-Bazdmeg Ethan…. – morgok az orrom alatt. Abbahagyok mindennemű tevékenységet, ami az ajtóhoz és a panelhez vezetne el és csak lebegek vizesen és eléggé pipásan. Most ezek szórakoznak velem!? Komolyan most törném be a Kapitány orrát a legszívesebben. Azonban gellert kapok. Megvan a kommunikátorom, látom is, hogy hol lebeg. Ideje elkapni és megszerezni azt. Tudni akarom mi a picsa van, mert ha az én sejtésem az igaz, akkor kibaszottul szart se fogok aludni. A többiek meg majd örülhetnek, hogy luk van a seggükön és még élnek. Ha meg nem az a gond, amire tippelek, akkor esküszöm, hogy tényleg eltöröm Crash orrát a picsába!

Ez most így mind szép és jó, de az egyszer biztos, hogy nagyon fog fájni nekünk, mikor visszakapjuk a gravitációt.
Átölelem Powellt és le sem veszem róla a tekintetem. Vagyis próbálok vele szemkontaktust tartani, de ez a gönc...
-Nem választhattál volna valami olyat, amiben legalább a szemedet látom rendesen?...Bevallom őszintén-Közelebb hajolok a füléhez és suttogni kezdek.
-Azt hittem, hogy többet fogok látni belőled.-Szélesedik ki a mosolyom, majd visszapillantok rá. Megcsókolnám őt, de így hogy?Viszont én közben észre sem veszem, hogy hab labdák indulnak meg felénk. Az egyik szépen meg is telepszik a fejemen.

A gravitáció eltünését követően, lebegünk és vannak akik még táncolnak is, majd hab gömbök jelennek meg, és az egyik engem közelít meg, s amint hozzám ér, mikor megérint szét pukkan.

Egyre furább ez a party. Előbb a fények, most ez a fura lebegés... nem tetszik ez nekem. Máris émelygek, és csak a számon tudok levegőt venni. Próbálok kijutni ebből a fura buborékból, de akárhogy próbálok mozogni, alig haladok. Aztán kapok a nyakamba egy adag jéghideg habot is, ami teljesen leterít. sodródom, azt sem tudva, merre van az előre, azt pedig, hogy merre van a kijárat, főleg nem. Még a habot törölgetem a szememből, mikor beleütközöm valakibe. Te jó ég! Mázlim van! Gyorsan megkapaszkodom benne és sűrű elnézéskérés közepette próbálom kivenni az arcot... - Azarov hadnagy? Segítene?

-Alex...gyerekek is vannak itt... - Mordulok vissza. Hallani ugyan nem hallottam mit mondott, de épp "Baszd meg Ethan" arcot vág. Ami annyira nem hat meg, de ma este semmi kedvem hozzá, hogy ő vagy Pressi eltörje valamijét.
-Kölyök...
A fejem kapkodva keresem a kicsit, aki egy elhibázott ugrás után Jaina nyakában ülve köt ki. Szó szerint. Meg is rázom a fejem.
-Na jó....Azi...segítesz helyrehozni ezt? A fiam rárakott egy extra ellenállást a panelre, de láthatóan kicsit túltolta, most meg valamit rossz helyre tett vissza.
Aztán még Freya-ék felé pillantok, és mosolygok. Nem ártana valami zene is.

Menet közben valahol elhagytam az oroszlánt. Nem ejtek érte könnyet egyet sem. A hab adagokat próbálom kikerülni. Kurvaélet, hogy ebből nem kérek már! Bőven elég nekem, hogy a boxerom is átázott a víztől és már a bakancsomba is belecsorgott.
Éééésssssss…. megvan! Megvan a kurva kommunikátorom, elértem és épp lehúzom, hogy ránézhessek és lekérdezhessem az engem érdeklőd adatokat, mikor valaki a hátamba ütközik és rám csimpaszkodik.
-Miafa…..- Hab megy a pofámba. – Kurvaélet! – Némi szitok még jön mellé miután már nincs tele a szemem a habbal. A vizes pólónak van haszna. Ki tudom törölni a szememből a habot annak derekával.
-Maga most plüssállatnak néz vagy horgonynak!? – Dörrenek a dokira. Aztán a komm egység csipogása vonja el a figyelmemet. Merülő akkumlátor. Hát ez aztán kibaszottul jó?! Gyorsan kezdek el túrni rajta, hogy megtudjam, mi a picsa van a hajóval? Vagy ez az egész lebegés csak lokális? De akkor biztosan orrban vágom Ethant!
-A Kölyköt nem verem meg…. de rajtad leverem a dolgot…. Ethan…– Szólalok oda Ethannek. Elérni nem érem el. A dilidoki akciójának hála a panelhez sodródok közelebb. A Kapitányt meg a nevén nevezem, hogy jelezzem neki. Nem a felettesemként gondolok éppen rá. Az elhangzott infóknak hála már leesett, hogy csőbe húztak. Leginkább ezzel van bajom.

Nincs kedvem tovább maradni, úgyhogy megvárom a habdákat, elnézegetem kicsit, hogy a többiek hogyan birkóznak meg velük,türelmesen kivárom, míg Azi és Ethan szájkarate edzést tartanak, aztán Ethan füléhez hajolok, már amennyire a hülye szerelése engedi. - Mi lenne, ha hazavinnél és én kihámoználak végre ebből a fröccsöntött műanyag erényövből? -  elhúzódom és vigyorogva emelgetem a szemöldököm, ahogy ránézek.  Most úgyse figyel senki. itt az alkalom.

Nekicsapódom a hadnagynak, és akár tetszik neki, akár nem, belekapaszkodom. Gyorsan igazítok is az egyik kezemen, mert épp a nadrágja derekát kapom el. de nem merem elengedni, csak fentebb csúsztatom a kezem. Teljesen mindegy, a végeredmény ugyanaz. Zavarban vagyok.  Még jó, hogy mögötte vagyok, így nem láthatja, mennyire nagyon. - Horgonynak...azt hiszem. De az lenne a legjobb, ha az utazási ügynököm lenne és kireptetne innen valahogy. Esetleg tud ebben segíteni? - amíg a kommunikátorával babrál és nyújtózik, átdugom a fejem a hóna alatt és kérlelőn ránézek. Már ha egyáltalán figyel. - Nagyon el kellene tűnnöm innen... -

Azt hiszem mind a ketten szeretjük a másik vérét szívni. Jó kis mulatság az. De szerintem nélküle unalmas is lenne a dolog. Így hát az újabb feldobott labdát kénytelen vagyok elég csúnyán leütni.
-Ohm ennyire magabiztos Powell Junior? Én nem tartatnék attól, hogy sikerülne neki. Tudod elég nagy az út és ő olyan pici...-Na jó lehet, hogy ez mega szemétség volt a részemről, de... de nem tudtam kihagyni. Ahogy felhozza az új sérómat fogok gy adag habot és a képébe tolom.
-Nehogy kimaradj a jóból....-Bár nyilván nem olyan poénos így a kötésen keresztül, de legalább viccesebben néz ki.