Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Torpedo II. - Team Powell
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Ethan 'Crash' Dobrik
Karakterlap : Torpedo II. - Team Powell - Page 2 2019-09-05
Titulus : Captain Crash
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 1040
Ethan 'Crash' Dobrik
Az URS Jola kapitánya



#11Vas. Aug. 16, 2020 2:19 am
Az Arkan fedélzetén senki sem számít arra, hogy egy kis gép közvetlen támadna rájuk, ezért nagyon nem is védekeztek ellene eddig. A két atomtorpedó után viszont tanultak ebből. Powell gépét azonnal lőni kezdi a nagy hajó, de a tehetséges pilótának sikerül mindig ha csak kicsivel is, de elkerülnie a halálsugarakat. Tudja jól, hogy a nagy hajó lövegeiből a pajzsa egyet sem tud elhárítani, és amit most csinál, az rendkívül veszélyes. Lövései természetesen mint találnak, hisz hozzá képest óriási az ellenség, annak elhárító pajzsai azonban ellenállnak, de érezhetően gyengülnek minden csapás után.
Jenna figyelmeztetése után aztán biztosabb kezekkel céloz valaki, és a nagy hajó egyik ágyúja gyakorlatilag leszaggatja Powell siklójának a hátulját. A pilótafülke megtelik lángokkal, és rengeteg különféle gravitációs erő hajigálja a férfit ide oda, s úgy pattog le a falakról, mint egy flipper golyó. Az űrruháját arra tervezték, hogy ellenálljon a tűznek, és az ütéseknek is, de ettől még állati fájdalmas, ami most történik vele, és az égett szag sem biztató a sisakján belül. Ennek ellenére a ruha még akkor is sértetlen, amikor kirepül a roncsok közül, és sodródik az űrben. Ekkor ér el hozzá Freya üzenete:
"Adrian vonuljatok vissza! Nem kell a hősködés!"

Az űrruhában van vagy 10 percre elegendő levegő, pont az ilyen esetekre. És rádió, meg helyzetjelző is. A kérdés már csak az, megnyomja e Powell a gombot? Jelenleg senki sem figyel rá. Csak sodródik az űrben. Ha viszont segítséget kér, annak lehet rossz vége lesz. Jelenleg közel van hozzá 2 skorpió, és egy ellenséges sikló, és már csak két társa tartózkodik itt, kik ki tudja meddig tartanak ki. És még ha segítséget is kér, vajon ők ketten maradnak e? Akárhogy is, nem tudhatja, meddig lesz még eszméleténél, gyorsan kell döntenie.
Vissza az elejére Go down
Adrian Powell
Karakterlap : Torpedo II. - Team Powell - Page 2 Xgputdm
Hozzászólás száma : 205
Adrian Powell
Hadnagy



#12Csüt. Aug. 20, 2020 4:41 pm
Morbid dolog meghalni. De ez már csak ilyen, benne van a pakliban, a kérdés csupán az, mikor húzod ki Fekete Pétert, és meddig tudod passzolgatni, míg végül a nyakadon marad? Nagyon úgy fest az én köröm most ér a végéhez tűzkavalkád, fájdalmas ütések meg szétlőtt siklókonfetti közepette. Győzz eszednél lenni, hm? Alapjáraton sem mindig sikerül...
"Adrian vonuljatok vissza! Nem kell a hősködés!"
Peterson, Peterson, nekünk sosem jön össze az időzítés. Ez alól a mai nap sem kivétel, amitől most röhöghetnékem támad(na), épp csak erőm, energiám nincs hozzá. Zsibbadtan sodródom az űrben, ha az adrenalin nem dolgozna ezerrel a szervezetemben, valószínűleg fábaszorult féregként üvöltenék a kíntól, ehelyett az idő belassul, a külvilág pedig szinte megszűnik létezni.
Nem használom a helyzetjelzőmet, egyetlen vakmerő barom miatt ne kerüljön nagyobb slamasztikába a Jola, és bár nem volt sosem a bakancslistámon az ifjonti hullaság, meg tudok békélni a helyzetemmel. A közhiedelemmel ellentétben csekélyebb az egóm, mint sem hogy mások fölé helyezzem magamat.
Telnek a percek, senki sem figyel rám. Ha ezt tudom, hozok valami kézigránátot magammal, odapillangóznék az Arkanra és miközben a feszes seggemmel elterelem - vagy irritálom - Bragát, rájuk robbannok. Legalább egy szélvédőmosást kicsikarhattam volna belőle a véres cafatjaimmal.
Kritikus szintre ér az oxigéntartalékom. Na szép...
A rádió.
- Sajnálom. - és tényleg.
Vissza az elejére Go down
Freya Peterson
Titulus : Parancsnok
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 470
Freya Peterson
Azonosítatlan létforma



