Komolyan lehetnénk közreműködőbbek, de ő nem tudom, hogy akar e. Én nem, az biztos. Sőt még tetszik is, hogy itt ellenkezik. Vajon más esetekben is ilyen? - A kabin teljesen üres. Ami ott volt azt mind elvitték, vagy kidobták, esetlegesen talán egy raktárba elhelyezték. De mi ennyire fontos Önnek, hogy így hívatlanul, jó formán engedély nélkül jön ezért a dologért? Kíváncsian nézek rá, és elgondolkozom, hogy nekem lenne e ilyen dolgom, amiért juszt azért is elmennék egy esetleges költözés vagy valami terén. De belegondolva nincs. Mindig oda figyelek mindenemre, összeszedem, és holmi csecsebecsékre meg egyáltalán nincs szükségem. De Ő nő….Azok mindig hordanak magukkal minden féle vackot, de az ég tudja, hogy minek. Otthonosság, mondják ők…Felesleges lom, kacat, túlsúly. - Ez esetben már meg is állhatunk. Állom a nézését , miért ne állnám. Nem érzem fenyegetésnek. Apró, pöttöm, és pattog, mint valami nikkel bolha egy vacak kis valamiért. Vajon mit tenne meg ezért a dologért? Mire lenne képes? Valami arra sarkal, hogy meg kell szereznem azt a dobozkát a tárggyal együtt. - Én teljességgel megbocsájtok, de Ön is tegyen is, mert csak a dolgomat végzem. Egyelőre nem eresztettem el, csak ha a lift elé értünk, viszont gyorsabb volt... - Legyen úgy, nem gondolom, hogy kárt tenne, de részemről felelőtlenség lenne hagynom, hogy csak úgy itt flangál jobbra, balra. A következőt tanácsolom. Szépen visszakísérem a hangárhoz, ott beül a pilóták vizsgálójába, amit magára zárok, és magam megyek megkeresni ezt a maga számára oly becses tárgyat feltéve, ha ad róla pontos leírást. Viszont, ha tovább erősködik, akkor a következő kanyar jobbra lesz, és szerintem mondanom sem kell, hogy a fogdához jutunk. Kíváncsian pislogtam rá, hogy vajon melyik opciót fogja választani. Viszont időközben a lifthez értünk, ő még mindig a kabinokhoz menne , ejnye. - Tehát még mindig a kabinokhoz szeretne menni. Ahogy felérünk újra karon ragadom, nem engedem kiszállni, visszazárom a lift ajtót, és már nyomtam is a lefelé menő gombot. Ha akarja, ha nem a hangárba fogunk menni.
Rendkívül fontos számomra az a kis dobozka, így képes vagyok még mindig itt maradni ennek a bunkónak a társaságában csak azért, hogy végre engedélyezze nekem, hogy visszamenjek a régi kabinomba. Az Arkan legénysége régen remek volt, kezdek attól tartani, hogy ez mostanra már megváltozott, bár... egy ember miatt nem ítélhetem el a többieket is. - És meg tudná mondani, hogy melyik raktárba? - még az se érdekel, hogyha olyan lesz, mintha tűt keresnék a szénakazalban, én megpróbálom. De a választ viszont nincs kedvem megadni a férfinek. - Magán jellegű. - és ez igaz is. Nem értem továbbra se, hogy miért akadékoskodik ennyire vagy hogy miért pont tőlem félti a hajót, de kezdem úgy érezni, hogy direkt szívózik velem. Valamiért nem vagyok szimpatikus neki, amivel még semmi baj sincsen, de húzzon már el az utamból... És végképp ne fogdosson! Mégse ereszt el rögtön, csak a liftnél, de az ötlete egyáltalán nem tetszik. - Már miért zárna be és miért várnám meg máshol? Magával megyek, hiszen én tudom, hogy néz ki az, amit keresek és ha annyira akar, szemmel is tud tartani. - sok hasonló kis doboz van, mivel totál egyszerű a kinézete, mondhatni átlagos. Direkt van ez így, hogy senkinek se tűnjön fel ,senkit se érdekeljen, így hiába adnék róla pontos leírást, Logan nem találna rá. - Fogdába? Túlzásokba esik... - lehet, hogy mégis csak ki kell böknöm William nevét? Nem akarom szóba hozni, de ha már kötelező a menyasszonyának lennem, talán némi hasznom is lehet a dologból. De egyelőre még kivárok, így nemsokára a lift ajtaja megjelenik azon a