Amikor arról beszél, hogy én az ő hangját meghallanám, ha hangosan beszélne, érzem mindjárt olyat teszek, amit nem biztos, hogy bánni fogok. Na meg az a stílus ahogy beszél velem. Szinte szét robbanok a méregtől. Mit képzel magáról ez az ember? Hol érzi magát? Úgy látom egyáltalán nem tudja kivel áll szemben. Mit keresnek a hajon ilyen alakok? Ezt inkább ketrecbe kéne zárni, mint egy vadállatot és ott tartani, amíg meg nem tanulja, hogy kivel hogy beszéljen és hogyan viselkedjen. Ha rajtam múlna én ki sem engedném onnan. Milyen kár, hogy nem tehetem meg ezt. Inkább nem mondok semmit és nem is csinálok semmit, hogy minél hamarabb eltűnjön innen. Eltűnjön és remélem, hogy soha többé nem is fogom látni. Sem itt sem pedig ezen a hajon. Egyszerűen idegrohamot kapok ettől az alaktól. Egyenesen a szemébe nézek dühödten és arra várok, hogy végre kinyögje, hogy kit is keres. Ha elmondta, akkor majd eldöntöm, hogy segítek-e vagy sem. Legszívesebben elküldeném melegebb éghajlatra, de akkor csak tovább lábatlankodna itt. Azt meg egyáltalán nem viselném jól. Végre kimondja, hogy kit keres én meg majdnem hanyatt esek. De hisz ez a pilóta éppenséggel nekem segít valamiben. Kizárt, hogy átengedjem neki ha azért keresi. Az agyam azon kattog, hogy mit is mondjak neki. Gyorsan fel is ébredek a csodálkozásból és visszatérek az előbbi énemhez. - Hogy mondta? - kérdezek vissza, hogy megbizonyosodjak tényleg jól hallottam a nevet. - Azt hiszem tudom hol találja. - mondom ki végül. Aztán gyorsan meg is bánom, hogy kinyitottam a számat. Ilyen hülye is csak én lehetek. Mindegy akár mit is mond, nekem nagyobb szükségem van erre az emberre, mint neki.
Azt hiszem ennek a nőnek nincs ki a négy kereke! Vagy lehet, eggyel több van, de ebben nem vagyok biztos. Végül elmondom neki, hogy kit keresek, és még nagyobb döbbenettel néz rám. Szinte villámokat szór a szeme, de ha vízbe érne a keze, akkor lehet agyon is csapná a sok Volt. Hihetetlen, hogy ez a nőszemély, itt van ezen a hajón! El sem tudom képzelni, hogy ki tűri meg az arrogáns hangnemét, de a lekezelő stílusáról már szót se ejtsek. Egy rossz szavam nem volt hozzá, de már egy tucatszor lekiabálta a fejem, bár fel sem emeltem a hangom. Még. -Jól hallotta. Őt keresem. Ha segít megtalálni, akkor megköszönöm, de dolgom csak magamra tartozik, hogy miért akarom megtalálni. Amúgy meg, ha segít, akkor hamarább tudunk elválni egymástól és mindenki mehet dolgára. - Ha úgy dönt, hogy mégsem segít, akkor meg tényleg ne raboljuk egymás idejét. Van bőven elintéznivalóm, és ahogy látom, neki is akadhat. Sok jóra nem számítok, de örülnék, ha nemsokára egyikünk jobbra, a másikunk balra menne. Kezd idegesíteni a lekezelő stílusa, és ha kifogy belőlem a türelem, talán nem állok jót magamért. Kell nekem az a papíros és nem fogok vitába szállni egy beképzelt nővel, akinek még a füge is savanyú. Ahogy elnézem, talán a férjét sajnálom, ha egyáltalán van neki, mert egy ilyen perszónát elviselni csak kötél idegekkel lehet. Elismerésem annak a Pasasnak, aki elviseli ezt a „pulykakakast”. Aztán mintha változna a hangszíne és normálisabban kezd beszélni hozzám. El sem hiszem, hogy van emberi megnyilvánulása. -Tudja hol találom? Kérem mondja el.- nézek rá kérdőn, majd várom, hogy tényleg igazat mondd e a Pilóta hollétéről. Jó lenne hamar elintézni a dolgomat. Azt már nem is veszem fel, hogy ezt eddig is elmondhatta volna, nem kellett volna felesleges köröket járnunk eddig.
