Fônix Romboló és kísérôi

Világűr

-Egyezzünk meg - mondja Tommy, mielőtt útjára engedné a triót. - vigyázz magadra, és cserébe a csata után visszaadom a siklódat egy darabban, rendben? És ez vonatkozik rátok is. Vigyázzatok a barátom, meg magatokra is.
Tommy két ujjal tiszteleg Gyalogkakukknak, és Gandalf-nak, meg persze az alparancsnoknak, mielőtt felfenné a repülős ruha sisakját, mielőtt a saját osztagához menne. Percekkel később már fel is szállnak mind, és a Jola előtt találják magukat, a frontvonalban. A főnix középen, a két kísérő siklója pedig a két oldalán. Az Arkan pedig előttük. Messze még, de jól láthatóan.
Nem kell sokat várni, és már érkezik is az első üzenet a parancsnoki hídról. Az ellenség torpedókat lőtt ki az anyahajóra. Egy perccel később pedig, jelentik is az első találatot. Ezt a lövést azonban nem az Arkan adta le. Az Artemis, az ellenség lopakodóbombázója máris bevetésre került. Finn láthatja, hol lehetett legutóbb ez a láthatatlan sikló, és elvileg nincs is messze. a legutóbbi csatát analizálva elkészült egy algoritmus, ami alapján nagyjából be lehet mérni, egyre jobban, minden tette után. Mintha csak torpedózna vele az ember. Minden lövéssel egyre közelebb.
Ez hamarosan bizonyosság lesz, mikor a Főnix Pajzsát találat éri, alulról. Az ellenség nem látható, sem a radaron, sem pedig a kamerákon, de egész biztosan itt van. Elhárító Pajzs 95 %-on.


//Reagsorrend nincs. Írási határidő Szombat éjfél Sok szerencsét

Vég? Kezdet? Nem tudja megmondani senki sem. Mindenki a csatára készül, arra koncentrál, és figyel.
Sok minden keresztül futott a fejemben, de nem volt közte annak, hogy megfutamodjak. Ez a hajó az új otthonom, a rajtalévők pedig az új családom. A régiről se feledkeztem meg. Minden nap az eszembe jutnak, de róluk semmit sem tudok, így arra koncentrálok, amiről tudok viszont.
Beöltöztünk, végig hallgattuk az eligazítást. Nyeltem egy nagyot még utoljára, Tomnak visszatisztelgek, és megyek a silóhoz, amire nagy feladat vár. Remélem egydarabban hozom vissza magunkat.
Kidokkolás után felvesszük az alakzatot, rádión tartjuk a kapcsolatot, amibe sikerült egy alaposat káromkodnom miután kiderült a lopakodó itt van, üzemkész, és még lövöldöz is. A sajátunknál nem egyszer jártam, átnéztem, füleltem, amikor dolgoztak rajta a karbantartók.
- hogy áll az algoritmus? - kérdezem rádión, közbe kiküldök 2 szondát. A szerelőkkel megerősítettem őket, illetve kértem, hogy nem érdekel hogyan de csapjanak hozzá a dolgokhoz még 2 darabot, hogy legyen tartalékom.

Na, hogy a Kirk kapitány bassza meg! Már megint itt vagyok, beöltözve, harcrafogva, halálra szánva. Tudtam én mindig, hogy nem mostanában fogok kilépni az ágyútöltelék státuszból, de azért nemár! Látványosan a hónom alá csapok egy guriga klotyópapert, és haptákba vágom magam Lynch előtt. - Megtesszük amit szarosgatyában lehet, uram! - Ezzel elvágtatok a siklómig, de kb úgy, mintha tényleg összetojni készülnék magam, és a szokásos rutinok elvégzése után el is indítom a meghajtókat. Braga fotójára ezúttal illesztek egy digitális célkeresztet, aztán egy nagy sóhajnak álcázva dobom oda a szokásos puszit neki. Hiába na! A szerelem az szerelem. Nem múlik el, csak azért, mert a másik meg akar ölni...