szinten, ahol a kabinok vannak, de kiszállni már nincs esélyem, mert újból megérzem karomon a másik kezét, ki már vissza is húz maga mellé a liftbe. - Hé! Mi a fenét művel? - uhh de bemosnék most neki egyet! Láthatja is rajtam, hogy nehezen állom meg, de megállom... Látom, hogy a lift lefelé indul meg, és tisztában vagyok azzal is, hogy hová akar vinni. - Maga nem komplett! - megpróbálom kirántani a kezem az övéből, de ha nem enged, akkor másik kezemmel ütök rá kezére, hogy érezze csak a fájdalmat, gyengüljön a szorítás és biztosan eleresszen. Ez után állítom meg a liftet, majd nyomom meg azt a gombot, amelynek hála eljuthatok a kijárathoz. Jobb lesz elhagynom az Arkant. Majd inkább visszatérek engedéllyel vagy valaki társaságában, akivel szemben nem mer így fellépni a férfi. De ennek még meglesz a böjtje, ebben biztos lehet.
Még mindig az jár a fejembe, hogy mit akar itt ez a nő. Mi van abban a kabinban, ami ennyire fontos. És van e esetleg annyira fontos, hogy egy tanácsos is felfigyeljen rá. Akár mi is az meg kell szereznem. Ha itt van még a hajón az a dobozka, akkor az innen nem jut le. Vajon mit ajánlana fel érte? - Amint megnéztem a feljegyzéseket bizonyára meg. Válaszolom röviden, és azokba a feljegyzésekbe ő civilként amúgy sem nézhet bele, vagy kérheti le az adatokat. Nincs hozzá kódja, mert ami volt neki esetleg az már rég át lett írva. - Értem. Végig nézek rajta, és még mindig azt látom, hogy fontos neki. Hogy akarja. Én meg a saját kezembe akarom. - Azért , mert civil, és nem hivatalosan tartózkodik a hajón, amin amúgy csak engedéllyel tehetné meg, a kíséretről már ne is beszéljünk. Tudni fogom mi az , de ha elmondja annál könnyebb dolgom lesz. Pontosan tudom, hogy hogyan pakolták össze a maradék holmikat a kabinokból. Mivel volt, ami ki sem volt pakolva, és a közlegények voltak olyan rendesek minden doboz fel van címkézve. Tudom, mert láttam őket, amikor körbe sétáltam a hajót, hogy jobban megismerjem. Nem csak alaprajzok alapján akartam tudni hol járok, hanem látni is akartam. Tudni akartam, hol milyen apróságok vannak, hol vannak eldugott helyek, és még sorolhatnám. Első tiszt vagyok, és ismernem kell a hajó minden zugát. - Választhat , hogy fogda, vagy a kényelmesnek mondható pilóta állomás. Én utóbbit választanám, kényelmesebb sokkal. A fogdába még valaki rabosítaná magát, miközben csak a munkáját végzi. Elvigyorodtam, mert ez még tetszene is. Ott hagyom, az ügyeletes meg szépen megkezdené a rabosítását , amíg oda vagyok keresni a kis dobozát. És még csak le se kellene hordanom az ügyeletest, mert tényleg csak a dolgát végezné. Valahogy nagyon is tetszik ez a gondolat, vajon ki lehet ma szolgálatba? - Megmondtam, hogy oda nem megy egyedül. Új fest még egyszer a tudtára kell adnom, és megerősítenem a tudatot benne, hogy egyedül nem fog mászkálni, nem fogom a kabinba engedni. Majd csak felfogja. Ahogy viszont tartom, hogy ne lépjen ki, és visszacsukódik az ajtó neki áll höbörögni. - Maradjon nyugton, a hangárba viszem. De nem, a kis asszony nem tud nyugton maradni, neki állt ütlegelni. - Ugye ezt maga sem gondolja komolyan. Ha így folytatja, akkor a végén jelentenem kell, hogy egy tisztet bántalmaz. Hangsúlyoznám újra magának, hogy civilként van jelen. A lift irányítását pedig átvettem egy kód sor beadásával, és újra a hangárt céloztam meg. Most már biztos, hogy bezárom a piloták kantinjába, és megyek megkeresem a dobozát. A karját pedig továbbra sem engedtem el, de még mindig nem tartottam annyira szorosan, hogy fájdalmat okozzak neki, pedig a gondolat nagyon is érlelődik bennem a kis harcias liba. Meg kellene szépen törni, de ami késik szokták mondani.
