Kérdése nem zökkent ki. Szemem pillája sem rebben meg. Nem Ő az első, ki ezt kérdezi. Ezen már túl vagyok, mikor a bizottság előtt kellett elmondanom, hogy mi történt. Az ehhez hasonló helyzetekre készített fel a nevelésem. Részben. Többek között. Ha nincsenek érzelmek, mik eluralkodjanak rajtad, akkor nem tudnak kizökkenteni a higgadtságodból is.
Tartotta az Admirális.
- A Consilium a legjobbját nyújtja a Volentisnek és az emberiségnek. Azért dolgoznak, hogy a lehető legkevesebb veszteséggel fenn tartsák az életünket. Miért akarnék ellenük dolgozni? - teszem fel a kérdést, hideg, színtelen hangon. Ezt mindig is így gondoltam. Sosem értettem a lázadókat, azokat, amiket mondanak. Sem akkor és sem pedig most.
A Consilium nem tökéletes. Bárki is állítja ezt, az egy ostoba. Mégis, Ők a legjobb esélyünk a túlélésre. És igen, aki ezt nem látja, az is ostoba. A lázadásnak ilyen kis közösségben nincs helye. Csak mérgez, ahogy azt tenni próbálták az Arkanon.
Majdnem oda vesztünk. Egy hajszálon múlt. Nem többön. Nem áll szándékomban szabotálni egy új bolygó megtalálását. Mégsem hinném, hogy lakatlant találunk. Ezen a bolygón mégsincs maradásunk. Nem látnak szívesen és veszélyesek az őslakosok. De ez csak a saját véleményem. Erről pedig még sose kérdeztek, így ki sem fejtem őket.
A történetet folytatom. Elmondom, hogy mik történtek a következő úton, mennyi problémába ütköztünk.
- Az sem segített a helyzetünkön, hogy egy új társat kaptunk, ki akkor ébredt fel és jog szerint a hajón sem lehetett volna. A Consiliumnak már jelentve lett, ám már úton voltunk. A bizalmat nehéz felépíteni egy hajón, Uram, ahol egymásra vagyunk utalva. Nem ismerte a technológiát, nem ismerte a szabályokat. Ennek ellenére számos kényes szituációba remekül helyt áll - mesélem még tovább a tényeket. Nikolai nem megbízható. Számomra legalább is nem, még akkor is, ha akkor az életét adta volna a hajóért.
Mégis megszerezte a kódomat, tagadja, hogy köze lett volna hozzá.
- Elnézését kérem, Uram, ilyen mélységben nem értek az Arkanhoz. A mérnökök napról napra mást mondanak - és immár tisztem sincs, hogy megtudjam. Nem tartozok ide, így nem kérdezek. Nem rám tartozik már.
Kijelentésére magam is biccentek. Ennél többet az indulásról nem tudok mondani. Feleslegesen pedig nem járatom a számat.
Újabb biccentés, amikor megköszöni az információt. Ez a dolgom, hiszen ezt kérte.
- Ezek részletesen le vannak vezetve jelentésekbe. Ha kívánja uram, meg tudom adni a pontos számukat - ott amúgy is többről van szó, mint amit most elmondtam. Ez csak egy összefoglalásnak, hogy mi történt.
- Uram - hajtok fejet, majd elindulok magam is a parancsnoki híd irányába. Szűk folyósón vezet az út. Lépteim hosszúak, határozottak. Kezemet mindvégig magam mögött kulcsolom össze. Álmomból felkelve, vakon is el tudnék oda találni.
- Még magunk sem tudjuk. Vélhetőleg feltörték az Arkan rendszerét, kikerülték a tűzfalakat, láthatatlanokká váltak - egy pillanatra megállok és hátra fordulok. - De már gondoskodtam arról, hogy ez többé ne forduljon elő - közlöm az új Kapitánnyal. Az informatikai rendszert meg kellett erősíteni. A lázadóknak napról napra elavultabb rendszerük lesz, míg a miénk meg erősödnek majd. Ezt kell kihasználnunk. Visszafordulva folytatom az utamat.

Katrina szavai túl sok kérdést vetnek fel. Túlságosan is a középpontban volt, ezért is szegezem neki a kérdést, melyre olyan választ kapok, amit hallani szeretnék, amit el is várok tőle. A családja mérhetetlenül csalódna benne, ha átállna a lázadók oldalára.
