Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Yesterday at 7:13 pm
Sportpálya

Kedd Ápr. 17, 2018 6:38 am
Út a hegy belsejébe

Hétf. Ápr. 02, 2018 12:44 am
Arhkax kunyhója

Vas. Ápr. 01, 2018 2:29 pm
THERE IS ONLY POWER
Vendég

Pént. Márc. 30, 2018 6:34 pm
Folyosók

Kedd Márc. 27, 2018 10:17 am
Lezártam a játékom!

Hétf. Márc. 26, 2018 7:30 pm
Hadászati szimulátorok

Vas. Márc. 25, 2018 6:50 pm
Csillagközi kavarodás

Vas. Márc. 25, 2018 1:50 pm
2-es transzporter állomás

Kedd Márc. 20, 2018 11:36 pm
Apám | kísérleti patkány

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek 4 1
Tűz eleműek 2 2
Levegő eleműek 4 1
Emberek 1 2
Telepesek 4 1
Katonaság 1 3
Flotta 10 8
Consilium - 3
Lázadók 5 6
Összesen 33 28

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Orvosi részleg

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Orvosi részleg   Hétf. Feb. 05, 2018 7:31 pm

William & Sam
Édes a csók, bűnre csábít és felőröl mindent maga körül. Agyam kikapcsol, mintha nem is egy orvosi vizsgálóban lennék, mintha nem is olyan rég nem vizsgáltak volna meg... mintha William nem az volna, aki valójában. Most semmi más nem számít, csak Ő és én, és ajkunk érintése, nyelvünk csodálatos tánca, ahogy a dominanciáért harcol, miközben testünk is egyre szorosabban fonódik össze. Ölelő karjai még jobban feltüzelnek, miközben kerek, formás melleim testéhez simulnak, és ahogy kezem tarkójára talál, érzem, hogy az övé se marad tétlen. Lassan vándorol lejjebb, majd érinti meg fenekemet, és amikor megmarkol, édesen sóhajtok bele a csókba, majd harapom meg gyengéden a tanácsos alsó ajkát, így adva a tudtára, hogy nem csak saját magát húzta fel ezzel a tettel, hanem engem is. Odalent is megérzem vágyát, mely egy picit zavarba ejt igaz, de egyben elégedettséggel tölt el. Képes vagyok még így hatni egy férfire, és nem csak az olyan elmebeteg állatokra, mint akivel Louise boltjában találkoztam. Kedvem támadna folytatni testünk játékát, de Ő lesz az, aki hamarabb észhez tér, és nemsokára érzem, ahogy elválik tőlem. Nem ellenkezem, tudom jól, hogy mit miért tesz, és talán így van ez jól. Legalább az egyikünk tudjon józanul gondolkodni, mégis, a bocsánatkérésére szerintem semmi szükség. Nem tett olyat, amit én ne akartam volna... és amit ne akarnék ismét. Még mindig érzem csókja ízét, oly finom volt... Nem számítottam rá, hogy képes lesz majd így hatni rám.
Hallgatom nemsokára magyarázkodását, és bár rávágnám azt,hogy én is ugyanúgy kívánom Őt, akár csak Ő engem, tudom, hogy ennek most nincs itt a helye. Társat akar, amit jól esik hallani, de a testi kihasználás kölcsönös lenne. Kívánom őt, mégis, erre még várnom kell. Annál tökéletesebb lesz, amikor megkaphatom Őt, mert remélem, hogy most már nem fogja meggondolni magát.
- Rendben, megértettem, nem volt helyes. - dehogynem volt az! Mégis, azt a választ adom neki, amit hallani szeretne, de ajkam mintha minimálisan mosolyra rándulna. Hogy nevezhetném nem helyesnek azt, amit ennyire élveztem? De tény, elrontottunk volna mindent, hogyha valaki ezt látja, Ő nem egy egyszerű férfi a Volentison, nagyon is nagy ember, a társadalom egyik irányítója, így számára vannak bizonyos plusz szabályok, amiket be kell tartania. Térjünk tehát rá arra, amiért ma itt vagyok. Az asztal most túlságosan zavaró, nem kéne, hogy ennyire elválasszon minket, de tény, hogy segít nekem is lehiggadnom, William szavai pedig megadják a végső lökést arra, hogy minden vágy távozzon belőlem. A kérőimről kezd el mesélni, olyan férfiakról, akikről már most tudom, hogy nem érdekelnek, de egy valaki rá kell kérdeznem. A kíváncsiság erős, Ő pedig nem tagadja meg tőlem a választ. Hmm... Dunburg gépész. Nem igazán ismertem, nem volt túl szimpatikus és túl jó munkaerő se, és tudom, hogy volt némi botrány is vele kapcsolatban. Nos, nem bántam, hogy távozott az Arkanról, de amikor meghallom azt, ami történt, kissé felkuncogok. Igazán vicces, hogy mik meg nem történnek, és bár Katrina-val nem beszéltem még erről, el tudom képzelni a reakcióját, amikor rájött arra, hogy Brandon mit művel.
- Köszönöm, hogy elmondtad, pedig nem szabadott volna, de miattam nem kell szabályt szegned. - ajkam ismét mosolyra húzódik, ahogy arcát figyelem. Nem erőszakoskodtam volna, megértettem volna azt, hogy nem árulhat el róla információkat, hiszen vele szemben én tényleg kis ember vagyok, a faggatózás pedig nem kenyerem. Ideje viszont elárulnia a kérőim nevét, és mint hallom, most kell döntést hoznom. Felkészülök rá, bár kissé félek... félek attól, hogy miért csinálja ezt. Mégse akarna már? Megbuktam volna a teszten? El kellett volna utasítanom a csókját? Nem tudom, de kétségek gyötörnek, miközben biccentek felé, hogy mondja csak el, amit még szeretne. Az első fajta házasságról már sokat hallottam, nem véletlenül kerültem el ennyire eddig, de nem kommentelem, csak tekintetem követi a férfit. Felém közelít és tovább beszél, így térve ki a második fajtájára a házasságoknak, mely már valóban kellemesebben hangzik, még akkor is, hogyha a Földi házasságokkal ellentétben nem alapszik szerelemre. Akinek lehetősége van, megpróbál a második szerint boldogulni és vagy bejön nekik, vagy nem. A mi esetünkben is valószínűleg ez lesz, hiszen megadja nekem a választás lehetőségét, nem fog kötelezni rá, ezt érzem, de arra nem számítok, ami történik, hogy letérdel elém. Szemeim kissé elkerekednek a csodálkozástól és tényleg nem gondoltam volna, hogy egy Consiliumi tag majd letérdel elém, és megadja a módját a lánykérésnek. Még nagyobbat nő hirtelen a szememben, miközben a pír ismét megjelenik arcomon. A fenébe is, hogy lehet ez? Nem vagyok egy pironkodós. Elmosolyodom, miközben a gyűrű is megmutatkozik előttem, és milyen gyönyörű! Nem tetszene a giccses, nagy kővel kirakott ékszer, de ez? Tökéletes! Néhány másodpercig nézem a kerek ékszert, majd végül tekintetem William szemeire vetül.
- Igen! Szeretnék a feleséged lenni! - bár nem szerelem, hanem egy közös döntés ez, ahogy azt nem is olyan régen tisztáztuk, mégis most úgy érzem, hogy valami jó kezdődik el. Kezem felé nyújtom, engedve, hogy Ő húzza rá a gyűrűt, ahogy azt illik - ha már így megadta a módját -, és ha nem utasít el, akkor egy lágy puszit lehelek ajkára. Nem nyújtom el csókba, elég most ez a puszi arra, hogy megpecsételjük mindazt, ami történt. Bízom benne, hogy ez volt a legjobb döntés. Nem számít, hogy kihez mennék hozzá, úgyse ismerném őket, és tudom jól, hogyha egy Consiliumi tagnak nemet mondok, akkor a legrosszabbra számíthatok, mert a bosszú kegyetlen tud lenni, és Williamet bár nem ismerem és most kedvesnek tűnik, úgy hiszem, hogy nem véletlenül lett az, aki, és ha kell, képes piszkosan játszani. Most mégse akarok erre gondolni, szeretném elfogadni a helyzetet, és hinni benne, hogy minden pozitívan fog alakulni. Egyetlen kérdésem van még csupán.
- Visszamehetek majd az Arkanra? - láthatja rajtam, hogy számomra ez milyen fontos, ahogy azt is érezheti, hogy tudom, mindez rajta áll. Ha Ő lesz a férjem, Ő dönti majd el, hogy mit engedélyez a számomra és mit nem, a flotta tagjaként pedig akár több hónapig is távol lehetek majd tőle. Vajon ebbe beleegyezik vagy az életem azon részének vége? Fájna... és nem találnám a helyem, nem tudnám lekötni magam a Volentisen, főleg, hogy egy tanácsosnak is bőven akad munkája, de mégis... ha ezt a döntést hozná, bele kellene törődnöm. Bár tény, akkor előfordulhatna az is, hogy a házasság se tartana túl sokáig, nem lennék képes a fenekemen csücsülni és semmit se csinálni, így a lázadás is idővel remek ötletnek tűnhetne, de nem, nem akarok most ezekre gondolni. Bíznom kell William jóindulatában, abban, hogy ésszerűen fog dönteni. Hiszen ha dokkolunk, végig mellette lehetek, és nem növünk egymás fejére sem. Ez nem menekülés lenne tőlem az Arkanra, ahogy az oly sokak esetében, egyszerűen az életemet szeretném folytatni, úgy, hogy most már a törvény akaratának is eleget teszek. Tovább már nem húzhatom, és talán jó is lesz ez így.



avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
URS Arkan fedélzetén
Mentális erõ :
75
Képességpontok :
64

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Orvosi részleg   Kedd Feb. 06, 2018 3:58 pm

Be mine...
Sam & Will

Nem csak én, hanem ő is elveszik a mi kis bűnünkbe. Mintha nem lenne a világ körülöttünk, s mi sem azok lennénk, akik vagyunk. Hanem csak két szerelmes lennénk, akik együtt léteznek. Még én is képes vagyok belefeledkezni ebbe a mámorító érzésbe, s hagyom, hogy a sodrása vigyen magával. Érzem, ahogy a teste az enyémnek feszül, érzem, ahogy a mellei mellkasomhoz szorul, s ez nem zavar, sőt csak jobba beleéljük magunkat a másik által nyújtott gyönyörbe. Szinte éget a ruhám, s az elmém azért kiállt, hogy vegyem le az övével együtt, s hagyjuk, hogy meztelen testünk is érintkezhessen. Már nem vagyok teljesen ura a testem, amely önálló életre kell, s kezem a formás hátsójára vándorol, amire egy kéjes sóhajtással válaszol Sam, majd finoman beleharap az alsó ajkamba, ez már nekem elég jelzés is, hogy tudjam nincs ellenére a dolog. Legszívesebben tennék vele egy lépést, majd még egyet, amíg el nem éri a háta a falat, de le kell állnom. Különben olyat teszünk, amit mind a ketten talán megbánunk. Bár ebben nem vagyok biztos, de jó erkölcs ezt kívánja meg.
Miután elszakadunk, egymástól próbálok úrrá lenni az érzésen, hogy vége szakadt. Próbálom logikusan elhitetni magammal, hogy ha sikerül a tervem, akkor lesz még folytatása a dolognak, de az érzés csak nehezen enyhül.
Próbálom megmagyarázni azt, hogy helyes, amit tettünk, amit szavakkal igazol is Sam, de valahol belül még mindig azt érzem, hogy ő sem gondolja így, ahogy én sem. Tovább kellet volna mennünk, és nem megállni. Legalább is az érzéseim ezt mondják, de az agyam mást mond. Hiába próbálok mosolyogni arra, hogy ő is egyet ért abban, hogy meg kellet állnunk, de nem jön őszinte mosoly az arcomra, csak egy fanyar kényszer mosoly. De ahogy elnézem az ő mosolya sem túl boldog, inkább olyan kényszerű.
Még miközben a lehetőségeit mutatom be, közben is az ajkaira tudok csak gondolni, s hogy mennyire élveztem azokat a hosszú másodperceket. De azért kifelé ugyan olyan nyugodt, és profi vagyok, mint a megbeszélésünk elején. Látom Sam arcán, hogy amikor a segédgépészről beszélek, akkor kutat az elméje mélyén, hogy felelevenítsen valamit, s amikor a hadnagy fehérneműire kerül sor azt valamiért komikusnak találja bár nem értem mit kell kuncogni azon, hogy egy perverz ilyet tesz. Ez meg is lep, hiszen nem erre számítottam, hanem hogy megbotránkozik.
-Ebben mi olyan vicces? – kérdezem a kuncogásra – egy perverzet rajta kaptak, amint egy nő holmijai között turkál. Akár a te ruháid között is lehetett volna.
Sam a kis ártatlan lélek, még köszönetet is mond, amiért elmondok ilyet titkos információt neki, pedig nem szabadna. Tényleg azt hiszi, hogy ennyire becsületes vagyok? Első gondolatom az, hogy megmondom neki, hogy ennél többet is hajlandó vagyok megtenni érte, de akkor félő, hogy azt hiszi nyeregben van, így inkább maradok az egyszerű válasznál.
-Úgy gondoltam erről tudnod kel.
Mikor rátérünk a házasság kötési módszerekre, akkor kimért és lassú vagyok. Szándékosan, hogy evvel is feszültséget okozzak benne, míg végül le térdelek elé, és felteszem neki a nagy kérdést. Tudom, hogy ma már szinte senki nem csinálja így, s a közös döntés alapján létrejött házasságoknál is elenyésző a lánykérés fogalma, de pont az ilyen apró gesztusok, amik megnyerik a nők szívét. Látom, hogy mosolyog, ahogy azt is hogy nem erre számított, s ez jó jel, hiszen meg tudtam lepni. De arra a röpke ideig, amíg nem reagál, csak az ékszert nézi, addig a szívem vadul kezd el kalimpálni az idegességtől, hogy mit fog válaszolni. Nem örülnék a nemleges válasznak, hiszen akkor erőszakkal kellene hozzám jönnie, s jobban szeretném, ha önként tenné. Végül kimondja, hogy igen, s már nyújtja a kezét, amire óvatosan felhúzom a gyűrűt, ahogy azt a szokás megköveteli. Bónuszba még egy lágy puszit is kapok az ajkaimra, ami meglep, hiszen ilyen reakcióra nem vártam. Kissé talán bele is pirulok, de viszonylag hamar összeszedem magam, s felállok a térdelő pozícióból.
-Köszönöm. – mondom neki a válaszára, és a puszira. Nem azért mert hálás vagyok tényleg, bár az is kicsit, hanem mert ezt diktálja az illem.
Mivel már végeztünk a formális dolgokkal, így most már kötetlenebbül beszélgethetünk, s élvezhetjük egymás társaságát. Legalább is én így gondolnám, de alig hogy elmegyek a székemért, hogy oda vigyem mellé elhangzik a kérdés, amely összezavar. Vissza mehet-e az Arkanra? Egy röpke pillanatig bénultan állok, hiszen a terveim között még egy kis beszélgetés, ismerkedés is szerepelt a mai találkozónkra, mint egy randevúféleség. Erre ő most feldobja ezt a kérdést. Nem értem, hogy most mire gondolhat. Itt akar hagyni most? Vagy általánosságban kérdezte?
-Most? – teszem fel a kérdést kezemben a székkel, de nem mozdulok, amíg nem tudom, hogy van-e értelme oda vinnem, vagy sem.


avatar


A Consilium tagja

Mentális erõ :
19
Képességpontok :
16

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Orvosi részleg   Kedd Feb. 06, 2018 7:32 pm