Ahogy kirepülünk, és megpillantom az Arkant, szakítok pár kocka papírt és megtörölgetem a homlokomat. - Hú srácok, ha ebbe nem döglünk bele, akkor semmibe! - dobom be meglehetősen tiszteletlenül a közös csatira, aztán, mikor jelentik az Artemis által elkövetett találatot, azonnal a műszerekre pillantok. A helymeghatározó algoritmus már számol, de még nincs elég adat, hogy rendesen bemérjük. Az Artemis következő lövése viszont meglehetősen közelről kell érkezzen, úgyhogy elhúzom a kormányt, és már fordulok is a Főnix alá, rábízva magam egy egyenletre, meg a megérzéseimre. - Elkapom, alpari! Figyeljen az Arkanra! - közel se érzem olyan magabiztosnak magam, mint amilyennek hangozhatok most, de úgy érzem, nekem ezt most meg kell tennem. Több lövést is leadok a fézerrel, mindegyiket más- más pontok felé, aztán már pördítem is tovább a gépet a hosszanti tengely körül, kidobálva a szondáimat, ahogy anno a csini Szöszi tette, ezzel is növelve talán a túlélési esélyeimet. Hogy én mekkora egy gyökér Gandalf vagyok!

- Elég az érzelgésből, ez a csata nem babra megy. De ha bárhogy is alakul, a kölyöknek mesélj erről a napról. - tartom a mancsom cimborámnak, mielőtt még felszállnánk a Főnixre. Nem kisebb a tét, mint az életünk, szabadságunk és a jövőnk. Egyszer valamikor pattanásosképű koromban már álmodoztam arról, hogy milyen lenne egy igazi kulcsfontosságú csatában összemérkőzni, de ahogy idősödtem és tapasztaltam, elengedtem a dolgot: jobb a békesség. És most tessék, itt van a seggemben és épp alám akar repeszteni. Na abból már bizony nem engedek.
A gyereket jó kezekbe helyeztem és megeskettem Pressit és Elie-t is, hogy ha bármi történne velem, akkor kezeskednek értem. Persze nem terveztem elköszönni a tökitől, csak úgy biztos ami biztos alapon, jó ha ismerősök között van. Még vissza megyek ám, hogy gatyába szedjem a gyereket és megmondjam neki, ő aztán márpedig pilóta az életben nem lehet. Nem, mert gyűlölném, hanem mert biztos vagyok abban, hogy előbb őszülnék meg, mint kimenne az első küldetésére. Oké, ezt tudom, hogy nem fog megtörténni.
- Mindjárt kész. - adom meg a választ Niának és a kijelzőn nyugtázom a másik társunk pozícióját. Nyomi miatt egy kicsit aggódtam, de talán lesz annyira tökös, mint a legutóbb és nem lövik ki a francba. Nem tetszik, amikor megrázkódik a gép és idegesen a kijelzőre nézek - mi lesz már?
- Oké, a terv az, hogy kiiktassuk ezt a lopakodó szennyet, ha látjuk, ha nem, be tudjuk mérni. Lehetőleg maradjatok ép bőrrel, mert a nagy csatában szükség lesz mindhármunkra. - mondom én is a továbbiakat. Nem rossz, hogy fedezik a seggem, de nem fogom ettől elbízni magam. Az algoritmus végez, én pedig úgy fordulok, hogy bemérjem az Artemist és már eresztem is meg az első sorozatot felé. Nem akarok kimaradni a jóból sem, de az isten fáját, egy pilóta nem mondhatja azt, hogy férfiből van, ha az Arkant is szemmel kell tartanom. Márpedig kell, mert isteni tűzijáték lesz mindjárt - ja nem.

A trió hamarosan megkapja az üzenetet a Jola parancsnoki hídjáról, melyben a következő áll:
-A hajónknak megszűnt a légvédelme! Amíg nem állítják helyre a problémát egyedül maguk állnak köztünk, és az Arkan Torpedói közt! Próbálják kilőni őket, mielőtt becsapódnak. Vége.
Az algoritmus lassan dolgozik, viszont a kijelzőn más ellenségek jóval gyorsabban jelennek meg. 9 új fajta "sikló" jele, melyből 3 a Jola felé tart, nyilván azért, hogy segítsen az Artemis-nek. Az adatbázisban semmi sincs arról, mire lehetnek képesek, de egy biztos, nem tűnnek barátságosnak:

