- Aria! Azt mondtam, hogy ne csináld már ezt.- üvölt rám anyám mérgesen. Én meg ijedten meredek rá, kiejtve az apró kis kockákat a kezemből.
- De hisz nem csináltam semmit. - nézek ártatlanul a szemébe. Valójában fogalmam sincs, hogy most mi rosszat csinálhattam. Egyszerűen csak csendben játszottam az újonnan kapott játékaimmal. Ezért nem kellene így kiakadnia.
- Megmondtam, hogy ne játsszál folyamatosan. Egyében se jár az eszed mint hülyeségeken. - hangja ridegen és ijesztően hangzik. Kissé megrémülök, amint erősen megragadja a karomat.
- Ez fáj. -szisszenek fel és szememből érzem egy könnycsepp lefolyik az arcomon.
- Fájni is fog, ha nem teszed azt amit én mondok. - Mit? 9 éves vagyok, mégis mi mást kéne csinálnom a játékon kívül. Bár azt hiszem tudom, hogy mit akar. Rendes háziasszonyt akar csinálni belőlem. Folyton azt hajtogatja, hogy meg kell tanulnom egyet s mást, ahhoz, hogy jó feleség váljon belőlem.
De én tudom, már most tudom, hogy nem akarok pusztán feleség lenni. Nem. Tudom, hogy mindenki azt csinálja és látom is. De én nem vagyok ilyen, én nem. Mire mondanék valamit már magával húz a konyhába, hogy megtanuljak főzni. Kézzel, lábbal próbálok ellenállni, de nem sikerül. Nyafogok meg megpróbálok kiszabadulni a karmaiból. Nem enged el. Sőt még alaposan bele is ver a fenekembe. Én meg sírva rohanok a szobámba. Anya meg inkább elmegy otthonról, egyedül hagyva engem. Orra alatt azt mormolja, hogy minek kellett neki gyereket szülnie...
Valami nagy felhajtásra készülnek a szüleim. Nem tudom, hogy pontosan mire, de a bátyám is itthon lesz erre. Csupa színjáték az egész. Én inkább ülnék a szobámban és olvasnék valamit. De Eric érkezésének nagyon is örülök, olyan régen láttam már őt. Úgy hiányzik, ő az egyetlen, aki megért engem.
Amint megérkezik rögtön a nyakába ugrok.
- Bátyus. - mosolyogva ő is megölel, ám szinte alig bír el a karjában.
- Hugi nem vagy már olyan könnyű, mint kiskorodban. - jegyzi meg. Hát igen 18 éves koromra biztosan nincs már meg az a pehely súlyom, mint gyerekként. Anya kevésbé örül neki, rideg mosollyal köszön és, már megy is be a konyhába.
Nem sokkal később ismét kopogás hallatszik. Fogalmam sincs ki lehet. Azt hittem csak a bátyám kedvéért volt csinálva ez az egész. Eric és én is értetlenül megyünk az előszobába. Egy férfi érkezett azt hiszem a szüleivel.
- Oh itt is van az én édesem. - bájolog anya rám mutat. Mi folyik itt? Ez nem az én anyám. Furcsán meredek magam elé. Nem értek semmit. Mire magyarázatot kérnék karon ragad, de nem olyan erősen mint régen, hanem finoman. - Ő itt a jövendőbeli férjed. - Hogy mi?! Tudtam, hogy valami folyik itt. Teljesen lesokkoltam. A földbe gyökereztek a lábaim. Eric pont ugyanolyan furcsán néz anyára, mint én. Ezek szerint őt is éppúgy lesokkolta a dolog, mint engem.
- TESSÉK?! - szikráznak a szemeim. Remélem csupán félreértettem az egészet. Én biztosan nem akarok férjhez menni, az kizárt. Anyám teljesen megbolondult. Azt hiszi uralma van az életem fölött. Pedig nincs és nem is lesz.
- Jól hallottad édesem. - mondja nyomatékosan. - Ő a férjed és üdvözöld szépen. - Üdvözli a nyavalya, mert én biztosan nem. Dühösen és morcosan hagyom el a helyiséget a szobám felé. Közben azért oda szólok.
- Én biztosan nem megyek férjhez. KI VAN ZÁRVA! - azzal be is csapva az ajtót magam mögött.
- Akkor is férjhez mész, ha nem is akarod! És ehhez az úriemberhez fogsz férjhez menni! Ha arról álmodsz akkor tévedsz, sosem lesz orvos belőled. Nem engedem! - üvölti utánam anyám. Én pedig zokogni kezdek egyre jobban és hangosabban. Nem akarom. A saját életemet akarom élni. A sarkamra kell állnom. Nem szabad engednem. Erősnek kell lennem. Próbálom nyugtatni magamat. Bár a szívem majd belesajdul a fájdalomba.
Annyit sikerült elérnem, hogy még várnak ezzel a házassággal. Szerencsémre a férfi is belement de csak azzal a feltétellel, hogy a szüleim nem gondolják meg magukat akármi is lesz. Nehéz volt, de ennyit ki harcoltam magamnak. Közben abban reménykedem, hogy elfelejt vagy találok más valakit, akit nem anyámék szereztek.  Miért kell így élnem? Vajon szeretni fog egyszer igazán valaki?