A lány lépett volna, sebesen, hogy véletlenül se érjék utol, de a Consilium bábjai ezúttal valamivel gyorsabbak voltak nála, és ez a valami arra éppen elég volt, hogy megakadályozzák a szökésben. Amint megfordult, azonnal neki lépett egy katonának és ahogyan riadtan körbefuttatta tekintetét a folyosón rá kellett ébrednie, hogy körbevették és esélye sem volt, hogy kiszabaduljon szorításukból.
Közben természetesen minden szempár rájuk szegődött és halk találgatások szűrődtek ki a zavaros káoszból, hogy mit is csinálhatott a lány, amiért annyi ártatlan civilt kellett megbüntetni és a vörös hajúra végül nem lesújtani azonnal, hanem még kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy senki nem csinált semmit, csak körbeállták.
Láthatóan ott mozgolódott másokban is az ellenszenv a rendszer iránt, hiszen néha mintha páran sajnálkoztak volna, de a szánalom egy pillanat erejéig sem fordult tettlegessé, csak álltak és nézték, ahogyan azonosítják a lányt.
- Szóval, komikusnak képzeli magát az ifjú hölgy? - kérdezte gúnyosan a gépszemű.
Natasha felvonta szemöldökét és egy nemtörődöm vigyort húzott ajkaira.
- Ha komikusnak képzelném magamat, dicsőíteném a Consiliumot. - sóhajtott fel, beletörődve abba, hogy elkapták.
Kissé ideges volt ugyan, hiszen nem tudta, hogy mi fog történni vele. Senki sem beszélt arról, hogy mi történt a lázadókkal, mindenki csak annyit tudott, hogy büntetés járt nekik; Az hogy mérlegelték-e bűneiket, vagy voltak-e kivételes esetek senki sem tudta, így a halálbüntetés tényét sem zárhatták ki, viszont a vörös hajú azt még kifejezetten korainak érezte.
Felgyorsult szívverése, ahogyan ezek a gondolatok forogtak fejében, még végül nyelt egy hatalmasat és igencsak kellemetlen arccal közelebb lépett a géplábúhoz.
- Mondja csak. - suttogta neki. - Nem oldhatnánk meg ezt máshogy? - kérdezte reménytelenül, miközben fejében az esetleges (bár igencsak kis valószínűségű) igenlő válasz esetén bekövetkező szökését tervezte.

-Nagyon frappáns, csak nem ezt szeretné sírfeliratnak? - Csattan fel Holt hangja, hogy elvágjon minden egyetértést a tömegben, és működik is, annak ellenére, hogy a jelenlévők közül soha senki sem találkozott igazi sírkővel. Még maga Holt sem. Temetésen azonban már volt mindenki, így jogos a megállapítás, hogy pont ugyanolyan a hangulat itt is, nem ok nélkül.
-Máshogy? - Kérdez vissza meglepetten, és már el is kezd közeledni a lányhoz. Lapát keze keményen markol rá Natasha vállára, és szorít rá, mintha csak a csontjait akarná összeroppantani.
-Most talán abban reménykedik, hogy a vörösöknek nem tudok ellenállni?
Miután ezt kimondta közvetlen Natasha füléhez hajol, és belesúgja:
-Így van. Kövessen.
Egy kézmozdulattal jelzi a tömegnek, hogy oszoljon, és aki nem teszi magától, azt a többi katona unszolja erre, holt pedig a folyosón indul a másik irányba.

A lány összerezzent, ahogyan a férfi megmarkolta törékeny vállát és közelebb lépett hozzá. Hátán már ekkor is kellemetlenül futkosott fel és alá a hideg, viszont mikor a katona ajkai a füle mellett nyíltak ki közvetlenül, mintha teljesen megfagyott volna benne minden vér és ő maga is ledermedt.
- Így van. kövessen. - suttogta, amire a vörös hajú hatalmasat nyelt, de nem mert ellenkezni.
Nem tudta, hogy a gépszemű csak tréfált-e vele és máris bűnhődni vitte, vagy valóban elfogadta az őrült ajánlatát és valami egészen másra készült, viszont sehogy sem tetszett neki a szituáció; Utóbbiból könnyebben kimászott volna és már az is szöget ütött fejébe, hogy hogyan, amiként átlépett a csodálkozó, előttük szétnyíló tömeg között.
Lassan haladt, tekintetét arra a néhány civilre szegezve, akiket a Consilium bábjai fegyvereikkel tartottak vissza, noha nem pont úgy használva azokat, ahogyan tervezve lettek, hanem odasújtva velük terelgetve szerencsétleneket.
- Nagyon jól fogja érezni magát, ha esetleg úgy döntene, hogy nem ad egyből a Consilium kezére. - mosolyodott el szabadulását tervezgetve.

