Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Törölt ET-k Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Samantha Lewis
Anonymous
Vendég
Vendég



#1Hétf. Jan. 15, 2018 10:35 am
Samantha Lewis
URS Jola főgépésze

Az alapok
Becenév: Sam
Faj: ember
Születési hely, idő: Föld, 2553
Kor: 25 éves
Csoport: flotta
Család: minden rokona halott
Családi állapot: eljegyezve (William McGroverel)
Szexuális beállítottság: hetero
Karakter arca: Lindsey Morgan


We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings


Jellem
Nem erre számítottam! Reménykedtem benne, hogy miután felébresztenek az Alvó programból, egy csodálatos jövőben találom magam, de helyette egy diktatórikus rendszer várt rám. Egy rendszer, mely pusztulásra van ítélve, akár csak az a bolygó volt, ahol születtem. Hiányzik a Föld, minden apró részletével együtt, és bármennyire is szeretném, nem találom a helyem ebben az új világban. Bár Wells kapitány a kezdetektől fogva mellettem van és segít nekem, mégis... miatta ébredtem fel ilyen korán. Kétes érzéseim vannak vele kapcsolatban, ahogy ezzel az egész helyzettel kapcsolatban is, így talán nem meglepő az sem, hogy nem vagyok a legkedvesebb legénységi tag a fedélzeten. Minek próbáljak meg beilleszkedni, amikor látom rajtuk, hogy kinéznek engem? Én más vagyok, mint ők, én a Földön születtem, más környezetben, más világban... egy másik életben. A világűr hatalmas, felfedezésre váró, és bár vonz az ismeretlen, egyelőre még képtelen vagyok elfogadni ezeket az új szabályokat, mely szerint élnem kell. Mert a Consiliumot nem érdeli, hogy a Földön születtem, hogy ott más törvények uralkodtak. Rám akarják kényszeríteni, hogy minél előbb döntsek a gyermekvállalásról, ha pedig elutasítom a lehetőséget, akkor sterilizálnak. Kész őrület! Hogy vághatnék hát mindehhez jó képet? Meglehet, hogy itt sokan beletörődtek abba, hogy nincs más választásuk, hiszen ebben éltek születésüktől fogva, de a szentségit, én nem! Igenis van szabad akaratom és ragaszkodom a saját döntési jogaimhoz is, de érzem, hogy egyre vékonyabb jégen táncolok... Egyébként nem vagyok mindig antiszociális és morgós, tudok én nagyon kedves és barátságos is lenni, az egy dolog, hogy ezt nem sokan láthatták eddig. Ha mindenből eleged van, egy idő után már nem tudsz jópofát vágni az élethez, és a legjobb védekezés a támadás lesz. Tudom, egy picit lehiggadhatnék, hiszen a munkám például boldoggá tesz, ahogy az is, hogy új bolygókat és civilizációkat ismerhetek meg, de sajnos ez egyelőre még kevés... Még túl sok a negatívum, amit el kell viselnem.


Alvó program

A Földön még minden más volt, minden élettel teli... igaz. Boldogan emlékszem vissza minden pillanatára, a gyerekkoromra, a családi összejövetelekre vasárnaponként, és az egyetemre is. Megvoltak a céljaim, mindig tudtam, hogy mit akarok, a családom pedig mindenben mellettem állt, hogy a jövőm sikeres lehessen.
Az Alvó programnak hála az emlékeimben éltem, és fogalmam se volt róla, hogy mennyi idő telhet el, miközben a világ folyamatosan változik. Nem is érdekelt. Tudtam jól, hogyha egyszer felébredek, egy új világ vár rám, ezt vállaltam, mégse állhattam készen teljesen a valóságra. Így az édes álom 50 évig kitartott, mely során boldog voltam... boldog, akár a program előtt és minden pillanatát kiélveztem, akár csak az álmaimnak, amikor ismét a Földön járhatok. Hiányzik a családom, fáj, hogy mindenkit elveszítettem... de nem csak a rokonaimat, a barátaimat is. Bárcsak visszafekhetnék és ismét elzárkózhatnék a világtól, de vajon ez lenne a jó megoldás? A homokba dugni a fejem és úgy tenni, mintha semmi se történt volna? Vagy inkább harcolnom kéne a jelenlegi rendszer ellen, hogy jobbá tegyem a világot? Még nincs minden elveszve, mégis, én csak egy aprócska porszem vagyok a gépezetben, de sok porszem komoly hibákat képes okozni.


