Pressia mögött haladok végig. Na nem azért, mert lassú lennék, csak így fedezem a hátát. Az ajtónál pedig megáll a csapatunk és jöhet a taktikai egyeztetés is. Plusz befut a tiszti szolga a plusz fegyverekkel. Gránátvető, ami nekem jut. Hát… érdekes lesz, de nem panaszkodom. Jobb mint, amik nálam vannak. Szóval, jöhet a felkészítése és közben az egyeztetés a csapattal.
-Van képünk az ajtó túloldalán lévő állapotokról? – Teszem fel a kérdést leginkább a tiszti szolgának és Hicks-nek, neki van rádió kapcsolata, nekem nincs. Az enyémnek reszeltek.
-Jelentést! Fegyver és tárak…! – Adom parancsba a velem lévőknek. Rangidős tiszt lévén enyém a vezetés. Ugyanakkor, én gépész vagyok és nem desszantos. Hicksre villan a tekintetem. Ő a biztonsági tiszt. Ez co-produkció lesz.
-Egy biztos, az ajtót csőre töltve figyelik… - nyitva hagyom a mondatot.

Letörlöm kezemről a vért, hogy ne csússzon ki fegyverem markomból. Lita kérését figyelmen kívül hagyom és tovább lövök. Túl kevesen vagyunk, hogy most leálljak. HA meghalok, hát legyen, de nem engedem ezt a szart a gyerek közelébe. Megölöm, aki bemegy azon a kurva ajtón! Halálom után is addig fogom kísérteni míg a Consi ki nem vágja az űrbe, de a gyerek az tabu!
Szívesen mondanék én is valamit holt-nak, de nincs rá alkalmam, mert Lita elhúz én meg nem bírva véremmel lőni kezdek, míg ő engem hurcol. Igen fáj a karom, de leszarom. Dögöljön, aki itt van!

A lépcső tetején megrekedünk kicsit, de nem is árt egy-két szusszanásnyi idő, tekintve, hogy úgy érzem, mindjárt összeesem. Az ellenség pozícióit megkaptam, de képet nem tudok közölni senkivel. Az elmúlt években a hajó minden négyzetcentijét kiismertem, így Alex kérdésére viszonylag adekvát válasszal tudok szolgálni. Remélem, a többiek is kurvára figyelnek, mert ezen az életünk múlik most.

-Kettő vár az ajtóban, egy android a lépcsővel szemben, 20 méterre, fedezékben. Egy droid és egy ember úgy 35-40-re a folyosó sarkánál. Továbbiak úgy 60-ra a keresztfolyosón, többnyire fedezékben. -
A tisztiszolga érkezése némi reményt csillant bennem, és kicsit el is mosolyodom, ahogy a faszi a kezembe nyomja a Lovagot. Ethan nem tud jönni, de a kedvenc puskáját azért elküldte. Még majdnem elérzékenyülök, mint hülyegyerek a fagyi láttán, de szerencsére erre most nincs idő.
Alexnek igaza van, ezt nem szabad ostobán csinálni. De sokáig szarozni se érdemes, mert az infó el is avulhat. talán már most sem pontos. - Oké, ti ketten...  - a két legjobb lövészre mutatok a csapatból- bekúrjuk a villanót, ti lelövitek a két ajtónálló faszt. Fedezék nem sok lesz, de ezzel előcsaljátok az androidot a fedezékéből. Az lesz az enyém. -  Azira pillantok, hogy jóvá hagyja- e a tervet, vagy van-e meglátása ezzel kapcsolatban. - És azt mondom, a keresztfolyosóra elférne egy egészséges gránát, hogy szájba kapja a kurvaanyjukat is. - Mivel a burkolattól viszonylag távol vagyunk minden irányban, ezért úgy érzem, ez még bele kell férjen. A többit meglátjuk. - Azarov alhadnagy? Mit mondasz? Megbasszuk őket szárazon?- kibaszottul elszántan, sőt, kissé talán őrülten nézek, és úgy is nézhetek ki a szájbatekert hálóingre vett taktikai mellényben, meg bakancsban, de ez most a legkevésbé se izgat.

