A felszólítás, kérés, vagy akárminek is szánta a nő az eleresztésére természetesen süket fülekre talál, de biztosan nem is számított másra.
- Már elvesztette a tárgyalási lehetőséget, doktornő. Magának köszönje. - Hidegen hagy, hogy mit sziszeg nekem, mit vág a fejemhez. Nem érdekel, hogy mennyien utálnak, és hogy most ő is csatlakozik e rendkívül népes táborba. Porszem, melynek ujját eltörni nem okoz gondot és rideg közönnyel hallgatom a sikolyát, majd a fájdalomtól megremegő hanggal előadott mondókáját. Egy pillanatra valóban azt gondolom, hogy egyszerűen eltöröm a kecses nyakát, talán még Dobrik Kapitány is hálás lenne nekem, mert helyette kapna egy értelmes hajóorvost, nem egy ilyen csökönyös öszvért, aki érthetetlen okokból dacol velem. Átadná, amiért jöttem és csinos kis ujjának sem lenne semmi baja. Szerencséjére elég jók az orvosi eszközök, hogy egy ilyen törést a csontok helyretétele után a régi földi viszonyokhoz képest gyorsan lehessen gyógyítani, csak pár rossz napja lesz addig. Meg pár rossz perce vagy órája, míg eljuthat egy ilyen eszközig, ez rajta múlik. A szavain viszont most én nevetek fel röviden.
- Megmentő? - Gúnyos mosoly, de hangomból is kihallhatja, még ha nem is látja. Nem, nem néztem magamba, nincs okom rá.
- Hiába ért sok mindenhez, idióta ahhoz, hogy bármit is felfogjon a történésekből. És idiótákból soha nem lesz mártír. Többet akart tudni? Rendben van. - Engedem őt el, de ott marad szipogni az asztalon. Nekem így is jó. Láthatóan a saját életét is adná, bár fel nem foghatom, miért ez az esztelenség. Ennyire meg akar halni? Ennyire a barátja lenne Denisov? Vagy más is kialakult köztünk? De ha már ennyire védi a férfi adatait, lássuk, mennyire viseli szívén a betege sorsát.
- Töréstesztjeim még úgy sincsenek Denisovról, így minden további ellenállása az ő ujjaiba fog kerülni. Egy csontot már el is török neki, átadom majd üdvözletét hozzá. Biztosan boldog lesz, ha tudja, hogy ilyen kitartó barátot talált az Ön személyében. Két percenként egy csontot török el neki, amíg ide nem adja, amiért jöttem. Van még 26 csontja azon a kezén, így elég sokáig tudok várni, mielőtt áttérnénk a másik kezére. Biztosan Önt is érdekli doktornő, hogy mennyire regenerálódik gyorsan Denisov és hogy mennyire van felette a fájdalomtűrési határának a sorozatos csonttörés? - Nem felejtettem el a korábbi ígéretemet sem, hogy két eshetőség közül választhat a nő, de még ráérek beváltani. Ahogy mondta, egy áldozattal több vagy kevesebb nem oszt, nem szoroz. De abban is biztos lehet, hogy tényleg bevasalom a férfin a doktornő makacsságát. Hogy Denisov engem fog úgy is utálni érte? Egészen biztos, de egyébként se volt a bakancslistámon, hogy megkedveltessem magam vele vagy bárki mással. De a doktornőnek kell a tudattal együtt élnie, hogy feleslegesen okozott szenvedést másnak. Az ő hibájából történt minden és csak magát áltatja, ha megpróbálja az egészet rám kenni. A lelkiismerete úgy is ott suttog majd a háttérben, ott mérgezi majd a lelkét, mert Minnick doktornőnek velem ellentétben van lelkiismerete. És én kértem szépen, kértem hat észérvet felsorolva, fenyegettem. Itt már nincs helye tárgyalásnak. Ezzel elkésett.

Figyelem, ahogy lassan felkel és a tárolóhoz megy, majd egy fiolával tér vissza. Hát mégiscsak itt tárolta, pedig milyen magabiztosan állította, hogy itt nincs semmi, kutassam csak át. Bátor. Esztelen és bátor. Kár érte. A kukára elég ránéznem, hogy lássam, az már csak konfettinek jó, de ez nem is zavar. A fiolát átveszem, majd a tárolóhoz megyek és mivel át lett címkézve, kiszedem mindet majd egy erre megfelelő helyen megsemmisítem mindet a doktornő előtt. Ami nem Denisové volt, azokat a mintákat majd begyűjti újra a legénységtől. Egy kis plusz tűszúrás vérvételként vagy hogy kémcsőbe kell pisilni igazán semmiség. Ennyi plusz munkáért még hálás is lehet, hogy megúszta ezt az egészet ennyivel. De biztos nem a hála fog először eszébe jutni, sőt valószínűleg soha. Ami Denisov anyagait illeti, egyértelmű a megsemmisítéssel is az üzenetem: teljes tisztogatás, ahogy a kamerafelvételek közül is kitöröltem mindent, amin a férfi szerepelt egyúttal minden hivatalos feljegyzést is róla. Mintha soha nem járt volna a hajón, csak azok álmodták ugyanazt, akik találkoztak vele. Különös egybeesés. Csak ezután fordulok vissza a nőhöz és lépek újra az asztalhoz, mely most újra kettőnk között van.
- Téved. Ez még az Öné. - Tolom elé a korábban letett éjfekete pirulát halálos komorsággal és láthatja, hogy addig nem mozdulok, amíg azt be nem veszi. Vagy behívatom az ajtó elől a testőröm és ő nyomja le a torkán. Amit megígértem, azt megígértem, nem beszélek a levegőbe, ezt vélhetően egy életre megtanulja a doktornő. De inkább ez, mint még három törött ujj, nemde? Közönyös nyugalommal nézek rá, és várom az első reakciókat. A doktornő biztos azt gondolja majd, hogy hazudtam a Fekete Pirulával kapcsolatban is, mert úgy volt beharangozva, hogy az nem jár fájdalommal, persze nem is volt senki, aki elmesélhette volna az ellenkezőjét. Vagy el lett hallgattatva. De az a halál csak nem jön el, csak heves görcsös fájdalom a hasban, amit egy fél percig figyelek. Nem Fekete Pirula volt, sose mondtam, hogy az, csak egy fekete színű pirula. Hatása jó fél óra múlva el is múlik, bár nem lesz az egy vidám fél óra. De remélem, eszébe jut meghányatni magát, miután kimentem az orvosi vizsgálóból, amit köszönés nélkül meg is teszek a fél perc letelte után.

//Köszönöm a játékot.//