☆ Ez az exkluzív étterem főként a Consilium és a magasabb rangú tisztek számára nyitott, közel 50 fő befogadására alkalmas. Különlegessége a félgömb alakú tető, mely kilátást enged az űrre és az Ocan bolygóra. Általában tele van unatkozó civilekkel vagy párokkal, nehéz szabad asztalt szerezni.
Mostanában nem hittem volna, hogy egy kis kimenőt kapok majd a Volentisre. Régen jártam itt, de alig változott valami. Ennek persze örülök, de kissé magányosnak érzem magam a sok idegen mellett. Kezdem megszokni, hogy a Hajón mindig akad valaki, akivel összefutok, és ha többet nem is, de pár mondatot azért váltok. Aztán az is lehet, hogy jobb is, ha pár napot kikapcsolom az agyam és egy kis lazításra gondolok. Sokszor nincs lehetőségem elereszteni magam a hívatásom miatt, de most talán pár órára, vagyis napra sikerülni fog. Napokkal előbb lefoglaltam egy kabint és az étteremben egy asztalt, ahol fogok majd aludni és enni, így le is pakoltam a holmimat, hogy felkeressem. Civil ruhát öltök magamra, és elindulok körbenézni. Rengetegen vannak ezen a szinten, de nem is zavar. A tömegben lehet „észrevétlen”lenni, és erre van most szükségem. Az étteremhez érve, meg sem lepődtem, hogy alig lehet mozdulni. Azt mondták a foglalásnál, hogy erre számítsak, de azt nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire zsúfolásig tele a helyiség. -Jó estét Mr. Malinor!- lép elém egy elegáns öltözetű férfi, aki szemmel láthatóan, elég tájékozott az itt megjelenő személyekről. Azt persze nem tudom, hogy honnan tudja a nevem, de ebbe nem is akarok belemerülni. Szabadságom töltöm, és jól akarom magam érezni. Hamarosan a foglalt asztalomhoz kísér és egy étlapot nyom a kezembe. -Italt addig, míg választ?- kérdezi tőlem, miközben elveszi az asztalról a táblát. - Hozzon valami vörösbort… mondjuk egy …- kezdenék bele,majd eszembe jut, hogy már nem a Földön vagyok. – Inkább, Magára bízom!- bólintok felé, majd kezdem böngészni a kínálatot. Éhes is vagyok, de előbb, némelyik fantázianévvel ellátott érdekes nevű ételt ki kellene találnom, mit is tartalmaz. Régen nem volt ilyen gondom, bár a törzshelyeimen ismertek és nem is kellett nagyon megszólalnom, egyből tudták mit hozzanak. Itt viszont kis gondom akadt ezzel, de ráérek, mert előttem az egész este.
Vidáman vonulok a szobámba, hogy felkapjak magamra valami szép ruhát, mert ma a rég nem látott bátyámmal találkozom. Úgy örvendek ennek, hogy össze sem tudom fogni a számat. Drága kedves bátyuskám biztosan sokat változott ez idő alatt. Olyan régen láttam, hogy már szinte el is felejtettem, hogyan nézhet ki. Hosszú ideje nem láttam. A múltkor sem jött el, pedig én annyira vártam rá. Remélem még egyszer nem csinálja azt velem. Emlékszem olyan szomorú voltam akkor. Úgy meg bántott. Annyira de annyira vártam rá. Akkorát csalódtam, hogy akkor nem jött el. Jó tudom, biztosan valami dolga volt , valami nagyon fontos dolga. Hisz ő a Jolán dolgozik. Így nem ugrabugrálhat úgy ahogy én szeretném. Tisztában vagyok vele. De akkor is rosszul esett. Na mindegy. Ma ha minden igaz találkozni fogok vele. Gyorsan magamra kapok valamit és már készen is állok arra, hogy a testvérem elé siessek. - Aria - szol hozzám anyám. Én pedig mosolyogva fordulok feléje. - Van egy rossz hírem - jaj ne. Azt hiszem tudom mit akar mondani. - Úgy-e nem? - meg se