Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Sammy & Markus - alapkiképzés
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#11Kedd Dec. 11, 2018 9:07 pm
Steele elengedi, de ahogy szembe fordul vele a nő, már tudja is, hogy korán tette. Szinte már unottan kapja el a felé lendülő kezet, aztán erőszakosan csapja a falhoz, és ott is tartja, másik kezével pedig a nő torkára fog, és kinyújtva azt nyomja a felhoz, enyhén rászorítva, pont ahogy kell, hogy minimális erőkifejtéssel okozz a lehető legtöbb légszomjat, anélkül, hogy elrepesztené a légcsövét. Remek vallatási mód ez, ha épp nincs kéznél víz, és törülköző.
-Szórakozni a szertárban szoktam, vagy a zuhanyzóban. Maga pedig álomvilágban él.
Most viszont relatív hamar elereszti őt, és el is lép tőle. a zuhanyzók felé néz, de valójában nem arra figyel, hanem a fal menti nagy kommunikációs konzolra. De csak egy röpke pillanatra kalandozik el a figyelme, és már fordul is vissza a nő felé.
-Tudom, hogy most utál. Hiszi vagy sem, semmit sem szeretnék kevésbé, de fontosabb nekem, hogy éljen, mint az, hogy megkedveljen. Márpedig nálam itt csak rosszabbak vannak. De ne aggódjon...én vigyázni fogok magára, és megtanítom, hogyan maradjon életben. Ha beledöglik is.
Azzal megint elfordul tőle, és megpróbálja faképnél hagyni.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#12Kedd Dec. 11, 2018 9:21 pm
Markus & Sam
A pofon nem talál célba, helyette ismét a falhoz leszek szegezve, erőszakosan, fájón. Először jobbom, mely már így is remeg kissé, majd utána torkom is. Bal kezemmel ráfogok az engem erősen tartó kézre, körmeimm pedig bele is mélyesztem, hogy eresszen el. Borzalmas érzés, hogy nem kapok levegőt, így megmukkanni se tudok, miközben a másik tekintetét nézem. Hogy lehet ennyire erős? Túl közel is van ahhoz, hogy lábam lendüljön és tökön rúgjam és valamiért úgy érzem, hogy ezt talán nem kellene meglépnem. Lehet, hogy ideje leállnom. Miután szól pár szót és elereszt, kezemmel nyakamhoz nyúlok és fejem lehajtva kapkodok levegő után, miközben nem is figyelek Steele felé. Nem foglalkoztat, hogy mit néz, de azért felciccenek szavai hallatán.
- Pont nem érdekel Téged, hogy mit gondolok rólad. - morgom oda, de most csak ennyit. Még nem nézek fel rá, egyelőre nem, csak a következő szavak után. - Ez kicsit ellentmondásos Steele. Ha beledöglök, akkor nem maradok életben! - de úgy látom, hogy ismét távozni akar. Hagyom, most eszem ágában sincs utána nyúlni, ennyire azért nem vagyok mazochista. Méghogy nála csak rosszabbak vannak...
Én is a zuhanyzó felé tekintek, mely most már úgy látom, hogy üres. Mindenki végzett a dolgával, így ideje lenne nekem is eképp cselekednem, így hamarosan a férfivel ellentétes irányban indulok meg, majd csukom is be a zuhanyzó ajtaját. Akad még törölköző a számomra is, ahogy szappan is van kikészítve.
- Rohadék! - morgom a tükör elé, amikor oda lépek, majd először megmosom kezeimet, bár jobbom még mindig remeg. Baromira fáj! Ez után lépek oda az egyik padhoz, majd veszem le cipőmet, és ez után jöhetnek a zoknik, majd pedig szépen lassan minden más ruhadarab is. A zuhany jót fog tenni, meleg víz pedig legalább van. A törölközőt magammal viszem, majd az egyik zuhanyzó mellé felakasztom, ez után pedig megnyitom a vizet, fejem előre hajtom és engedem, hogy a hajam is érjék a vízcseppek. Ez most valóban jól esik! Kezeimmel megtámaszkodom a falnál, néhány percig csak élvezem a helyzetet, majd utána fogok mosakodásba kezdeni. Remélem, hogy ez után mára békén hagynak és lepihenhetek. Elfáradtam.




