***

Markus továbbra is egyenes háttal, magabiztosan mosolyogva törtet előre, ahogy belép a szobába. Kíváncsian néz körbe, és a szeme rögtön megakad a furcsa virágon, igaz nagy meglepetésére mást nem is talál itt, ami alapján meg lehetne állapítani, hogy nem a saját kabinjába sétált be, leszámítva persze, hogy itt csak egy ágy van.
-Hát ez micsoda..? - Kérdi érdeklődve, megvizsgálva az apróbb tüskéket a növényen. Első tippje az lett volna, hogy a bolygóról hozták fel, de még a tüskékkel együtt is...túl szelíd életforma arra az istenverte sárgolyóra. Aztán le is ül a fotelre, és próbál úgy helyezkedni, hogy elférjen még mellette Leda.
-Meg kell mondjam, szobára még senki sem vitt azért, hogy kikosarazzon. Nagyon eredeti a stílusod.
Aztán ahogy ezt kimondja megköszörüli a torkát, és halkan még hozzáteszi:
-Bocsánat. Tiéd a szó doktornő.

Ahogy figyelem a mozdulatait, a tartását, nem is kérdés, hogy Markus ízig-vérig katona. Akaratlanul is beszívom az illatát, ahogy elhalad mellettem, és sóhajtok egyet. Még mindig rossz ötletnek tartom ezt a beszélgetést itt megejteni, de már igazán nincs mit tenni. - egy ocani növény, valami nagyon fura és hosszú névvel. Én csak Arizonának hívom. - felelem türelmesen, de igazából alig várom, hogy leüljön, hogy aztán én is megtehessem. Látom, hogy nagyon igyekszik vonzóvá tenni a maradék helyet a fotelben maga mellett, de én, mintha észre sem venném, leülök az ágyra. Igaz, még így is szinte karjnyújtaásnyi távolságban maradok, mégis másabb így. Újabb sóhaj szökik ki a számon, ahogy rá nézek, és ha nagy nehezen is, de nyögök valamit. - Köszönöm. - határozott arcot vágok, hogy most az egyszer biztosan megértse, nem azért ellenkezem, ne kedvem lelem benne. - Nem akarom saját magam ismételni, de ez az egész, ami itt van és köztünk történik, nem helyes. Az előbbi csók pedig még annyira sem. Meg kell találnunk a módját, hogy ezt a helyén kezeljük. Menni fog? - kedvesn mosolygok a végére és úgy érzem, ez lesz a jó vonal. Ezt kell majd követnünk és hipp-hopp, egyenesben is leszünk.

Számára az Arizona is egy fura és hosszú név, de furcsa mód megint nevetnie kell, ha csak halkan, és röviden is.
-Elnevezted a növényed? Ez aranyos.
Ez után már helyet foglal, és figyelő, ahogy a nő az ágyon landol. Szinte már sajnálja őt, amiért látszólag nincs jó választása ebben a helyzetben. Teljesen érthető, hogy miért szeretett volna inkább a rendelőbe menni.
Ahogy Leda beszélni kezd, előre dől a fotelben, kezeit maga előtt tartva, é végig a nő szemeibe nézve, és közben bólogat.
-Igen, azt hiszem az lesz a legjobb, okosan kezeljük ezt, és mindenek előtt, őszinték vagyunk egymáshoz.
Ahogy ezeket kimondja, kissé felemelkedik a fotelről, tenyerei pedig a nő térdeire támaszkodnak enyhén, ahogy közeledik hozzá. Tekintetét továbbra is az övébe fúrja, és kezei nagyon finoman fogják a lábait.
-Én például megígértem, hogy jó fiú leszek. Hazudtam.
Arra már nem tér ki, hogy mekkora humbug Leda-tól ez a sok beszéd arról, hogy mennyire szabálytalan ez az egész, miközben látja a szemeiben, hogy mire vágyik igazából. Viszont ezúttal már nem szeretne esélyt adni neki, hogy másként döntsön. Ha bejön a terve, és Leda úgy néz rá, mint egy reflektorfénybe ragadt őzike, akkor nem is váratja sokáig, és ajkaival újra lecsap a nő ajkaira.