várom, hogy válaszoljon csak kirohanok az ajtón. Magam se tudom hová megyek. Összefonom karjaim magam előtt és a földet fikszirozva megyek előre, valamerre. Kissé fázom és nem hoztam magammal semmilyen felsőt, de nem akarok vissza menni érte. Most nem. A bátyámnak sikerült ismét elrontani a napomat. Kezdem azt érezni, hogy nem akar találkozni velünk. Hogy már rég elfelejtett. Ahogy így gondolataimba merülve felpillantok, azt veszem észre, hogy az étterem közelében járok. Hirtelen ötlettől fogva egyenesen oda megyek. Szükségem van valamire, ami kissé helyre teszi a hangulatomat, na meg egy kis gondolkodási időre. Fel sem tűnnek az őrök az ajtó előtt, csak határozott léptekkel mennék befelé, de megállítanak. Fel pillantok rájuk. - Sajnáljuk de telt ház van! - mondja az egyikük. Kétségbeesetten nézek rá, majd befelé az ajtón. - De... - muszáj bemennem. Beakarok menni. Úgy érzem ha nem megyek be, akkor itt kint fogok halálra fagyi, mert haza biztos nem megyek. Ahogy itt tekintetemmel körbenézek, észreveszek egy ismerős alakot az éteremben. - Nekem azzal az úrral van találkozom. - mutatok a kiszemelt felé gondolkodás nélkül. Az őr kissé kételkedve mered rám, aztán pár perc után mégis beenged. Összefont karral és gyors lépetekkel megyek be. Hátrapillantok közben és látom az őr gyanúsan figyel engem. Esélyem sincs máshova leülni, így egyenesen Edgar asztala felé megyek. Azt hiszem így hívják. Kérdezés nélkül pattanok le a vele szemben levő székre. - Szia - köszönök azért neki. Majd röviden felvilágosítom. Érzem olyan vörös az arcom, hogy vörösebb a blúzomnál. - Azt mondtam veled kell találkoznom, mert másképp nem engedtek volna be. Bocsi.
A Pincér elég gyorsan kapcsolt és pár perc múlva már hozta is az üveg bort, amit ajánl nekem. Egy bólintással jelzem, hogy megfelel és tölt is a poharamba, majd távozik. Ahogy elnézem, van bőven munkája, mert ennyi tömeget még nem láttam egy helyen sem. Szinte hangzavar van a sok Vendég hangjától, de aztán kezdtek elcsendesedni valamelyest. Az asztalomtól szépen beláttam az egész helyet, ahol civilek és rangos tisztek ültek szép számmal. Gondolom, hogy felettébb nagy horderejű ügyeket vitathatnak meg a Hölgytársaságban. Kissé viccesnek is találtam, ahogy „feszítettek” az egyenruhájukban. Igaz, nem vagyunk egyformák. Kényelmesen elnézelődtem a borom mellett és a gondolataimba merültem. Nem is tudom mennyi időre kalandoztam el magamban, mikor egy lány leül hozzám a szemközti székre. Egy kissé furának tartom az ilyen „ismerkedési” formát, de ahogy jobban megnézem, ismerősnek látom, de nem számítottam rá, hogy itt találkozunk ismét. -Szia Aria. – köszöntöm én is, és látom, hogy zavarban van, valami miatt. Sűrűn pillant a bejárat felé, de sejtem, hogy miért, amit utána el is mond. -Értem már. – suhant át egy vigyor az ajkamon, de nem néztem a háttérben figyelő őrre, aki lehet most is árkus szemekkel figyel minket. -Akkor adjuk meg neki, amire kíváncsi…- veszem halkabbra a hangom. Majd, hogy a gyanúját elaltassuk ennek a figyelőnek, földi szokás szerint fogadom a Hölgyet, mint egy találkozón szokás. Felállok és kézcsókkal üdvözlöm Ariát, ahogy illik egy úriembernek, ha hölgytársaságban van. Gondolom, hogy ez elég meglepő másoknak, de legalább azt a látszatot keltjük, hogy randizunk. Igaz, nem kell mindent mindenkinek tudnia, és