Jola Csillaghajó

Minden fedélzet

Az ellenség landoló hajói összekapcsolódtak a Jola-val. Bár az érzékelők még mindig nem működnek azon a szinten, mostanra biztosra vehetjük, hogy az egyik csapatszállító a lakó fedélzeten van, és a 20 katona amit szállított is megérkezett oda. Ami egész biztos, hogy két másik A hangárnál landolt, és és kezdték meg a támadást. Bár számítottak arra, hogy innen fognak támadni, ám hiába minden tervezés, a velük harcoló egy szem 4-es android nem tudja feltartani.
-Alex. A hangár szint elesett. Az érzékelők szerint 15 támadó tart a reaktorszint felé a lépcsőn, és ebből kettő 4-es android. Kim-nek egyedül kell megoldania odakint. Készülj a védekezésre.
A kamerákhoz ő is hozzáfér persze. A támadóiból azonban alig ismer fel valakit. A többség valami furcsa fekete maszkot visel, ami eltakarja az egész arcát. Láthatóan elég türelmetlenek. Plazma vágóikkal egyesével bontják ki az útjukba álló ajtókat, és nemsokára feljutnak a gépház fedélzetre.


A másik csapat láthatóan a civilek rejtekhelyéül szolgáló raktárszint felé megy. Ebben a csapatban nincs négyes android. 20 kettes halad előre, hisz nőket és gyerekeket ölni nem kell emberfeletti célzás, de még az emberség is legfeljebb hátráltatná őket. A kapitány parancsa egyértelmű.
-Figyelem. Senki, ismétlem senki ne álljon az útjukba! Teljes visszavonulás az ötös fedélzetről!!!
Hamarosan oda is érnek az ajtóhoz, ahol a kémek jelentése szerint, és a tervrajzok alapján is elrejtették a negyven civilt. Hozzálátnak, hogy a plazmavágókkal kinyissák ezt, készen állva, hogy tűzet nyissanak. Ezt persze odabent is érzékelik, és látják...

-Basszameg! – meg még néhány cifra káromkodás édes orosz nyelven. Mivel, hogy a hírek kurvára nincsenek rendben.
-Marco, Ben. Hozzátok be Edgart és Palmert. Kim, maga megy ki és hozza rendbe a kárt. Jackson elkíséri. A többieknek pedig…. – Headsetre váltottam. Mindenki hallja ahogy osztom a parancsokat. – Felkészülés a védekezésre. Nem engedhetjük, hogy a reaktorhoz elérjenek. Minden, amit mozdítható, abból építsék, de kurva gyorsan a barikádot!  -Jelenleg ez a legjobb ötletem, az ajtót ugyan plazmavágózzák, ezt látom a tabletemen, de egy rögtönzött barikáddal nyerünk pár percet, még kitalálunk nekik valami meglepetést.
-Villanógránátunk itt van? Ha nincs valaki dobjon össze párat…illetve más kis hatótávolságút! -Kattog az agyam. De egyébként nyitott vagyok minden felmerülő ötletre.

Napok óta a gyengélkedőn malmozom és kezdek begolyózni. A szoptatásokon kívül még Zettát sem nagyon vehetem fel, úgyhogy nagyon nehéz most velem. Mindenki elment, hogy tegye a dolgát, védje a hajót, én pedig várom a csodát. A nővérek lassan pont úgy kerülnek, mint Azit szokták, és valahogy meg is tudom érteni őket. Általában, míg Zét etetem, nyugodt és kisimult vagyok, de most, mikor tudom, hogy mindenki az életéért küzd, képetelen vagyok nyugodtan ülni, és ezt a pici is megérzi. Nehezen alszik csak el, én pedig, míg a nővér visszaköti rá az érzékelő tappancsokat, kikelek az ágyból, és felhúzom az edzőcipőmet, amiben bejöttem a gyenguszra pár nappal ezelőtt, és felkapom a komot az éjjeli szekrényről. - visszajövök a kövi etetésre. Addig is két szemetek rá! - intek a nővérnek, miközben kitépem a karomból az infúziót és eldöcögök a betty boopos hálóingemben a kijárat felé. Nem tudnak megállítani, de szerintem meg sem próbálják. Egyenesen a fegyverraktár felé megyek, ott a hálóingemre taktikai mellényt öltök, gránátokkal, és póttárakkal tömve meg minden zsebet és akasztót, majd felkapok egy nagypapit. Ez jó lesz. A raktárak felé rohanok, ahogy tőlem telik, ami most nem túl nagy sebesség. Van egy ötletem, aminek se Ethan, se Azi nem fognak örülni, de nem izgat.
- Itt ...tizedes! helyzetjelentést! merre tartanak a támadók? - szándékosan nem mondom be hangosan a nevem, mert tudom, hogy problémázás lesz belőle. Pedig atombiztos a tervem. Bevetődöm egy tankba az egyik járműraktárban, és kigurulok a folyosóra, az arra tartó ellenségre várva. - gyertek csak baszadékok! velem nem kúrtok ki! -

