*Még viccnek is rossz, hogy belőlem jó katona válna. Azokat a parancsokat nem tudnám teljesíteni, még fegyvert sem szeretnék a kezembe fogni, nem hogy más életét elvenni. Szerencsére ez is csak a játék része és megmosolygom a képtelen ötletet. Hasonlóan mókás az is, ahogyan Jenkins tanácsost lebuktatom, bár nem állt szándékomban a fejére olvasni semmit, és szerencsére ő sem komorodott el. Valójában nem is akart becsapni, még csak a kegyes hazugság kategóriájába sem sorolhatom a tapintatát, inkább kedves és kisfiús az a mosoly amit a sikertelen kísérlettel való szembeállítás miatt visel. Egy kisit megint gyönyörködhetek benne, és csak remélem, hogy az én társaságom miatt látom egyre többször az arcán. A Földdel együtt, vagy még a pusztulás előtt elveszett virágok sorsa vagy hiánya sem szomorít el igazán, inkább csalódottságot érzek amiért nem tartották fontosnak, hogy fennmaradjanak, noha számos virág, növény melynek talán nem látták hasznát, igenis jól jönnének most. Reményeim szerint az Ocanon találhatunk majd olyanokat, melyek helyettesíthetik és bízom benne, hogy lesznek annyira érdekesek, mint amiket a Földön hagytak. Persze minderről csak elméleti tudásom van.* -Igen, talán a kapkodás miatt nem került be sok növény a megmentésre várók közé. Nem volt elég idő rá. Vagy talán hely, nem volt elég kapacitás arra, hogy minden növény magját, hagymáját a megfelelő módon raktározzák el. Mindegy is, ezen már kár keseregni, azzal kell foglalkoznunk amink van. *Így is van dolgunk és gondunk elég. Az ocani föld összetétele különbözik a földiétől, számos baktérium van amit nem ismerünk és aminek van szerepe a növények növekedésében, vagy éppen az elpusztításában. Egyelőre azonban a virágoknál maradunk, pontosabban a jázmin mellett ragadtunk le egy kicsit, ami nem véletlen. Arról mutatok képeket és rövid kis útmutatót osztok meg Jenkins tanácsossal. Nincs semmilyen szándékom vele, akaratlanul mondom el a virág nevének jelentését, de…talán bók az amit kapok cserébe. * -Köszönöm. Talán nekünk is ez lesz a jelmondatunk, ha már botanikus lettem magam is. *Szeretem a munkámat és annak minden nyűgét, sikerét, megpróbáltatásait és a szebbik oldalát is. Nincs kedvenc virágom, de mondhatom azt, hogy az összes növény közül a virágokat szeretem a legjobban, és nem csak a szépségük miatt. ezért tudok olyan, régen elfeledett, földi virágokról, melyek megjelenésükben megtréfálják az embert, és remélem az Ocanon is találok majd hasonlókat. * -Máris megkeresem. Nem tudom mire gondol mókáson, és az sem biztos, hogy ön annak fogja tartani őket, de egy botanikusnak feldobja a napját egy-egy ilyen virág. *Ezeket is édesanyám mutatta meg nekem, elmagyarázva azt, hogy mit is látok…a virág kelyhén kívül. Nála maximálisan érvényesült a játékos tanítás. Míg megkeresem a képeket, Jenkins tanácsost hallgatom arról, hogy neki mi a kedvence a munkájában. Különlegességre gondolok magam is, de annyi mindenre rámondhatjuk, hogy különleges, ami más számára érdektelen, szeretném tudni, hogy neki mit jelent. A látásmódon megint visszaköszön, emlékszem még vérmintát is ígértem, hogy megvizsgálhassa a génjeimet. Akkor sem és most sem látok benne semmi kivetnivalót. A tudományos megfogalmazás