Hangár

Hangár és Rakodótér

   Ebben a hatalmas csarnokban található az űrhajó sikló flottája, illetve itt javítják őket, ha szükség van rá.

Powell támadó raja összegyűlt. Vele együtt négyen tartanak a siklóik felé. Jenna Grey Alhadnagyon kívül vele tart még Mark Reid zászlós, és Keri Brown kadét is. Mind az űrruháikban feszítve, sisakkal a kézben várják, mond e nekik valamit a hadnagy bevetés előtt, aztán már szállnak is fel, hogy a Jola jobb oldalán repülve várják a csatát.
Sok türelemre nincs szükségük. Az Arkan fedélzetéről megindul legalább fél tucat torpedó, melyet az anyahajó is jelent. Az ő feladatuk, hogy ezeket lelőjék egyenlőre, és csak aztán lendüljenek támadásba, hogy a Powell hadnagy siklóján található atom torpedót kilőjék az Arkan-ra.
-Adrian, ezek ránk lőnek! Ismétlem, a torpedóknak nem a jola a célpontja, hanem mi!!! Vigyázzatok!
Az üzenet Tom-tól származik. A nehezen bemérhető torpedók sebesen száguldanak...ezek szerint a siklók felé. Már nagyon közel vannak, Kitérni kockázatos, megpróbálni lelőni szintén. ráadásul csak az egyikre van idő. Mindenki döntse el, melyiket kockáztatja meg inkább.


//Reagsorrend: Powell, Freya NJK-ja, egyenlőre. Írási határidő jövő szombat este Sok szerencsét

Jenna

Mosolygok. Tudom ebben a helyzetben kissé morbid, de izgatott vagyok. A legutóbbi akciót sikerült túlélni, bár az is kétes volt. Ma viszont fogalmam sincs, hogy újra ráléphetek e a Jola fedélzetére. Ha sikerül az egyik rohadéknak elkapnia remélem legalább szép megemlékezést kapunk, kapok.
Powell beszéde rövid és tömör. Nem is nagyon várok el mást. Minek pazarolni a szavakat? Mindenki tudja mi a feladat, a cél.
-Értettem! - Jelzek vissza, majd figyelek. Az egyik torpedó felém veszi az irányt. Mivel sok társam mellettem van, így robbantgatni nem lenne túl logikus ebbe a helyzetben. Powellel ellentétben én felfelé veszem az irányt. Ha követ engem a drága és elég messze kerülök a többiektől kiengedem a szondákat, hátha sikeresen beléjük csapódik.

Powell kitérő manővere sikeres, igaz nem sokon múlik, hogy az egyik torpedó nem kapja el a gépe végét. Jenna ötlete a szondákkal pedig ha kicsit pazarló is, de tagadhatatlanul működik. Egyet kivéve mindegyikbe belecsapódik egy rakéta, és fel is robbannak. A törmelékeik szanaszét szóródnak, de a siklók elhárítópajzsai még elbírnak ezzel. Azonban a kijelzők új veszélyt jeleznek. 9 j ellenég, amiből 3 egyenesen Powell csapata felé tart:

Senki sem látott még iylen egységet, valamiféle új fejlesztés lehet. Kisebbek, mint a siklók, amikben ülnek, de fel vannak fegyverezve, és pajzsokkal is rendelkeznek. 3 tart csak feléjük, 3 másik Tom csapata felé, az utolsó 3 Pedig a Jola felé száguld.


//Körváltás, szombat éjfél. Sok szerencséét mindenkinek!

A tervem sikerül. A torpedók megsemmisülnek, de alig van időnk fellélegezni, jön az újabb adag.
-Mi a picsa?-Ilyeneket még sosem láttam. Igazából sok mindent nem tehetünk ellenük. Nincs varázspálcánk, hogy egy mozdulattal eltüntessük őket. De akkor tök unalmas is lenne az egész. Még talán be is aludnék.
-Mark és Keri védjétek a Jolát. Powell fedezlek. El kell jutnod az Arkanig!-Nem várok választ, azonnal indulok, célba veszem őket és lövök.

Powell továbbra is sebesen repül előre, összezavarva az ellenséget. Az osztaga is követi őt, és mivel egyenesen a Skorpiókra támadnak, rá már nincs ideje az ellenségnek. 3-an egyszerre rontanak rá Keri-re, aki épp egy torpedót lő szét, és nem számít rá, hogy oldalba kapják. A 3 vadász össztüze pillanatok alatt üti ki az elhárító pajzsát, és lövi darabokra a siklót.
Mark ekkorra ér csak oda, és bár a társát nem tudja megmenteni, az egyik ellenséget sikerül kiiktatnia.