William & Sam
Nehéz most William szavaira koncentrálni, mindazok után, ami köztünk történt nem is olyan régen, de azért sikerül. Testem is lassan megnyugszik, így elmém kitisztul, miközben az a bizonyos segédgépész is eszembe jut. Nem volt túl szimpatikus a fickó, és mint hallom, követett is el pár furcsaságot, mely most megmosolyogtat. Látom, hogy a tanácsos nem érti ezt, sőt, szavaival is kifejezi, mire én csak finoman vállat vonok.
- Lehetett volna, valóban, és neked talán nem vicces, de nekem eszembe jut róla a múltam... az egyetemi évek. Ott is előfordult a kollégiumba, hogy a srácok ilyesmivel hülyéskedtek, bár tény, Brandon már felnőtt férfi. - nem voltam sokáig kollégista, de kipróbáltam azt az életet is, de múltam ezen részeiről amióta felébresztettek, nem beszéltem senkivel se. A férfi viszont most megismerhet belőlem egy apró részletet és így már talán Ő is meg fogja érteni, hogy miért is kuncogtam. Megbotránkozás? Ugyan... ha tudná, hogy mi minden folyt annak idején az egyetemen... Ő se lenne ilyen merev és karót nyelt. Ismét érzem a hiányt, mindazt, ami a Földön volt, de próbálom elhessegetni a gondolatokat, és ebben segít, hogy William tovább mesél a házasságról. Ez a téma kijózanítana még részeg állapotomban is, főleg, mivel összezavar a kérők és a házasság fajtáinak bemutatásával. Nemrég még arról volt szó, hogy Ő szeretne nekem ajánlatot tenni, most mégis úgy tűnik, hogy erről nincs szó. A negatív gondolataim viszont tévesnek viszonyulnak, ugyanis a tanácsos nemsokára elém térdel, és elhangzik az a bizonyos kérés, immáron hivatalosan is, melyet nem is olyan régen említett. Gyűrűre viszont nem számítottam, így hirtelen meg se tudok szólalni, de azért sikerül elég hamar megtalálnom a hangomat, miközben kezem felé nyújtom, engedve, hogy Ő húzza rám ezt a gyűrűt, amit én egy lágy puszival pecsételek meg. Mintha meglepődött volna a tettemen, amin én csak tovább mosolygok, majd figyelem, ahogy felkel, és nemsokára egy székkel a kezében közelít felém. Akad viszont még valami, amit szeretnék tisztázni vele, mert bár tudom, nem menekülhetek a házasság elől, és mint látja, képes is vagyok ezt elfogadni, de a munkám... az Arkan, nagyon is sokat jelent nekem. Amikor megáll és rákérdez arra, hogy "most" akarok-e távozni, csak továbbra is mosolyogva intek nemet a fejemmel.
- Dehogy. - megvárom, amíg odaér mellém, és akkor fordulok felé, majd fejtem ki kérésemet. - A kérdést úgy értettem, hogy akkor visszatérhetek-e az Arkanra, hogyha a hajó ismét útnak indul. Nekem fontos a munkám és szeretem ezt csinálni, így nem igazán tudnám elképzelni, hogy le kelljen mondanom róla. - kissé megköszörülöm a torkomat, nehezemre esik folytatni, de megteszem, mégis, egy rövid időre tekintetem a padlóra téved, majd végül vissza Williamre.
- De úgy tudom, hogy a férjemként lesz beleszólásod ebbe a dologba. - bár Katrina azt mondta, hogy a flotta tagjaként nem tarthatna maga mellett, de mivel Consiliumi tag... nos, nem tudhatom. Szeretnék hinni benne, hogy tényleg nem lesz gond és az életem folytatódhat úgy, ahogy eddig telt - annyi különbséggel, hogy a dokkolások alkalmával bizonyára a férjemmel tölteném a legtöbb időt -, de csak akkor érzem majd biztosra, hogyha a férfi szájából hallom mindezt. Ha szeretné, hogy működjön mindez kettőnk között, akkor nem akadályozhat meg benne, mert most én is úgy érzem, hogy valóban kölcsönösen jól járhatunk, de ez az érzés természetesen még változhat, bár remélem, hogy nem fog.



avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
URS Arkan fedélzetén
Mentális erõ :
75
Képességpontok :
64

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Orvosi részleg   Csüt. Feb. 08, 2018 9:08 pm

Be mine...
Sam & Will

Nehéz újra a régi önmagamnak lenni. Bár a régi önmagam is elég furcsa kifejezés, inkább azt kéne mondanom, hogy nehéz olyannak lennem, mint a csók előtt. Összeszedett, s határozott. Nem pedig összezavarodott férfi, aki csak a vele szembe lévő nővel akar foglalkozni. De végül összeszedem magam, és belekezdek a hosszú bevezetőmbe, amibe belekuncog, amikor nem kellene. Nem értem, hogy mi lehet vicces egy perverzben. Nem az volt a tervem, hogy megnevettessem, hanem az, hogy megbotránkoztassam. Mikor rákérdezek, akkor választ is kapok, bár kicsit kacifántosan számomra, de ki tudom így is hámozni belőle a lényeget. Egyetem. Hallottam, hogy a Földön ilyen intézményekben tanultak a kivallóak fiatalok, s hogy időnkén vad bulikat csaptak. Na meg persze, az is rémlik, hogy a különböző iskolák harcoltak egymással, hogy ki a jobb, aminek része volt a másik kabalájának elrablása. De ez még mindig nem elég válasz arra, hogy mitől lenne ez vicces.
-Sajnos ezt így nem értem, nálatok az egyetemen ilyennel vicceltek a férfiak? – kérdezem meglepődve. – Ez helyi szokás volt?
Sokat olvastam a régi világról, de én már nem abban nőttem fel, s a feljegyzésekben ilyesmikről nem írtak. Engem egy átmeneti rendszerben neveltek ár fel. Rend, és fegyelem, volt a lényege. Mivel a régi világ már nem létezett, de még az új nem is jött el, így mindenki úgy boldogult, ahogy tudott. Tizenhat éves koromig nyolc különböző tanítom volt, majd jött a sereg, ahol 3 évet töltöttem el. De nem voltak se tivornyák, se van bulik. A legvadabb dolog annyi volt, hogy megcsapoltam raktár bor készletét, s berúgva énekeltem. Persze után 2 hét büntetést kaptam, s megtanultam a leckét. Rend és fegyelem. Abban az időben keményebb volt az élet, hiszen csak nem rég indultunk el a nagy útra. Mindenkitől azt hallom manapság, hogy milyen rossz az alvóknak, hiszen egy teljesen más világban ébrednek fel, mint amiben elaludtak. Pedig szerintem az nem nehéz, csak furcsa. A gyermekkorom időszaka volt a kemény, az ébren lévőknek. Dolgozniuk kellett, avval a tudattal, hogy nincs többé otthonuk. Avval a tudattal, hogy a családjuk halott a Földön, s avval a tudattal, ők soha nem érik meg az új haza megtalálását. Hiába válogatták elő azokat az embereket, akik ébren maradnak, a Consilium mégis csak szigorúbb szabályokat vezetett be. Ma már természetesek ezek a szabályok, de egy olyan embernek aki huszon valahány évet már leélt a Földön szabadon, majd hirtelen mindenkit gyászol annak furcsa és veszélyes gondolatai születhetnek. Tudom, a most felébresztetek is ilyenek, de most egy ébresztésre van 10 katonák, akkoriban pedig még a katonák is ilyenek voltak, s nem pedig ennyire hűségesek.
A lánykérés szerintem jól sikerül, hiszen igent mondott, s már készülnék neki, hogy ténylegesen randevúzzunk, amikor elhangzik a kérdés, amit megdöbbent. Nem értem, hogy miért akar már most visszamenni a hajóra? Miért akar itt hagyni az után a csók után. Számomra is furcsa, hogy fájna érte a szívem, de az érzést akkor sem tagadhatnám le, még ha el is játszhatnám, hogy nem bánt. De a válasza kis megnyugvást hoz a szívemnek, így mosollyal az arcommal viszem már oda a széket hozzá, s vele szembe leülök.
-Köszönöm – mondom lágyan, miközben megsimítom az arcát lágyan, amiért kedvemre való módon válaszolt.
-Azért is gondolom, hogy jó pár leszünk, – direkt nem használom a házas szót – mivel én sokat dolgozom, így ezt csak egy olyan nő érti meg, aki szintén a munkájának él. És milyen ember lennék, ha eltiltanék egy ilyen nőt a munkájától? - mosolygok rá, miközben óvatosan megpróbálom megfogni a kezét.
-Férjedként elég sok dologba lesz beleszólásom – ismerem el, de nem szeretném megrémiszteni – Sajnos bizonyos kötelezettségeid neked is lesznek az által, hogy a feleségem leszel, de a kötelezettségeink, és a nehézségeink ellenére, remélem, hogy élvezni tudjuk majd ezt a házasságot. És még inkább remélem, hogy … - de nem fejezem be a mondatot, mivel nem volna illendő.


avatar


A Consilium tagja

Mentális erõ :
19
Képességpontok :
16

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Orvosi részleg   Pént. Feb. 09, 2018 10:35 pm