Irina lövései elég szerencsétlen helyen találják el az egyik katonát, kiből annyira spriccel a vér ez után, hogy semmi esélye nincs arra, hogy ezt túlélje, de aztán Lita sikeresen tovább rángatja. Eljutnak az ajtó melletti falig, ahol meg tudnak húzódni egyenlőre, innen viszont nincs tovább menekvés. Visszavonulásuk közben a megmaradt társuk meglátja a gránátot, és azonnal ráveti magát, teljesen félreértve, miféle fegyver ez, egészen addig, amíg a köldöke alatt elkezd nagy erővel szivárogni a gáz. Életben marad, de a csata végéig használhatatlanná válik.

Azi kérésére a tiszti szolga megmutatja a szenzorok képét. A kamerákat már szétlőtték...ami azt illeti, a védők lövöldözése tette tönkre javarészt, de a mozgás, és hőérzékelők még nagyjából működnek, és pár méteres távolságra be tudják lőni mindenki helyzetét. Az pedig hogy ki barát, és ki ellenség könnyen kikövetkeztethető. Nem meglepő módon ezek a pozíciók tökéletesen passzolnak Pressia elmondásaihoz.
A támadás eleinte jól indul.Az ajtónállók a villanógránát ellen nem tudnak védekezni, és gyorsan elesnek, és Azi gránátja is talál, azonban a többi katona ez után helyezkedik, és tűzet nyit. Ami pedig még rosszabb, a megmaradt négyes a két biztonsági közé ugrik, egy rúgással eltöri az egyik lábát, és a falhoz löki, olyan erővel, hogy azonnal elájul, közben pedig a másikat közvetlen közelről lövi mellkason. Szándékosan nem ejt rajta halálos sebet, hátha így a társait eltántorítja attól, hogy megsorozzák őt.

-Maga Angelita Harper, közlegény. múltkor elfutott előlem, de most nincs hová.
a sisakja kiszűri a könnygázt, ezért annak takarásában átugorja a barikádot, majd a súlyos lábával azonnal a köhögő katona fejére tapos. Egyszer elég, és nem köhög többé. Aztán egy oszlop mögé húzódva ad le lövéseket Lita és Iri után, közben jelez az egyik emberének, hogy jöjjön, és vágja át az ajtót.

Végig hallgatom, amit megoszt velem információt. Átgondolom. Elhelyezem magam előtt a virtuális térben, azaz ebben az esetben. Fejben. Emlékek és infók. Összeállnak képpé. Biccentek neki, hogy a dolgot jóvá hagyom.
-Osztag, hallottátok, ennek megfelelően helyezkedni! – Megfogom én kínálni az ellent gránáttal, nagyon is szívesen, az én kurva hajómban tettek kárt! Többre nem pazarolok szót, csak rávillantom a tekintetemet Hicksre, hogy felőlem mehet.
Támadunk, a felvázoltaknak megfelelően. Ami egy ideig jól is megy. Viszont a kurva droid nem adja meg magát könnyen. A gránát nem tesz benne kárt. Beszélni nem esik jól, így inkább csak jelelek Hicks-nek, hogy mit is akarok tenni. Gránáttal megkínálni a droidot…..