Ez van. Nme tudtam tartani a számat. Most aztán magyarázkodhatok, hogy hol van az a pilóta vagy mi. De akkor sem mutatom meg neki ha fejre áll se. Azt csinálhat, amit akar. Egy ilyen mitugrász nem fog engem arra kötelezni, hogy megmutassak neki valamit. Tőlem aztán ide hívhat bárkit is, akkor sem fogom. Nekem nem parancsol senki. Bár abban nagyon is igaza van, hogy megszeretnék szabadulni tőle, minél hamarabb. Egyáltalán nem kedvelem ezt a figurát, még a nullás szintet se éri el nálam. Olyan egy beképzelt, arrogáns egy alak, hogy látni se akarom többé. Remélem hamar kirúgják vagy elküldik egy terep gyakorlatra, ahonnan soha nem jön vissza. Tudom, hogy ez egy kicsit durván hangzik még tőlem is, de a gondolataimnak nem tudok megálljt parancsolni. Jelen pillanatban meg nem is akarok. Legszívesebben én magam lökném le a hajóról. Pedig egyáltalán nem vagyok gyilkos típus. De most ez a fickó annyira kihozott a sodrómból, hogy képes lennék bármire. Azt hiszem inkább mégis megmutatom vagy elmondom ennek az ürgének, hogy hol találja meg azt a pilótát. Így gyorsabban szabadulok meg tőle és ha szerencsém van akkor soha többet az életben nem látom sehol. Én meg úgyis találok sokkal jobb embert arra, mire kellett ez a pilóta is. Ő meg csak vigye és legyen boldog ezzel. Tyű de beverném a képét most, csak hogy egy kicsit leadjon abból a beképzelt pofázmányából. Elképesztő, hogy mennyire ki tud hozni a sodromból. Na meg az is, hogy ilyeneket vesznek fel a hajóra. - Netán süket? Vagy fülmosásra van szüksége? - kérdezek vissza dacosan némi gúnnyal a hangomban. - Nem szoktam megismételni magam, de úgy látszik, hogy magának szükséges. - jegyzem meg arrogánsan. Közben folyamatosan élesen meredek a szemébe. Majd egy percig dacosan állok előtte, majd pedig egyik ajtó felé mutatok. - Arra találja. - majd meg se várva mit mond, már ha mondani akar valamit, hozzá teszem. - Soha többé nem szeretnék magával találkozni! - mordulok rá öldöklő tekintettel aztán tovább állok. Ügyet se vetve rá megyek a dolgomra.
Szinte süt a szeméből ennek a nőnek az arrogancia. Alig tud egy értelmes mondatot kinyögni, ami nem káromkodás vagy sértés. Hihetetlen! Már azt hittem, hogy sohasem hajlik arra, hogy elmondja, hol találom azt az embert, akit keresek, de végül mégis megszólal. -Nincs szükségem fülmosásra vagy egyéb orvosi beavatkozásra, magával ellentétben! Ha ennyire derogálja a jelenlétem, akkor inkább szedjen kavicsot az éterben, hátha attól megnyugszik!- bólintottam felé, majd inkább nem is akartam tovább egy légtérben tartózkodni vele. Amúgy is sietős a dolgom és nem hinném, hogy belátható idő múlva erre a szintre jönnék. Ha még itt lenne is dolgom. Borzalmas egy nőszemély! Ráadásul még lekezelő is. De legalább amikor otthagy a folyosón, már csak egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a szám, és indulok abba az irányba, ahová mutatott. Elég nagy önuralmam kellett, hogy legyen, ne válaszoljak vissza az utolsó mondatára, de azt hiszem, hogy egy darabig jobban teszi, ha kerül engem. Arról nem is beszélve, hogy ha megtalálom ezt a Pilótát, remélem nem is kell erre jönnöm visszafelé sem a tiszti fedélzet felé. - Magam is úgy vélem! Mindkettőnknek már jobb lesz a napja. – tettem még hozzá indulóban, de már arra gondoltam, hogy elfelejtem ezt a találkozást ezzel a nővel, mert a végén még nyomtatnék róla pár céltáblára való képet…. Csodás lenne akkor a napom, ha gyakorlat közbe élvezettel nézném a képes felét a célkeresztben.