most összekötjük a kellemest a hasznossal. Nem nézek direkt a kijáratnál kíváncsiskodó felvigyázóra, de most legalább megnyugodhat, hogy ismerjük egymást. Töltök kis bort a poharába a lánynak, ha elfogadja. -Semmi gond! Ez legyen a legnagyobb baj! – mosolygok rá, majd emelem a poharam felé. - Igyunk a találkozásra! - koccintom a poharamat az övéhez, ha ugyanígy tesz. - Válassz valami finomat az étlapról, amit csak kívánsz. Én sem választottam még, de közösen lehet, könnyebben jutunk dűlőre az étel rendelésével. – Aztán, ha kinéztük a fogásokat, akkor a Pincérnek elmondom, mit hozzon nekünk. -Örülök, hogy találkoztunk. A vacsora is kellemesebb kettesben, mint egyedül. - bólintottam, majd ittam még egy korty italt. - Ismét összefutottunk, pedig most nem a terminálban állok. –tetem hozzá viccesen, de nem akartam kérdezősködni, hogyan került ide. Gondolom, hogy a testvérét várja ismét, aki lehet megint nem tudott eljönni. Nehéz lehet neki, hogy alig találkozik a bátyjával. De csak találgatok, és nem szeretnék a magánügyeibe vájkálni. Most csak kellemesen eltölteni a vacsorát ilyen bájos partnerrel, akit a véletlen hozott most ide hozzám.
Szerencsére Ed nem kérdezz semmit. Annyira kedves férfi, és nagyon illedelemes is. Először is nem értem mire, gondol, azzal, hogy adjuk meg neki amire kíváncsi. De amikor felém közeledik és egy csókot lehel a kezemre, érzem tetőtől talpig vörös leszek. Kissé lehajtom fejemet, hogy ne is lássa zavaromat. Egy kis bort tölt a poharamba, természetesen nem tiltakozom. Azt hiszem most jól fog esni egy kis ital, hogy meghozza a kedvemet. Elmosolyodom. Úgy látom egy kicsit sem haragszik rám, hogy megzavartam az étkezésben, anélkül,hogy szóltam volna neki. Bár én nagyon furcsán érzem magam, hogy csak így idepattantam. De ez tűnt a legjobb megoldásnak ahhoz, hogy bejussak ide. Most meg aztán egyre zavartabban fogom érezni magam a társaságában. nem értem miért van ilyen hatással rám. hisz most már ismerem, nem első találkozás. Általában első találkozások alkalmával szoktam zavartan viselkedni. Most mégis... Én is felemelem poharamat, hogy vele koccinthassak, közben pedig szemeimmel bájosan szemébe nézek. Koccintás után belekortyolok az italba, közben nem veszem le tekintetemet róla. - Figyelj. - mondom kedvesen neki. - Nem akarlak zavarni. - olyan szépen ki van ötlőzve, biztosan vár valakire. Én igazán nem akarom tönkre tenni a találkozóját. - Igazából nem kell itt lennem. Lehet jobb is ha inkább elmegyek. - motyogom. Fel állnék hogy elmenjek. Bár igazából nem akarok elmenni, csak hát úgy tűnik ő vár valakire. - Azt hittem vársz valakire. - mondom halkan, mikor megjegyzi, hogy nem kell egyedül ennie. - Szerintem válassz te. - válaszolok előző kérdésére. Végül is. Ő jött ide hamarabb. Én meg amúgy sem tudom, mit ennék. Vagy ennék e igazából. Nem is ide akartam jönni. A bátyámmal kellett volna találkoznom, de ő ismét cserbenhagyott. Szomorúan lehajtom a fejemet. Nem értem miért nem jött el ismét. Megint fontos dolga akadt, vagy mi? - Hát igen - jegyzem meg gondterhelten. Bár nekem most is ott kellet volna várnom a bátyámat, aki ismét nem jött el. Inkább nem is mondok semmit se tovább, csak elterelem a témát erről. Ha már így összekerültünk akkor ne a szomorú arcomat mutassam. - És te, hogyan kerültél ide? - kérdezek rá kedvesen.
