Miközben halad a teszt, én a pilóta ülésben pihenek, és olvasok. A földön egy termosztátnyi tea várja épp, hogy valaki megigya de szerencsére nem kell túl sokat várni, csak amíg megszomjazom. A könyv igen érdekes, és jól is haladok vele. Közben azért rá lesek a tesztere, ami még halad, én pedig folytatom az olvasást. Körülbelül harminc oldalt haladok, mikor elkezd zavarni a siklóban uralkodó csend, így egy könyv jelzőt teszek oda ahol tartok, majd egy zenét indítok el, ami másoknak már a könyökén jön ki. Szerencse, hogy most egyedül vagyok, és azt hallgatok amit én szeretnék. Közben a teszt is lemegy, majd elvégzem amit kell, majd a takarításba kezdek, hisz van mit eltüntetni, és még törölgetni, söpörni valamint fel mosni.
A hangárban kószálok egy baszottnagy felmosó vödörrel, és azt nézem, hogy hol lehetne kihagyni a takarítást, hogy hamarabb végezzek. Semmi kedvem megint mindent tisztára nyalni, főleg, hogy tudom, néhány nappal ezelőtt Nikoval fényesítettük ki az utolsó csavart is a kurva hangárban. Nem mondom, hogy büdös a munka, de ha értelmetlen, akkor nem strapálom agyon magam. Amíg ezen filózom, valami fura zene ismerős dallamai csendülnek fel az egyik sikló nyitott ajtaja mögül. Épp elég indok, hogy ejtsem a melót és megnézzem magamnak, mit csinál idelent Jinjin. - Meg ne ijedj! - szólalok meg jó hangosan a háta mögött, nem épp a legártatlanabb szándékkal, ha esetleg nem figyel eléggé. vigyorogva közelítem meg a láthatóan nagy munkában lévő lányt. - te is takarításra lettél ítélve? mit követtél el? - kérdezem még mindig széles vigyorral az arcomon.
Ha a hangárban nemis, de a siklóban egyedül vagyok, s zene hallgatás közben takarítok, egy részt mert rá fér, más részt pedig mert lebuktam. Mondjuk azt, hogy kiderült a kapitánynak, hogy a mai napon ki dézsmált az édességből, s ez a büntetés. Ami nem igazán bünti, révén zenét hallgatok közben és táncolok is. Egy gumi cukor zacskót gyűrök össze, s mikrofonként használom, mikor is valaki megszólal a hátam mögött. A hang ismerősen cseng, s megfordulva veszem észre, hogy a kapitány felesége az, Pressi. - Szia! - Köszönök kissé elpirulva, révén nem tudhatom mióta van itt, s mennyit látott az én nos... mutatványnak csúfolt valamiből. - Lebuktam, hogy megdézsmáltam az édesség készletet. - Mondom, közben fel emelem a zacskót, amit nem régen gyűrtem össze. - Neked mi a történeted? Mit csináltál? - Kérdezek vissza.
Őszintén szólva elnézném még egy ideig, ahogy Jinjin rocksztárt játszik, de úgy érzem, ha még egy percig titokban nézem őt, stalker leszek, az pedig nagyon nem az én műfajom. Úgy tűnik, megijeszteni nem sikerült, de a cuki kis pirulásból ítélve zavarban lehet a lányka. - Szia! - köszönök vissza vigyorogva és csak figyelem, mit csinál a cukros papírból rögtönzött mikrofonjával. - meg is van az utódom, úgy tűnik... - felelem nevetve, aztán az üres papírra mutatok. - Van még valami a zsákmányból, vagy meg is ettél mindent, mielőtt vissza kellene szolgáltatni? - kérdezem még mindig vigyorogva és leülök az egyik ülésbe. - Repültél már egyedül? úgy hallom az évfolyamod egyik legjobbja vagy, biztosan próbáltad már... - fejemben máris kész az unaloműző terv, de egyelőre inkább csak tapogatózom. Ki tudja, mire kapható a kislány?
Hétf. Júl. 30, 2018 9:33 pm
Ha a hangárban nemis, de a siklóban egyedül vagyok, s zene hallgatás közben takarítok, egy részt mert rá fér, más részt pedig mert lebuktam. Mondjuk azt, hogy kiderült a kapitánynak, hogy a mai napon ki dézsmált az édességből, s ez a büntetés. Ami nem igazán bünti, révén zenét hallgatok közben és táncolok is. Egy gumi cukor zacskót gyűrök össze, s mikrofonként használom, mikor is valaki megszólal a hátam mögött. A hang ismerősen cseng, s megfordulva veszem észre, hogy a kapitány felesége az, Pressi.