Találgatásokra és sejtésekre nincsen időm, és az igazat megvallva nem is izgat túlságosan hány vasat tart így vagy úgy a tűzben, amíg ezek az izzó fémtömegek nem ütköznek saját elképzeléseimmel. Ebből kiindulva csak a szigorúan vett és tökéletesen befuccsolt A-Team küldetés búvóhelye érdekel. - Állj, állj! – emelem fel a kezem, de persze lépteimet nem állítom meg – dilidokihoz küldte a Kapitány? És mégis miért? – ráncolom homlokomat, de eközben eszembe jut az előbb fel nem tett kérdés. - Miért érzi úgy, hogy hangyák zizegnek a tarkóján? Sőt, nem is érzésről van itt szó, mert ez a maskara is ennek köszönhető, tehát tudja, hogy valaki vagy valakik megfigyelik. Miről van szó Raven? Tudok segíteni? - feleslegesnek tartom és nem is szeretem túlgondolni a helyzeteket, de jelenleg több furcsaság is aggaszt Moor-ral kapcsolatban. Az meg már csak hab a tortán, hogy a volentisi fiaskóért úgy hiszem Hicks, a Tizedest gyanúsítja. Én már csak ilyen kirakósnak való vagyok, a legközelebbi karácsonyra akár engem is kérhet, kíváncsi lennék mikorra rakna ki. Elengedem a fülem mellett a következő két mondatot, inkább ajtót nyitok társam előtt, hogy mihamarabb kikeveredjünk a folyosóról. - Nem beszélünk más nyelvet Tizedes, nagyon is ugyanazt a nyelvet beszéljük, legfeljebb különböző dialektusban közvetítjük egymás felé. – az ember sohasem lehet eléggé körültekintő, ezért intek, hogy várjon mielőtt kifordulunk a kutatórészleg folyosójára. Valamiért nem érzem biztonságosnak, ha együtt látnak minket. - Melyik szobában hagyta az iratait? – érdeklődök, ha már itt vagyunk, nehogy véletlenül túlszaladjak rajta. - Attól tartok, hogy nagy erőkkel keresnek és eltelt már annyi idő, hogy három eshetőségre szűkítsék a keresést. Az első, hogy eltűntem az Ocan-on, a második, hogy az Arkan-on vagyok, vagy a harmadik, hogy a Jola-n potyautaskodok. Na mármost az első logikátlan lenne és ezt jól látják, a második helyről már rég eltávolítottak, így átkerültem ide. És mivel most dokkolunk, nagyon-nagyon esélyes, hogy át fogják kutatni utánam az egész hajót. – bólogatok párat magam elé, mint, aki teljesen biztos abban, hogy mi is fog következni. - Avasson be a részletekbe, ha már egy csapat vagyunk, talán tudok valamiben segíteni.