Vissza az elejére Go down
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#13Kedd Dec. 11, 2018 9:45 pm
Nem ellenkezik. Tényleg érdekli valójában, de unja már ezt a vitát. Vagy legalábbis belefáradt. Még figyeli a nőt távolodni, de nem szól már hozzá többet. Amikor eltűnik a tusolóban lép csak a konzolhoz, és lép be a saját fiókjába, majd csalódottan látja, hogy 1 héttel édesapja 77. születésnapja előtt sem érkezett számára új üzenet. Kedve lenne az öklét a kijelzőbe invesztálni, de inkább csak a zuhanyzóba lép ő is, hogy letusoljon végre.

A másnapi edzés valóban még keményebb, ahogy a következő, és a következő is. Steele is jelen van szinte minden kiképzésen, de a következő napokban már egyre kevesebb az ütlegelés, igaz nincs is szükség rá. Már mindenki magától fut ahogy a lába bírja, és senkinek sem kell kétszer mondani, hogy csináljon valamit. Viszonylag ritkán megy Sammy közelébe. Egyedül a harmadik napon simul mögé megint, amikor a lőtéren a puskával való helyes célzást gyakorolják, addig is csak pár lövés erejéig, hogy segítsen neki, aztán el is tűnik.
Az ötödik napon Steele mintha osztódott volna. Az edzés végére megjelenik belőle még egy. Szinte tökéletes mása valamivel magasabb nála, és a haja is sötétebb, de ezt leszámítva akár ikrek is lehetnének. Nem beszélgetnek sokáig, de aztán a férfi sokkal komorabb, a képzés végén pedig félrevonul egy szertárba, és a padlóra meredve ül a sötétben.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#14Kedd Dec. 11, 2018 9:55 pm
Markus & Sam
Egyre kevésbé van kedvem élni ebben a világban. Minden nap újabb nehézségeket tartogat, én nekem pedig nincs más választásom, csak tenni azt, amire köteleznek. Természetesen nem ellenkezem a parancsok ellen, de jó látni, hogy Steele is mintha visszavett volna. Csak időnként pillantok a férfi felé, de nem foglalkozom vele különösebben, kizárom őt. Vagy legalábbis ezt mondom magamnak, de akarva-akaratlan néha mégis csak sikerült őt keresnie barna szemeimnek.
A harmadik nap a célzást gyakoroljuk. Soha életemben nem lőttem még, de kétségtelen, hogy érdekel a dolog, így meglepően lelkesen állok neki a feladatnak, és bár a fegyver nem éppen könnyű, én azért igyekszem, ez tisztán látszik. Amikor viszont megérzem a hozzám simuló férfi testet, meglepetten fordítom fejemet hátra, miközben érzem, ahogy a puskát most már nem csak én tartom. Furcsa és zavaró a közelsége, de egyben valamiért mégis felhevíti véremet.
- Mindenképpen szükséges ilyen közel állnod hozzám? - teszem fel a nagy kérdést halkan, hogy csak Steele hallhassa. Ez után persze lövök, de így még nehezebb, hogy ilyen közel van hozzám. Az első lövés nem is lesz túl sikeres, de azért alakul... Végül magamra hagy, én pedig csak egy rövid időre nézek utána és figyelem meg, hogy vajon a többiekhez is így odabújik vagy sem. Egy másik pasinál ez érdekes lenne...
A negyedik nap semmi érdekességet se hoz magával, az ötödik viszont igen. Hmm... nem is tudtam, hogy van egy ikertestvére. Nagyon hasonlóak. Csak néha sandítok feléjük, van jobb dolgom is, mivel nem egy súlyzót kell használnom, és az edzés végén én vagyok az egyik kadét, akit a kiképző arra utasít, hogy pakoljon vissza a szertárba. Először még észre se veszem, hogy Markus ott van, csak a második kör után, miközben beljebb kell lépnem, hogy a helyükre tegyem a segédeszközöket. Nem szólok hozzá, megyek egy újabb kört és egy újabbat, majd lassan elfogy minden és mindenki más is, én viszont néhány lépés után mégis visszafordulok a szertár bejáratából.