Jó terv volt, azt meg kell hagyni, de kibaszottul elkúródott minden. Kezdve azzal, hogy amatőr hibát vétettem, mikor nem ellenőriztem a fegyvert, így bebiztosítva csak a ravasszal baszkódom egy-két pillanatig, mire rájövök, hogy mi van. A másik amatőr hiba is az enyém...főleg. Magára hagytam az embereimet. Mire kibiztosítok és újra célba veszem az androidot, már csak egyszer merek rálőni anélkül, hogy ne kellene attól tartanom, hogy valamelyik emberemet találom el. - Basszameg!!!! - szitkozódom, az orrom alatt, és az idegtől kissé reszkető kézzel  állítom meg Alexet, mikor újabb lövésre készülne. - Ne!!! Kacsáékat is megsebesíted! -  Nem, kurvára nem hagyhatom, hogy még valaki miattam murdeljen meg!  Kilépek az ajtó takarásából, és célzásra emelt fegyveremből két villámgyors golyó süvít ki, egyenesen a droid koponyája felé. Az idő közben a droid korábbi helyére behúzódott katonának most tiszta célpontot nyújtok. Ha viszont kidugja a kibaszott orrát is akár, azt biztos, hogy telibe lövöm. Többet nem hibázhatok. Ha nem az android, és nem is a katona, hát akkor Azi fog kinyírni, amiért egyeztetés nélkül vetődtem ki, de másképp ez nem ment volna. Nem ragadhatunk be, mert közben a gyengélkedő elesik és baszhatjuk az egészet. - Hoooooolt, te fasz! - Még mindig itt vagyok! -  kiabálom a Tarajosnak, ha még mindig életben, és végre fedezékben vagyok.

-Alulfizeti az informátorait uram! -jegyzem meg némi gúnnyal. -Ez csak egy elenyésző apróság.
És ami azt illeti én sosem futok el...Nem az a típus vagyok!
Igyekszem adni a lazát, mintha épp tökéletes volna minden...Pedig nagyon nem. A gránát robban az a hülye meg ráveti magát. Csak a szememet forgatom, már nem mondok neki semmit.
Még jó hogy nem mondtam, mert ez lehetett volna a búcsúbeszéd. Holt pofátlan magabiztossággal jön közelebb és letapossa a gránátost mint egy szottyadt gyümölcsöt.
Mi meg közben lapulunk én meg számolgatok, mikor lenne a legkevésbé veszélyes visszalőni. Nem lapulhatunk csak itt amíg Holt egyszer csak személyesen kitapossa a belünket.
Egyszer azért leadok egy sorozatot...A gyengélkedőre nem juthat be ellenség...

Ketten maradtunk. Holt könnyel elintézte szerencsétlent, nekem meg nyugodnom kell. Nem támadhatok elvörösödött fejjel. Sebesült vagyok, lassan fogy a vérkapacitásom, ezért is döntöttem úgy, hogy én leszek Lita élő pajzsa, lévén nekem már úgy is mindegy.
Ahogy meghallom, hogy az ajtóval bíbelődnek kivárom a pillanatot és az ürgére lövök.
- Te anyaszomorító fasz! Ha hozzá érsz a gyerekhez magam fogom felszögezni a vérvonalad a Voli falára!

Holt katonája hozzálát, hogy a hordozható plazmavágóval ezt az ajtót is tartósan feltárja, de nem tud sokáig dolgozni. Ahogy az ajtó előtt térdel, több találatot is kap, és felcser rajta már nem segíthet. angelita sorozata ios végez az egyik rájuk leselkedő Arkanossal, miközben holt sorozatai mellettük szikráznak a falon, és egyre közelebb. ami viszont sokkal nagyobb baj, hogy 2 katona még feléjük közelít. ÉS holt is rájuk lő egyenlőre. Nagyon szorult helyzetben vannak, az ajtót viszont egyenlőre megvédték.

A négyes válla szétrobban, az első találattól. Karja bénán hullik a földre. Próbál kimozdulni a lövések elől, de hiába. A mellkasát ért lövésbe egy ember szörnyet halna, ő viszont még mozog. aztán az utolsó találat után a feze elválik a testétől, és messzire repül onnan. És még pont időben, mielőtt kivégezhette volna kacsát.
Egy oszlop mögül kiles egy katona, de azonnal a feje bánja. Ekkora kalibernél nincsenek kis sebek. Viszont az ellenség ez után ellentámadásba kezd. Két katona is kirohan a fedezékéből, hogy csípőből tüzelve Pressi felé rohanjanak. És természetesen rá lőnek.