*Elég hosszú a folyosó, van bőven időnk megbeszélni a megbeszélnivalókat. Denisov ki is használja az alkalmat és megpróbál információkat kiszedni belőlem azokról az időkről, amikor nélkülöznünk kellett egymást. A felkiáltásra én természetesen megállok, lecövekelek mint a ….cövek. Denisov azonban költőinek gondolta az egészet, ezért kénytelen vagyok meggyorsítani a lépteimet, hogy utolérjem és halljam amit kérdez.* -Ne ráncolja a homlokát, nem komoly. Szerintem mókás ötlet volt. Az indok pedig enyhe beilleszkedési zavar. Maga szerint sem vagyok képes szocializálódni? *Mindezt mosolyogva mondom, már maga az emlék arról a napról nevetésre késztet, hát még az a következmény, ami a tényleges látogatásom oka volt. Minden tettemmel egy angyali körbe húzom magam, szándékosan. Persze nem mindig jó ha az ember lányát megfigyelik, de elterelésnek kiváló, hiszen aki magára vonja a figyelmet, az a figyelők észjárásában azt jelenti, hogy biztosan nem jár tilosban. Így viszont figyelnem kell arra, mikor mit teszek és hol. *-Segíteni nem tud, de azért elmondom. Volt egy kis beszélgetésem anno Jenkins tanácsossal. Még a Gardel hadnaggyal és a lázadókkal való akciózásom után. Picit rám szállt. Szerintem a hangyák a tarkómon ennek a következménye. De nincs gond, kézben tartom az ügyet. Ja, de mégis tud segíteni, de nem most. Majd szólok mikor és szükségünk lesz imádott tizedesünkre is. *A tudja mi a tudja miért. A hogyant egyelőre csak én tudom, a mikort meg az a rohadt alkalom. A lényeg most a _most_. Véletlen a találkozásunk, de úgy érzem Denisov akar tőlem valamit. Az viszont még nem derült ki, hogy mi az, Denisov néha – mindig – kész rejtély, és ezt a rejtélyt nem tudom kibogozni csak úgy, mert az agyában van. Néha csodálkozom azon, hogy saját magát érti. *-Na látja! *Lengetem meg a mutatóujjamat az orra előtt, vagy nagyon közel, valahol a nyaka tájékán, mert menet közben csak odáig érek fel. *-Csiszolnunk kellene a dialektusaink összehangolásán. *Az imént még szinte rohannom kellett, hogy lépést tartsak a lépéseivel – elvégre Denisovnak nagyobb és hosszabb lábai vannak – most hirtelen megtorpanok. Hurrá! A paranoiája új vizekre evezett. *-A laborban. *Konkretizálom az irányt egyetlen szóban, aztán figyelek feszülten, mert megint dialektusozik itt nekem. A feszült figyelem nem volt hiábavaló, csodák csodájára megértek minden eshetőséget.* -Aha. És akkor én most mit csináljak? Hagyjak nyomot arra nézve, hogy mégis az Ocanon van? Ha az nem logikus lépés, teljesen logikus ezt a tévhírt terjeszteni, hiszen arra úgy sem gondol senki, ergo logikus, hogy ott keressen menedéket. Vagy csináljak magából legális közlegényt? Esetleg tizedest, zászlóst? Mi szeretne lenni ha nagy lesz Denisov? Bájos és romantikus így együtt a sarkon bujkálva, de elindulhatnánk. Ha egymás felé fordulunk és picit lehajtja a fejét, kikerüli a kamerák látószögét. Egy van balra fent és három méterrel távolabb egy jobbra…..megjegyeztem legutóbb. *Szúrom közbe mielőtt még rákérdezne. Ami pedig a segítségnyújtást illeti, meg a részleteket, hát azok még nem aktuálisak.* -Fog tudni, nyugi. Minimum három emberes az akció, de ahhoz a Volentisen kell lennünk. Még nincsenek részletek, adatokat gyűjtök.