William & Sam
Azok között, akik a Földön születtek, és azok között, akik már idefent, az űrben, van egy hatalmas különbség, ami nem más, mint az általuk megélt események. A szabályok mások, mint odalent voltak, sokkal kötöttebb minden, és amíg a Volentison különösnek tartják mindazt, ami nekem természetes volt, addig számomra hihetetlen a jelen, amelyben élnem kell. Persze ez alatt a három év alatt, amióta itt élek, már elfogadtam a törvényeiket, és éppen most fogok rábólintani az utolsóra, amelynek eddig még ellenálltam, hiszen tudom, nincs tovább, de William képes még ebben a helyzetben is megnevettetni. Sejtem, hogy nem ez volt a szándéka, mégis ezt érte el, és ez valahogy jól esik.
- Hogy szokás? - próbálok most már nem nevetni a másik furcsa kérdésén, majd végül nemet intek fejemmel. - Az egyetemen sok hülyeséget elkövettek a diákok, minden őrültséget valóra váltottak, amit csak elterveltek, és igen, akár a fehérneműk ellopása is hozzá tartozhatott a dologhoz. - oh de még mennyi cifra dolgot tudnék neki mesélni, mégse teszem. A tanácsos valahogy túl merevnek tűnik ehhez... túl idősnek és egy másik kor szülötte. Nem hiszem, hogy különösebben érdekelné az, amit mondok, megérteni pedig még kevésbé tudná. Nos... nem vagyok olyan lány, mint itt sokan mások, erre pedig úgy hiszem, hogy szépen lassan Ő is rájön, mert nem felejtettem el azt, aki voltam, és belül ragaszkodom a Földön élt Samantha-hoz. Néha nehezen találom a helyem, de egyre inkább érzem, hogy befogadnak, csak engednem kell, és nem tiltakozni mindaz ellen, amit itt felépítettek.
A beszélgetésünk viszont még nem ér itt véget, elvégzi a feladatát, amiért itt vagyok, így tájékoztat szinte mindenről, csak azokról a bizonyos kérőkről nem. Érdekelnének? Nem igazán... Az után, ami az előbb történt kettőnk között, kezdem úgy érezni, hogy William mellett talán valóban jó helyem lenne, még akkor is, hogyha belül egy részem tiltakozik ellene. Ő maga a Consilium, a 10 tanácsos egyike... nagy ember, és tőle akartam eddig a legtávolabb tudni magam. Most mégis képes lennék a feleségévé válni és vele hálni? Az ambivalens érzések ellenére mégis győz az az énem, aki fejet hajt a törvények előtt, aki nem küzd tovább, mert tudom, ha ellenállok csak még rosszabb lesz. A legjobb lehetőség számomra ez a férfi, és bíznom kell benne, hogy valóban képes lehet boldoggá tenni. A csókja... az érintései mind hatással voltak rám, ez pedig jó kezdet, ennél jobban talán nem is reménykedhetek. És ez után történik meg a lánykérés. Nem számítottam rá, hogy elém térdel, ahogy a gyűrűvel is sikerül meglepetést okoznia, és bár tudom, hogy a válaszom döntő lesz, azzal is tisztában vagyok, hogyha nem teszi fel a kérdést és kötelezővé tehetne a házasságra. Továbbra se utasítom el, igennel felelek, majd ujjamra hamarosan felkerül a gyűrű, amit én egy apró csókkal köszönök meg. Talán ez még hirtelen sok, én is érzem, hogy ezt nem biztos, hogy kellett volna, mégse bántam meg. Jól esett a csókja, amit oly hevesen adott nekem, és nem tagadom a vágyat, melyet felébresztett bennem a hosszú álomból. Ha pedig a férjem lesz, nos, akkor minden jogom meglesz arra, hogy megcsókoljam. Egy kérdésem még akad, amire szeretnék minél hamarabb választ kapni, még mielőtt túlaggódnám a dolgot, de arra nem számítok, hogy ismét félreértést szül és magyarázkodnom kell. Azt hiszem, hogy erre fel kell készülnöm, hogy a kezdetekben sokszor nem fogjuk teljesen megérteni egymást. Más korból származunk, és bár ránézésre Ő az idősebb, ez valójában éppen fordítva van. Figyelem, ahogy felém közeledik, majd amikor a székkel velem szemben helyezkedik el, akkor érdeklődve pillantok rá, majd megérzem cirógatását is. Egy kicsit még idegen ez a közvetlenség, de érintése ismét bizsergetően hat... jól esik, és egy picit zavarba is hoz, főleg, hogy az a bizonyos gyűrű most már az ujjamon van. Nem sütöm le szemeimet, de az édes pírt nem tudom eltüntetni pofimról. Mint egy kislány, úgy viselkedem, agyam eldobom saját magamtól.
- Ebbe már én is belegondoltam, hogy mivel bizonyára sok a munkád... talán nem fogod bánni. - ismerem be, majd ahogy kezem a kezébe kerül, egy pillanatra lenézek rájuk, miközben szívem is újból hevesebben kezd el kalapálni. A választ megkaptam tőle, visszamehetek az Arkanra, ez pedig némi megnyugvással tölt el. Nem tudom, hogy pontosan mi mindent csinál, de egy tanácsos túl fontos ember ahhoz, hogy minden napját a feleségével tölthesse, így pedig meglesz a szükséges szabadságunk is. Az pedig hamar ki fog derülni, hogy várni fogom-e majd a dokkolásokat, hogy viszont lássam és ismét vele lehessek vagy sem. A beszélgetésünk viszont ismét érdekes kérdéseket vet fel bennem, így miközben kezem picit megfeszül a kezében, lassan felteszem őket. Nem húzódom el továbbra se, de szeretnék tisztán látni.
- Kifejtenéd, hogy mi mindenbe lesz beleszólásod, és hogy milyen kötelezettségeim lesznek? Szeretném tudni. - nem hiszem, hogy zavarná, hogy érdeklődöm, hiszen ezért vagyok itt, de abban egyet kell értenem, hogy én is remélem, hogy élvezni fogjuk a házasságot. Házasság... nem gondoltam volna az egyetemi éveim alatt, hogy 25 évesen már férjem lesz, valahogy mindig 30 fölött képzeltem ezt el. Sose voltam egy feleség-típus, de most se kell majd teljesen olyanná válnom, hála a flottának.
- Hogy? - a befejezetlen mondat is kíváncsivá tesz, így újból érdeklődöm, kicsit közelebb is csusszanva a másikhoz. Mit remél még? Túl sok minden jut eszembe hirtelen, de nem fogok tippelni, beszéljen csak világosan, ahogy eddig.




avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
URS Arkan fedélzetén
Mentális erõ :
75
Képességpontok :
64

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Orvosi részleg   Vas. Feb. 18, 2018 10:07 pm

