Azt hiszem tényleg jobb lesz neki, majd a hajón. Ott kényelmesebb lesz, kevésbé hivatalosabb légkör. Lehet ez is feszéjezi. - Kicsit lazábban – próbálom nyugtatni. - Igérem, a hajón kényelmesebb lesz, de jobb, ha hozzá szokik, mert a katonák elég sűrűn járnak hozzám. Mondhatni minden küldetés előtt, után. Illetve mindig van újabb vizsgálat, amikor elhagyják a hajót, legyen a látogatás oka bármi. És akkor ott vannak a szokásos rutin ellenőrzések. Tudom elsőre soknak hallatszik, talán az is, de belefog rázódni. Egy idő után már rutin lesz, és a hajón kellemesebb a légkör – tettem hozzá ezt az utolsó mondatot kicsit halkabban, hogy csak ő hallja. Mert így.., hát nem feltétlen azok az értékek fognak kijönni, amiket várunk, vagy vár. Csak felsóhajtok, amikor látom, hogy semmit sem változik a merevsége, a katonai berögződés. Nem baj, majd dolgozunk rajta kicsit, bár ,ahogy nézem a kisebb vicceim, vagy nem is tudom most mik se hatnak rá. Egyre csak feszültebb, és nem igazán tudok rájönni, hogy miért. - Ahogy látom a legjobb lesz, ha sietünk, mert a végén megbukik nekem. Sokszor jön elő ez a fehérköppenyes szindróma Önnél? – nézek rá kíváncsian, majd közben lehajolok a kis pohárkáért, hogy aztán átadjam neki. Közben hallom csipogni a vérnyomásmérőt is, és erre újból csak sóhajtok. - Mély levegő Mr. Malinor, mindjárt könnyebb lesz – legalább is azt hiszem. Talán az erőléti felmérésnél kissé felszabadul majd , és nem feszül be ennyire. Lassan úgy érzem, hogy tőlem kap ennyire frászt, pedig semmi rosszat nem csináltam, vagy tettem, sőt azon vagyok, hogy segítsek neki. De mintha a nyugtatgatásom is az ellenkezőjét érné el. - Menjen nyugodtan, itt megvárom, és ha visszajött folytatjuk – addig is beírtam egy teljesen normális adatot a vérnyomásához, mert ha a jelenlegit írnám be, akkor biztosan, hogy nem kapná meg az engedélyt, de ettől még szemmel fogom tartani, mert hátha nem is a feszültség okozza nála ezt, de egyelőre az aktába nem írom bele. Amíg várok rá, addig előkészítettem a tappancsokat, meg a futópadot is beállítottam a másik helyiségbe, és az ajtóban állva vártam, hogy visszaérkezzen a betegem. Ha így volt, akkor az ajtóban átvettem tőle a mintát. - Menjek csak át oda, addig én ezt elrendezem – nyugtáztam a dolgot, majd gyorsan tényleg mindent elrendeztem, a mintákat elküldtem a laborba sürgés címkével, így talán már estére meg lesz az eredménye, sőt biztos, hogy meg lesz. - Itt is vagyok. Mindent elküldtem a laborba, estére meg lesznek az eredmények, úgy, hogy mivel holnap indulunk, így estére vissza kellene jönnie, és gyors kiállítom a papírjait – miért beszéltem úgy, hogy nem tudom a valós eredményeket, de még is arról beszélek, hogy átmegy a teszteken? Pontosan azért, hogy megint csak nyugtatni próbáljam. - Ezeket most felhelyezném – emeltem a kezembe a tappancsokat, majd közelebb léptem, és ha Mr Malinor hagyta, akkor elkezdtem felrakni rá. - Meg is volnánk, kérem álljon a futópadra. Időnként növelni fogom a sebességet, kérem szóljon, ha soknak érzi – jegyeztem meg neki, majd szembeálltam a paddal, hogy tudjam majd nyomkodni neki, és elindítottam a mérőműszereket is. Egy kis laza sétával kezdtük, majd kicsit előre hajoltam, és felkapcsoltam egyes fokozatba a gépet, ami kocogásnak felel meg.