- ...most, komolyan megállt? – pillantok a mellőlem egy szemvillanás alatt eltűnő lány után, aki kisvártatva kapcsol azért és megérkezik mellém a válaszával és a belebujtatott apró kis kérdésével, amire amolyan "rejtélyes Denisov-ként" válaszolok csupán: - maga szerint? - fapofával, egykedvűen teszem fel a kérdést, melyből ki nem olvasható, hogy mit gondolok a szocializációs kérdésről, ha van kedve, válaszolja meg ő maga, vajon mit gondolhatok. - Jenkins tanácsossal? – nem győzök szemkontaktusokat keresgélni az alatt a rövid idő alatt, míg beszélünk, annyi meglepő dologgal hozakodik elő. - Gardel Hadnagy és a lázadók elleni akciózás? Várjon, várjon! – most már tényleg megállítom a menetet és én maga mis megállok a folyosón, mert ezt mielőbb tisztába kell tenni. - Moor Tizedes, maga tudja, hogy hol van Gardel Hadnagy? – az igazat megvallva, nem volt közöttünk valami nagy "szerelem", míg az Arkanon voltam, de a végére azt azért elértük, hogy nem akart megölni és talán elhitte, hogy nincsen közöm Connor-hoz sem. - Milyen akciózás volt, amiben a Hadnagy is érintett volt? – ha nem akarja, hogy még inkább felé tornyosuljak, és úgy faggassam tovább, akkor elárul néhány részletet erről a dologról, mert ha a Hadnagy már nem az Arkanon szolgál, akkor találkoznom kell vele. - És mit tudhat erről Jenkins? – még egy kérdés, de ezt már sokkal halkabban teszem fel, mert közben én maga mis gondolkozok, hogy mi folyhat itt a háttérben. - ...rendben van Tizedes... szóljon, ha szükség van ránk! – méregető pillantásomat lassan leveszem társamról és bízom abban, hogy azért valamicske információt elcsepegtet és indulhatunk is tovább a folyosón a labor felé. - Csak a végén nehogy visszasírja ezt a sok dialektusozást, mikor már a gondolatait is tudni fogom. – tiszta a levegő és szabad az út a labor bejáratáig. - A tévhírterjesztés kiváló gondolat és, hogy mi szeretnénk lenni? Hmm... - fordulok, ahogy az előbb hallottam, hogy ne nagyon lássák a képemet errefelé – egy Admirális túl feltűnő lenne, nem igaz? – kérdezem mindezt olyan komolysággal, hogy simán hiheti azt, hogy lázas vagyok. - Csak vicceltem, nehogy a végén elkészítse itt nekem a teljes admirális-aktámat, múltamat, plecsniket, belépőkártyákat. – szólok vigyorogva, miközben megérkezünk a labor ajtaja elé. - Nos, akkor meg is érkeztünk és, hogy komolyan is válaszoljak a kérdésre, az elterelés után szükségem lesz egy személyazonosságra, mert egyelőre kívülálló vagyok, minden értelemben, a rendszer sem vesz számításba, így viszont jogom sincsen igazából semmihez és nem tudok belenyúlni segítség nélkül semmibe. – a Tizedesen múlik mikor lépünk be azokért az iratanyagokért, de amíg várok a döntésre, kérdezek egyet. - Ezek szerint akkor ne is kíváncsiskodjak, hogy most éppen kinek lesz rossz, azzal, ha mi feltűnünk a színen? – tényleg érdekel és nehezen tudom elfogadni, hogy nem vagyok máris beavatva ebbe az új keletű akcióba.
*Csak széttárom a karjaimat a költőinek szánt kérdésre, elvégre láthatja, hogy megálltam. Nem is értem mi baja van ezzel, megdöbbentem, na! Másrészt ő mondta, hogy álljak meg, én megálltam. Persze ezek után loholnom kell, hogy beérjem, és meséljek miután én is feltettem a költőinek szánt kérdésemet. Szerintem nincs semmi baj a szocializálódásommal. Remekül megy, az már más kérdés, hogy mások nem képesek hozzám szocializálódni. Harmadszor, ha még egyszer erre a szóra kell gondolnom amibe az agyam is beletörik, sikítani fogok. Denisov azonban megint vargakanyarral beszél. Mivel az előbb azt mondta álljak meg, de ő nem állt meg, most a „várjonra” megyek tovább, ergo úgy hátra leszek rántva a katonai zubbonyomnál fogva, mint annak a rendje. Mert gondolom elcsíp mielőtt befordulnék a sarkon. Vetek rá egy jéghideg