Be mine...
Sam & Will

Sokan azt hiszik, hogy könnyű a Consiliumi tagok élete, pedig egyáltalán nem az. Sőt roppantul nehéz. Hiszen, mindig Consiliumi tagnak kell lenni, s mellette nincs időd önmagadnak lenni. Ez a helyzet tökéletesen bemutatja, hogy mennyire nehéz is a helyzetem, hiszen szívesen lennék csupán önmagam, de még sem lehetek teljesen önmagam. Mert ha már most önmagam lennék, akkor Sam sírva futna el, amit meg nem akarok. Bár tény, hogy a Consiliumi tag is én vagyok, de még sem teljesen önmagam. Ez csak egy álca, egy eszköz, hogy önmagam lehessek bizonyos helyzetekben. Így próbálom megtartani a legjobb hidegvéremet, s a tervemet véghezvinni. De nem sikerült megbotránkoztatnom őt, sőt komikusnak találta a helyzetet. A válaszát sem értem. S ez zavar. Nem az én terveim szerint alakulnak a dolgok, s ezt nem szeretem. Próbálom megérteni, amiket Sam mond, de olyan messze áll a valóságunktól, hogy ezt még szavakba önteni is nehéz.
-Sok hülyeséget? – kérdezek vissza – Az egyetem a tanulásról kell, hogy szóljon. Vagyis az volt a cél, hogy tanuljanak a fiatalok ott. – javítom ki magamat – Akkor minek csináltak olyat, hogy fehér neműk között turkálnak? Ez inkább úgy hangzik, mintha valami orgia tanya lett volna az egyetem, nem pedig az oktatás központja.
A mi világunkban a legtöbben az apjuktól, vagy ismerősük mellett tanulja a szakmáját, s ha netalántán valaki olyan kegyben részesül, hogy tanulhat valakitől, akkor mindent meg tesz, hogy a legjobban teljesítsen. S nem tenné tönkre olyan őrültséggel, hogy lányok bugyiját lopkodja. Még ha nem is dobják ki érte a zsilipen, akkor sem kockáztatja meg senki.
Szerencsémre a beszélgetés egy idő után áttér a kellemes időtöltés részre is, ahol végül megkérem a kezét. Igent mondott, s evvel nagy felelősséget is vont a saját fejére. Hiszen a világunk 10 leghatalmasabbikai közé tartozom, s nem a tizedik voltam a rangsorban. Elsőre ez egy kegynek tűnik egy közember számára. Számukra nekünk nincs korlát. Annyi élelem jut számunkra, amennyit csak akarunk, akkor kabinunk van, amelyben akár 5-10 család is könnyedén elélne. Bálok, fogadások, s nincsenek gondjaik. Pedig ez csak a felszín. Ezért mi igen is megdolgozunk. Az szinte már mellékes, hogy a népünk legtöbbje gyűlöl minket, s irigykedik az életünkre. De az igazi veszélyt egymásra jelentjük. Vérre menő harcokat folytatunk egymással, ahol nincsenek szabályok. Vagyis vannak, de nem olyanok, amiket a nép tagjai megértenének.  De én is férfi vagyok, azon túl, hogy a Consilium egy tagja vagyok, csak egy férfi, aki szinte mindennél jobban vágyik arra, hogy megkaparinthassa a nőt. Kedvem lenne már most azonnal birtokba venni az ajkait, mint nem olyan rég, s nem megállni, mint az előbb. Ha ezt a gondolatot hangosan kimondanám, akkor sokan közölnék, hogy mocskos férfi vagyok, pedig én nem testét akarom birtokba venni, hanem az egész lényét. Azt akarom, hogy az enyém legyen. Persze ezt nem úgy értem, hogy nem mehet vissza a hajóra. Nem kell állandóan mellettem lennie, ahhoz, hogy az enyém legyen. Így számomra természetes, hogy megengedem neki a hajókázást, s próbálok utalni rá, hogy jó magam is sokat kell dolgoznom.
-Igen, - sóhajtok egy nagyot, amikor végre a kezeink összeérnek, s nem utasítja el az érintésemet – sokat kell dolgoznom, és nem mindig olyan időben, amit mások elfogadnak. –ismerem el – de ígérem, hogy a lehető legtöbb időt rád fogom tölteni, amennyit lehet.
A beszélgetésünk viszont kezd egy formális beszélgetés formáját ölteni, s félő, hogy hamarosan alkudozásba csap át, hogy ki mibe egyezik bele a házasságunkba, s kinek mi a követelése. Aminek nagyon nem örülök, mert még a végén olyan kérdéseik is előkerülnek, amikre most még nem szeretnék válaszolni. Vagyis legalább az előtt nem, hogy aláírta volta a szükséges papírokat. De ha most azonnal visszakozok, vagy túl erőszakosan íratom alá, az is gyanús lenne.
-Ez kissé erős kifejezés, hogy mibe lesz beleszólásom, – kezdem kedvesen – hiszen a törvény csupán három dologra ad jogot feletted. – tudom, hogy ez durván hangzik egy átlagembernek, de nekem ez még nem erős.
-Jogom van… – megállok, hogy kijavítsam magam- Jogom lesz a gyermekhez, de ez törvény által előírt kötelezettségünk is. – kezdem, ahogy eszembe jut, majd folytatom – Jogom lesz a munkádba is beleszólni, ha az fenyegeti a házasságunkat. És végül jogom lesz dönteni az egészségedet érintő kérdésekben. De ezek a jogok egy része téged is megilletnek majd.
Ez elég erősen hangzik így, s tudom, hogy ez csak a látszólagos válasz, neki. Valószínűleg ez kevés lesz neki, mint válasz, így jobban belemegyek, hogy tisztában legyünk a dolgokkal.
-Az első törvény lehetőséget ad, hogy élvezhessük egymás által nyújtott gyönyört, természetesen ez nem jogosít fel az erőszakra. – óvatosan simogatom meg a kezét, de aggódok, hogy elhúzza. S inkább nem folytatom, hogy erőszakra ugyan nem jogosít fel, de kényszeríteni kényszeríthető, hiszen vagy összefekszik egy nő a férjével, vagy sterilizáltatják. – Természetesen én nem szeretnélek kényszeríteni semmire, – de nem teszem hozzá, hogy ha kell, akkor ez lesz – azt szeretném, hogy ha megtörténik, akkor azért történjen meg, mert mind a ketten akarjuk.
-A második törvény már több lehetőséget ad a férjeknek, bár a te esetben ez sem annyira könnyű. Hiszen mint katona kiváltságos vagy, s nem hivatkozhat senki sem arra, hogy veszélyes a munkád. – persze ez sem ennyire igaz, de nem akarok belemenni a részletekbe.
-Az egészségügyi kérdés sokak szemében maga a bűn, hiszen dönthetünk a másik élete felett, hiszen egy műtét közben akár dönthetünk a másik élete és az adott végtagja között. - Persze azt nem teszem, hozzá, hogy ezeket kombinálva, és kihasználva a hatalmamat könnyen azt tehetnék vele, amit akarok. Hiszen melyik orvos mondana nemet arra, hogy ha arra kérem, csináljon meg valami nem teljesen legális dolgot nekem Sammal. Volt mát hogy elintéztem egy – két abortuszt, és nem a feleségeimnél, hanem olyan személyeknél, akikre szükségem volt. Majd elérkezünk az est fontos kérdéséhez, hogy mivel is fog ez járni. Kötelezettség, előnyök, s a befejezetlen mondat, amire felfigyel Sam is. Pedig nem akartam, de ha már véletlenül elszóltam magam, kénytelen vagyok befejezni. Persze nem úgy, ahogyan eredetileg magamban gondoltam a befejezést, hanem úgy, ahogy a helyzet megkívánja.
-És még inkább remélem, hogy - nézek közben a szemében – hamarosan ismét megcsókolhatlak, s hogy boldoggá tudlak majd tenni.


avatar


A Consilium tagja

Mentális erõ :
19
Képességpontok :
16

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Orvosi részleg   Hétf. Feb. 19, 2018 8:55 pm