sem okoz gondot, hiszen tudóscsaládban nőttem fel, és nem csak az iskolában tanultam, hanem otthon is…mégis szükségét érzi annak, hogy úgy is elmondja, hogy az egészet egy laikus is értse. Ezen elmosolyodom, és nem csak ezen, hanem a lelkesedésén is, mintha tükörbe néznék. Nem hittem, hogy ő is képes ennyire rajongani valamiért, egyáltalán nem olyan mint Charles aki nagyon okos és remek szakember….Jenkins tanácsos azonban szívből beszél. * -Egy darab kék virágnak jobban örülnék, de értem mire gondol, és azt is, hogy mindezen különbözőségek felvillanyozzák. Olyankor mintha az idő is megállna…vagy csak elszalad mellettünk és észre sem vesszük. A növényeket is a gének különböztetik meg egymástól. Mindent az határoz meg. A színüket, a formájukat, hogy milyen leveleik vannak, mennyire ellenállóak az időjárási viszontagságokkal szemben, mennyire érzékenyek a talaj összetevőire, a baktériumokra, a gombákra, hogy melyik növénnyel társulnak, hogy éltető gyümölcsöt vagy éppen halálos mérget teremnek. Ebbe a sokszínűségbe a természet még néhány tréfát is megalkotott. Nézze csak. *S elindítom a megtalált filmet melyben sokféle virág szerepel egymást követve. Kifejezetten csak a különleges külsővel megáldott virágok láthatók.* -Ha sikerül engedélyt kapnom arra, hogy távolabbra is elmehessek a teleptől, nagyon remélem, hogy az Ocanon is találok hasonló mókás virágokat. Azt hiszem akkor lesz kedvenc virágom.
Csak mosolygok azon, hogy nekik is ez lesz a jelmondatuk. Hát jelen állás szerint én leszek az utolsó Jenkins, szóval akár valóban át is engedhetném a jelmondatunkat, nem mintha ki lenne sajátítva. Hozzon nekik több szerencsét. Ami meg a virág nevének jelentését és a bókot illeti én nem pont erre gondoltam, mikor azt mondtam, hogy az édesanyja jól választott nevet. Valóban kellemes illatú a haja, de a jó névválasztás gondolata már a jázminról készült képek alapján megfogalmazódott bennem: egyszerű, mégis nemes és szép, akárcsak Jasmine. De végülis mindegy, mit hisz, miért mondtam, amit mondtam. - Magam sem tudom, mire gondoljak a mókás szó hallatán, így nincsenek nagy elvárásaim. Igazából kicsik sincsenek. - Biztosítom őt erről, és bár nem tudom, mókásnak találom-e majd én is a mutatott virágokat, egyelőre nem gondolok semmire, mert tényleg ötletem sincs rá, miért kapna egy vagy több növény ilyen jelzőt. De még ha számomra nem is lesznek azok, érdekesnek találom majd biztos amiatt, hogy megtudom, mi dobja fel egy botanikus napját. Saskiánál tudtam, de lehet nem törvényszerű, hogy minden botanikusnak ugyanaz tetszik. De addig is míg előkerülnek ezek a mókás virágok, addig válaszolok a kérdésére, hogy nekem mik a kedvenceim, na nem a növények terén. - Tehát Önnek a kék a kedvenc színe. - Állapítom meg, mert azt már múltkori beszélgetésünk kapcsán kiderült, hogy nekem a fekete és a zöld az, ami legközelebb áll hozzám, legalábbis ez erősen indokolja öltözetem komorságát. Meg persze a gyász, bár előtte is így öltöztem, de ennek tudata még sötétebbé varázsolta a kisugárzásomat. Figyelek aztán a magyarázatára, hogy a növényeknél mi számít különlegességnek és aztán a megjelenő vetített képsorra pillantok. Az elsőt szinte értelmezni is alig tudom, ott még össze