pillantást, kérdés kísérettel együtt. *-Most meg mi baja? Álljak meg, menjek tovább….maga tudja, hogy mikor mire gondol? *Érdeklődöm homlokráncolva. * -Egyébként szimpla mintabegyűjtő séta lett volna, csak elkaptak a lázadók, Gardel hadnagy találkozott egy régi nem kedves ismerőssel, majd miután a gépükhöz fértem, mert az is van nekik, elküldtem a támaszpontra, meg a Jolára a segélykérést a koordinátákkal együtt, ahelyett, hogy titkos infókat szedtem volna le nekik a Consiliumról, meg a hajóinkról. Jenkins meg nehezményezte, hogy nem adtam pontos személyleírást a lázadókról, a pánikhangulatomra hivatkozva. De kidumáltam magam. És nem tudom, hogy most hol van a hadnagy, aki már nem hadnagy, csak mondom, mert lefokozták….valami más miatt.* Hát ennyit erről. Azt már nem mondom, hogy nem sokkal a kalandunk után találkoztunk a bárban és elbeszélgettünk, azt sem ebből kifolyólag, hogy a már nem hadnagy kvázi kémkedésre „bérelt” fel a lázadók ellen. De egyszer majd ezt is kibököm, csak legyen egy megfelelően váratlan pillanat. *-Jenkins mindenről tud. Minden jelentést elolvas. Az enyémmel volt egy kis gondja, úgy vélte stilisztikailag nem megfelelő. *Azon is túl vagyok, meg a büntin is, fátylat rá….vagyis annyira nem igyekszem fátylat borítani, mert még hátra van egy kis akció, amihez kelleni fog Denisov is. *-Maga lesz az első Hannibal. *Eddig legalább minden érthető volt….na ja, mert jobbára én beszéltem. *-Ha maga a gondolataimat is tudni fogja szóljon, mert én elég gyakran nem találom azokat. *Végül, mikor már remélhetőleg többet léptünk előre mint hátra, kiböki mit akar tőlem. Azt persze tudtam, hogy valami nem stimmel vele és a jelenlétével, de arra nem gondoltam, hogy ennyire komoly. Szóval egy személyazonosság. *-Bagatell….Ja, az admirálist szerintem kissé túltolta. Legyen tizedes, kis rang, de több helyre van jogosultsága. *Én már csak tudom, bár nekem több helyre van belépőm, mint jogosultságom. Végre megérkezünk oda ahova eredetileg indultam, a zsebemből kiveszem a belépőkártyámat és a helyére dugom, közben Denisov is elmondja, hogy nyúlkálni akar. *-Mibe akar maga belenyúlni? Csak vigyázzon az ujjaira.* Belépek a laborba, ahol két asszisztens ügyködik egy sok lombikkal telepakolt asztal mellett, a másik irányba indulok Denisovval a sarkamban, a két nőnek odaintek mosolyogva.*-Hellóka! Csak a jegyzeteimért jöttem és már itt sem vagyunk. *Denisov bemutatását személyazonosság híján elbliccelem. A korábban használt asztalomhoz megyek és kinyitom a fiókot, amiben az itt használt PDA nyugszik. Gyors mozdulatokkal rákötöm a sajátomat, amit a nem megfelelő méretű zubbonyomból húzok elő és megindítom az átmásolást.*-Kíváncsiskodhat. Arról van szó akit az irattárban emlegettem. Tudjam akinek nem mondjuk ki a nevét. *Ezt már suttogva mondom, a szám sem mozog, még csak Denisovra sem nézek. Miután a jegyzeteimet rátöltöttem a saját kütyümre, az itteniről letörlöm az adatokat.* -Mehetünk *Hogy hova, az már Denisovon múlik. *
Alig hangzott el Raventől a "mehetünk", mintha csak erre vártak volna az időzítéssel, a Jolán minden helyiségben, folyosón, kabinban és rejtett kis zugban egyszerre harsannak fel a mikrofonok, kétszer is bemondva az információt a hangár fel- és leszállást engedélyező irányítójának hangján, mely a Volentisen is több helyen felhangzik a távollévők kedvéért: "Az URS Jola teljes legénységének és kiszolgáló személyzetének figyelmébe! Consilium-i parancsra mindenkinek kötelessége haladéktalanul visszatérnie a hajóra, valamint további parancsig a hajón tartózkodóknak tilos a hajó elhagyása még akkor is, ha nem tartoznak a URS Jola személyzetéhez vagy legénységéhez. Az indulási engedély határozatlan időre visszavonva."
Kedd Jan. 08, 2019 9:35 pm
//
//