Persze! kell neki is valami név. A Cereus forbesii spiralis ocantia kissé megnehezítené, hogy emlegessem, pedig én szeretek róla beszélni. - ez még a beszélgetés könnyebbik része, de én már most is zavarban vagyok. Próbálok úgy helyezkedni az ágyon, hogy nagyjából szemben legyek vele, és megpróbálom röviden, tömören megfogalmazni, amit már a felvonóban is elmondtam. Szóval igen, mégis ismétlem magam. De úgy tűnik, nem is árt, mert bár elsőre egyetértő bólogatást kapok, Markus szavai arról árulkodnak, hogy nem hajlandó befogadni, amit mondok. Biztos vagyok benne, hogy remekül szórakozik a komolykodó agyturkászon, miközben ő továbbra is a saját elképzelései mentén cselekszik.
Ahogy felemelkedik a fotelből, már tudom, hogy menekülnöm kellene, de esélyem sincs úgy, hogy ne tűnjön annak a dolog. Ahogy a lábaimat érinti, felemelem a mutatóujjam és hátrébb dőlök, de már annyira, hogy meg kell támasztanom magam a másik kezemmel. - Ezt most nem!!! - nem is tudom, a tekintete mikor ejtette foglyul az enyémet, de annyi biztos, hogy képtelen vagyok elfordítani a pillantásomat. képtelen vagyok bármit is tenni, és kicsit úgy érzem, csapdába estem, ő pedig élvezi, ahogy benne vergődöm. - Már akkor tudtam, mikor kimondta. -  dacos, ijedt tekintetem továbbra is az övébe fúrom, de ahogy közelebb hajol, lassan lehunyom  a szemem és alsó ajkamba harapok, hogy elnyomjak egy  várakozó sóhajt.
Már csak ezért is nagyon-nagyon dühös leszek magamra később.  Jóval később, ha majd magamhoz térek ebből a mámorító csókból. Pedig először mozdulatlanná merevedve tiltakozom a dolog ellen, ám ez nem tart sokáig. szabad kezemmel a tarkójára simítok és bátortalanul bátorítom, hogy folytassa ezt a szemtelenséget. Amikor végül elhúzódom, fejemet lehajtva sóhajtok egyet és megpróbálom eltolni magamtól Markust. - Oké, most ülj vissza oda! - szólalok meg nagy nehezen, és csak most nézek fel rá ismét, mintha attól tartanék, hogy újra elveszi a józan eszem.

-Az Arizona valóban dallamosabb. - Ismeri el, és adja meg magát a nőnek aznap utoljára talán. Nem hatja meg az erélyes felszólalás, igaz főleg azért, mert egy percig sem hiszi, hogy komolyan gondolja, és ez be is bizonyosodik perceken belül.
A Leda tarkóját átkarolva mélyíti el a csókot, amit ezúttal nem siet el, és eszében sincs rövidre fogni. Nyelve kényelmesen szemtelenkedik át a nő ajkai közé, és ráérősen kezd el ismerkedni a doktornő nyelvével.
-Nem. - Jelenti ki határozottan, amikor elválnak az ajkaik, az ölelésből viszont nem enged, sőt a homlokával elkezdi lassan hanyatt dönteni őt az ágyon.
-Nekem kellesz. És sosem szoktam feladni, ráadásul, most már tudom, hogy te is akarsz engem.
A végét már az ajkaira suttogja, mielőtt megpróbálná ismét valóra váltani Leda félelmét, és lopni tőle egy valamivel rövidebb csókot, melynek a vége a nő tarkóját a párnán fekve találná. Aztán a nyakára tér rá csókjaival, de közben tovább súgja:
-Az ön véleménye szerint hogy látom a helyzetet doktornő?

És otthonra emlékeztet... - ez minden, és azt hiszem, ennyi személyes még belefér a részemről is. Később ennek már úgysem fogok jelentőséget tulajdonítani. Ezt csak azért tudom, mert Markus valójában nem is próbálja titkolni, mit akar, vagy hogy mire készül. Én vagyok az ostoba, hogy engedek neki, és hagyom, hogy olyan helyzetbe hozzon, amit már előre láttam, és próbáltam is elkerülni.
Kicsivel később mondjuk már nem egészen értem, miért is akartam kivédeni valamit, ami ennyire jó. A francia csókhoz legalább két randi kell, anyu szerint meg vagy öt, de ez már nem az a világ, ahol a régi szabályok megállják a helyüket. Talán én sem vagyok ide való. Mindenesetre némi tétlen tiltakozás után megadom magam az erősebb akaratnak és a puha ajkakra csókolok.
Rég volt, hogy egy csókot ennyire élveztem, igaz, az is nagyon rég történt, hogy így csókoltak. Az, pedig, hogy Markus a tiltott gyümölcs tökéletes megtestesülése, szintén nem mellékes körülmény.  Lassan, nagyon lassan csúszik ki alólam egyetlen támaszom, miközben hosszan a férfi ajkaira sóhajtok. - tévdesz! csak nehéz ellenállni neked. De majd rájövök,hogy kell. - még én is érzem, milyen viccesen hangzik ez úgy, hogy közben az ágyra hanyatlom, ő pedig rögtön ezután újra megcsókol. Nem tiltakozom, ám amikor a nyakamra tér át, úgy érzem, ideje leállítanom, mielőtt túl késő lenne ehhez. Két kezem közé fogom az arcát és megpróbálom rábírni, hogy rám nézzen igaz, ez is veszélyes tud lenni. Épp az előbb demonstrálta, mennyire.  - úgy érzem, nagy tervekkel érkezett, de félek, ezekről le kell mondania. - a kétértelmű fogalmazás nyilván nem segít, de egyelőre csak keresgélem a működőképes eszközöket ellene.