Amikor leültem az asztalomhoz, még nem gondoltam, hogy kellemes társaságban fogok vacsorázni azzal a Hölggyel, akivel nemrég találkoztunk itt az Állomáson, mikor itt voltam. -Dehogy zavarsz! – mondom kedvesen neki, mert látom zavarba hoztam. -Nem várok senkit. Egyedül jöttem…- vigyorgom el magam, ahogy látom a ruhám miatt gondolhatta ezt, mert most nem egyenruhában vagy a fegyvereim arzenáljával láthat, vagy ki tudja miből szűrte le, hogy valakire várok. De nem is tulajdonítok nagy figyelmet erre. Nem is volt szándékom zavarba hozni. -Rendben! Választok valami ehetőnek hangzót. - lapoztam fel az étlapot, majd leadtam a rendelést. Ha közben mégis meggondolta magát, vagy nem akar rábökni egyikre sem, akkor én választok valamit mindkettőnk részére. Ameddig meg nem érkezik az étel, addig beszélgetünk, bár ahogy hallom, a bátyja most sem jött el hozzá. - Nagyon sajnálom Aria. Biztosan váratlan feladata akadt, hogy nem tudott jönni. Néha olyan helyzetben is lehet az ember, amit előre nem tudhat, és ezer százalék, hogy nem önszántából hagyta ki a találkozásotokat. - próbáltam vigasztalni, mert láttam rajta a szomorúságot. Tudom milyen, amikor nagyon vársz valamit és egy azonnali parancs keresztülhúzza a számításaid, és minden borul, amit elterveztél a családoddal. – töltök ismét a poharainkba, hogy egy koccintással legalább ne gondoljon a szomorúságára. - Úgy kerültem ide, hogy a szabadságom töltöm. - tettem le a poharamat, miután kortyoltam belőle. - Ritka pillanatok egyike, hogy nem vagyok pár napig szolgálatban és eltávot kaptam a Hajóról. Itt az Állomáson gondoltam egy kis kikapcsolódásra. – válaszoltam neki a kérdésére, és közben meg is érkezett a rendelésünk. -Jó étvágyat!- bólintottam felé, majd ha nekikezd, akkor én is falatozom. - Jól ismered az Állomást? Bevallom, én most vagyok itt harmadszor, de nincs nagy helyismeretem. Ha van kedved, vacsora után nézhetünk valami Programot is, ha van ilyesmi. Persze, ha van kedved hozzá és nem tartalak fel.
Elmosolyodom azon, hogy szerinte én nem zavaromat. pedig csak idepofátlankodtam. Biztosan lett volna jobb dolga is. Vagy egyedül szeretett volna lenni. Nem tudom. Minden esetre jól esik, hogy nem küld el a francba. Csak ez az arcpír tűnne el valahogyan az arcomról. Oh ez megnyugtató. Legalább nem rontottam el a randiját vagy valami fontosabb beszélgetését. De mondjuk az is zavar, hogy az egyedüllétét felborítottam. de annyira megörültem, mikor észrevettem, hisz másképp nem engedtek volna be ide. Nekem meg fontos volt, hogy bejöjjek. Igazából fogalmam sincs mit kérhetnék és amúgy sem tudom most mi menne le a torkomon, ezért bízom ezt inkább Edre. Ő biztos valami jót fog választani majd. Ő csak jobban ismerheti az ételeket, mint én. Kedves ahogyan nyugtatni próbál. Meg ahogyan a bátyám védelmére kell. Bár én nem hiszem, hogy ismét dolga akadt volna. Már harmadszorra is. Ez képtelenség. Inkább nem akar találkozni velem. Csak azt tudnám, hogy miért nem. Hisz nem tettem semmi rosszat tudomásom szerint. Egy kicsit elmosolyodva feléje nézek. Milyen egy kedves úriember? - Szabadság? - kérdezek vissza, de nem is igazán várok választ rá. - Akkor egy kicsit kipihenheted magad. - mondom