Az sem nagyon segített most, hogy a plafonra bámultam. A gondolataim szélsebesen cikáztak egymás után. Most már biztos vagyok, hogy észre vette rajtam a feszültséget, bár a fehér-köpenyes szindrómáról szó sincs! Eddig sem volt semmiféle fóbiám semmitől, de ezután nem vagyok biztos abban, hogy ha meglátom a Doktornőt, hogy az nem jelentene már semmi változást. De ebben a pillanatban inkább csak egy halovány mosolyra futná tőlem, annyira koncentrálok az önkontrollra. A mosdóba lépve viszont egy sóhaj hagyja el a torkom alig észrevehetően. Legalábbis remélem, hogy nem hallotta meg. Nem szeretném, ha félreértene bármit is és most az engedélyeztetésem múlik ettől a vizsgálati eredménytől. Gyorsan túl akarok lenni a mintadadáson, így pár perc alatt kész is vagyok. A tükörbe belenézek csak úgy futólag, de nem is lepődöm meg, hogy kissé sápadtabbnak látszom a kelleténél, de jobb, ha nem firtatjuk az okát. Inkább visszamentem, hogy a következő teszt alá vessem magam. A Doktornő próbál nyugtatni, bár szerintem nem hinném, hogy az lenne a feszélyezettségem tárgya, hogy orvosi vizsgálatokra kell járnom. A vérnyomásom értéke is bőven meghaladhatta a határértéket,,de csak remélni tudom, hogy ez nem fog kihatni a végeredményre. -Igenis, Doktornő!- mondtam ismét, bár a hangom határozottan cseng, de a bensőmben elég sok ellentmondás kezd sűrűsödni, ahogy ismét a nőre nézek. Nem akarom, hogy bámuláson kapjon, de ahogy nem figyel, abban a pillanatban a tekintetem rajta nyugszik. A következő „hajolásnál” viszont megint csak nem akarok oda figyelni, de a műszer kijelzője elárulja a megemelkedett és felfokozott állapotomat, amit eddig igyekeztem kordában tartani. A futópad lehet, most jól jön, legalább a felgyülemlett energiámat levezethetem. Amint rám helyezte a tappancsokat és a gépre álltam, ismét „katona lettem”, aki a parancsot végrehajtja. Az első lépések után a testem teljesen „átformálódott” a bevetések előtti állapotba, így az egyre gyorsuló futópad nehézségek nélkül haladt a lábam alatt. Futottam és most legalább nem gondolok semmi másra. A gondolataimban pedig arra koncentrálok, hogy ne a Doktornőt lássam a lelki szemeim előtt, hanem a feladatra összpontosítsak. Amint egyre gyorsabban halad a lábam alatt a mérföld, annál nyugodtabb és egyenletesebb a légzésem. Számtalanszor lefutok több mérföldnyi távolságot az edzőteremben és ez legalább most nem a határérték feletti számot fogja mutatni, vagyis merem remélni.
Nem tudom, hogy mi a helyzet ezzel a hadnaggyal,de lesznek még gondjaink, ha ez így marad. Merem remélni, hogy a hajón a kevésbé hivatalos, lazább légkörbe nem lesz ennyire feszült, és ennyire nem is tudom. Zavarba? Bár ezt meg nem is teljesen értem, azok után, hogy felállt a futópadra, és mintha rendeződött volna. Mintha valami másba kapcsolt volna át. Azt hiszem tényleg figyelemmel kell kisérnem a hajón, és talán nem egy orvosi rendelőbe kellene ott találkoznom vele, akkor talán nem így fog viselkedni, de ezt majd kiderítjük. Folyamatosan emeltem a sebességet. Elég jól bírta, így egyelőre rá is írtam a papírjára azt, hogy megfelelt. Mielőtt távozott újra felhívtam a figyelmét arra, hogy este jöjjön be még egyszer, majd elköszöntünk és ment mindenki a maga dolgára. Hogy ő hová nem tudom, de én vissza a következő páciensemhez. Este, ahogy kértem megérkeztem az eredmények, épp a papírjait töltöttem ki, amikor befutott. Kedvesen üdvözöltem, és gratuláltam neki, hogy megfelelt, és örömmel köszöntöttem elsőként a hajónk fedélzetén. Viszont hozzátettem azt is, hogy a hajón figyelemmel fogom kísérni, mert ugyan nem írtam bele a jelentésembe, de a vérnyomását ellenőrizni fogom többször is miután kiugró értékeket mutatott itt-ott, és amiket nemigazán értettem.
Szer. Dec. 26, 2018 1:10 pm
Várom a folytatást 
