18+ Amikor leveszi a pólóját olyan tekintetet vetek rá, mint egy kiéhezett macska. Ajkam kapkodva kap az övé után. El sem tudom mondani, milyen régen éreztem már hasonlóan. James után nem volt senkim se soha. Nem engedtem magamhoz közel egyetlen férfit sem. Szó szerint egy hatalmas falat húztam maga köré, amit senki sem tud és tudott ledönteni. Még azt se hagyja, hogy kimondjam a gondolatimat. Betapasztja ajkamat szenvedélyes csókjával. Én meg engedelmeskedem neki. Olyan hevesen és erősen csókolom vissza, mint egy nő, aki már évek óta erre vár. Igazából van is ebben valami. Hirtelen felkap, én belekapaszkodom, miközben ajkaim folyamatosan az övét érintik. Lassan és óvatosan lerak az ágyra, egy pillanatra elengedem ajkát és rá mosolygok. Aztán a füléhez hajolok és halkan belesúgom. - Szeretlek James. -aztán ismét ajkára tapadok, miközben egyik kezemmel tarkóját fogom amid hajához érek, másik karom viszont egyre lejjebb csusszan nadrágjára. Nem engedem el ajkát, miközben megpróbálom kigombolni nadrágját vagy előbb az övet, hogy kiszabadítsam a azt, mi most kell nekem... A többi meg hálószoba titok, talán...
16+ Minden mozdulat és érintés olyan, mintha egy álom válna valóra. A csodás ajkai és a teste pont ugyanúgy érzéki, ahogy akkor. Nem tudok betelni vele, és nem is akarok. Imádom, ahogy a szemei rám csillannak, tudom, hogy annyira kíván, ahogy én őt. A csókunk eggyé formálja testünk, és az érintések is olyan finoman kezdenek mohóbbá válni, hogy az már pirulásra késztethetne. Lassan magunkra húzom a takarót és utat engedek a vágyaknak, amiket eddig mindkettőnk elnyomni kényszerült a hosszú évek alatt. Érezni akarom a gyönyört újra vele, és biztos vagyok abban, hogy ez kölcsönös. -Én is Szeretlek, Amandám. – suttogom a füléhez hajolva, majd a nyakától lefelé haladva, el is merülök a testét csókolva.
***
A reggel már sokkal szebben virrad, mint az eddigi napok, és ha korábban kelnék, mint Amandám, akkor, hagyom még pihenni a karjaimban.
16 Gyönyörű reggelre ébredek James mellkasán. Ha jól sejtem ő korábban kelt fel, mint én ő mégsem hagyott itt. - Üdv idegen! - mosolygok rá kedvesen. A mondatom meg csak viccesnek szántam, de lehet, hogy nem éppen úgy sült el. Nyomok egy puszit az ajkára, majd felveszem a fejemet mellkasáról és magam köré tekerem a lepedőt, hogy így menjek a pulthoz, hogy készítsek egy kávét magamnak. - Te kérsz egyet? - kérdezek rá kedvesen, miközben az ágy felé pillantok. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer mg újra mellette ébredhetek. Hogy újra itt lesz velem. Már lassan kezdtem feladni a reményt, hogy megtaláljam őt. Most meg itt van velem. Igaz, hogy lassan fogtam fel ezt az egészet, lassan engedtem őt újra magamhoz közel. De úgy érzem ezt a távolságot muszáj volt megtartanom egy ideig. De szerencsére ő sem adta fel és megkeresett. Na meg meg is talált. Aminek ha nem is mutatom ki, nagyon örvendek. Közben a kávét készítem magamnak és ha James is kér akkor neki is. - Kérsz bele cukrot vagy tejet? - kérdezek rá, bár tudom, hogyan szereti a kávét. De talán változtatott ezen a szokásán az utóbbi években. Nem tudhatom. Ha elkészültem vele oda viszem neki az övét és nyomok még egy puszit a homlokára. - Tessék.- belekortyolok az enyémbe, aztán meg összeszedem a ruháimat, hogy felöltözzek. - Ma van egy kis dolgom a laborba. De utána ha gondolod találkozhatunk? - mondom neki a mai programomat, mert tényleg van valami fontos elintézni valóm.
Csodás a reggel, ahogy felkelve Amandát látom magam mellett szuszogni. Szinte olyan mámorral ébredek, amit már rég éreztem magamban. Rátaláltam a Kedvesemre, akit évekig kutattam, s most itt fekszik a karomban, amire annyira vágytam. -Jó reggelt.- támaszkodom fel a könyökömre, ahogy kibújik mellőlem az ágyból. Szinte minden mozdulatát és a bőre bársonyosságát érzem még most is, ahogy az éjjel. -Kérek. Még mindig ugyanúgy iszom, mint régen. - mosolyodom el a kérdésén, bár tudom jól, hogy nem felejtette el a szokásaimat sem. Én is emlékszem mindenre, ahogy az eltelt közös időnkre, vagy éppen a kávé szeretetére, amit minden reggel az ágyban fogyasztottunk el közösen. Még most is felidéződik az első bakizásom, ahogy a csésze a takaróra ömlött, mert ügyetlenül nem figyeltem a hőfokára, de mindegyik emlékkép olyan széppé és felejthetetlenné vált, mintha tegnap történt volna. - Köszönöm. – adok mellé egy csókot ajkára, miközben elveszem a bögrét a kezéből. -Ahh! Rendben! Nekem is van még pár elintézendő adminisztrációm, de aztán szabad vagyok. Estére meg kitalálhatunk valamit, ha benne vagy. - nézek rá egy mosollyal, majd a kávét megiszom, és indulok felöltözni. Hamarosan már a részlegen kell lennem, de még előtte egy érzéki csókot nyomok Amandám ajkára. -Szeretlek Édesem. Később találkozunk. - néztem vissza rá, majd kiléptem a kabinajtón, egyenesen a Laborom felé tartva.
Csüt. Márc. 07, 2019 1:07 pm
