Megremeg a hajó és egyensúlyozni próbálok. A vérveszteségem kezd vészjósló lenni. Átjár a hideg és remegési inger. Fene. Elfogok vérezni, ha így halad tovább.
Csak Holt maradt. Senki más rajtunk kívül. Megkel ölni. Ő az a fajta, akit nem szabad életben hagyni. Megszökik és minden kezdődik elölről. De még sem húzom meg a ravaszt. Belátom, hogy jelen helyzetemben meggondolatlanság lenne, ha megtenném.

Újabb rengések. Erősebbek valamivel mint a múltkori, és több, egymás után. Az elhárító pajzs úgy tűnik végleg megadta magát, és ki tudja, mi jön még ez után. Irina csoda, hogy eddig kibírta, viszont a vérveszteség miatt lassan eszméletét veszti. Szerencséje van, hogy ez a jövő. a 21. században kicsi lenne az esélye a túlélésre. Itt még megmenthetik.
Azi és Holt szinte egyszerre lőnek egymásra. Szinte. A szürke szemű férfi eltalálja őt, mielőtt meghúzhatná a ravaszt, és ezért a gránát a plafonba csapódik hot feje felett. A robbanás nem tesz jót ugyan a páncéljának, sem pedig a ráhulló törmelék, és fémdarabok, de életben marad, miközben Azi hanyatt esik a padlóra, szörnyű mellkasi fájdalommal, az ütés következtében, ami minden levegőt kiűzött a tüdejéből. Azonban, nem vette a vérét a férfi, hiába próbálta megölni. Kedvenc csavarkulcsa többé nem javít már semmit, de még most utoljára megmentette az életét. Ha koncentrál, még felállhat, és a gránátvetője sem esett messzire...

Pressia lövései találnak, de a fránya páncélról lepattan mind, iga z egyre mélyebb nyomokat hagynak benne. előbb utóbb át is ütik azt, és használhatatlanná válik a férfi egyik keze, de még a puskája is ketté szakad ugyanattól a lövéstől. Csak ez után tud kijutni a fémhulladékok közül, ami Azi miatt a fejére esett.

Zabosan rugdossa a ráhullott szemetet, és próbál kiszabadulni, mielőtt még végeznének vele. Sajnos a puskájával együtt ez nem megy, és a jobb karja is lesérül. De aztán kijut, és rögtön megragad egy holttestet, amit PRessia-hoz hajít, hogy végre harcképtelenné tegye egy kicsit. Ez után nyúl az oldalfegyveréért, és azt a nőre szegezve nyit tüzet, és sétál PRessia felé.
-Most nem támadsz fel!

Mire nem jó egy kallódó csavarkulcs a zsebben? Ha nem arra, hogy egy kibaszott golyót felfogjon? Csak az ütés erejét érezzem meg, és az terítsen le a földre. Az mellékes, hogy megint csak levegő hiánnyal küszködök és elhomályosul pár pillanatra a tekintetem. Viszont, arra jó, hogy ne dögöljek meg, csak újabb zúzódást gyűjtsek be a repertoáromba és a fegyver után csápoljak. Holt nem rám figyel. A remegés, meg jelenleg kit érdekel. A lényeg csupán annyi, hogy még ő végszavazik, én elérem némi nem túl elegáns mozgássorozattal a gránátvetőt.
-Én viszont igen… - Mivel holtomból tértem vissza, úgy fets második alkalommal. Szövegelhetnék én is valamit, menőt, epikusat. De kurvára fáj a levegővétel is. Basszamegazegész! Meghúzom a ravaszt….
Egyebek iránt, maradok a földön... nem vergődök... viszont, kibaszottul fájok... lehet bordám is törött?

Holt ott áll egy szál magában és úgy fest nem akarja sem elhinni sem feladni. Annyi baj legyen. Majd segítenek neki. Én viszont társamnak segítek, mivel ő és az eszmélete különváltak. Csoda hogy eddig bírta.
Az már nagyobb baj, hogy Holt is ilyen jól bírja. Ha nem magam látnám, nem hinném el, milyen szívós az ürge. Morc gépészünket is a földre küldte...
Az újabb rázkódás hatására fémhulladék záporoz, betemetve ezzel a a genya bádogembert. Sajna, ez is kevés volt neki.
Ami ezután történt arra nem egészen emlékszem...Fegyvert fogott Hicksre...Aztán....Hmmm...Elsütöttem volna a fegyveremet?

Kétségbeesetten kiáltok Alexre, mikor látom, hogy leteríti egy lövés. Aziiiiiiiiiii!!! Nagyon gyorsnak kell lennem. mostmár talán Alex élete is azon múlik, milyen hamar hal meg Tarajos. Nem, azt nem fogadom el, hogy ő is... kibaszottkurváranem!!!! Kilépek a fedezékből és lövök, lövök, lövök.
Nem igaz, baszki, hogy ez a rohadék is macskaéletű! - Dögölj már meg! - kiabálom dühösen Holtnak, miközben az eddig a hátamon lógó Prüntyi után nyúlok, tekintve, hogy a Lovag kifogyott a munícióból. Csak fél pillanat az egész, és már lövök is tovább, de rábaszok, ha Holt közben talál valamit amivel lelőjön, megdobáljon, vagy ami eszébe jut. A felső testemet védi ugyan egy taktikai mellény, de ennyi az egész. Újra és újra próbálok ugyanoda lőni. Holt viszont nem adja könnyen. sőt! De úgy tűnik, Azi sem. Még épp idejében ugrom vissza az oszlop mögé és remélem, hogy Alex ezúttal telibe veri azt a gennyládát.

Ezúttal már érzi a hátába csapódó lövedékeket. Nem törődik vele. Ha ő megöl valakit, az döglött kell, hogy maradjon! Végezni fog ezzel a nővel, és a családjával, és a barátaival! Mindenkivel! De sajnos nem bal kezes. Első lövései csalódást okoznak, de kezd belejönni. Még pár lépés, és elég közel lesz hozzá, hogy lábbal tartott pisztollyal is el tudja találni, ah kell. És akkor meghallja azt a hangot.
-Mi a KU...
Oldalra fordul, de már késő. A gránát a sérült vállát találja el, és a helyé csak egy tűzgolyó marad. A gránát, majd a páncélja generátorának robbanása a páncélja repeszeit szétszórja a szobában, de aki okos, és fedezékbe húzódik biztonságban marad tőle. Aztán a füst szerte foszlik, és a flotta egyik réme nincs többé.



//Köszöntem a játékot mindenkinek. Jó volt gonosznak lenni. Remélem nincs harag //

Kurva repeszek! Kibaszott kurva repeszek! Hogy rohadnál szét Holt! De tényleg. Valahogy összehúzom magamat némi törmelékkupac mögött. Meg az üres gránátvetőt használom a fejem védelmének. Megdögleni sem tud úgy, hogy ne akarjon magával rántani?! Kurvaéletbe!

// 500. //

Nem hiszem el! Holtnak annyi. Hát mégis sikerült likvidálni ezt a nyavalyást!
Más körülmények közt figyelmeztettem volna, hogy Hicks-sel nem jó kezdeni.
Ráfaragott, de rendesen.
Belőlem meg kitör az eszelős röhögés, miközben az eszméletlen Irinát támasztom.

//Te vagy a legjobb gonosz, Sünci Harag? Ugyanmár XD   //