- A jó kérdés inkább az lenne, hogy miért akar bárki a Consilium ellen dolgozni? - de ennyiben hagyom a dolgot, nem mondok mást. Mint tudjuk, mindig lesznek olyanok, akik elégedetlenkednek a mostani rendszer ellen és a lázadásban látják a menekülést. De vajon mihez kezdenének az után, hogyha megdöntik a Consilium hatalmát? Véleményem szerint kitörne a káosz. Az a fene nagy összetartás darabokra hullana és egymásnak feszülnének a "barátok". Ha a közös célt elérték, utána se áll meg az élet és ha más néven is, de egy új Consiliumra lenne szükség, csak más vezetőkkel. Tehát minden kezdődne előről.
- Kérem nevezze meg ezt az embert! - hallottam már róla, de biztos akarok lenni benne, hogy ugyanarra gondolunk. Én személy szerint nem ismerem az illetőt, de veszélyes megbízni egy idegenben, mivel ha úton vagyunk, az egész legénység fontos, számítunk egymásra, de ha por kerül a gépezetbe... Ő okozta volna a fő gondokat? A Consilium biztosra veszem, hogy ki fogja vizsgálni az ügyet. A hajó indulásának pedig majd utána kérdezek. Biccentek Katrina felé, igaza van, nem várhatom el tőle, hogy ezzel kapcsolatban is hiteles információval szolgáljon.
- Küldje át a jelentések számát! - természetesen majd a körbevezetésünk után. Ideje viszont megnézni a parancsnoki hidat, az Arkant további részeit majd magam felfedezem. De akadna még egy kérdés, ami mellett nem mehetek el csak úgy. Hogy szerezte meg egy hadnagytól egy lázadó a kódját? Katrina nem áruló, mégis akaratlanul is, de közrejátszott mindabban, ami történt.
- Helyes! - ettől függetlenül majd utána fogok nézni magam is, hogy a következő indulásnál ne lehessenek hasonló problémák. Bár nem szívesen halasztanám el az utunkat, ha szükségszerű lesz, akkor megteszem.
- Mik a tervei a jövőre nézve, kadét? - pillantok felé, a kérdésemet pedig remélem, hogy érteni fogja. Jelenleg a Volentisre küldték, de vajon tenni fog azért, hogy visszakapja majd a helyét az Arkanon? Vagy nem is akar többé visszatérni ide? Biztosan Ő is sokat gondolkodott már azon, hogy mi lesz ez után.

A Kapitány kérdése helyes, ez sokszor megfordult már a fejemben. Az utóbbi időben több emberrel is elbeszélgettem erről. Válaszokat kaptam, megérteni mégsem fogom megérteni. A szándékukat soha. Nincs értelme annak, amit csinálnak, csak a halálba vezetnek ezzel minden embert. Tudásomat mégsem vagyok rest megosztani vele.
- Az ember hall pletykákat a szabad akaratról és a szabad gondolattól. Hogy egykor volt egy élet, melyet nem szabályoztak be annyira, mint most. Azt hiszik, hogy azok jobb állapotok voltak. Az ember épp csak azt felejti el, hogy ez az a gondolkozás, ami odáig vezette az emberiséget, hogy tönkre tegyen egy bolygót - arról nem is beszélve, hogy ezzel éppen nem segítenek el ő semmit.
Kevesen vagyunk. Vajmi kevesen. Az élelmünk, a tartalékaink végesek. Nem lehet abban bízni, hogy épp ki kibe hajlandó beleszeretni, hogy akarnak-e gyereket. Igen, a Consilium szabályai, határozatai sarkalatos, ez tény. De senki nem tudná ezt jobban csinálni. Ők a legjobb esélyünk arra, hogy túléljünk.
- Nikolai Denisov Közlegény, Uram - adom meg a kívánt nevet, miközben még mindig egy helyben állunk és elmagyarázom mi is történt.
Végig rá tekintek, kezeimet mégis a hátam mögött tartom, ujjaimat egymásba simítva. Tartásom feszes, amilyen elvárható. Sokan panaszkodnak arra, hogy ez mennyire kényelmetlen. Számomra épp ez kényelmes.
Természetes.
- Természetesen, Uram - hajtok fejet az akarat előtt, szó szerint is. Fejből tudom, hogy melyek azok a számok. Ha valamiben jó vagyok - a hadászon kívül kevés ilyen dolog van - akkor azok épp a jelentések. Megírása és a számaiknak a megjegyzése. - Ha kívánja már most is át tudom őket küldeni - egyből a jelentéseket és így nem kell neki sem bajlódnia plusz körökkel.
