Aria & Edgar

Valahogy kezdek örülni annak, hogy a bátyám cserben hagyott. Vagyis hát legalább a sors kárpótolt emiatt és eltölthetek egy kellemes estét Edgar Malinorral. Az pedig, hogy nem zavarom őt még jobban megörvendeztet. Én tényleg azt hittem, hogy valakire vár, vagy egyedül töltené inkább ezt az időszakot. De ez így jó.
Kérésének eleget teszek és többé nem hozom fel ezt a témát, félelmet előtte.Inkább csendben megeszem és megiszom azt amit rendeltünk. Majd felállok a székből és megvárom, hogy Edgar Malinor fizessen, hogy aztán útnak indulhassunk.  
- Igazad van. - mondom kedvesen - Én is jobban szeretek sétálni. - főleg ha nem egyedül kell ezt megtennem. Azért már ilyen sötétben félnék egyedül menni. Bókjába belepirulok és kissé lehajtom fejemet. Ha csatlakozik hozzám akkor elindulok kifelé az étteremből. - Azt még nem tudom, hogy hova mehetnénk. De majd útközben kitalálom ígérem. - szabadkozom zavartan. Közben gondolatim az elképzelhető helyeken járnak, amiket ilyenkor estefelé meglehetne nézni. Vagy ahová érdemes elsétálni. Nagyon semmi sem ugrik be. - Esetleg neked van ötleted, hogy hova mehetnénk? - kérdezek rá. Fogalmam sincs hogy miért, hisz ő tudomásom szerint nem ismeri annyira ezt a helyet mint én. De mégis most tőle várom a segítséget. Hátha hallott a többiektől valamiről, amit érdemes megnézni vagy csak elsétálni odáig. - Tudom, hogy nem ismered annyira ezt a helyet. - mondom bocsánatkérően. - De arra gondoltam hátha tudsz valami olyan helyet, amiről már meséltek neked és szeretnéd megnézni. - magyarázom miközben boci szemeimet rá meresztem. Aztán csak nézem őt, azt a szép férfias arcát, arra várva, hogy válaszoljon a kérdésemre, vagy nem is tudom mire.                       

Aria & Edgar

A vacsora remek volt és a társaság meg egyenesen kiváló. Nem is hittem volna, hogy itt valakivel összefutok, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. Jobban is esik az étel, ha nem egyedül fogyasztom el. Az ajtónálló is biztosan már megnyugodott, mert már nagy köszöngetések közepette nyitja ki az ajtót előttünk a távozásra.
-Igazán nem ismerek itt nagyon semmit. - nézek Ariára. - De a séta, mindig jólesik. - mosolyogva engedem magam elé a lányt az ajtón kifelé menet.
-Rendben. – bólintok rá, majd elindulok előre, bízva, hogy követ engem.
-Azt nem tudom, merre van, de hallottam egy helyről, amit sokan dicsértek. Egy olyan kert-féleség, ami hasonlít egy Parkra. Azt talán ismered?- kezdtem érdeklődni a lánytól, de bizonyára neki többet mond ez az információ.
-Azt szívesen megnézném, ha neked is megfelel.




⁂

Aria & Edgar

 A kaja tulajdonképpen nem volt rossz. Főleg így, hogy ezt egy kedves úriember társaságában tölthettem. Igazából fel is vidított. Elfelejtettem minden gondomat ó, ahogyan azt is, hogy kedves bátyám ismét felültetett. Hát ez van. Lassan hozzá szokhatom már ehhez. De mindegy is. Nem számít. A lényeg, hogy nagyon jól telt az estém és még nincsen vége. Sőt most kezdődik ez az egész úgy érzem.
Lassul léptekkel megyek ki az étteremből és remélem Edgar követ majd engem. Igazából nem szeretem ha helyettem fizetnek valahol, de most sajnos nincsen nálam semmi. Ha jobban belegondolok nem is tudom így miért akartam ide bejönni. Biztosan bezártak volna, hogy nem fizetek vagy nem is tudom mit csináltak volna. Jobb ha ebbe bele se gondolok. Szerencsémre éppen ott volt Edgar Malinor így jól jöttem ki az egészből.
Rámosolyogok Edre mikor előre enged az ajtón, azt hiszem kissé el is vörösödöm. Ez vagyok én, nem tudom leplezni az érzéseimet és nem is akarom.
Kijelentésére, pontosabban leírására kissé elgondolkodom. Vajon melyik lehet ez a hely? A leírásból nem igazán ugrik be most semmi sem. Várjunk csak! Talán mégis tudom mi lesz az.
- Azt hiszem tudom miről beszélsz. - mondom helyeslően. - Az nincs is olyan messze innen. El is mehetünk oda. - mondom nevetve. Oda még ilyenkor este is bemehetünk. Nem tiltott. Nagyon szép a hely is és éppen ilyen andalgós estékre való.
- Persze, hogy szeretnék. - válaszolom kedvesen és már karon is ragadom, hogy odavezessem őt.