-Ez esetben...Á, mindegy. - Legyintek, és inkább elengedem ezt a hazugságos témát. Inkább csak mosolygok rá. Papírmunka...aztán pedig próbálok ártatlanul, meg bűnbánóan, meg mindig félrenézni, ahogy "bevallottam" neki a szörnyű bűnömet. Teljesen azért nem jött be a dolog. Reméltem, hogy Schwarz már járt nála, és megszokta, hogy az újságírók mindig be vannak szívva. Ezek szerint nem.
-Nem igazán volt rajta fogyasztói címke a pontos összetevőkkel. És elsősorban inkább szívtuk. Bár volt egy sütemény is, amitől fél napig azt hinnem én vagyok C-3PO, és ragaszkodtam hozzá, hogy tolmácsoljak, ha valaki fingott egyet. A párologtatók bináris nyelve.
Széttárom a karjaim, majd még hozzáteszem.
-Nézze, ha ennyire érdekli, biztos tudok még szerezni. De azt beláthatja, hogy egy vérvizsgálat nem tenne jót most nekem. Bajom pedig elég egyértelműen nincs. Az elmúlt napokban mindenre megvizsgáltak, és remekül vagyok, legfeljebb kicsit frusztráltan.

Hallva mit is csinált a pulzusom megemelkedik, nyakamon az ereim megduzzadnak és orrnyergemet masszírozóm. Ezzel csak még nagyobb galíbát okozott, mintha az elején bevallotta volna. Én tudok titkot tartani. Kidumáltam volna a szarból,hamár az elején őszinte lett volna. De így? Általánosítani sem szeretek. Mégha az egyik orvosom drogozik is az nem feltételezik, hogy az összes többi is alkalmatlan a munkájára.
- Elég, ha annyit mond pontosan milyen gomba volt az, vagy legalább hogy hogy nézett ki. Annak is örülnék ha azt is elmondaná körülbelül mennyít szívott el naponta. - bármilyen információnak örülnék, így biztos lehetek a döntéseim következményeiben.
- Tudja... Ma reggel még azt gondoltam elintézem, hogy hamarabb haza mehessen. De most... - sóhajtok egyet. - Elvégzem a tesztet és a gombának is utána nézek. Ha az eredmények jók ÉS NEM hazudik mégegyszer a szemembe elgondolkodom a szabadonbocsájtásán. Megfelel? - nézek rá komolyan és szigorúan. Nem akarom, hogy megint hazudjon és én legyek lecseszve olyanért, amiről nem tudtam.

Elhúzom a szám. Látom rajta, hogy ő az a fajta orvos, aki igazán szeretné komolyan venni ezt a munkát, és segíteni annak, akinek csak tud. Állati szar érzés, hogy ezt kell tennem vele. De nem hagy választást. Ha engedem, hogy a véremre nézzen, az minimum az egyikünknek halálos ítélet. PHOBE anyám! Segíts kérlek!
-LE volt darálva, és kiszárítva. Az sem biztos, hogy igazi gomba, de minden katona szívja. Illetve, aki él ilyesmivel, annak számára nem idegen.
Sóhajtok, és megint felkelek az ágyból, ahogy az MI a rendszert átkutatva válaszol előbbi segélykiáltásomra. ÉS újra tudomásomra jut valami, amire nem lettem volna kíváncsi.
-Nézze doktor. Én csak egy újságíró vagyok, de alapvetően érdemes jóban lenni velem. Már kifejtettem, mennyire nem vágyom arra a vizsgálatra...sem pedig arra, hogy még tovább itt tartson. Kérem, tegye meg nekem ezt a szívességet, és nem leszek hálátlan.
Próbálom kérlelőn előadni ezt. ÉS remélem, hogy elég neki ez. Annyira nincs kedvem a B tervhez. Pláne nem a C Tervhez.