William & Sam
Jókedvűen gondolok vissza az egyetemen eltöltött éveimre, nem is tudom, hogy mikor tettem ezt utoljára, de William most tesz róla, hogy felelevenítsem őket. Mesélek is neki néhány dolgot, melyeknek hála megértheti, hogy miről beszélek, de elég hamar észreveszem, hogy képtelen felfogni mindazt, ami akkor természetes volt. Egy apró, lemondó sóhajt hallatok, miközben kioktatását hallom. Mi ketten nagyon különbözőek vagyunk ez egyre jobban megmutatkozik. Tényleg nem értem, hogy miért egy Földön született nőt nézett ki magának, nem lesz egyszerű dolga, ezt már most észreveheti Ő is, akár csak én. De az biztos, hogy nem lesz unalmas a házasságunk.
- Megnyugtatlak, hogy amikor tanulni kellett, tanultunk, de a szabadidőnkben azt csináltunk, amit csak akartunk, így nyugodtan bulizhattunk és hülyéskedhettünk. De nem az orgiákról volt híres az egyetem. - még mindig mosolygok, de ez a mosoly már nem olyan széles, mint amilyen eddig volt. Nem magyarázom tovább, kezdem úgy érezni, hogy nem lenne semmi értelme, mert William nem fogja soha se átérezni azt, amit a Földön élő egyetemisták éreztek. Bár a tanulás a cél, mégis egyben a világ egyik legcsodálatosabb dolga volt egyetemistának lenni. A beszélgetésünk viszont hamarosan más irányt vesz, elhangzik a lánykérés, melyre igent mondok, láthatóan teljesen normálisan beleegyezve a dologba, amit még egy szájrapuszival meg is pecsételek, de belül tudom, hogy ez csak egy gesztus volt. A tanácsos a beleegyezésem nélkül is megkaphatna, de akkor nem túl valószínű, hogy kellemesen indulna a közös életünk, ahogy az se, hogy visszamehetnék a hajóra, amire most mint hallom, lehetőségem lesz. Nem óhajt mindig maga mellett tudni, és ez számomra is így tökéletes.
- Nem töltök sok időt a Vonetisen a munkám miatt, de amikor dokkolunk, akkor úgyis látjuk majd egymást. - mosolygok rá kedvesen, és így próbálok  hárítani. Azért nem szeretném, hogy abban a 48 órában mindig velem legyen, de tudom, hogy legalább egy napot mégis mellette kell majd töltenem. Meglátjuk, hogy miként viselem majd, lehet, hogy vágyni fogok rá, hogy a közelében lehessek, de még az is előfordulhat, hogy inkább menekülnék. De szeretnék optimista lenni, és egyelőre ez egész jól megy, elég csak visszagondolnom a nemrég történtekre... az érintéseire és a csókjára. Mivel az Arkan elég sűrűn távol van, és ez a távollét olykor több hónapot is igénybe vesz, melyet csak néhány nap dokkolás követ, bőven lesz nyugalmam, akár csak eddig. Talán még soknak is fogom gondolni, kiderül még. Akad viszont még néhány dolog, amiről szeretnék beszélni a férfivel. Érdekelnének a kötelezettségeim, ahogy az is, hogy mi mindenbe szólhat majd bele, ami engem érint. Már a kezdő mondat se tetszik, hogy "jogot ad felettem a törvény", de lenyelem a megjegyzésem és csendben hallgatom. Nem húzódom el, teljes figyelmemet élvezheti, így hallgatom azt a bizonyos három dolgot. Gyermek... Nem érzem úgy, hogy fel lennék még készülve egy gyermekhez, a karrierem is fontos a számomra, és ha szülnék, akkor... otthon kéne lennem vele. A munkám véget érne és olyan nővé válnék, akivé nem akarok. Mégis tudom, hogy ez a kötelességünk, így jobb pont nem előtte ecsetelni, hogy ez egyelőre mennyire megrémiszt. Később is lesz időnk még erről beszélni. Talán neki se sürgős a gyermeknemzés, attól függetlenül még lehetünk együtt. Bár... a mai korban úgy tudom, hogy antibébit se gyártanak, így ha becsúszik... hát becsúszik. Nehéz ez így.
- Még jó... - nem tudom megállni, hogy ne tegyem ezt hozzá, amikor az erőszakot említi. Nem is értem, hogy ezt miért emelte most ki, és bár kezemet simítja, valahogy most szívem szerint elhúznám azt az övéből, mégis, erőt veszek magamon és nem teszem.
- Akkor gondolom siettetni se fogsz. - ezt azért szeretném tudni. No nem mintha szűz lennék vagy ne tudná felkelteni bennem a vágyat, az előbb Ő is tökéletesen érezte, hogy milyen hatást tud kiváltani nálam, akár csak én nála, de ettől függetlenül érdekel a válasza. Mennyire lenne türelmes, ha nem adnám oda magam neki? A határokat feszegetném? Talán... De ennyihez még van jogom.
- A munkával kapcsolatban már az előbb elmondtad, hogy nem fogsz visszatartani a főgépész pozíciómtól az Arkanon. - szólalok meg, miután mind a három dolgot elmondta nekem, amit fel akart sorolni. Ez után tartok egy rövid szünetet, majd folytatom.
- Az egészségügyi döntésekbe pedig úgy tudom, hogy régen, még a Földön is beleszólhattak a házaspárok, hogyha az egyik fél nem volt képes válaszolni, mert teszem azt kómában volt. - Ő is erre gondol? Vagy valami másra? Ha több van a háttérben, akkor gondolom ki fogja most fejteni nekem, és csak ez után kérdezek rá annak a bizonyos mondatnak a folytatására. Túl szépnek hangzik minden, hogy igaz legyen, hogy boldoggá akarjon tenni, hiszen még csak nem is ismer. Nem nagyon tudok hirtelen mit kezdeni a szituációval, érzem, hogy ez kezd kínossá válni, mégis próbálok udvariasan mosolyogni.
- Ne haragudj, de még nagyon furcsa a számomra, hogy így viselkedsz velem, amikor most kezdesz el megismerni, és nem nagyon tudom még hogy kezelni a helyzetet. - nem hazudok, őszinte vagyok hozzá, teljesen. De ezzel szerintem Ő is tisztában van, hogy rendesen összezavart. Kezem még mindig az övében van, és most vajon mit kéne tennem? Megcsókolni? Nem érzem most a késztetést, ez a házasság téma túl súlyos, ahogy ezek a kötelezettségek is.
- De én is remélem, hogy boldogok leszünk. - végül csak sikerül valami értelmeset mondanom. Másra nem futja, ez is picit erőltetett tőlem, de mégis igaz. Tényleg remélem, nem szeretnék boldogtalan házasságban élni, ha már muszáj lesz férjhez mennem.




avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
URS Arkan fedélzetén
Mentális erõ :
75
Képességpontok :
64

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Orvosi részleg   Csüt. Feb. 22, 2018 5:43 am