A feljegyzésekhez nem csak Ő férhet hozzá. Csak azért, mert gépész vagyok, bizony máshoz is értek, de ezt szerencsére alig tudja valaki. Ha pedig mégis csak falba ütköznék, megkérném Ravent, hogy segítsen. Együtt könnyedén megoldhatnánk a gondot, de ehhez előbb ki kell jutnom innen. Nem adok tehát információt arról, hogy pontosan mit kell keresnie a parancsnoknak, nem akarom, hogy ráleljen, hogy legnagyobb kincseim illetéktelen kezekbe kerüljenek. - Nem könnyítem meg a dolgát! - makacs vagyok, oh de még mennyire. A probléma az, hogy Scargo is az, így nem enged abból az ötletéből, hogy bezárjon. Tényleg nem tartom normális ötletnek, így csak gyilkos tekintettel nézek rá, de nem mondok semmit. Menjen Ő a pilóta állomásra és zárkózzon be, ha az annyira kényelmes, engem viszont hagyjon már békén. Egyre jobban megy fel bennem a pumpa, de képes ezt még tovább tetézni. Azt a vigyort is de letörölném a képéről! A liftajtó becsukódik nemsokára előttünk, a férfi keze pedig ismét a kezemen van, így hiába akarnék elhúzni, egyelőre ez nem lehetséges. - Bassza meg! - nem éppen úrinőhöz való szavak, de kicsúsznak, miközben kezére is rávetek. Rohadtul nincs joga így bánni velem, így próbálok kicsusszanni keze közül, de ez sajnos nem sikerül, Ő pedig figyelmeztet tettemre. Egy tisztet, egy parancsnokot valóban nem üthetek meg, így érzem, hogy le kell nyugodnom, mert komoly bajba kerülhetek, így bár nehezemre esik, de most nem ütöm tovább... - Csak tudnám miért érdekli magát annyira az én cuccom... Úgyse fogja megtalálni! - végül most már nem erőszakoskodom, ha ennyire fogni akarja a kezem, hát fogja. Látom, hogy lekódolja a liftet, így figyelek a számsorra, hogy én is be tudjam azt írni, de most inkább nem kockáztatok, így csak a lift ajtaját bámulom, miközben a hangár felé folytatjuk utunkat. Ekkora egy rohadékot!