Azi emberei késlekedés nélkül teszik amit mondanak. Legalábbis, azok, akik egy szobában vannak vele egészen biztosan. A kinti csapattal megszakad a kapcsolat. Feltehetően hajó amortizációjából fakadóan, ugyanis egyre több helyen használnak egyre nagyobb fegyvert.
Percekkel később a főgépész kezébe nyomnak egy régi termoszt, amiből egy damil lóg ki, és a beosztottja elmondása szerint, ha ezt meghúzza, és másodpercekkel utána valaki belenéz, az többé nem megy szemészhez.
A kamerákon látható, hogy a 15 támadóból csak az egyik aktív. Ő azonban előre rohan, és a szinten lévő négy Katonát úgy vadássza le, mint aki átlát a falakon. Egy puskalövés nélkül szalad hozzájuk, és töri el a nyakát mindnek. Percekkel később a nagy páncélajtó, melyen már csak azi és beosztottjai léphetnek át is az ellenség ellenőrzése alá kerül, és a plazmavágó is elkezdi kibontani.




A másik csapat kinyitja az ajtót, és azonnal apró robbanások, és feléjük száguldó mérges gáz üdvözli őket, meg persze pár beállított gépfegyver, ami elől azonnal fedezékbe vonulnak. Arra viszont az életben nem gondoltak volna, hogy a seggükbe kerül egy Tank! Fél perc se telik bele, és egyikük sem marad "életben".
-Tudom, hogy te vagy az, "tizedes".   - Szól  a kapitány hangja, aztán át is vált hivatalosabbra a kezdeti könnyedről: - A biztonsági főnök elesett, és az altisztjei is. Remélem készen állsz, mert te vagy a rangidős biztonsági. Keress meg akit tudsz, és menjetek segíteni a reaktorhoz!
Pressia megkapja az ellenség ismert pozícióit a hajón.

Biccentek. Érdekelne, több ilyen is rendelkezésre áll-e vagy fog-e? Hasznos holmi és talán a kurva droidokat is megfogja vakítani. Mivel az már nyilvánvaló, hogy valami plusszal vannak feleszerelve, hőérzékelés vagy valami hasonló lehet náluk beépítve. Ha jó a tippem, ez komoly kárt fog nekik okozni, ha nem, akkor a fasz se tudja. De valamivel ki kell iktatnunk a látogatóinkat.
-Mindent vegyenek magukhoz, ami csak alkalmas a fegyver használatra! – A bombát átadom Montagnak. Kiválóan céloz és ha valaki, akkor ő biztosan maximális pontot fog elérni a célba dobással. Én jobb kezembe veszem a kézi fegyveremet és ellenőrzöm a tárat és a többi. Bal kezem rögzítve, a csont még törött, de gyógyul. Viszont csak félkezes vagyok így. Szar ügy!

Nem lep meg, hogy a kapitányt nem téveszti meg a kissé orrhangú bekotyogásom, de azt hiszem, ez másokkal is így ugyanígy lesz. A pimaszságot nem sikerült levetkőznöm egy fél élet alatt sem, úgyhogy hótzicher, hogy felismert, aki ismer.
Mikor az ellenség feltűnik a célkeresztemben, nem habozom egy pillanatig sem. A gépfegyverek felberregnek, én pedig kilyuggatom a rohadt roboseggüket a francba.
- Kurvaélet, hogy kész vagyok!... Kapitány! - ezzel elhallgatok és gyorsan átgondolom, hogy hol lehetne felszedni, és kiket.
Ha a másik csapat a reaktornál van, akkor a gépház szinten már nem maradt senki. - Brownie, Kacsa, Tull, Rames, Piper, Chris! - sorolom azok neveit, akikről tudom, hogy teljesen más feladatra lettek beosztva, de veszem a bátorságot, és úgy ítélem meg, a reaktor védelme elsődleges, és üti az összes többi melót. - A gépházhoz megyünk, gyülekező az északi folyosó alkatrész raktárában! - Ez van a legközelebb a lépcsőkhöz és innen tudunk majd a támadók hátába kerülni, ha ügysen csináljuk. Márpedig nem áll szándékomban elbaszni ezt. - Szedjétek a lábatokat, vagy szétrúgok pár segget! - amint lesz felesleges energiám ilyesmire, tekintve, hogy most a lépcsőmászás is megvisel kissé. Mégis én érek oda leghamarabb, ami bosszant is kicsit, pedig így legalább kifújhatom magam, hogy fenntartsam a látszatot.