Jenna közben Adrian-t fedezi, és el is jutnak a célig. Az Arkan fedélzetén el sem tudják képzelni, mit akarhat egy ilyen sikló a Fézereivel. Pláne ilyen messziről. Míg Powell becélozza a hajót, egy ellenséges sikló is felbukkan, és egyenesen felé repül, hogy azért ennyire ne legyen könnyű dolga.
-Oké, pozícióban vagyok én is, adjunk neki! - Érkezik az üzenet Tom-tól, és már indulhat is a két meglepetés rakéta. Powell rakétája ér célba először, és alaposan megtépázza az Arkan felszínét. Aztán betalál a második rakéta is, ami után már szemmel látható méretű darabok válnak le a burkolatról. A nagy hajó harcképes marad ugyan, de ezt nem felejti el, az biztos.
Már csak az a kérdés, mi a következő lépése a Powell rajnak?

//Elnézést a csúszásért. Ennek megfelelően az új határidő jövő kedd, éjfél. Sok szerencsét

Jenna

Egy emberünk oda, amire sajnos számítani lehetett, bár volt egy apró félelmem, hogy majd engem találnak meg először. Így viszont tovább segíthetek Powellnak(vagy nek). Túl egyszerű lett volna a dolog, ha több támadót nem küldenek ránk, így amint megpillantom az ellenséges hajót már el is indulok felé. Inkább engem találjon el, mint Adriant. Nála van az egyik rakéta, amivel jó nagy sebet okozhat az Arkannak. Ha le akarjuk őket győzni, sajnos néha igen is kell áldozatokat hozni. És ha az egyik én leszek... Nos legalább volt értelme a halálomnak.
-Mindjárt leszedem, ne aggódj!- Hátulról próbálom elkapni a kis bestiát, remélve abban, hogy nem vesz észre és más támadó sem jön a közelben. Ha sikerül leszerelnem őt picit gyönyörködöm a látványba, majd értetlenkedve szólalok meg.
-Powell értem én, hogy nem félted az életed, de ha annyira el akarod venni a Parancsnokot nem kellene visszavonulnunk, amíg tehetjük?-Biztos vagyok benne, hogy még van pár rejtett ajándéka az ellenségünknek. És nos azokkal lehet nem bánnánk el ennyire könnyen. Így is elveszítettünk már valakit.

Nem vagyok maradéktalanul boldog attól, amit látok. Az Artemisnek igazából csak egy jó lövése volt, pedig sokkal többre szántam. A rádiókapcsolatot, ahogy eddig is, néhányszavas parancsokra korlátozom, és reménykedem benne, hogy a túlerő, amivel a Jola ellen vonultunk, elég lesz, hogy learassuk azt a rég vágyott győzelmet.  Ráadásul egy csapat már biztosan landolt és be is jutott a Jola fedélzetére. Mostmár csak idő kérdése. Velük természetesen nem rádiózom, de a jelet már megkaptam Holttól, így az ő kezüket egyelőre elengedem.
A feszültséget szinte harapni lehetne a hídon. Mindenki pattanásig feszült idegekkel, ugrásra készen várja a parancsaimat, de én most csak keveset beszélek. Egyszerre három-négy kijelzőt igyekszem szemmel tartani, és van, hogy csak intek, s már ennyiből is tudják, mit várok el.

Nem gondoltam, hogy lesznek olyan öngyilkos hajlamú idióták, aki elverekszik magukat az Arkanig, de most, hogy látom, mire készülnek, én sem vagyok rest kiadni a parancsokat. - Kitérő manőver, és ki az elterelő szondákkal!  Tüzér, adjon nekik! -  olyan feszült vagyok, hogy még az új kölyök neve sem jut eszembe hirtelen, de ez most a legkevésbé sem érdekel. Az artemis pusztulása, és az, hogy a műszerek és a diagnosztika regisztrálják a találatokat, végtelenül feldühít. Erőszakosan az egyik panelre csapok, és kis híján kiszakítom a rögzítést, ahogy megpróbálom félredobni az utamból. - Azt mondtam, kitérő manőver, mi nem volt ebben világos? - kiabálom a kormányosnak, de nem folytatom, mert megakad a szemem az egyik kijelzőn.  - Most kell indítani a podokat! Azonnal!! és valaki szedje le azt a kis férget! -  A kettes kijelzőn figyelem, ahogy a kis szállítóhajók az android katonákkal a fedélzetükön megindulnak a Jola felé a maradék siklónkkal megtámogatva.  A tüzér közben többször is elbénázza a hajóra folyamatosan lövöldöző siklót. Dühösen lépek a székéhez és szabályosan kirúgom belőle a töketlenkedő Suttont. No, mostmár csak eszembe jutott a neve!  Le sem ülök; annyira dühös vagyok, hogy nem is tudnék. Bemérem az ellenséges sikló helyzetét, és egy leheletnyit igazítok a célon kézzel, mielőtt megkínálom egy rövid fézernyalábbal.
Sutton helyettese már ott toporog mögöttem, de semmit sem szólok, csak intek neki, hogy foglalja el a helyét.  - Remélem figyelt, tizedes! És most intézzük el a behemótot, -

/Hívásra jöttem, nem csak úgy ideízetlenkedtem.