Gyere Val! Katonásdit játszunk, és kell egy túsz! -  még csak 11 éves volt, de egy életre elvette a kis hülye Lanny Valdes kedvét attól, hogy játszani hívja. Sosem szerette, ha az alapján ítélik meg, mire képes, hogy a szaporítószerveit belül vagy kívül hordja. Lanny és két másik társa aznap vérző orral és felreped ajakkal mentek haza, ő pedig büszkén sétált át a katonák bázisára, kijelentve, hogy nincs szüksége rá, hogy megmentsék. Az elképedt fiúk akkor még azt hitték, el akarja rontani a játékot, pedig csak új szintre emelte. Persze ehhez még be kellett törnie egy-két orrot előbb, de azért összehozta végül.

Mindig is tudta, hogy neki kizárólag egy módon van esélye jól szolgálni az emberiséget. Tudta, hogy képtelen lenne otthon ülni és gyerekeket szülni halomra. Tudta, hogy semmi, de semmi értelme nem lenne tudományos munkát vállalnia, mert halálra unná magát a kémcsövek és köhécselő laborasszisztensek társaságában. Ahogy azt is, hogy nincs annál jobb érzés, mikor a meglepettségtől hápogó fiúk kegyelmet kérnek, ő pedig nagy kegyesen leveszi a bakancsát a nyakukról. Na jó, talán nem is feltétlenül a meglepettségtől hápognak, de ez már részletkérdés csupán.

Az akadémiai évek számára a legszebb és leginkább gondtalan évek voltak. Imádta minden pillanatát, és kiélvezte ezeket az éveket. Páratlan fegyelmezettsége persze már ekkor megmutatkozott így sosem kapták rajta semmilyen kihágáson. Kivéve egyetlen alkalmat, amit a felettese nagy-nagy jóindulatának köszönhetően nem rögzítettek az aktájában. Pedig lányokkal csókolózni a takszertárban nem éppen olyasmi, amit el szoktak nézni. Az egyetlen szerencséje azt volt, hogy a megfelelő ember előtt bukott le. Azóta csak még fegyelmezettebb és érzelmi életét is igyekszik kizárólag otthon élni. A férje éppen alkalmas arra, amire neki szüksége van.

A legénységi szárnyba költözése után talán csak akkor töltött otthon egy-két éjt a szüleinél, mikor nagyon muszáj volt. Például a vezetékcsere  és karbantartás idején, vagy amikor a fura élősködőket irtották az egész szinten.  Mindenesetre nem szívesen emlegeti a szüleit, és nem is nagyon tart kapcsolatot velük a szokásos, szükséges látogatásokon túl. Férje és kislánya sokkal gyakrabban kopogtatnak be a Braga lakásba, mint tulajdon lányuk.

A férjével közös lakásba is ritkán jár csak haza, ám olyankor mindig olyan, mintha egy kicsit olvadozna a jég körülötte. Pedig házasságuk ugyanúgy elrendezett, mint a legtöbb lányé, akik betöltik a kort. Ő viszont a számára kirendelt férfit úgy fogadta el, ahogy azt egy igazi asszonynak kell, és még a gyermeknemzési kötelezettségét is teljesítette. Igaz, kikötötte, hogy ő nem marad ki a szükségesnél tovább a szolgálatból miatta, így férje egy időre önként félretette igértesen induló orvosi karrierjét, hogy lányukat, Vickyt nevelje, aki lassan 10 éves lesz.

15 éve szolgál a flotta tisztjeként, és míg eleinte a Volentis védelmi és taktikai egységeiben tette le a névjegyét -valódi tennivaló híján-  a kemény edzés- és kiképzési módszereivel, az Ocan bolygó felfedezése óta a deszantos egységeket parancsnokolta.  Sajátjai közt kemény, fegyelmezett, és többnyire igazságos vezetőként híresült el, aki az árulást és parancsmegtagadást minden bűnök legfőbbjének tartja. Saját bevallása szerint az általa vezetett csapatokban csak a legkeményebb és legodaadóbb katonáknak jut hely, mert a gyengéket és nem oda valókat így, vagy úgy, de mindig kiszúrja és eltávolítja. Állítólag még hadnagy korában puszta kézzel fojtotta meg az egyik társát, aki consilium-ellenes hangulatot próbált szítani egy baráti italozás alatt. Az aktájában természetesen a dicséret rovatban szerepel a lázadó felfedezése és eltávolítása, amiért még kitüntetést is kapott.
A deszantos egység vezetőjeként számtalanszor járt az Ocan felszínén, többnyire antiterrorista akciók vezetőjeként. Mivel az Ocan nehéz terep, a sikereket pedig nem adja ingyen, többnyire kevés figyelmet kapott a Consilium és a katonai vezetők részéről, még úgy is, hogy azért több, vezető beosztású lázadót is kézre kerítettek vagy levadásztak az elmúlt években.

A Jola lázadása azonban komoly lépéseket kívánt meg a Consilium és a Flottavezetés részéről. Erőt és elhivatottságot kell mutatni! Kiállítani a legjobbjaikat, akik szimbólummá válhatnak a lázadók elleni harcban. Akik mögé beáll a nép és egyként kiáltja, éljen a Consilium! Az Arkan női kapitánya pedig, aki a régi értékekért harcol teljes mellszélességgel, ilyen szimbolikus figura lehet. Eldőlt hát. Valencia Braga 15 hosszú szolgálatban töltött év után megkapja érdemeiért járó elismerését, és egyben élete feladatát. Kérdés, valóban érdemes -e a kapitányi székre.