-Hogy mi történt???
Teli torkából ordít a rádiós tiszttel, aztán leveszi a válláról a puskát, és int a csapatának, hogy kövesse őt. Ezek szerint nincs ideje arra, hogy megvárja, még egy osztag leszálljon mellé.
-A kurva anyjukat...akkor elintézem őket én. Mindenki utánam!!!

Alex is kap egy villanógránátot, biztos ami biztos, de Montag azért magához vesz belőle kettőt, és készen várja, hogy mi lesz. Ahogy befelé dől az ajtó, már hajítja is el a villanóbombát, ami úgy tűnik, hogy remekül működik. Az ajtón berohanó négy Arkanos Katona alkarjával eltakarja a szemét, és úgy próbál fedezékbe rohanni, emlékezetből. Vagyis csak hárman. Egyiküket hátba találja egy társa rövid sorozata az ajtóból, mielőtt egy izmos kéz visszarántaná azt, aki lőtt.


Pressia közben nem sok időt kap arra, hogy kifújja magát. Ahogy már majdnem felér a gépház szintjére, gépfegyver lövedékek szikrát szórva pattannak le mellette a fémlépcsők fokairól, ahogy alig vétik el őt. Két fegyveres álla  folyosó végén, és elszántan lőnek rá. Két katona az Arkan-ról, kiket még ismer is. "Medúza", és "Csini". Nem túl jó lövészek, és kártyában sem éppen ászok.
-Hé Hicks! Ha kijössz, a kapitány azt mondta megkegyelmez...vagy megtart...dobd el a fegyvert!
Mindketten egy-egy felborított fémasztal mögött guggolva lesik, mikor dugja ki a  nő a fejét.

-Készüljetek! – Hallatom a hangomat és a gránátot a bal kezembe veszem, nekem most a pisztoly fog kelleni. Montag megküld két gránátot. Szemek takarása jön nálunk is, majd ahogy lehet úgy tartok célra és megküldök néhány golyót a résbe. Nesztek. Jelenleg ez a legjobb, amit tudunk tenni. Az én gránátom még talomban van és fedezékben vagyunk. Több barikád lett felállítva, egy ilyen mögött lapulok én is Montag társaságában.
-Hicks, a kurvaa...… de tud mit, kibaszottul örülök neked! – Hagyja el a számat a rádiónak címezve.

Anyátokat! - morgom kissé kifulladva, ahogy visszahúzódom a fedezékbe, és ellenőrzöm a papit. Ezek a faszfejek azt hiszik, hogy ilyen könnyen elbánnak velem? hát akkor még hülyébbek, mint hittem. - Hicks a biztonsági egységnek! - suttogom a rádióba, míg a két hülye a folyosó végéről ordibál egy ki tudja, honnan szerzett asztal mögül. Az egység tagjai nem tudom, hol késlekednek, de nekem nincs kedvem itt várni, míg leesik a piros hó és ezek előbújnak. - A lépcső alatt két fegyveres várja az érkezéseteket! Szólok, ha tiszta a levegő! - lekapok egy gránátot a mellényről, és veszek egy nagy levegőt, mielőtt kibiztosítanám. - Üzenem a ribanc kapitányotoknak, hogy dugja fel a kegyelmét magának! - kiáltom határozottan, és a faltól ellökve magam kihajítok a folyosó közepére egy gránátot. a robbanás valószínűleg nem fogja elérni őket, de biztos, hogy arra számítanak, hogy azonnal kidugom az orrom, hogy rájuk lőjek. Nem teszem. Várok egy kicsit, és a fegyverem csövét dugom csak ki az ajtón, hogy rájuk küldjek egy sorozatot vaktában, épp, mielőtt a kerregés elhallgatna. Lehet, hogy vakmerő vagyok, de semmi kedvem meghalni. Most nem lehetek hülye. Azi hangja azonban megijeszt. Ha ő most rohadtul örül, akkor kibaszott nagy bajban van. Nincs időm itt malmozni. - Jövök már, addig meg ne halj, baszki! - újabb gránátot hajítok a folyosóra, majd egy másikat, és két másodperccel később egy harmadikat is. Épp csak van időm fedezékbe húzódni, mielőtt az első felrobban, én pedig számolok. Az utolsó robbanás után egy másodperccel kilépek a folyosóra, és megkínálom azt a kurva asztalt egy fél tárnyi golyóval. Nagypapi nem szarozik, ha ezek a faszok még mindig ott guggolnak mögötte, akkor nekik tutira annyi. - Brown, jöhettek! tiszta a levegő! - szólok be a rádión a meginvitált biztonságisoknak, ha tényleg meghalt a két gyökér.