Megkönnyíthetné a munkáját, de csak akkor, ha él vele. Egyéb esetben nyilvánvaló, hogy nem fogom megtenni.
Helyeselését rezzenéstelen arccal fogadom. Több hozzáfűzni valóm nincs, egyébként sem kérdezett. A bajt meg kell előzni és csak egyszer hibázhatunk. Így hát útnak indulunk egy új kaland felé. Pontosabban a fedélzet felé, de útközben is szóval kíván tartani a Kapitány.
- Beadtam egy indítványt a Consilium felé, mely a lázadókra specializálódott csapat létrehozásáról szól. Véleményem szerint károsak a társadalmunkra nézve és mihamarabb likvidálni kell őket - legyen az nő, vagy gyermek. Sajnos mindannyiuk elméjét megmérgezték már annyira, hogy károsak legyenek a jövőre tekintve. Nem is értem, hogy miért tartják őket életben.

A kérdésemet költőinek szántam, őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy Katrina válaszolni fog rá, de mégis megteszi, én pedig nem szakítom félbe. Mondja hát el a véleményét, Ő hogy látja a dolgokat.
- Igen, hallanak pletykákat, de higgye el, régen is megvoltak az emberek vezetői, akik irányítottak, max nem ilyen látványosan tették, mint mi a Consilium. De igazi szabadság már rég nem létezik. - csak hinni akarnak benne. Ők másként látják, egy burkon át, mely szebbnek és jobban hat, de a valóság túl ijesztő ahhoz, hogy elismerjék, akár csak a szükségét a Consiliumnak. Mégse maradhatnak örökké vakok, a burok egyszer átszakad és akkor süllyedni fog a hajó.
Na de térjünk vissza inkább a közelmúlt eseményeihez. Nikolai Denisov neve nem új a számomra, pontosan rá számítottam, bár túl sok a fekete folt vele kapcsolatban. Talán Callumot kellene kérdeznem. Biccentek a névre, majd végül a jelentések átküldésére is megkérem a kadétot, akinek ezek szerint még csak utána se kell néznie, hogy tudja, melyek azok, amik érdekelnek.
- Kívánom. De majd a parancsnoki hídon tegye meg. - előbb érjünk oda, mert már látni szeretném. Határoztot léptekkel haladunk a cél felé, de a beszélgetést mégse töröm meg. Kíváncsi vagyok, hogy vajon Katrina mennyire gondol előre a jövőjét illetően. Milyen célok vezérlik. Visszatérne ide vagy új dologban próbálná ki magát? Amit viszont hallok, arra nem számítok, így ajkam akaratlanul is lassan mosolyra húzódik, miközben a nő arca felé tekintek.
- Tetszik az elhivatottsága és a hűsége is társadalmunk iránt. A Tanács is örülni fog neki! - ebben biztos vagyok. Már hogyne örülnének, ha valaki egy konkrét csapatot akar a lázadók szétzúzására létrehozni? Katrina jó katona és vannak még hozzá hasonlóak. Veszélyes útra indul, de ha szüksége lesz támogatásra, megkapja, sokan lesznek mögötte,akik segíthetik majd. Idő közben felérünk a parancsnoki hídra, ahol lassan körbejárom a helyet, miközben, ha minden igaz, Katrina átküldi nekem a jelentéseket, amikről nemrég beszéltünk. A PDA-m csipogása jelzi is, ha mindez megtörtént, de csak egy pillantásra méltatom, mert van fontosabb dolgom is annál, méghozzá az, hogy elfoglaljam a nekem járó kapitányi széket. Lassan ereszkedem bele és le se tagadom, hogy jól esik benne ülni. Magam értem el, hogy kapitány legyek, így nem fogom feleslegesen titkolni, hogy igenis büszkeséggel tölt el.
- Szeretne még valami, kadét? - ha igen, akkor hallgatom, de ha nem, engedélyezem számára, hogy távozzon. Egyelőre én még itt maradok, és meglehet, hogy a jelentéseket is újdonsült székemben fogom átolvasni.

//Én zárónak gondoltam, de ha szeretnéd még feltartani a kapitányt, csak nyugodtan, akkor mehet tovább. //