Az ébredés

Emlékszem az ébredésemre. Megrázó volt, hogy kirángatnak az álomvilágból és ismét szembe kell néznem a valósággal, mely keményebb és ridegebb volt, mint amire számítottam. Oka volt annak, hogy Wells kapitány engem választott, és bár fiatal vagyok, remek eredményeket értem el a Földön, így hasznomat vehetik itt, a világűrben. A Consilium kemény szabályokat vezetett be, én pedig alig győztem megismerni mindazt, amiben most már élnem kell. Lázadni akartam, mégse tettem, inkább csak magamban mérgelődtem, melyet természetesen a körülöttem lévőkön vezettem le, de mégis, kiben bízhattam volna? Senkit se ismertem, minden és mindenki idegen volt a számomra.
Szerencsére kaptam némi haladékot a házasságot és a gyermekvállalást terén. Ez volt az a szabály, amit a legnehezebben emésztettem meg és ameddig tudom, addig el is fogom húzni a dolgokat. Karrierista vagyok, nem pedig anya típus, mégis, hogy választhatnék máris? Vagy minél előbb szülök vagy soha se lesz rá lehetőségem... És a házasság... Normális családban nőttem fel, nem eltervezett, megbeszélt módon akartam volna leélni valaki mellett az életemet, hanem őszinte szerelemből, de ez a naívság hamar kihalt belőlem, és ahogy telnek az évek, egyre közelebbinek látszik az, hogy férjet válasszanak nekem. Ebbe egyelőre inkább bele se akarok gondolni, ezért menekülök még jobban a munkámba, mely az életemmé vált.


URS Arkan

Meglepő volt a főgépész pozíció az URS Arkan fedélzetén. Nem gondoltam volna, hogy rögtön ilyen felelősségteljes feladatot kapok majd, főleg nem a legmodernebb hajón. Végre volt valami pozitív is az ébredésemben, így természetesen szívesen mondtam igent Wells-nek és örültem annak, hogy az utazásaink során minél távolabb kerülhetek a Consiliumtól. A küldetésünk fontos és egyben rendkívül érdekes is a számomra, még álmaimban se gondoltam volna, hogy egyszer ilyen lehetőségem lesz. Bejárhatom az egész univerzumot és új bolygókat, új életformákat fedezhetek fel, és bár én csak a gépész vagyok, mégis, a legénység egy rendkívül fontos tagja. Nem vagyunk túl sokan, és bár továbbra is magamnak való vagyok, mégis úgy érzem, hogy a kis számú legénység közé talán idővel képes leszek beilleszkedni. Nekem is szükségem van a társaságra, így szépen lassan nyílok meg, kérdés az, hogy ők ki tudják-e várni.
A hajó az új otthonommá vált, és sokszor még akkor se hagyom el, amikor kis időre visszatérünk a Volentisra. Minek tegyem be oda a lábam? Inkább fogok egy könyvet és elvonulok a szobámba, megvárva, amíg újra útnak indulunk. Az URS Arkan egy építészeti remek, és mindig van rajta mit újítani, mindig tudjuk mivel bővíteni, így unalmas óráimat is a munkának szentelem, nem foglalkozva azzal, hogy ki mit gondol erről. Egyébként se kíváncsiak rám, a Volentison pedig még kevésbé, bár ahogy telik az idő, néha mégis teszek egy kis sétát az Arkanon kívül. Nem ismerkedés céljából, de tény, az ember társas lény, így bár első ránézésre nem látszik, de belül én is vágyom az új ismeretségekre és a társaságra. Ember legyen a talpán, aki képes kiigazodni rajtam.


2626

Már 3 év eltelt, de egyelőre még nem sok minden változott. Felzárkóztam az itt élők közé, és bár látszólag fejet hajtok a Consilium akaratának, vannak bizonyos dolgok, amelyeket egyelőre még halogatok. Nem nagy meglepetés, hogy a házasságról beszélek. Ettől függetlenül nem szálltak még rám, mert jól végzem a munkám, és rövid idő alatt jobb teljesítményt nyújtottam, mint az előttem dolgozók, a tudást pedig mint valami szivacs, úgy szívom magamba. A munkámnak élek, szinte megrögzött módon, így talán nem meglepő, hogy ebben jól teljesítek.
Van viszont egy hely, mely egyre jobban vonz magához, az Ocan. Az Új Földnek nevezik, ahol egy számomra még ismeretlen faj él, az Ocantisok. Persze, hallottam már róluk, mégse ismerem őket, és bár halogatom az oda látogatást, egyre inkább érzem, hogy meg akarom ismerni. Senki se tud róla, de amikor magam vagyok és éppen nem a gépekkel foglalkozom, ismerkedem az ocantin nyelvvel. Nem túl egyszerű így tanulni, feljegyzésekből, de praktikus. Sok fontos ember egy beültetett chip segítségével kommunikál velük, én viszont a régi módszerrel szeretnék majd egyszer erre sort keríteni, tanulás útján. Szereztem egy ilyen chipet nagyjából egy éve, és mivel értek a különféle szerkezetekhez, így meg tudtam bügykölni úgy, hogy képes legyek tanulni a segítségével. Nem túl gyors megoldás, de hasznos, és nekem megfelel... Hamarosan pedig, amint úgy érzem, hogy készen állok, kiveszek egy kis szabadságot és meglátogatom azt a bolygót. Három éve nem pihentem egy napot se, és bár nem érzem szükségét, lassan jó lenne földet érezni a lábam alatt és elhagyni egy kicsit az űrt. Talán végre újból magamra találnék az ismerős-ismeretlen közegben.