Be mine...
Sam & Will

Amikor beléptem a vizsgálóba, akkor olyan szépen elterveztem ezt az egészet. Összezavarom, én pedig végig határozott leszek, s tudatos. Erre jött a baj a játékunkkal, ahol én nem tudtam megállni, s elcsattant egy csók. De még milyen csók. De végül csak visszazökkentünk a megfelelő kerékvágásba. Erre megint én jövök zavarba az egyetemi történet hallatán. Nem értem, talán a köztünk lévő évek miatt, vagy pontosabban a köztünk lévő korok miatt. Próbálom megérteni, de nincs értelme. Miért csinálnának ilyet azok akik tanulni akarnak. A szabadidő fogalma nem ismeretlen számomra, hiszen sok ember élvezi, de én nem. Amikor éppen nem tanultam a mentorom mellet, akkor a digitális könyvtárat bújtam, hogy még többet tudjak. Erre kiderült, hogy azok, akik olyan kiváltságosak voltak, hogy egyetemen tanulhattak a legjobb tanároktól a szabadidejüket elpocsékolták.
-Tanulni, amikor kellet? – kérdezek vissza. – szabadidőben buliztatok és hülyéskedtetek? És a bugyi lopás az most akkor bulinak számított vagy hülyéskedésnek?
Az orgiákat nem tagadta, csak éppen annyit mondott, hogy nem arról volt híres az egyetem. Szóval nagy eséllyel voltak orgiák is, de vagy nem voltak nagydobra verve. Vajon ő is részt vett ilyenen? Ott veszítette el a szüzességét? Már nyílna a szám, hogy feltegyem neki a kérdést, de végül nem szólok semmit.
A beszélgetésünk szerencsére jobban sikerül, mint az orgiákról szóló rész, sőt a leánykérést még sikeresnek is mondanám, hiszen az igen mellé, még egy szájra puszit is kapok tőle. Ez ugyan csak egy gesztus a részéről, ahogy a részemről is a letérdelős leánykérés is, de mégis jól esik. Szívesen folytatnám az elkezdett dolgunkat, a házasság kérdését szívesen rövidre zárnám egy pecséttel, hogy házasok vagyunk itt és most. De még nincs itt az ideje. Majd később. Most inkább rátérek a lényegi kérdésekre, ha már rákérdez. Igen, sokat kell dolgoznom. Amit látszólag el is fogad, hiszen ő is sokat dolgozik a hajón. Viszont a szavai távolságtartásról tanúskodik. Látjuk egymást dokkoláskor? Én úgy gondoltam, hogy a lehetős legtöbb időt töltünk olyankor együtt. De inkább nem mondok semmit, csupán elveszek egy darab csokit a tálból, félig kibontom, s a szájához tartom.
Majd jön a nap legkellemetlenebb része, az alkudozás előszele. Ő kérdezi, hogy milyen jogaim lesznek, de már az első jognál nem bírja megállni, hogy ne szóljon bele. Én értem, hogy az erőszak számára nagyon is kényes téma, de sajnos manapság nem olyan ritka, mint ahogyan ő gondolná. Nem mintha meg akarnám erőszakolni, de ilyen világban élünk.
-Sajnos sok férfi azt hiszi, hogy a házasság után bármikor, és bárhol kedvét lelheti az asszonyába – próbálom elmagyarázni neki a megjegyzésemet – és odáig is elmennek, hogy megerőszakolják, hivatkozva a gyermektörvényre. Pont a múlthónapban is volt egy fickó, aki azért vett el egy tizenhat éves leányzót, s mikor az nem engedelmeskedett, akkor elvette, azt, ami szerinte járt neki.
Tudom, hogy nem jó a rendszer, és sokan élnek vissza a rendszer által ráruházott jogokkal, de sajnos nem tudunk mindent jóvátenni egy pillanat alatt. Bár sok hibát nem is akarunk jóvátenni, hiszen azok a mi érdekeinket szolgálja.
-Hibás a rendszer. Tudom, de próbáljuk javítani. – magyarázni a munkámat, és az emberek helyzetét – Tételezzük fel, hogy a törvényeink egy URS Arkanhoz hasonló hajó. De ezt a hajót legalább 150 évig kellet volna építeni, viszont az idő szűkéje miatt, 25 év alatt összecsapták, annyira, hogy elindulhassanak vele. Mivel folyamatosan úton van, ezért a hibákat menet közben kell kijavítani azokból, amiket máshonnét veszünk el.
Remélem így megérti, hogy mi is a munkám, illetve az embereim munkája, s hogy milyen nehéz sokszor a helyzetünk, mint például az említett erőszakoskodó férfinál. Elsőre mindenki azt mondaná, hogy irány a légzsilip. De ha mindenki azonnal kidobunk tényleg, akkor elég hamar elfogynánk. Majd jön a kérdés, ami inkább kijelentés, hogy ugye nem fogom siettetni. Bár az nemrégiben lezajlott események biztossá teszik számomra, hogy akár most megkaphatnám, de értem a kérdés mögötti kérdést. A szándékaimra kíváncsi.
-Nem akarok elsietni semmit. – nyugtatom meg, de nem is akarom tévhitbe ringatni, hogy évekig játszhat velem – Az illem azt kívánja meg, hogy a házasságig ne hálják el a nászt a párok, s apám úgy nevelt, hogy az illemet mindig tartsam be. – mosolygok rá kedvesen, majd hozzá teszem – Azért az is tény, hogy a nászt el kell hálni az esküvő napján. – Evvel már úgy érzem elég nyilvánvalóvá tettem számára a terveimet. Mondhat nemet, de nem érdemes.
Türelmesen hallgat végig, majd hangosan összegzi a hallottakat, hogy már elmondtam, hogy nem tartom vissza a munkájától. De igazság szerint ez sem teljesen igaz, csak csupán annyit, hogy amíg a kedvemben jár, addig nem tartom vissza. Majd jön az egészségügyi kérdés, amit úgy értelmez, amiből a törvény ered. Régen tényleg így volt, hogy az ember házastársa dönthetett a másik félről, ha az nem tudott válaszolni. De ma már kiegészült. Első gondolatom, hogy megtartom ebben a hitben, de mégis csak felvilágosítom valamennyire.
-Részben igen, de már többről van szó. Például a férj vagy feleség kérheti a másik plasztikai műtétjét is arra hivatkozva, hogy az így már nem kívánatos számára. S mivel a fajfenntartás, szebben fogalmazva a gyermeknemzés a fő törvény, így ezért mindent meg is kell tenni. – tudom, hogy ez így keményen hangzik, de így van. – Ezek mellet számtalan hasonló kis törvény van, ami a házassági egészségügyhöz tartozik. Holnap estig itt ülnénk, hogy ha az mindet el akarnám mondani.
Az informálódás után már eléggé feszeng a székben, pedig én mindent megpróbálok megtenni a magam visszafogott módján, s végül bevallja, hogy mi zavarja. Én. Pontosabban nem érti a helyzetet. Őszinte. Látom rajta, érzem rajta. Így kénytelen vagyok én is őszinte lenni hozzá. Óvatosan elveszem a kezemet a kezéről, pedig legszívesebben nem engedném el.
-Nincs semmi baj. – nyugtatom meg, hiszen a kérdése jogos - Nem vagyok szerelmes típus, nincs rá időm. –vallom be, hogy tisztázzuk, miközben felállok mellőle – Nem vagyok szerelmes beléd. Jelenleg erősebb a vágy irántad, mint az érdeklődésem, s legszívesebben megszabadítanálak a ruháidtól, hogy egymásba vesszük el. De nem vagyok olyan pozícióba, hogy ezt megengedhessem magamnak. Nem tarthatok szeretőt, mint a legtöbb ember, nem lehet ágyasom, vagy több nejem sem. Így ha meg ízlelni egy nő gyönyörét, akkor el kell vennem. Férfiember lévén számtalan nő fel tudja korbácsolni a vágyamat, de uralkodok magamon, s próbálom a legalkalmasabb személyt kiválasztani a feleségemnek, azt, akiben nem csak a testi gyönyört találom meg. Hanem azt a pluszt is, ami miatt a társam lehet az életünk végéig.
-Ettől most undorító vagyok? –teszem fel a kérdést, miközben széttárom a karjaimat előtte, hogy végig tudjon nézni, majd ismét letérdelek elé, s a karjaimat a térdére helyezem. – Tudom, hogy ez így furcsa, de az éremnek mindig két oldala van. Azon túl, hogy mire vágyom. Rád. A testedre, – csúsztatom fel finoman a kezemet a combjára, de ott meg is áll a kezem. - arra, hogy megismerjem, ami benned lakozik itt, - emelem fel a combjáról a kezemet, s mutatok a fejére – s, hogy mi lakozik itt. – mutatok a szívére.- De nem erőszakkal akarom, hanem csábítással, kedvességgel, hosszú beszélgetésekkel, közös programokkal. Az érme másik oldala, hogy én biztosítani tudom a megélhetést, s talán ami a legfontosabb, én nem olyan vagyok, mint a mostani férfiak. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, és meg vannak a hibáim.
Tudom, hogy nagy a kényszer rajta, hiszen nem akar házasodni, így nem csodálom, hogy nem olyan vidám most, főleg a jogok megbeszélése után. De igazat kell adnom neki, hiszen mind a ketten abban reménykedünk, hogy boldog házasságunk lesz. Bár én tudom, hogy előbb meg kell törnöm Samet.


avatar


A Consilium tagja

Mentális erõ :
19
Képességpontok :
16

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Orvosi részleg   Pént. Feb. 23, 2018 8:33 am