is vonom a szemöldököm kicsit a koncentrálásban, hogy meglássam a mókásat benne, de még semmire se jutottam, mikor vált a kép és én felvonom a szemöldökömet meglepetten. Na azt a koponya-forma virágot, magházat, gubót, franc se tudja micsodát még én is be tudom azonosítani. Hitetlenkedni sincs idő, mert már vált a kép újra és újra, belelátok a növényekbe arcokat, olyan lényeket, amelyek a Földön még léteztek, kitárt szárnyú fehér madarat, lilás-fekete kacsa-szerű madarat, ami nagyon hasonlít itt az ocani gyászmadárra, persze a még nem megsütött verziójában, mint amit felszolgáltam Moor tizedesnek a vacsorán. Most sokkal inkább láthatja a hiányolt lelkesedést rajtam Jasmine, mint az előbb, és az utolsónál, a nagy vörösnél még röviden el is nevetem magam. - Ilyen kellene minden hálószobába! Az emberek nevetve ébrednének minden nap. - Azért örülök, hogy én az Ég szemét kaptam, mert ha... mert amikor egyszer Saskia visszatér, kimondottan nehéz lenne egy olyan csókos "szájú" virágot kimagyaráznom. Főleg ha közben a virágra nézve nevetnem is kell. Várakozó figyelemmel nézem újra a képsort és még mindig ott a tetszés mellett a hitetlenkedés is az arcomon. Tényleg mókás növények, már értem, mire gondolt Jasmine és ez egyben egy kis győzelem is a nőnek, mert valóban közelebb hozta hozzám a természetet. - Ezek tényleg ilyenek voltak vagy a fényképész talált hihetetlenül jó szemszöget? Az a koponyás micsoda? Valami magház? - Naná, hogy az ragadta meg a legjobban a figyelmemet. Kíváncsian pillantok Jasmine-ra, hogy mit tud arról, majd egy picit ugratom is. - Akkor Ön lesz az első "mókás virág szaktekintély". Legalább a könyvét, botanikai értekezéseit mindenki szívesen forgatná, mert nem unalmas tudománnyal találkozna. - Majd hirtelen, mint akinek most jutott eszébe az idő, pillantok le a karórámra, ami számos hasznos funkcióján kívül tényleg tudja az időt is mutatni. - Én meg nem is néztem, hogy teljesen elrabolom az idejét!
*Annak idején a raktárak mögött, eszembe sem jutott, hogy egyszer majd egymás mellett ülünk Jenkins tanácsossal és virágokat nézegetünk, régi festményeket mutat nekem, és láthatom amikor először megkóstolja az epret. Kisebb volt a büszkeségem mint az örömöm, és ez még most is látszik rajtam. * -Úgy érzem nem fog csalódni. Bár a virágok nem mindenkit érdekelnek, ha van bennük egy kis móka, még a gyerekeket is fellelkesíti. Tudom, mert engem így tanítottak a szüleim. *Először csak játszottunk, aztán mókáztunk, végül amikor már látták, hogy egészen odavagyok a virágokért, megmutatták a többi növényt is. De a virág minden növény alapja, hiszen nélkülük nincs termés sem. * -Igen, a sötétebb árnyalatok. Önnek pedig a fekete és a zöld. Nem is értem miért nem kedveli a növényeket, többségük zöld. * Ez persze csak egy kis tréfa, nem a szín szeretete miatt kedvelné meg a növényeket, a füvet, a fákat, bokrokat. S tudom, hogy ettől a kis vetítéstől sem lesz lelkesebb. Természetesen azért figyelem, hogy egyes virágok milyen reakciót váltanak ki belőle. Nem mindegyikbe lehet belelátni azt, ami miatt eredetileg megkapta a mókás jelzőt, sokan, akik a Volentisen születtek, csak képekről látták a Föld növény- és állatvilágát, a sokszínűségüket nem fedezhették fel egyetlen kép alapján. De van olyan virág is, ami eléggé kifejező, mint például a koponyát ábrázoló, vagy a végén a csókos száj. Most legalább láthatom a lelkesedést Jenkins tanácsos arcán, jól tippeltem hát, hogy ezzel egy kicsit előcsalogathatom, a nevetést azonban az utolsó virág hozza meg…valahogy éreztem, hogy így lesz. Magam is nevetek, már csak azért is, mert Jenkins tanácsos minden várakozásomat felülmúlta.