Teljesen biztos benne, hogy a fiatal lány nem meri megkockáztatni még egyszer, hogy elfusson, de azért a keze ügyében tartja a fegyvert. Mosolyogva vezeti őt a hangárok felé, ahol rengeteg olyan hely várhat rájuk, ahol a kamerák nem feltétlen látnak mindent, és persze a felesége sem járhat arra, soha, semmilyen körülmények közt. Normális esetben Natasha sem, de most az egyszer kivételt tehetnek.
-Abban nem kételkedem.
Szigorúan fordul felé, miközben kinyitja a hangár ajtaját, és mielőtt a nagy csarnokba lépne, még megkérdezi a lánytól valamivel halkabban:
-Megbántad amit tettél?

Úgy tűnt, hogy a géplábú valóban nem vette komolytalanra az egészet, hiszen a hangár felé vezette a lányt, ahol emlékei szerint még nem is járt, viszont tudta nagyon jól, hogy miért. Ide nehéz volt bejutni normál esetben, hiszen ez volt az a hely, ahol a Volentis polgárai a legkevésbé voltak lekövethetőek; Voltak benne kamerák ugyan, de a hajó többi részéhez képest csak elenyésző számban, így nagyjából bárki megtehetett bármit odabent, és most már tudta jól, hogy rájuk is ez vár.
- Most, hogy veled jöhetek, semmiképp. - felelte mosolyogva.
Hazudott, ez számára egyértelmű és ha lehetett, nem akarta, hogy valóban megtörténjen a dolog, viszont gyors kiútra már volt terve. Remélte, hogy azért közben a katona nem a fegyverét szorongatná, hiszen az egyiküknek sem tenne jót; se a korlátlan szabadságban, melyet a kamerák hiánya nyújtott, sem Natasha szabadulásában, amiről a férfi azonban még nem tudott.

-Hmm. - Mordul fel Natasha mézes mázas szövegére, és jól hallhatóan nincs ínyére ez a fajta kedveskedés, meg a bűnbánat teljes hiánya sem, természetesen. Belép a hangárba, és karon ragadva a lányt húzza magával durván, aztán az egyik kisebb raktárhelyiségbe vezeti, ahova belöki, és maga után becsukja az ajtót.
-Térdre. - Utasítja, és már nyúl is az övéhez, hogy kioldja azt. A mozgásérzékelő közben életet lehet a világításba a fejük felett, itt viszont gyérebb a fény, mint kint. Ráférne már a csere erre is. A 2x4 méteres szoba, az alkatrészekkel teli rakott polcaival elég kísértetiesnek hat a félhomályban.

Valóban kimásztak a kamerák kereszttüzéből és érkezett is az utasítás a lány számára, ő pedig látszólag bűntudat nélkül ereszkedett térdre, segítve a férfit az övcsatjával, majd végül a nadrágját és lejjebb rángatta.
Keze az alsónadrágján pihent, de hamarosan azt a réteget is lehámozta és ujjai egyből az így felszabadult részhez kaptak, melyen finoman és lassan futkostak fel s alá.
Tekintete közben egybefolyt a férfiéval, ráadásul még mosolygott is rá, viszont agyában ezúttal konkrét terv körvonalazódott ki a szökését illetően, amire a gépszemű szinte biztos, hogy nem volt felkészülve.
Ajkait hozzáérintette a vérrel telített hímtaghoz és nem kellett sok hozzá, hogy közéjük is préselje azt. Külön igyekezett nyelvével is ügyeskedni, miközben fejét hol előrébb, hol hátrébb hajtotta, hogy különböző pontokon tudjon örömöt okozni a géplábúnak, majd egyszer csak lehunyta szemeit és saját határait feszegetve majdhogynem szájában érezhette a katona egész férfiasságát és ekkor elszánva magát összeszorította állkapcsát, érezvén, ahogyan fogai fájdalmat okoznak a férfi test legfájdalmasabb pontjának, ráadásul nem is kicsit.
Felpattant és hátat fordított, karjával maga mögé csapva, abban reménykedve, hogy hátralökheti a géplábút, nem mintha így nem kellett volna elég fájdalmat átélni, viszont ez akár sikerült, akár nem, csak rohant előre, kifelé a hangárból, reménykedve, hogy valóban megmenekülhet.

