tűnnek, de azért kerüljék el őket. Egy helyi napot kell ott tölteniük, ami négy Földi órának felel meg. Van kérdés?
Végignéz az egybegyűlteken.

Az eligazítás után felszalad a szemöldököm. Nincs atmoszféra, de van élet? Felettébb izgalmas helynek látszik. Na persze. - A nyugágyamat vihetem? - kérdezem, de azért a feladaton jár a fejem. Hogyan lehetne egyszerre lazulni és dolgozni és mindezt a parancsnok szeme láttára. Közben elkezdem lehívni az adatokat a kisbolygóról amiket tudni lehet. Főleg a terep viszonyokra vonatkozókat.

Steele csak biccent, és ellenőrzi a kezében tartott rohampuskát, illetve a sisakja épségét, mielőtt a két közlegényéhez fordulna, hogy őket is gyorsan lecsekkolja, igaz ezúttal már csak szemmel. Szigorúan átnézi mindkét katonát, főleg a rossz hírű Hicks-et, akinek valamiért több figyelmet szentel még a rejtélyes Denisov-nál is.Végül egy szó nélkül tiszteleg a kapitánynak, és felsétál a sikló rámpáján.

Úgy vélem a Consiliummal szemben egyedül semmi esélyem, ezért mindenképpen szükségem van egy csapatra, sőt mit több barátokra, akik ki tudnak állni mellettem, ha arról van szó. Félre ne értse senki, ez nem a szó pejoratív értelmében vett érdek a részemről, sokkal inkább egy elvetett magként értendő, melyet, ha megfelelően gondozunk, a végén meghálálja a törődést. Abban hiszek, mint, amiben a Földön is tettem. Ha segítek másokat, ők is visszasegítenek valamilyen módon, ez viheti előre a közösséget és formálhat csapattá.
A kapitány részéről megkaptam az esélyt, eltörlődött a potyautas titulusom és a légzsilipek is zárva maradtak. Maradhattam, én pedig szeretném máris meghálálni és most itt vagyok az eligazítóban egy olyan küldetés előtt, melyen még soha nem vettem részt. Soha, hiszen Alvó voltam, nem vagyok kiképezve, ha a pár órával korábbi gyorstalpalót nem vesszük ide, nem konyítok egy cseppet sem az űrutazáshoz, az űrbéli viselkedéshez. Földi kiképzést kaptam, mely egy teljesen más világ volt, de itt vagyok és kész vagyok vállalni a kockázatot.
Végighallgatva a kapitány szavait, kérdés nem fogalmazódik meg bennem, fejemet nemlegesen rázom, de egészen biztos vagyok abban, hogy lényegi kérdések és hasznos válaszok fognak elhangozni, mielőtt útnak indulnánk. Egyelőre próbálom memorizálni az arcokat, később megpróbálom majd nevekhez is párosítani őket, illetve csendben figyelek, akár egy agyturkász, kíváncsi vagyok, ki milyen habitussal rendelkezik közülünk, kihez mikor és miért érdemes szólni, kire miben számíthatok, ha úgy adódik. Összeszokott csapathoz mindig is nehéz volt csatlakozni.

Szokásomtól eltérően kussban maradok és bár lenne ötletem, semmi viccessel nem kápráztatom el a tiszti kart. Tudomásul veszem a feladatot, és Steele pillantását követve a fegyveremre pillantok, amit már korábban is ellenőriztem.
Szándékosan figyelek arra, hogy ne a kapitány feleségeként viselkedjek, így csak egy tisztelgés jut most neki, meg egy félmosoly, aztán szándékosan beleütközve kicsit Nikoba felsétálok én is a rámpán.

A kapitány végighallgatja a két kérdést, és az orrán át vesz egy mély levegőt, mielőtt ha nem is kimérten, de azért tiszthez méltón felelne:
-Kitűnő kérdés. Nem, nem hozhatnak vissza semmit, még egy kődarabot sem. ÉS jól Látja Silver Al-parancsnok, ez egy rutinküldetés lesz. Próbáljanak meg azért nem elaludni. Az akciót Peterson parancsnok vezeti. 2 Technikus is magukkal megy. Segítsenek nekik elhelyezni a műszereket, várják ki a 4 órát, és aztán nyomás haza. Leléphetnek!
Biccent Freya-nak, Jack vállát viszont elkapja, amikor a férfi elhaladna mellette, és közel hajol hozzá, szigorú arcot vágva, hogy a fülébe súgjon valamit.
-Tarts rajta a szemed Steele-en.
további magyarázatot nem ad. Már engedi is az útjára. Presiinek cska biccent egyet, és utólag veszi csak észre, hogy nem tiszthez méltón mosolyog. Gyorsan rendezi is ezt.


A kisbolygó a sikló utazósebességével negyed órára sincs. A landolást követően egy völgyben találja magát a csapat. Számtalan formában gépi fagyira emlékeztető ember méretű csúcs formájú kődarab hever szanaszét, illetve a távolban láthatóan a Gránit remeték, az óriási, homárra emlékeztető lények, amik alig mozdulnak, és csupán a hátukon elhelyezkedő négy gombára emlékeztető testrész csillogása miatt tűnnek ki a környezetükből. A két technikus felpakolja az eszközeit, és várja a katonák parancsait, hogy elhelyezhessék négyszög alakban a gépeket a hajó körül.

Látom, hogy a Kapitány próbálja tartani magát, amin nagyot mosolygok. Azt hiszem Jackel ki fogjuk őt készíteni. A válaszokra csak bólintok egyet, majd én is kezembe veszem a holmim és a többiek után indulok.
Az úton semmi izgalmas nem történik. Mindenki felveszi a biztonságot adó ruhát, majd csak várunk a landolásra. Amint ez megtörtént elsőként lépek a bolygóra fegyveremet készenlétbe tartva.
-Biztosítsátok a helyszínt.*Adom ki a parancsot.*

Nagyot sóhajtanék ha éppen olyan fickó volnék. Ehelyett csak a szemöldököm szalad feljebb egy pillanatra kérdőn de mivel bővebb választ nem kapok meg rántom a vállamat. Az út remekül telik a siklóban. Nevezzenek paranoidnak, de felszállás után rögtön felteszem a szkafander sisakot. Persze nem zárom le. Ha vészhelyzet állna elő a a be épített automatika rögtön légmentesen zárná a sisakot. Ki használom az időt és minden ember helyzet jelzőjét rá hangolom a kijelzőmre. Így mindig tudni fogom ki merre jár. landolás után miközben Freya a parancsokat osztogatja én rossz gyerek módjára az egyik masszív szikla felé sétálok, majd a zéró gravitációs jelölő festékkel kínaiul rá írom az első obszcén szót ami a helyről eszembe jut "fos tanya". Nos el is neveztem a planétát. valami sokkal jobb néven mint eredetileg adtak neki.
- Ügye nem felejtette el senki, hogy nem ugrik túl nagyot mert egy erős ugrással el lehet szakadni a kis bolygó vonzás körzetéből?