Nia szondái megindulnak, egyenesen a láthatatlan sikló utolsó pozíciója felé, egy ideig azonban nem közvetítenek jelet. Egészen addig, amíg az egyik túl közel repül hozzá, mert hirtelen egy Fézer nyaláb jelenik meg a semmiből, hogy megsemmisítse az útjába kerülő eszközt. Az algoritmus újra közelebb tudja saccolni a pozíciót.
A repülési irányából egyértelműen a Főnix hasa felé repül, hogy megpróbálja büntetlenül kivégezni az ellenségét. Minden erejével rálő, de Gandalf siklója menet közben az útba kerül, és ez alaposan keresztül húzza a számításait. A srác Pajzsai megszűnnek működni, Finn hajójának viszont így alig csökken az elhárítópajzsa hozzá képest.
És, ezzel a támadással bemérte őt az algoritmus! Az első lövés csak súrolja a pozíciója miatt, és már menekül is, hogy ne legyen ennyire a nagy hajó célkeresztjében, de a burkolatának több darabja is leválik róla. Láthatóan a pajzsai semmit sem védtek, ekkora tűzerő ellen. Újra láthatatlanná válik, de most még pár percig könnyedén ki lehet találni hol van, ha valaki utána megy. Már csak az a kérdés, ki mire koncentrál. A lopakodóra, a torpedókra, vagy a skorpiókra.

//Körváltás, szombat éjfél. Sok szerencséét mindenkinek!

Pewpewpewanyádba! - kiabálom ijedten, ahogy az artemis telibe ver, én pedig találomra lövök rá. Vagyis nagyjából találomra ugye.
Mondhatnánk, hogy a túlzott magabiztosságom kevert bajba, de ez nettó faszság. Már csak azért is, mert eddig se voltam magabiztos. Bárhogy is tűnt, eddig is rohadtul fxstam, és most, hogy a pajzsomnak is lőttek, csak még jobban. Tele a gatya, és ez nem lesz jobb, csak rosszabb. A Jola elhárítása behalt, az Artemis még mindig láthatatlan, és még ezek a kis dugók is itt vannak. Túl kevesen vagyunk, hogy mindenre figyeljünk. Mivel a láthatatlan siklóra most még van egy jó tippem, küldök neki egy szeretetcsomagot, mielőtt az érkező skorpiókra koncentrálom a figyelmemet. Nagyon vigyáznom kell, mert a pajzsaimnak totál annyi, úgyhogy először jó messziről lövök az egyikre, hogy lássam, mivel és hogyan lő vissza, ami elől a terveim szerint még lesz időm kitérni. Jól hangzik, mi? mintha valami topgun lennék...sőt... egyenesen ketttő...pont ennyi darab tomkrúz telne ki belőlem.

- Új játékszerek - rikkantom bele a rádióba.
Közben figyelem az algoritmust, és a szondákat, aztán már csak egy szondát. Viszont, amint megláttam a lövést az én kezem is elsült remélve, hogy valahol még eltalálja.
- Baszki...Meg vagy még? - kérdem, ahogy láttam, hogy a társamat eltalálták.
- Használd a szondákat, megyek feltartom , amit tudok amíg a Jola helyre áll. Megnézem az új csicsás hajóikat - és már kanyarítottam is a siklómat, a maradék szondámat is kiküldtem. Védelemre programoztam őket, és mint valami kis bolygók úgy forogtak a siklóm körül, majd az egyik már repült is tova, lézert használva egy torpedónak.
- Nagy bumm várható. húzza magát , aki tudja.
Közben a hajókat figyeltem, és felvételeket, amiket sikerült beszereznem továbbítottam a sárcoknak, és a Jolának. Utóbbin több ember van, aki megtudja nézni mik a fenék ezek, vagy mi lehet rajtuk.

- Ez nem játék! - hangom visszhangzik a rádióban, ahogy megcsóválom a fejem. Nia se, meg Nyomi se gondolja azt, hogy ez egy kis kaland lesz, komoly és vérre menő, erősen halálközeli élményben lesz végig részünk. És itt nincs újra betöltés, ha megfüstöltek. Nincs ám.
- Hé, ember, egyben vagy? - olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy csak kapkodni van időm a fejem. De nem hagyhatom figyelmen kívül egyik tényezőt sem. Az én fő ellenfelem most az Artemis, a két sikló gyenge hozzá. Ellenben a torpedókat és talán azokat a csodamasinákat is ki tudják lőni, ha összedolgoznak.
- Vettem, akkor enyém az Artemis, ti pedig... csak szinkronban, akkor nem tudnak elkapni. - adom ki mindenkinek az utasítást, mielőtt még mindenki mindenkit is elkezdene kergetni és a teljes káoszban oda veszne a Jola. Nem lenne túl jó.
Inkább mielőtt még meglép az a szemét, üldözőbe veszem és nem kicsit megsorozom. Szerencsére addig tudok több mindenre figyelni, így egy felénk érkező torpedót is hatástalanítok az egyik forgatható ágyúmmal, mielőtt még folytatnám a sorozást. Ha az a szerencsétlen leforgácsolódik, akkor egy idő után talán láthatatlanná sem tud válni és akkor nyert ügyünk lesz, mint egy kibaszott céltábla. Nem vagyok rest a tettlegességig elmenni, miközben vigyáznom kell a hajómra - mert a Főnix pótolhatatlan - és erre a két zöldfülűre is, mert nem igazán csatában edzettek. Csak akkor lesznek hősök, ha ezt túlélik. De akkor nagyon.
- Hogy áll a helyzet?