Egyenlőre minden a tervei szerint halad, és ez már önmagában is mámorító lenne, azonban hátsó szándék ide vagy oda, abban nincs semmi trükk, hogy valóban tetszik neki ez a nő, és mindenképpen meg akarná szerezni magának, akkor is, ha nem rajta múlna a karriere.
-Csak sikerült rávennem végre, hogy tegeződjünk? - Kérdi nevetve, ahogy egész testével ráfekszik, tenyere pedig végigsimít LEda arcán. Ami a nő mondandóját illeti, orrát az övéhez nyomva leheli a választ ajkaira, mielőtt megint találkoznának. - Szóval, húzzak bele, mielőtt ez megtörténne? Okéééé.
Hosszan csókolja megint, ezúttal viszont engedi magát eltolni, amikor megérzi a puha tenyeret, majd újra csak mosolyog. Ismét magázódás. Őrült fény csillan fel a szemeiben, miközben mindkét tenyerével Leda hajába túr, és suttogva szólal meg.
-Ugye tudod, hogy emiatt most csak még jobban kívánlak?
ÉS ebben nincs semmi színjáték, vagy félrevezetés. A következő pillanatban már a párnák közt találja magát a hölgy, ajkaira tapadva a katonával, aki ismételten hevesen csókolja őt, karjai pedig körbetekerik Leda testét, hogy szoros ölelésbe fogják, megakadályozva minden esetleges szökési kísérletet.

Nehéz lenne egy ilyen csók után. - szende kis mosoly kúszik az ajkaimra és még a vállamat is megvonom,amennyire tudom. Arcomat a tenyerébe illesztem egy pillanatra, és tovább mosolygok. - szándékosan félreértesz. ez nem szép dolog! - ettől függetlenül ugyanolyan lelkesen viszonozom a csókot, ahogyan az előzőt és talán abba sem hagynám, ha ő nem akarna máris még többet. Ezt nem csak a teste árulja el, amikor rám fekszik. Ahogy az arcára simogatva újra a szemébe nézek, az szinte megbabonáz. Nem tudok nem hinni neki. Lehunyom egy pillanatra a szemeimet és sóhajtok egyet. - azt főleg érzem, de ettől még... - nem bánom, hogy nincs időm befejezni a mondatot, hiszen már fogalmam sincs, mit is akartam mondani, vagy hogy mit kellett volna, aminek lett volna bármi értelme, vagy jelentősége. Két karom automatikusan fonódik a nyaka köré, és heves, szinte már követelőző módon csókolok vissza, bár a kezdeményezés ezúttal is Markusé. Engedem, hogy karjai foglyul ejtsenek, sőt, egyik lábamat felhúzom és a combjára kulcsolom, amíg nyelvem az ajkai közé kéredzkedik. A szökés gondolata már nem igazán foglalkoztat egy ideje, de valószínűleg ezzel nem nem csak én vagyok tökéletesen tisztában.

-Te tényleg hihetetlenül aranyos vagy.
Sosem gondolt eddig bele, hogy ez is vonzza egy nőben, de ezek után kár lenne tagadni. Hosszan csókolózik a nővel, és ha már felhívta a rá a figyelmet, hogy érzi, mennyire vágyik rá, a csípőjét is megmozgatja kicsit előre. Hosszú idő után húzódik csak el picit az arca Leda-étól, és mosolyogva ad egy puszit az arra hegyére. Ezzel egy időben egyik karja lefelé kezdett csúszni a nő gerince mentén, majd leértve a derekához finoman megmarkolja a nő felsőjét, és elkezdi felfelé húzni róla, fel csak pár centire, aztán megáll. Újra mélyen Leda szemeibe néz, és halkan csak ennyit kérdez, mielőtt folytatná:
-Akarod?
Megvárja a válasszal, és csak aztán csókolja meg megint, hosszan és forrón, a ruhát viszont egyenlőre nem húzza le róla.