William & Sam
Kezdem fárasztónak érezni, hogy mindent meg kell magyaráznom az egyetemmel kapcsolatban, és William még így se érti meg azt, amit mondani szeretnék neki. Szívem szerint hagynám a fenébe az egészet, de tudom, az most illetlen lenne,mégis, a mosolyom eltűnik, akár csak a jókedvem, ahogy tovább érdeklődik.
- Nem tudom, hogy itt milyen a tanítási rendszer, de a Földön volt szabadidőnk is. Szükség volt rá, hogy néha kikapcsoljunk, és akkor a barátainkkal vagy a családdal töltöttük az időt. Így igen, voltak bulik és néhányan elég furcsa dolgokat tudtak tenni, de én soha se voltam az a laza lány, aki mindenben benne lenne. - remélem, hogy ennyi magyarázat elég lesz a számára, mert többet nem kap. Nem itt és nem most, talán majd egy következő alkalommal. Nem akarok véletlenül se kioktató lenni, ezért is szeretnék lapozni végre, hiszen akadnak fontosabb dolgok is, amikről beszélnünk kellene. Mégis csak el akar venni, én pedig tudni akarom, hogy ez mivel fog járni. Persze tény, ha nemet nem mondhatok, de elméletileg azért ülünk most itt, hogy erről beszélgessünk, én nekem pedig akadnak bőven kérdéseim.
A lánykérés tehát hivatalosan is megtörténik, mely után kiderül a számomra, hogy az Arkanon maradhatok a jövőben is, hiszen Williamnek is van bőven munkája, ami leköti, ez pedig remek hír a számomra. Amikor pedig dokkolunk, majd tudunk együtt lenni. Érzem, hogy nem olyan válaszra számított, mint amit kap tőlem, de még csak ma ismertem meg, nem várhatja el tőlem azt, hogy máris a nyakába ugorjak és rajta akarjak lógni. Figyelem, ahogy a csokiért nyúl, majd elkezdi azt kibontani, de amikor rájövök arra, hogy mit akar vele, hezitálok. Ez egy romantikus gesztus is lehetne, ha olyan viszony lenne kettőnk között, de jelen pillanatban én másnak érzem. Lehet, hogy hibásan, de a kedveskedést inkább dominanciaként fogom fel. Ha elutasítom és eltolom a kezét vagy esetleg átveszem a csokit és úgy harapok vele, azzal megsértem őt. Másnál nem érdekelne, azonnal megtenném, de érzem, hogy a tanácsossal vigyáznom kellene. Ha viszont engedelmeskedem... az valamilyen szinten behódolásnak hathat. Nincs itt más, aki látná, mi zajlik köztünk, mégis, a férfi láthatja, hogy néhány másodpercig várok, és szerintem sejti, hogy az agyam nagyon is jár. Túl sok múlik most a jelenlegi beszélgetésen, túl sok mindent tehet ellenem, így végül meghozom a döntést, ajkaim pedig engedelmesen szétnyílnak, ahogy azt szeretné a másik. Nehezemre esik, nem is kicsit, miközben barna íriszeim a szemeit fürkészik, és van valami különös ebben a szituációban. Valami furcsa, ami bár egyben rettenetesen dühít is, mert nem szokásom csak úgy fejet hajtani másoknak, de valahol viszont tetszik is, szinte izgatónak hat. Én se vagyok normális! Végül megtöröm a pillanatot, a csoki felét lecsippentem, majd végül megforgatom nyelvemben és ízlelgetni kezdem. Finom, ugyanolyannak érzem, mint amit a Földön ettem, és minden érzékemre csodálatosan hat, és miután elolvad a számban, az íz továbbra is megmarad. Muszáj megköszörülnöm kissé a torkom, ideje folytatni a beszélgetést, hiszen még oly sok minden van előttünk. Nem szeretném én félbeszakítani, de akadnak dolgok, amik mellett nem tudok szó nélkül elmenni, ezt pedig Ő is meg fogja ismerni idővel. Nem vagyok az a csendben maradós fajta.
- Hallottam én is történeteket... - ismerem be, miután elmeséli azt a bizonyos szörnyű példát, de nem megyek bele jobban. Nem kellene 16 éves kislányokat házasságra kötelezniük, de még nincs jogom ilyesmit megjegyezni, így inkább hallgatok. Azt viszont jó hallani, hogy Ő is érzi, a rendszer nem tökéletes, de őszintén szólva eddig abba nem gondoltam bele, hogy túl gyorsan kellett mindent felépíteniük, és nem volt rá megfelelő idő. A példája jó, sőt, tökéletes, bár az nélkül is megértettem volna. Hiába vagyok úgymond munkás ember, elég magas az intelligenciám, de erre majd Ő maga is rá fog jönni, ahogy megismer.
- Tisztában vagyok vele, hogy nem egyszerű a munkád, de bízom benne, hogy jobbá tudod majd tenni a rendszert. - és nekem annyi tanácsom lenne. De vajon érdekelné, hogy egy nő miket mond? Hmm... a feleségeként talán szívesen meghallgatna majd, talán hatni is tudnék rá, és valóban segíthetném a nők helyzetét. Vagy talán máris túl sokat akarok? Túl sokat remélek? Ezzel a házassággal jól járhatok, de tudom, sok buktatója is van. Legalább látszatra úgy kell tennem, mintha átengedném neki az irányítást, de ügyeskedve a háttérből még megpiszkálhatok bizonyos szálakat. Kezdem kedvezőnek gondolni én is a dolgokat, de meglátjuk, hogy melyikünk játszik ügyesebben. Érdekelne azért még az is, hogy meddig hajlandó várni rám, mert nem akar kényszeríteni, ezt már mondta, de sejtem, hogy nem is az a túl türelmes típus. Elég csak visszagondolni a nemrég történt jelenetre...
- Esküvő... Úgy tudom, hogy ez a fogalom már nem is létezik igazán, csak aláírunk egy papírt és házasok vagyunk. - vagy talán nem így lenne? Mindenesetre értem, hogy mire gondol, de nem kommentálom. Valahogy sejtettem a választ, de képtelen vagyok rá reagálni, mert jelenleg fogalmam sincs, hogy akkor mennyire fogok vágyni rá, de legalább lesz időm felkészülni. Bár... fogalmam sincs, hogy mikor írjuk majd alá azokat a bizonyos papírokat. Ez után még ki lesz fejtve az egészségügyi kérdés is, és őszintén meglep az, amit hallok. Lehetséges volna ilyesmi?
- Ez eléggé... furcsa törvény. - köszörülöm meg a torkom, és egyértelműen az első gondolatom az, hogy nem akarok magamon megváltoztatni semmit se. Nem fogok kés alá feküdni egy pasi miatt, akinek így nem felelek meg, és talán ezek a gondolatok az arcomra is vannak írva. Még van más is, de talán nem kellene jobban belemennünk, úgyse mondhatok majd nemet.
- De ugye te... te nem akarsz rajtam változtatni? - muszáj feltennem ezt a kérdést, szeretnék megnyugtató választ kapni. Szükségem van a számomra pozitív válaszra! Túl nehezek ezek a témák, ezért se vagyok képes már úgy reagálni a következőkre, ahogy annak William örülne. Egyszerűen túl sok volt ez így egybe, és nemsokára ezt finoman a tudtára is adom, de szerintem érti Ő is. Talán ezt még megérti. Amikor elereszt, kissé megnyugszom, majd felpillantok rá, amikor feláll, és végül beszélni kezd. Nem számítottam ilyen őszinteségre, de persze, sejtettem, hogy a külsőm fogta meg. Magának akar, az ágyába kíván, és ez az ősi ösztön most a legerősebb. Választott... engem, és meg akar kapni, ezért tesz a feleségévé. Nem teheti csak úgy meg, a jóhíre kerülne veszélybe. Nem is tudom, hogy most örülnöm kellene-e ennek a válasznak vagy sem, de miben is reménykedtem? A szerelem illúzió, mégis, kicsit úgy érzem magam, mint egy áru, amit megszereznek maguknak és használnak. Kellemetlenül érint, zavar, de más férfinál is ez lenne a helyzet. Williamnél legalább vannak előnyök, ahogy az is, hogy megérezhettem, képes hatni a testemre, ami azért már jó jel. Mégis jóval idősebb nálam, de van benne valami, ami tetszik, de olyasmi is, ami taszít, ez pedig a hatalma. Tanácsos, és tudom, jobb vigyáznom vele.
- Nem, dehogy vagy undorító. Értékelem az őszinteséged! - ismerem be, miközben ismét elém térdel, de amikor karjaival a térdeimre támaszkodik, kissé meglepődöm. Túl közvetlen... máris. És ismét képes kitérni arra, hogy engem akar, majd kezeivel combomhoz ér, aminek hatására cseppet megfeszülök, de nem mozdulok, és nem szólalok meg, hagyom beszélni. Érdekel most már minden szava. Meg akar ismerni, úgy érzem, hogy ezt őszintén mondja, nem csak azért, mert én ezt akarom hallani, és legalább képes tenni érte. Nem csak elvárja, hogy az ágyába feküdjek, hanem szívesen beszélgetne velem és csinálna közös programokat, ez pedig számomra is jobban hangzik, mint a puszta kötelező szex. A megélhetést hallva viszont már nehezen tudom visszafogni magam, hogy ne vágjak közbe, de megteszem és majd egyszerre felelek, amikor úgy érzem, befejezte mondandóját.
- Az Arkan főgépészeként nekem sincs gondom azzal, hogy biztosítsam magamnak, amire szükségem van. - jelentem ki határozottan, hiszen soha se akartam eltartott lenni. Nem véletlenül választottam ilyen szakmát, mely segítségével kiemelkedhettem volna a férfiak közül is. Régen erre volt lehetőség, még a Földön, de most? Most már nincs... Mégis, úgy hiszem, hogy mindenem megvan, bár tény, nem férhetek hozzá bármihez, maximum illegálisan, ami ez után megváltozhat. De akkor se tetszik ez a helyzet. Én megteremteném magamnak, amit akarok, kár, hogy ebben a világban nincs erre annyi lehetőségem, mint kellene. De térjünk vissza ránk... rá. Talán azért gondolja magát másnak, mint a többi férfi, mert képes tenni azért, hogy normális házasságunk legyen? Hogy energiák fektetne azért, hogy együtt felépítsünk valamit? Ez jól hangzana, de túl sok negatív ért már ma.
- Én is szeretnélek megismerni William. Nem akarok olyan házasságban élni, ahol semmit se tudok a férjemről és minden csak a kötelezettségek miatt van. - ezekkel a szavakkal jelzem felé, hogy örülnék én is azoknak a bizonyos beszélgetéseknek és programoknak. Szeretném megadni a lehetőségét annak, hogy kialakulhasson valami közöttünk, még akkor is, hogyha nehéz lesz. Valahogy bízni akarok benne, hogy lehetséges, legalább még most, az elején. Érdekelne, hogy mikor akarja érvényesíteni a házasságunkat, de erre még nem kérdezek rá, átengedem neki egyelőre továbbra is a beszélgetés vezetését, úgy hiszem, hogy ez se fog kimaradni, amint eljön az ideje, rátér majd.




avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
URS Arkan fedélzetén
Mentális erõ :
75
Képességpontok :
64

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Orvosi részleg   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Orvosi részleg

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» -=Orvosi Ninjutsuk=-
» Eredendő Bűn (ÚJ INGYEN NJK-KAT LEHET KAPNI!!!)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Volentis ûrállomás :: Legénységi szárny-
^
ˇ