* -Igen, elég vonzó. Ez is a dolga. Psychotria elata, más néven Csókvirág. Tulajdonképpen a „Forró ajkak” ahogy a köznyelvben nevezték, a virág fellevelei, és az a feladatuk, hogy magukhoz vonzzák a beporzó rovarokat. *Széles mosoly marad az arcomon, látva Jenkins tanácsos lelkesedését és tetszését. A kérdésére megpróbálok maximális magyarázattal szolgálni, de úgy, hogy azért értse is. * -Tényleg ilyenek voltak. * A koponya alakú virág miatt, újra keresgélni kezdek, de most csupán egy képet mutatok.* -Antirrhinum majus. Oroszlánszájnak is nevezték, mert ha két ujjal óvatosan összenyomjuk a virágot, akkor pont úgy nyílik ketté mint egy száj. Hogy miért pont oroszlán, azt nem tudom, szerintem cseppet sem hasonlít arra a régi, földi ragadozóra. A koponya alak az ennek a virágnak a hátrahagyott magháza. Sok különbség van köztük. *Lelkesen mesélek, magyarázok de nem merülök el nagyon a témában, mert tudom, hogy igazából nem érdekli annyira, hogy egy teljes előadást meghallgasson. Ez csupán egy kis érdekesség volt és boldoggá tett, hogy megnézte, meghallgat. Hogy még tetszik is neki, csak egy kis külön jutalom. Ő a Csókvirágon nevetett őszintén, én azon, hogy „mókás virág szaktekintélynek” titulál. * -Gondolja, hogy könyvet kellene írnom róluk? Nem hiszem, hogy sokan forgatnák. De a jövő botanikusait minden bizonnyal elindíthatná az úton. Abban is patronálna? *Vetem fel a kérdést, ha már úgy is a mecénásom, s mivel több virágot nem szándékozom mutatni neki, lekapcsolom a vetítőt. Ezzel egy időben a fények is erősödnek, a félhomály háttérbe vonul. Más téma híján, úgy gondolom, hogy talán visszamehetnénk a raktárba, hiszen otthagyta a festményt és a virágot, szívesen visszakísérem, addig is beszélgethetünk, érdeklődhetek az ő munkájáról, mert megint csak az enyémről volt szó. Szívesen beszélek róla, de ne csak én meséljek, másrészt kíváncsi vagyok mi az ami a különleges géneken kívül érdekli, hogy a szabadidejében – ha hagy magának ilyesmit – mivel foglalkozik szívesen. Van-e hobbija ami egy kicsit kirángatja a szürke hétköznapokból. Váratlanul érnek a szavai, mert nem terveztem még, hogy elköszönjek tőle, legfeljebb akkor, ha én tartom fel őt, de úgy tűnik nem ez az indok.* -Ó, engem nem tart fel Jenkins tanácsos, kettőnk közül önnek van több elfoglaltsága. Szívesen töltöm önnel az időmet. *Mentőötlet jut eszembe, milyen indokkal maradhatnék még vele.* -Az imént szóba hozta a tetrakromáciát, lent az Ocanon pedig azt, hogy talán az én génjeimben is benne van ez a különlegesség. Nos, ha van még egy kis ideje rám….ki tudja mikor találkozhatunk újra, hogy alkalmunk legyen rá. *Tudom, hogy ezzel fellobbantom benne a lelkesedést és ha beszélhet a munkájáról, azzal engem is szórakoztat….és tovább lehetek vele.*
Hétf. Júl. 08, 2019 1:39 pm