- Minden rendben? - teszem fel a kérdést bizonytalanul. Jó, látom, hogy nincs, de... miért kéne nekem ezzel foglalkoznom? Még csak nem is kedvelem... Végül megfordulok, lesz, ami lesz alapon és pár lépést teszek a másik felé. Nem nyomok lámpát, felesleges, van annyi fény, hogy lássuk egymást, bár arcát sajnos nem tudom teljesen kivenni. De ha megint leordítja a fejem, akkor megkapja ám a magáét!




Vissza az elejére Go down
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#15Kedd Dec. 11, 2018 10:12 pm
Steele válaszra sem méltatja, ám láthatóan a többiek találati arányát nem viseli ennyire a szívén. Még a hölgyekét sem. Ott is hasonló az oktatási módja, de inkább oldalról igazítja őket, és legfeljebb csak a vállukat érinti meg, amikor oda igazítja a puskát.
A szertárban aztán élvezi a csendet és a magányt, vagy legalábbis megnyugtatón hat rá, bár ezúttal láthatóan kivan teljesen. Sammy jelenlétére először nem is reagál, igaz láthatóan nem örül a társaságnak. Amikor hozzászól alkarjával megtörli az arcát, mielőtt felnézne rá, és bólint.
-Nem az ön dolga kadét.
Kivételesen nem rideg és elutasító, épp csak...nehezen nyílik meg. De hamarosan újra megszólal, mielőtt Samantha még távozhatna az ajtón.
-Apám ma lett volna 77 éves. 3 hónapja felszállt a régi hajójára, hogy elkísérje egy utolsó útra félig. Most tudtam meg, hogy tegnap bevette a pirulát.
Nyel egy nagyot, majd kihúzza magát, mint aki őszintén arra számít, hogy most ki fogja gúnyolni érte a nő, mert lám, ő is csak egy gyenge ember, amikor ilyesmiről van szó.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#16Kedd Dec. 11, 2018 10:40 pm
Markus & Sam
Akárhogy nézem, a többiekhez mintha nem simult volna ennyire közel a férfi, választ meg persze nem kaptam. Csak magamban morgok az orrom alatt valamit, miközben folytatom a gyakorlatot, majd eltelik ez a nap is és nemsokára jön a következő és a következő...
Nem tudom, hogy mi történhetett, de Steele tőle szokatlanul tűnik el és nem éppen normális helyen találok rá. A szertárba pakolás közben nem gondoltam, hogy ott lesz, és bár eleinte nem szólok semmit, az utolsó körnél mégis csak megállok és felteszek egy kérdést, miközben cseppet bizonytalanul lépkedek felé. A válaszra csak elhúzom a számat, de nagyjából erre számítottam, így csak sóhajtok, majd végül fordulnék is meg, hogy távozzam, de ekkor szólal meg ismételten, mintha valamiért azt akarná, hogy maradjak. A szavai viszont megérintenek. Én hozzám is közel állt apám, ezért is haragszom annyira arra a férfire, aki bántotta őt, de már nem él, ahogy a családom többi tagja se. Egy kicsit még hezitálok, hogy mi tévő legyek, de végül erőt veszek magamon és odasétálok hozzá, majd leülök mellé, kezeimet pedig ölembe ejtem. Ismerem ezt a törvényt is, ha valaki túl idős lesz, nos... be kell vennie egy bizonyos pirulát és "átsétálni" a túlpartra.
- Részvétem! Biztos jó ember volt... - persze lehet, hogy nem, de akkor se mondanék mást. Nem ismertem, nekem nem ártott. Nem igazán tudom, hogy mit tegyek, bizonytalan vagyok, mert kétes érzéseim vannak a katonával kapcsolatban, végül mégis egyik kezem vállára simul nyugtatóan. De mást nem teszek és nem is mondok, talán ennyi pont elegendő. Néha csak annyi kell, hogy legyen valaki az ember mellett, amikor szükséges.




Vissza az elejére Go down
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#17Szer. Dec. 12, 2018 11:45 am
-A legjobb.
Nagy sokára érkezik csak a felet Steelétől, és az is elég kurta, viszont legalább kivételesen nem ellenséges, és még az érintésre sem lép fel támadólag. A keze ugyan megmozdul Samantha keze felé, de csak...megfogja. Nem szorítja, nem csavarja, nem tépi ki tőből csak fogja. És továbbra is némán néz maga elé, amíg nem válik a csönd még számára is kínossá.