kedvesen. Biztosan nagyon fáradt lehet. Igaz én nem tudom, hogy milyen az élet katonaként vagy a hajón. - Én meg most szépen belerondítottam ebbe kipihenésedbe. - hajtom le a fejem megszégyellve magamat. Én igazán nem akartam elrontani a napját. Biztosan most nem arra van kedve, hogy velem egyen és legyen. Jobb dolga is lehet, mint egy ilyen zavarodott lánnyal lenni, aki folyton csak szomorú és panaszkodik. Én sem bírnám elviselni magamat a helyében. Csak akkor nézek fel, amikor meghozzák a rendelésünket. - Neked is! - válaszolom halkan és kislányos hangnemben. Tessék? Még hogy ő tart fel. Boci szemekkel nézek rá. Jól hallottam. Inkább én tartom fel. Én jöttem ide hívatlanul, emiatt rosszul is érzem magamat. - Igen jól ismerem az állomást. - mondom, majd kijavítom magamat - Vagyis hát elég jól.- motyogom - Még hogy te tartasz fel?! Inkább én. Emiatt rosszul is érzem magamat, hogy csak úgy idepofátlankodtam és megzavartalak. - mondom szégyenkezve és lehajtom a fejemet. - Hát ha szeretnél egy ilyen ostoba, folyton panaszkodó lánnyal bármit is csinálni, akkor szívesen. - teszem hozzá tiszta őszintén. - Esetleg van ötleted mit csinálnál vagy néznél meg szívesebben? - kérdezek rá gyorsan. Szinte meg se várva a válaszát folytatom tovább. - Vagy ha akarod elmehetünk csak egy esti sétára is. - ajánlom fel. Majd elhallgatva nézek Edre, hogy mit választ.
Őszintén szólva, nem terveztem előre semmiféle más dolgot a szállásomon kívül, erre a pár napra. De a jószerencse és a véletlen most úgy hozta, hogy kellemesebben telik majd el az a kis szabadságom, mint amit gondoltam az ideérkezésem előtt. Persze, hogy nem is merültem bele a programok és lehetőségek kínálatába, mert úgy tartom, hogy amihez kedvem támad, és nem egy előre letervezett séma szerint töltöm el ezt az időt. Szeretek spontán és hangulatom szerint kiválasztani az időtöltés bármelyik fajtáját. Most Aria kedves társasága is kellemesebbé teszi ezt az estét, bár látszik a lányon, hogy zavarban van emiatt. Én nem szoktam nagy ügyet csinálni a váratlan helyzetekből, így jobban elfogadom és alkalmazkodom a helyzetek többségéhez. -Ne légy zavarban. Mondtam, hogy örülök neked, és nincs miért feszélyezned magad, miattam. Inkább én köszönöm, hogy csatlakoztál hozzám és ezt a remek vacsorát közösen fogyasztjuk el. Így kérlek, hogy ez ne is kerüljön szóba többet, mert inkább a kellemes időtöltésekre gondoljunk és ne a negatívumokra. A bátyád is biztosan ezt mondaná, és mivel én nem ismerek itt jóformán semmit, ezért rád bízom magam. – fejeztem be az étkezést, és megvárom, míg Aria is elfogyasztja az övét. Addig kortyolom a boromat és hallgatom szavait. Ha mindketten befejeztük a vacsorát, és ha nincs más, amit szívesen enne még, vagy ha menni szeretne, akkor fizetek és indulhatunk is a kiválasztott programra. De ha még szeretne maradni, akkor az sem akadály. -A séta is remekül hangzik. – bólintottam az ötletére. – Fiatal az este, és biztosan egy csomó látnivaló is lesz, ha ilyen kedves vezetőre bízom magam. - emelem a poharam és megiszom a borom maradékát. Sokat hallottam már az Állomásról, de most legalább alkalmam is van látni, ha Aria megmutatja nekem.
Csüt. Jan. 18, 2018 9:36 pm