+69

Holt élettelen szemei végig a nőt figyelték. Félig meddig számít rá, hogy valamivel próbálkozni fog a lány, és már készen áll arra, hogy elkapja a csuklóját, ha egy csavarhúzóért, vagy plazmavágóért nyúlna a polcon, de ez nem történik meg. Egészen kellemesen lepik meg a történtek, és bár a szemeit egy pillanatra sem hunyja le, ahogy körbeveszi őt a kellemes meleg, egy pillanatra meg lehet hallani, ahogy levegőt vesz.
A következő reakciója már jóval hangosabb. Felordít, és összegörnyed, megpróbálva elkapni a lányt, de végül tenyere csak a padlón csattan, miután egyensúlyát vesztve zuhan a földre. Sajgó tagját masszírozva fekszik a földön, 3,5 fél másodpercig, aztán pedig szép lassan tápászkodik fel, hogy összeszedje magát.
Natasha hazáig szaladhat. Senki sem állítja meg. Érezheti ugyan, hogy keresik, de valamiért bármerre megy, egy katonát sem lát, bármennyire is olyan, mintha mindenhol figyelnék.

Szabadon futhatott, hiszen előnyt szerzett a gépszeművel szemben, viszont nem gondolta át eléggé a dolgokat. Rémülten futtatta tekintetét körbe és körbe a csarnokban, ahol nem hogy katonákat, de még civileket is alig látott, kijáratot viszont szerencséjére még kevesebbet, ráadásul azt sem felejtette el, hogy melyik irányból érkeztek, így könnyedén megtalálta a megfelelő ajtót, amely kivezetett a folyóra, ahol úgy érezte, hogy egy kicsit megnyugodhat.
Egy kicsit, hiszen az előbb is merte ezt feltételezni és csak egy undorító kiborg kényeztetése, majd még több rohanás lett belőle, így már semmit sem mert biztosra mondani, de annyi világos volt számára, hogy el már nem fog olyan könnyen bújni. Kelepcébe csalta saját magát, hiszen arcát már semmivel sem takarta és mindenki megcsodálhatta a gondterhelt tekintet, ami kiült az arcára - akár a többi katona is, aki az előbb még a tömeget terelgették.
Lehajtotta hát fejét és úgy próbált meg átfurakodni a civilek között, remélve, hogy senki sem fogja észrevenni, vagy ha mégis, akkor nem köpi be, bár ebből jól már semmiképpen sem keveredhetett ki.

Senki sem állítja meg a lányt. Hazáig csak elvétve lát katonákat, de őket is csak messziről, és egyikük sem foglalkozik vele. Egy esetben konkrétan ránéz egy rendfenntartó, majd el is fordul. Úgy tűnik Holt nem valami büszke, és nem verte nagy dobra, vagy egyenesen parancsba adta, hogy hagyják békén Natasha-t.
Otthon ahogy belép az ajtón a nevelőszülei rémült tekintetével találkozik, egy másodperccel később pedig előkerülnek mögülük az egyenruhások is. Ha pedig megpróbálna kihátrálni, ismerős alakba botlik. Ezúttal csapdába esett.
-Ms.Blackwood. Kérem fáradjon velünk. Azonnal.
Holt szavai elég keményen visszahangozzák be a teljesen kiürült fémfolyosót. Mintha mindenki ösztönösen tudta volna, hogy jobb most eltakarodni erről a környékről.
-A Consilium rongálásért, uszító üzenet terjesztésért, és katonai személyre való támadással vádolja...és ítélte el.