Elhallgatva szavait elgondolkodom. "Minden katona" nem tetszik ez nekem. Főleg azért nem mert így megkell látógatnom Őt. Ehhez egyáltalán nincs hangulatom főleg most. Istenem mit vétettem?
- Tudja... Mindig azok mondják ezt akik rejtegetnek valamit. És szerintem megtudnám mi az, ha elvégezném a tesztet. - nézek rá komolyan, majd ismét sóhajtok.
- Nézze bármit is rejteget bízzon bennem. Bármit is találok az köztünk marad. De ha nem csinálom meg csak olajat öntünk a tűzre. Kérem.. Bízzon bennem. Nem csak az enyém, de az ön érdekében is. Én nem akarok magának rosszat. Csak.... Bízzon bennem. - kérelem szinte már kétségbeesve. Ha nincs teszt a rendszer számon fog kérni és mindketten cseszhetjük. Nem kérek mást csak, hogy bízzon bennem.

Lehajtom a fejem. Hát erről ennyit. Amikor újra felemelem az arcot már kiszivárgott belőle minden érzelem, és két tenyerem a monitorra tapasztva nézek rá. Üveges tekintetem az övébe fúrom, és komor, kissé gépies hangon szólok hozzá.
-Már elvégezték a vizsgálatot kétszer. Maga orvos, dönthet úgy, hogy nincs szükség harmadikra. Az első két alkalommal nem az én vérem adtam le, szóval fogja fel végre, ha most hirtelen az igazi, állatira más véremet adom le, mint az első két vizsgálatkor, azzal rohadtul nem fog rajtam segíteni. Viszont, tartok tőle, nem pazarolhatok itt több időt, úgyhogy elmondom, mik a lehetőségei.
Felmutatom az ujjam, az első verzióval:
-Kienged innen. Megírja, hogy véleménye szerint minden rendben van. Én pedig elhiszem magának, hogy tényleg csak elaludta a derekát, és nem pedig...valami kimerítőbb tevékenység közben, még véletlenül sem a saját kabinjában. Mindenki boldog.
Felemelem egy másik ujjam, direkt úgy, hogy pisztolyt formázzon így a kezem.
-A kettes változat, hogy elkezdünk vájkálni egymás múltjában. ÉS mindketten rákúrunk. Még az is lehet, hogy közösen száműznek minket. Nos?

Nem tetszik ahogy beszél. De nincs mit tenni. Hallva szavait eszembe jutt William. Az az édes kicsi gyerek, aki úgy tudott rám nézni, mintha maga Isten lettem volna. Nem engedhetem meg, hogy miattam szenvedjen. Nem hagyható, hogy úgy nőjön fel, hogy a bátyját száműzték ezzel még nagyobb szégyen folt lett a családja szemében. Nem tehetem ki ennek.
- Önnel ellentétben én nem vájkálok más múltjában. Mert tisztelték annyira mindenkit, hogy ne tegyem. - ekkor pillanatok rá szemeimmel.
- Van még mondani valója? - teszem kárba kezemet és ha nincs elindulok kifelé.
- Remélem nem találkozunk többet Mr Lockley. Ez lenne mindenkinek a legjobb. - amint elhagytam ap szobát kiadom a nővéreknek, hogy kiszüljenek fel Dan távozására és remélhetőleg Mr Lockley tartja a szavát.

Elhúzom a számat. Nem gondoltam, hogy meg fog kedvelni ezért, de mi mást tehettem volna? Hagyom, hogy levegye a vérmintám, aztán meggyilkolom, mielőtt megkapná az analízis eredményeit, és felgyújtom a rendelőjét, meg a kabinját? Vagy röviden,a C terv.
-Tartsa meg a tiszteletét. Elkerülhette volna ezt, ha teszi amit kérek, és nem akar szurkálni.
Összefonom a karjaim, és nekidőlök a falnak, ahogy magamra hagy. Egy darabig nem igazán szeretnék lemenni a terepre. Ott túl messze vagyok a hálózattól. Néha jó érzés a csend, de pár óra, és rohadtul ijesztő, és sebezhető érzés.
Ahogy kilépek a cellámból, el is hagyom ezt a helyet. Nem dobom fel a dokit. Miért tenném? Semmi okom rá, és amíg őt nem piszkálják, addig nem fog feldobni engem sem. És ennek csak az volt az ára, hogy seggfejnek néz.

Oh well.