-Te egyébként mit keresel a többi katona közt? Megnéztem az aktád, és állítólag tényleg intelligens vagy. Ha mechanikus lennél vagy ilyesmi, sokkal enyhébb kiképzéssel is megúszhatnád. Persze akkor nem lőhetnél puskával, de valamit valamiért.
Teljesen őszintén kérdezi ezt, és mintha még segíteni is akarna, de természetesen most is épp annyira könnyű olvasni benne, mint máskor. A gyász egy dolog, az nagyon is a felszínen van, de az is csak itt és most, zárt ajtók mögött.
-Persze, te tudod. Ma jó hírt is kaptam. Megvan végre a posztom az űrhajón, úgyhogy hamarosan megszabadultok tőlem. De ne reménykedj. A következő kiképző segéddel sem lesz itt Izland.
A régmúlt Föld földrajzát csak érintőlegesen oktatják, így a többség elég érdekes félinformációkkal rendelkezik csak. Persze Hawaii vagy Izland...mindegy már.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#18Szer. Dec. 12, 2018 1:17 pm
Markus & Sam
Bizonytalan vagyok, ez csak természetes az eddigiek után, így amikor Markus keze megindul az enyém felé, egy picit hezitálok. Nem akarom, hogy ismét a falhoz vágjon vagy a padlóra küldjön, a legkevésbé se vágyom rá, de legnagyobb meglepetésemre nem is ez történik. Erős keze az enyémre kerül, de nem tesz mást. Olyan furcsa most ez így, nem is értem, így aprót nyelek, de hallgatok. A csendet végül Ő töri meg, ismét meglepetést okozva nekem szavaival.
- Nem csak állítólag. - vágom rá, de végül némileg el is mosolyodom, miközben tovább hallgatom őt. - Nem mondták, hogy választhatok. Ide küldtek és ennyi. Hogy tudnám beadni a kérelmemet az áthelyezésre? - ha már így szóba hozta a dolgot, akkor talán segíthetne is nekem, elvégre nem bánnám az enyhébb kiképzést, ezt jól érzi.
- És miből gondolod, hogy szeretek puskával lőni? - kérdezek rá most már jobb kedvűen. - Bár gondolom te nem bánod, mert készségesen segítesz mindenkinek... - nem mondom most ki azt, hogy elsősorban most magamat értettem. Túl közel volt hozzám ismét. El is engedem most és kezem visszaejtem az ölembe, miközben tovább hallgatom. Ezek szerint áthelyezik. Ez némileg megnyugvással tölt el, de... talán bánom is egy kicsit a dolgot. De mégis miért? Nem kedvelem! Egy picit sem! Ezzel győzködöm magam.
- És melyik hajóra mész? Egyébként pedig Hawaii és nem Izland! - javítom ki, és már előre "várom" az új kiképzőt. Számat is elhúzom kissé, de talán ezt nem is látja a sötétben, amiben ülünk.
- Egyébként miért hiszed, hogy örülni fogok neki, ha megszabadulhatok tőled? - amióta az első nap tisztáztuk a dolgokat, nem csinál olyat, ami zavarhatna. Tény, akkor baromira kiakasztott, de azóta már kevésbé zavar a jelenléte. Talán valahogy bántam is, hogy tegnap például mintha nem is foglalkozott volna velem. Meglehet, hogy élvezem a kitüntetett figyelmét.


Vissza az elejére Go down
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#19Szomb. Jan. 05, 2019 8:44 pm
Markus szokás szerint csak a lényegre gondol, vagyis arra, hogy feleljen a neki feltett technikai kérdésre. Az, hogy közben nem ereszti el a lány kezét annak köszönhető-e, hogy már rég elfelejtkezett róla, vagy nem is állt szándékában igencsak kérdéses. Az viszont biztos, hogy beszéd közben egyre inkább kezdi visszanyerni a hangját.