Gandalf sikeresen visszaadja a kölcsönt, és lövege eltalálja a láthatatlan hajó egyik hajtóművét. Egy ilyen sérüléssel még haza repülhetne, azonban ami már nagyobb probléma neki, hogy a meghibásodott hajtómű folyamatosan egy vékony lángcsóvát szivárogtat ki, ami némileg megnehezíti az irányítását, de főleg, hasztalanná teszi az álcázását. Most már a műszerek szinte 100% pontossággal meg tudják mondani, hol van.
A pilóta tudja, hogy így nem húzza sokáig, ezért teljes sebességgel a Jola felé kezd repülni, és már készíti is az utolsó torpedóját, hogy legalább nekünk is fájjon, ha már meg kell halnia.

Nia kérésére a hídon az egyik tiszt elkezdi analizálni az új vadászgépeket. Hamarosan választ is kap, és mellesleg, mindenki máshoz is eljuttatja a híd az információkat: a nagyja csak spekuláció, de az előzetes jelek alapján úgy tűnik ezek pilóta nélküli vadászgépek lehetnek. 3 Fézer van rajtuk. Kisebb mint a miénk, de együttesen problémát jelenthetnek, a pajzsuk pedig simán lehet olyan erős, mint a siklónké.
Nia egyenlőre remekül távol tartja a torpedókat a Jola-tól, azonban, a Skorpiók is őt nézték ki maguknak, és ahogy közelednek, rapid tüzeléssel kezdik irtani a szondáit, míg végül már csak egy kering körülötte.

Finn lövései találnak, és bevégzi, amit Gandalf elkezdett a hajtóművekkel. Az Artemis-t már csak a lendület viszi tovább előre, de már a megfelelő pályán van. Másodpercek kérdése, és elég közel lesz, hogy az utolsó atomját is bevesse, és úgy tűnik a célpontja nem más, mint az űrbe kiküldött szerelő csapat a hajó burkolatán. Már nyílik a silója, és nemsokára kilövi őket.
Még nem késő megállítani, már csak az a kérdés, hogy túlélik-e lent a törmelékesőt, ah ez a hajó szétrobban?

//Elnézést a csúszásért. Ennek megfelelően az új határidő jövő kedd, éjfél. Sok szerencsét

- Szép volt Gandalf -rikkantok a rádióba, amikor látom, hogy betalál. Most már meg van az algoritmus, működik. Remélem nem csak a teszteléskor volt pontos, hanem most is az lesz, mert nagy segítségünkre van.
Viszont nekem most másra kell figyelnem. Jöttek azok a kis hajók, és nagyon nem tetszenek. Az sem, hogy szét kell válnunk jóformán. Ügyelek arra,hogy ne túlságosan távolodjak el, de ugyan akkor akadályozzam az újérkezőket a Jola támadásában. pajzs lennék? Nem, de megteszem, amit tudok.
- Ezek nem jó hírek – a gyávák nem ültetnek embereket, mi pedig végig az embereink életével játszunk.
Nem restelem viszonzom a tűzet, és a fegyvereiket célzom be. A szondák elvonják rólam a figyelmet, így egy hajót sikerült lefegyvereznem.
- Csessze meg, rossz arány… - közben hallom Finn jelentést kér. A kis hajókról megkapta ő is gondolom a jelentést.
- Az egyik fegyverrendszerének annyi, ami jó, viszont rossz hír, hogy 1 db szondám maradt, és két aktív hajó- közben manővereztem, igyekeztem kívül kerülni a fegyvereik ható tavából. Igyekeztem a szondámat átprogramozni, aktiválni az önmegsemmisítést.
Lássuk, mit tud a kicsi.
- Egyet megpróbálok leszedni, figyeljetek a torpedókra- azzal már indítottam is a kamikáze szondámat, pörgött forgott, ha jól találom el akkor talán megsemmisül, vagy annyira megsérül, hogy támadásképtelen lesz, és akkor leszedhetem.  
Szemem közben végig a harmadik hajón volt, nehogy hátbakerüljön. Komolyan kellene még egy kéz ide. Vajon lehet növeszteni gyorsan?

/köszönöm a türelmet/