#13Hétf. Aug. 24, 2020 11:36 pm
Jenna

-A picsába Powell!-Szalad ki a számon, mikor eltalálják őt. Azonnal érte is erednék, de ahogy körbe nézek nem látom őt. Annyi a roncs és ő elég kicsi hozzájuk képest. Ha meg engem kilőnek azzal nem vagyunk előrébb. Így csak az utasításokra tudok várni. Talán valaki megtalálja őt és oda küld. Addig is ha bármilyen ellenséges sikló a közelbe menne kilövöm. De nem maradok olyan közel az Arkanhoz, hogy könnyű célpont legyek. A csatának még közel sincs vége, így az én munkámnak sincs. Amíg élek, vagy nem győzünk én harcolni fogok. Követek minden parancsot, ha ezzel közelebb kerülünk a célunkhoz.
Vissza az elejére Go down
Tom Lynch
Hozzászólás száma : 352
Tom Lynch
5. Generációs Android



#14Szer. Aug. 26, 2020 11:26 am
A mesterséges gravitációt kikapcsoltam, hogy az se hátráltassa a gyorsulást. Minden pillanat számít. Nem az a kérdés, megölne e embert ez a 16 g a siklómon, hanem inkább az, hogy hány féleképpen egyszerre. Mindenhonnan érkeznek a vészjelzések. Tetetnem kéne, hogy sztrókom, és infarktusom van egyszerre. És igazából ez fedi is a valóságot, nagyjából így éreztem magam, amikor láttam, mi történik Powell-el.
"Jenna, MArk! Húzódjatok vissza, és csatlakozzatok a Főnix-hez. Rögtön jövök én is."
Ők csak szöveges üzenetet kapnak, Powell viszont már csak hallgat engem, ha azt egyáltalán. Remélem reagál még. Gravitációt vissza kapcsolom, és megfordítom a siklót egy elég bizarr szögbe, hogy a hajtóművel megint nagy gázzal adjak neki, csak most nagyjából a másik irányba, hogy kicsit lelassítson, és ne legyen annyira egyértelmű merre repülök.
-Adrian! Ha halassz, gömbölyödj össze, amilyen szorosan csak tudsz! Utána pedig bármi történik, ne mozdulj. Ez rohadtul fájni fog!
A sikló Robotkarja működésbe lép. Az eredeti karral Jengazni is tudnék, ez a módosított viszont a rakéta kilövővel...mondtam, hogy fájni fog, vagy nem? Próbálok abba az irányba repülni mint Powell, hogy azért kevésbé legyen durva a találkozás, és 10 másodperccel előtte megint rászólok.
-Mély levegő, és tartsd bent, nem moccanj!
Nagy ütést érez, ha még magánál van, de akkorát, amitől még a holtak is felkelnek. Semmi garancia nincs rá, hogy nem fog eltörni pár bordája, és egyéb egyéb csontja, de aztán a kar visszahúzza, és leteszi a sikló rakterének padlójára. Még a sisakot is letépi róla gyorsan, ott már úgyis kap levegőt.
-Tarts ki, nemsokára haza megyünk...


//Ide is már csak zárókat kérek Smile Köszönöm mindenkinek a részvételt! Very Happy
Vissza az elejére Go down
Adrian Powell
Karakterlap : Torpedo II. - Team Powell - Page 2 Xgputdm
Hozzászólás száma : 205
Adrian Powell
Hadnagy



#15Vas. Aug. 30, 2020 2:28 pm
Nem tudom, hogy haldoklom vagy túlestem e az egész mizérián. Mintha valami hangszigetelt buborék venne körül, a fájdalom pedig olyan szinten izzik, szinte már valótlanlannak tűnik, az agyam szorgosan húzza fel a falakat, elszeparálva a tudatomat a fizikai valóságtól. Most komolyan, mi a franc van? Ez lenne a "túloldal"? Ez a zsibbasztó, folytonos didergés, lidérces éberálom, amiből senki nem rángat ki?
Mekkora szív...
...ááááás!
Nem fogom fel a rádión keresztül érkező szavakat, de az már fix, ezután ezerszer átgondolom mit kívánjak. Rángatás kellett? Megkapom. Még ebből a félholt állapotból is felrázódom, és olyan gyorsan történik - legalábbis számomra - minden, mire felfognám mi van, már a sikló padlóján fekszem.
Úgy érzem, mintha az összes belsőszervem péppé pürésedne, a csontjaimat porrá őrőlték volna, és pusztán azért nem üvöltök torkom szakadtából, mert amint oxigénhez jutok, a világ el is sötétül előttem.
- Tarts ki, nemsokára haza megyünk... - ezen a ponton már nem tudom miben lehetek biztos, de ha a Tomtom bőrbe bújt sufnitunningos őrangyalod azt mondja, amit, akkor próbálsz neki hinni.
Még így, öntudatlanul is.
Haza megyünk.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Ugrás:
^
ˇ