Szerencsémre gyorsan túllendülünk a romantikus témán. Az asszony az idők végezetéig szekálna érte, ha látná milyen arcot vágok most...vagy mégsem? Minden esetre Freya megdöbbenésére felnevetek.
-Nem lesz több ilyen meghitt repülésünk, és lehet hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy mostantól sorban kell majd állni az ebédlőben, a magányos kajaszüneteknek pedig pláne lőttek, de nézd a jó oldalát. A megmaradt legénység nagyjának fejenként egy évtizednyi túlórája van. Végre talán lesz időnk a dokkoláson kívül is aludni, vagy nem tudom, mit csinálnak a normális emberek, ha nem dolgoznak.
Ami Steele-t illeti, csak egy jelentőségteljes pillantással jelzem, hogy nem tartom bölcs ötletnek, igaz ehhez hátra kell fordulnom a székben. Freya tudja jól, hogy eléggé ellenkezik a véleményünk a zászlóssal arról, hogyan kell tanítani. Szerinte én egy "puhapöcs" vagyok, szerintem ő meg egy szadista állat, akit csak az újoncok könnyei táplálnak.
-Szép landolás. A megkönnyebbült sóhajt a végén azért gyakorold még - teszem hozzá szurkálódva - és lehetőleg ne csináld többet. Engem nem zavar, de van aki ideges lesz tőle, ki tudja miért.
Felpattanok a székből, és megindulok a lift felé, de azért elég lassan, hogy követhessen, ha akar. Mármint, hogy úgy érezze, követhet ha akar.
-Én benne vagyok, viszont szokd meg a gondolatot, hogy most, hogy főtiszt lettél, nem sok emberrel ihatsz majd együtt. Nagyjából leszek én, és a parancsnok helyettes. Egek, ez még mindig olyan, mintha magamról beszélnék...a lényeg, hogy nem félsz, hogy marha gyorsan emg fogod unni a képem?

Összeráncolom a homlokom, és úgy fordulok Kami felé, aztán megrázom a fejem. Hogy miért mániája minden nőnek engem piszkálni...
-Ne aggódj, előbb utóbb megszokják, meg egyébként, van épp elég tiszt is a hajón...meg lesz is. Még most is nézegetem a jelentkezéseket. Van pár ígéretes.
Azt, hogy az ő régi posztjára is rengeteg embert kell válogatnom inkább nem említem meg. Egyébként sem egészen igaz. Eddig alig volt pilótánk, most pedig meglesz a teljes létszám. Állítólag...
-Jól hangzik, csak...nem tudom. Nem szeretném, ha feszengene a főnökei előtt, vagy a bajtársai tényleg csak a kapitánynét látnák benne...jajj várjunk, te úgy érted, hogy az al-parancsnokkal hármasban? Na, az egy sokkal megvalósíthatóbb ötlet! Nem is értem mi van velem, hogy nem esett le azonnal. Benne persze.
Hívom a liftet, és aztán előre engedem az új parancsnokom, majd odabent elindítom a második szint felé a szerkezetet. Ideje visszasétálni az állomásra.
-Gondoltad volna, hogy egyszer még kettőnkre bízzák a hajót?

-Ja, majd ha előléptetik admirálissá mi? - Kérdem nevetve, aztán bátorítóan megveregetem a vállát. - Ne aggódj, lehet, hogy a tisztséggel kevés barátod marad, de igazán időd sem lesz rá, szóval egész jól kiegyenlítődik ez...nem tudom, miért gondoltam, hogy ez fel fog dobni.
Ezek után viszont olyan arcot vágok, mintha éppen megpróbálná elmagyarázni nekem Freya, hogy fel kéne tölteni a tűzoltó rendszer tartályait szentelt vízzel, hogy tudjunk védekezni az űrvámpírok ellen. Én jó vezető? Nagyot sóhajtok erre.
-A következő kapitány Lewis lesz, figyeld meg...a vőlegénye tuti nem nyugszik, amíg admirálist nem csinál a csajból. Nagy szerencsénk, hogy a többi protekcióssal ellentétben ő tényleg normális, szóval nem fog vele rosszul járni a legénység. Addig meg ki kell bírnotok velem.
Nem, továbbra sem hiszem, hogy pont belőlem kellett volna vezetőt csinálni, csak azért, mert eddig mindig mázlim volt. De ugyanakkor...ki tudja. Talán egy szerencsés katona többet ér, mint egy szerencsétlen, abból pedig sajnos túl sok is van a flottában jelenleg.
-Tudod mit? Ha túléljük az első egy hetes utunkat, én fizetem az első kört. Utána pedig ki kell találnunk, ki legyen a siklóflottánk új vezetője, most, hogy nem hárman lesznek lent. De addig is, mára végeztünk. Leléphet parancsnok!
Ahogy nyílik a zsilip ajtaja előttük, kilépek a hangárba, és még tisztelgek neki egyet, mielőtt elindulnék az űrbázis lakófedélzete felé. Vár ma még rám egy tárgyalás is, egy másik pilótáról. Újabb sűrű nap...

//Köszönöm a játékot! //