Mindhárom repülőraj küldetése teljesült. A lopakodó felrobbant, és a támadó csapatok célba juttatták torpedóikat. Eddig többé kevésbé a terv szerint alakult az ütközet, ám a pilóták számára a legveszélyesebb rész még hátra van. -Jenssen alparancsnok! Az Arkan burkolata súlyosan megsérült! Pár jól irányzott lövés a fézereivel a megfelelő távból, és oda a pajzsuk, a légvédelmük, talán az egész hajó! Szedjen össze minden megmaradt siklót, és támadjanak. Fedezzük magukat, amennyire tudjuk! A parancsot megkapja persze mindenki más is, és hamarosan felsorakozik mindenki a Főnix mellett. Tommy, Jaina, Julia, Nia, Jenna, és Mark egyesével jelentkeznek be, és csatlakoznak a támadáshoz - kivéve persze Nia-t, aki végig mellette volt - és megindulnak, ellenségük felé. A két nagy hajó egyenlőre el van foglalva egymással, viszont az utolsó 4 Skorpió, és egy sikló felszáll róla, hogy szembeszálljon a támadókkal. Egyenlőre az anyahajó közelében maradnak, és várják, hogy közelebb merészkedjenek.
Miután az át szálló hajóknak is lehetetlenné tettük, hogy csatlakozzanak a Jola oldalához, és minden ellenfelet akik ellenünk jött legyőztünk, utána Tom parancsba adta, hogy csatlakozzunk Julival a Főnixhez, még egy támadásra az Arkan ellen. Tom is csatlakozni fog, csak neki még van dolga amit már megcsinálhatott, mert már köztünk van. - Vörös hármas jelen. - Vörös négyes támadásra készen. - Jelentkezünk be Julival, majd várjuk a parancsot. - Én amondó volnék, hogy a csapat másik fele, maradjon késöbbre, bár tudom csak egy kadét vagyok még, de azért ne bízzuk el magunkat. - Vetem fel, de lehet elfogják vetni, ami nem gond.
Az első támadásnak vége. Bár sajnos vesztettünk értékes katonákat, de szerencsére sikerrel jártunk. Ha minden igaz Powellt is sikerült összeszedni. A szerencsés nótás. Lehet éppen ez volt a terve, hogy az űrben lebeg egy örökkévalóságig, de mi ezt tőle elvettük. -Készen állunk! Mutassuk meg nekik, hogy milyen kemény fából faragtak minket!-Eddig csak egy kis kóstolót kaptak. Most még többet beleadunk. Nem fogják megúszni a dolgot.
Az első támadást még fel sem dolgoztam, nincs rá idő, de már is a másodikra állok sorba. Hallgatom a parancsot, bejelentkezem magam is, felsorakozom a többiek mellé. Egy dolog hiányzik csak, a rajta ütés.
A parancs tiszta és érthető. Gyors és határozott csapás kell mind az Arkannak, mind pedig azoknak a piócáknak, amik úgy rajzanak körülötte, mint legyek a szar körül. - Az egész osztag készüljön fel támadásra, ne adjunk esélyt se nekik. Tom, Jenna és Mark, előre, a többiek fedezik őket. Én az Arkant veszem célba, a tiétek a kicsik. Ne lankadjon a figyelem, ütőképesek leszünk és kíméletlenek. - szólalok fel én is, aztán ahogy azt tudatosítom is bennük, megküldöm a gépet. - Tom, tiéd a sikló, aztán segíts a többieknek. - azért én is megküldök egy sort a kicsik felé, hogy aztán egy elegáns manőverrel az Arkant célozzam meg.
-Vörös vezér, támadásra kész. Kissé talán gépies a hangom, de sajnos már nem kellemes izgatottság járja át a testem. Túl sokat vesztettünk már eddig is. ÉS hol van még a vége. -Parancs! Gyorsítok, és a formáció közepén repülve indulok meg a sikló felé. Sajnos ismerem ezt a pilótát. Vele nem lenne annyira könnyű dolgom, mint a többséggel. Legfeljebb, ha csalok. -Jenna, segíts egy picit. Tudni fogja, mire gondolok. Ahogy elég közel kerülök a másik siklóhoz, lassítás helyett tovább növelem a sebességet, így elvét engem, azonban én is elrepülök fölötte. Csak éppen...megcsáklyázom őt, pont a siklója orránál, és felfelé látom, ezzel elérve, hogy megmutassa a gépe hasát Jenna-nak.
A másik 3 skorpió Vadász nagy ívben kerüli el az első tármadó Triót, és úgy tűnik egyenesen a Főnix felé repülnek, széles formációban. Tüzet azonban nem nyitnak rá, ahogy tudnak. Azonban, nem ez a fő baj. Az Arkan fedélzetéről újabb 3 torpedót lőnek ki, és ezúttal egyeneset Finn hajóját célozzák meg. Vészesen közelednek, és ha valaki nem tesz valamit, találni is fognak! Viszont a skorpiók is mintha csak erre várnának.
//Bocsi a késésért. Reagsorrend nincs, az írási határidő pedig október 10. szombat éjfél. //
-Csapassuk!-Válaszolom Tomnak. Nagyon is jól tudom, hogy mire készül, így azonnal elindulok utána. Egy picivel alatta repülök, de tartom a tempót. Az ujjaim már alig várják, hogy megnyomják azt a bizonyos gombot. De szerencsére nem kell őket megváratni sokáig. Ahogy megpillantom a sikló gyenge pontját már szét is lövöm. -Micsoda tűzijáték! Jó volt Tom! Nah ki a következő?-
- Vörös négyes, a tiéd a három torpedó én pedig addig kicsit törődök a skorpiókkal. - Hallom a rádióból Julia hangját. - Vettem, vettem. - Mondom Juliának, majd megindulok, hogy célba vegyem a torpedókat, és ha esetlegidőben érek lőtávolba, megsorozom a torpedókat.
Julia: Miután Jini a szokásához híven jelezte felém, hogy vette az adást, és megindult a torpedók ellen, én hátba támadom a skorpiókat, és megsorozom őket, hogy érezzék a lázadók törödését. Remélem mind hárommal sikerül hamar végezni, ezzel megmenteni Finnt.
A támadó trió sikerrel jár, Jenna és Mark lövése azonnal végez a siklóval, ami tehetetlenül próbál újra egyenesbe jönni. Hiába. Egy néma robbanás után szerteszt szóródnak a darabjai, és többé már nem jelent veszélyt a tervre. Viszont a többiektől túl messze voltak így, hogy tudjanak segíteni. Akárhogy is sietnek, már csak nézni tudják, ahogy a három torpedóból az egyik célba ér, és telibe találja a főnixet. Jaina szerencsére a másik kettőt le tudja szedni, és így a romboló nem semmisül meg, azonban akárki is próbálja hívni, válasz nem érkezik róla többet, csak repül tovább előre.
A skorpiók közben úgy tűnik csak arra vártak, hogy valaki kiváljon a csoportból. Hajtóműveik felélednek, és három felől támadnak Julia-ra. Az, akit ő támad direkt elterelő manővereket alkalmaz, amíg a másik két társa végez a siklóval. Ekkora össztűz alatt esélye sincs, és hamar megadja magát a pajzs és a burkolat is. Egy robbanás, és vége. Már csak ketten maradnak a Skorpiók ellen, ha nem érkezik segítség.
//Finn ezennel kiesett. A többieknek írási határidő ezúttal is szombat éjfél. Reagsorrend nincs. Sok szerencsét