Kis butus nem jön rá arra, hogy minél jobban akarja azt a valamit, én annál is jobban akarom. Talán valami étékes lesz, ami valami módon még hasznomra válthat. Nem tudok ki ez a csaj pontosan, de az, hogy így jön megy kedvére valami azt súgja, hogy nem csak egy sima gépész. De idővel majd erre is szépen rájövök. - Ugyan már. Azt hiszi, hogy ezzel nehézséget okoz téved. Csak izgalmasabbá válik az egész vadászat számomra. Ez az izgalom már viszont kell, mert olyan unalmas itt a folyósokon fel s le sétálgatni. A múltkori is kis közlegény is… A kis szerencsétlen… Utána is kell néznem elvégezte e teljesen a feladatát, de nagyon remélem, hogy nem, vagy valamit megint elbaltázott. - Ez parancs, vagy kérés? Kicsit se szemtelenül nézek végig rajta. Bármelyik is szívesen teljesítem én neki. - Azért ne itt a liftbe, mindjárt a célunkhoz érünk. Továbbra is vigyorgok, most már még jobban. Eszemben sincs leplezni , hogy nagyon is jó mondatokat mond, amiket szívesen megfordítok számára. - Engem az érdekel, hogy magát miért érdekli ennyire, hogy szabályokat szeg érte. Közben szépen haladunk tovább, és célunkhoz is érünk. - Kérem helyezze magát kényelembe, egy darabig itt lesz. Azzal beljebb tessékeltem, vagy inkább löktem? Nem is tudom, de amint benn volt az ajtó rázáródott, majd a kommunikátoron szóltam, hogy potya utast fogtam bezártam, tilos bárkinek is kiengednie , amíg más parancsot nem adok. Még utoljára a nőre pillantottam, majd elindultam megkeresni a holmiját a raktárba. Talán 15-20 perc is eltelt mire visszajöttem kezemben egy dobozzal. - Nézze csak mit találtam. A holmiját. Mutatom a dobozt az üvegfalon keresztül, és elkezdem átkutatni a szeme láttára. De fél szemem rajta van. Lássuk csak, hogy fog reagálni az itteni dolgaira.
Ez az új parancsnok egyre jobban kezd az idegeimre menni, így képtelen vagyok már visszafogni magam, így olyan szavak is elhagyják a számat, amiknek talán nem kellene. De ez nem hatja meg, helyette pofátlanul néz végig rajtam, majd kérdez vissza, én pedig elhúzom a számat őt figyelve. Jóképű, ez tény, de a külső az csak egy dolog. - Ne is álmodjon róla, parancsnok! - morgom oda neki. Nézni viszont had nézzen, az ellen egyébként se tehetek semmit se, de hogy hozzám nem fog érni, az biztos. Nehezebb eset vagyok én annál. - Nem a szabályszegés a célom. Mint mondtam, nem az én hibám, hogy mások pakolták össze a cuccaimat és nem én, így akad, ami itt maradt. - a legfontosabb... a legértékesebb. De ezt is már elmagyaráztam, hát nem ismétlem el még egyszer, inkább csak besétálok a hangárba, majd hagyom, hogy nemsokára rám zárja az ajtót. Szemet forgatok, járkálni kezdek, majd úgy 10 perc után leülök a földre, felhúzom lábaimat és kezeimet térdeimen pihentetem. Csak ne találja meg! De visszatér és ott a kezében az, amit kerestem. Hogy lelt rá? És hol volt? Fel is pattanok egy pillanat alatt. - Ehhez nincs joga! Adja ide! - csapok rá az üvegre, miközben a dobozka tartalma Logan elé tárul. Akad benne pár picinyke fénykép összehajtva. Az egyik édesanyámat, a másik édesapámat ábrázolja, a harmadikon pedig én is ott vagyok, még gyermekként. Ezeken kívül pedig csak egy nyaklánc van, amit anyukámtól kaptam. A legnagyobb kincsem. - Kérem! - döntöm homlokom az üvegnek, úgy nézve a másikra. Csak ne tegyen kárt bennük. Szükségem van rájuk, az emlékükre. Nem vehetik el ezt is tőlem.
Hétf. Feb. 25, 2019 7:26 am
/
Rendkívül fontos számomra az a kis dobozka, így képes vagyok még mindig itt maradni ennek a bunkónak a társaságában csak azért, hogy végre engedélyezze nekem, hogy visszamenjek a régi kabinomba. Az Arkan legénysége régen remek volt, kezdek attól tartani, hogy ez mostanra már megváltozott, bár... egy ember miatt nem ítélhetem el a többieket is.