-Nem áthelyezés, csak a munkakör más. Ha most elkezded, jövő ilyenkorra a felettesem lehetsz. Vagy nem. Minden esetre, egy egyszerű szintfelmérő csak az egész, és ha átmész, megúszod a közlegény létet. Egyébként mondaniuk kellett volna az eligazításon...biztos nem csak akkor is próbáltad meggyőzni őket, hogy a hadsereg nem neked való, mert utálod az erőszakot?
A végére csempészett bele némi gúnyt is. Arra pedig, hogy Sammy szeret puskával lőni, kissé jobban megszorítja a kezét.
-Nekem úgy tűnt tetszett a foglalkozás, és feltételeztem a fegyver miatt van...vagy tévedtem volna?
Nem, most ő sem mondja ki mire gondol. Egy pillanatra még egy pimasz vigyorra is futja, de aztán a beszélgetésből újra eszébe jut, miért is van itt, és oda is lesz a vidámsága, még ha nem is teljesen.
-Amikor a bátyám ment el, bulit rendeztek. Az sem zavarta őket, hogy az orrom előtt csinálták. És kettőnk közül ő a kedvesebb. Miért érdekel amúgy ennyire, hogy biztosan a másik hajóra jelentkezz?
Akár kap választ erre, akár nem, végül azért felel a nőnek:
-A Jola. Az volt apám hajója. Mindig oda akartam kerülni. Kár, hogy nem sikerült fél évvel korábban.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#20Hétf. Jan. 28, 2019 7:34 am
Markus & Sam
Tény, hogy nem így képzeltem el az ébredésem utáni időket, de úgy tűnik, hogy nem volt választásom, mondhattam én nekik bármit. Talán ezért se foglalkoztak különösebben eddig azzal, hogy mire is vagyok képes. De valaki azért csak tudja, nem véletlenül döntöttek úgy, hogy legyek része az alvó programnak.
- Nem igazán érdekelte őket, hogy mit mondok, csak ide küldtek. De nem feledem, amit mondtál. - biccentek felé. Az erőszak valóban nem a kenyerem, erre még a hülye is rájöhet, de nem emeltem ki külön, felesleges lett volna. Na de a puska azért tetszett. Érzem a szorítást, így egy röpke időre kezeink felé kapom tekintetem, majd végül megcsóválom fejem is kissé.
- A fegyver miatt! Ne reménykedj. - mosolyodom el most már egy rövid időre. Ki nem mondanám, hogy valamiért mégis csak jól esett ennek a katonának a közelsége, ahhoz túlságosan is az idegeimre ment az első napon, így jobb, ha megtartom tőle a kellő távolságot. Mancsom vissza is húzom ez után és saját ölembe ejtem, miközben az áthelyezése is szóba kerül. Örülnöm kellene neki, de jobb egy ismert kiképző, mint egy ismeretlen. Az ember nem tudhatja, hogy mire számítson utána, és legyen Markus akármilyen is, már egészen megszoktam.
- Bizonyára a testvéred megérdemelte. - nem ismerem, de ha hasonlóak, akkor nincs e felől kétségem. Azért, mert most a férfi szomorú az apja miatt, nem fogok hazudni neki és úgy tenni, mintha tökéletes volna, úgy hiszem, hogy nem is várná el ezt tőlem. De amit ez után feltételez, az már halk kuncogásra késztet.
- Nem is rossz ötlet! - de ezt csak úgy mondom. Még nem ismerem a hajókat, azt tudom, hogy kettő van, és hogy az Arkan a modernebb, de egyiket se láttam még testközelből. Még túl friss vagyok, így nem gondolkodtam olyanon, hogy melyikre is kellene mennem, ha majd eljön az ideje.
- Minden okkal történik, azt szokták mondani. - tehát a Jola. Azért elraktározom a kapott információt, majd lassan felkelek és a másik felé nyújtom a kezem. - Na gyere, ne kuksoljunk itt a sötétben! - azzal nem hozza vissza az apját és neki se lesz jobb tőle. Ilyenkor le kell foglalnia magát valamivel, elterelni a gondolatait. Nem ismerem, hogy tudjam, mivel menne neki ez a legjobban, de azért ötletet még adhatok.
- Egy kis edzés biztos jót tenne. Ha lefárasztod magad, jobban leszel. - de persze Ő dönt, én mégse parancsolgathatok neki.

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Ugrás:
^
ˇ