A KARAKTER A JÁTÉKOK SORÁN A JOLA FŐGÉPÉSZE LETT!

Memento Mori
Információk Rólad, amiket meg mersz osztani (név, kor, multik stb.)
Vissza az elejére Go down
Maddox Wes
Titulus : A lázadók vezetője
Tartózkodási hely : itt is - ott is
Hozzászólás száma : 74
Maddox Wes
Azonosítatlan létforma



#2Kedd Jan. 16, 2018 9:37 am
Elfogadva!
Stars can't shine without darkness

Isten hozott nálunk, drágám!
Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy a köreinkben köszönthetlek, és remélem Hespera nem fogja letépni a fejemet, amiért azonnal lecsaptam rád az elfogadással kapcsolatban (mert hát mégis csak hozzá tartozol, az ő csapatába) Samantha Lewis 78950563
Már a jellemednél elkapott egy érzés, mely azóta sem hagy nyugodni, és tudom, hogy nem épp a legjobb hasonlat, és a legszebb gondolatok, mégis kikivánkozik belőlem. Vallásos vagyok, fogjuk rá,
hogy nagyjából ismerem a Biblia történéseit, és a szabad akarat egy az egyben eszembe juttatta Lucifert, mikor Isten száműzte az angyalai közül. Tudod, hogy ő is angyal volt? Szívének a legkedvesebb? És hogy azért kellett mennie a mennyből, mert hitt a szabad akaratban, abban, hogy nem Istennek kellene döntenie, még akkor se, ha az emberek az ő gyermekei? Szerinte mindenkinek joga volt ahhoz, hogy úgy bánjon az életével, ahogy akart, és bár a Bibliában a csábítás, a túlzott élvezetek és minden ilyen dolog bűnnek számít, nem biztos, hogy ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni. Lucifert sem tudom nem elfogadni, hiszen igen, az embereknek szükségük van a szabad akaratra, arra, hogy meghozzanak olyan döntéseket, mint a családalapítás, a gyermekvállalás, a házasság! Senki nem szeret korlátok közé szorulni, és azért, mert képesek vagyunk a döntések meghozatalára, az még nem jelenti, hogy egyből rossz dolgokat is tennék, legalább is nem hiszem, hogy ha te szabadon dönthetnél, akkor leigáznál civilizációkat, vagy bárkiket! Persze szólj rám, ha tévedek! Very Happy
Nagyon szép jellemet írtál, és tökéletes összképet kaptam a karakteredről. Nem dobálóztál feleslegesen a jelzőkkel, azonban mégis ez annyira elég volt, hogy azt hiszem, mi egészen jóban lennénk! Smile
Tetszett az előtörid, hogy szépen blokkokra bontottad, és hogy eljutottunk a csodálatos álmoktól a rideg valóságig. Jó volt látni, mennyire nem tetszik a rendszer, és hogy mennyire szabadulnál, és hogy épp ezért mennyire vívódnod kell a kötelességtudat vékony perifériáján.
Azt hiszem csodálatra méltó, hogy ennyire a munkádnak élsz, és szerintem igen, nagyon is kérvényezned kéne azt a bizonyos eltávot! Ideje lenne közelebbről is megnézned az Ocant, és bár nem akarok semmit sem előre vetíteni, a lázadók biztos örülnének egy ilyen tehetséges műszaki embernek, mint amilyen te is vagy! Smile
Csodálatosan írsz, öröm volt olvasni, és ha még lett volna pár ezer karakter a lapod, azt is örömmel olvastam volna, mert olyan volt mint egy jó kis könyv, és azt hiszem ez még csak a bevezető, a cselekmény még csak most következik! Tudom, annyira nem érzed otthonodnak az Arkant, mégis kívánom hogy találd meg a helyed Wells mellett, mert ő jó ember, jó parancsnok, és majd mikor a lázadók között köszönthetlek, jó lenne csak jó és szép emlékeket hallani róla! Hiszen a lázadók is örülnek a jó híreknek! Very Happy
Nem tartalak fel tovább, futás foglalózni! És egy élmény volt a lapodat olvasni Samantha Lewis 1210288545

Isten hozott a fedélzeten!
Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal
Ugrás:
^
ˇ