Becenév: Ev Faj: ember Születési hely, idő: egy ügynök bármit mondhat, nem igaz? Kor: 29 Csoport: flotta Foglalkozás: közlegény (biztonsági személyzet tagja), beépített ember - Consilium ügynök Család: A családomból már senki sem él. Családi állapot: hajadon Szexuális beállítottság: heteroszexuális Karakter arca: Phoebe Tonkin
We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings
Jellem
Ügynök vagyok. Megannyi személyazonosság van a hátam mögött, ezekből kifolyólag pedig különböző személyiségek alakultak ki. Mindig profin, mindig fegyelmezetten kell viselkednem mindenféle szituációban, el tudok vegyülni bármilyen közegben. Érzelmeket mutatok, bár a legtöbb esetben mindez csupán színjáték, de néha viszont valóban én is el tudok gyengülni, ezen hamar túl kell jutnom, mielőtt bonyolódik minden. Könnyedén improvizálok, hozzászoktam, hogy kellemetlen vagy épp furcsa helyzetben kell megoldást találnom. Sosem lövök túl a célon, sosem viszem túlzásba az áhított szerepet, amit a megbízóim találnak ki nekem, így a lebukástól távol állok. A munkám során a célpontjaim válnak az elsődlegessé. Ki kell ismernem őket, a napi rutinjukba belelátni, a lelkükben táncolni. Nem riaszt el egyetlen megbízás sem engem, még akkor sem, ha a végső cél a gyilkosság, lehet balesetnek álcázás vagy pont az a lényeg, hogy annak tűnjön, mint ami történt. Fel kell használnom az ismerkedés során némi színészi tehetséget is, de néha nagyon is elég az, ha egy visszafogott, de mégis kacér mosolyt villantok. Bájos és magabiztos vagyok, ez a természetemből fakad, de nem rohanok fejjel a falnak, nem teszem magam könnyűvérű kis nőcskének, hanem sokkal inkább titokzatosnak, de nem elérhetetlennek.
Három hete annak, hogy az az incidens történt a hangárban, ahol nőiességemet legyőzve mutattam meg, hogy kiválóan el tudok hárítani bármit, ami csak közbejöhet. Ugyan, nem kellett hatalmas tettet végrehajtanom, mert nem leselkedett senkire sem az életveszély, mégis pont elég volt ahhoz, hogy két férfi szemtanúja lehessen ennek. Ez csak egy pici lépés volt az igazi cél felé, ez csak egy próba volt, amivel el kellett nyernem valamiféle alapot ahhoz, amit bizalomnak neveznek nagyon régóta. Voltaképp ez semmiség volt, manipulációs kezdésnek egészen trükkös jelenet volt, de csak ennyi jelentősége volt. Akkor már megvolt a helyem a flottán belül, elintézték nekem. Consilium ügynökként megbízásokat kapok évek óta, ez is csak egy közülük. Nem rettegek az ilyenektől, sőt élvezem őket, legyen a végcél bármilyen mocskos. A legtöbb részletet már lebeszéltük a megbízómmal, aki ismételten eléggé érzelmes munkát adott nekem. Egy bizonyos férfit kell megismernem, aki gondot okoz a főnökömnek. Nahát, meglepő dolog. - Ms. Davis. Ez az Öné - a kezembe ad egy fiatal ficsúr valami aktafélét, ami nem vékony, hanem vastag, több flottatag személyi aktája. - Köszi! - kiáltottam utána, viszont ezt már úgysem hallotta, mert mint valami villám, úgy cikázott végig az épület folyosóján. Nekidőltem a falnak, ami mellett álltam eddig is. Kinyitottam az aktát, hogy beleolvashassak, meg megismerjek pár dolgot a flottán belül szolgálókról, de legfőképp egy Wes Abrahams-ről. Ő az, akivel szórakoznom kell majd, de azért nem árt, ha másokat is megismerek, hiszen csak úgy tudok normálisan elhelyezkedni és elvegyülni ott, ha tudom, ki lehet számomra az, akit szintén be kell mutatkoznom és esetleg bizalmat kell gerjesztenem mindenki felé. Számomra mindenki csupán egy kerékgumi, amit a végén ki kell lyukasztani valami úton-módon. Persze, ez egy elég béna hasonlítás volt az élet kioltására, de hát ilyen az ügynökök élete. Nem kertelnek, nem hagynak nyomot, nem érzelgősek vagy nem fognak lelkileg összeroppanni, mert már annyi ilyet elkövettek már, hogy egyáltalán nem rázza meg őket ez. Engem nem tud. Sok éve csinálom ezt, volt néha egy-egy pillanat, amikor megkérdeztem magamtól is, hogy ez nekem jó -e így, de általában rögtön egy képzeletbeli pofonnal térítettem magam vissza a valóságba, és tettem a dolgomat. A gyermekkoromat visszaidézve sem tudok normális, szerető családot felmutatni, amiért esetleg más és más irányvonalat vehettem volna fel. Apám is ügynök volt, így igazából elég régóta bujkált bennem az, hogy én is az legyek. Így bárki lehetek, de minden egyes üggyel veszítettem el pici darabot lelkemből. Most viszont újabb személyazonosság várt rám, alig várom, hogy megismerjem ezt a Mr. Abrahams-t, akivel nagyon közeli lesz a kapcsolatom. Feleségjelölt vagyok, meg biztonsági személyzet tagja is, így nagyon sok mindenben belelátok majd. Épp ideje felvenni az egyenruhát, és véghezvinni a feladatomat.
Ez az üzenet szigorúan bizalmas, kérjük égesse el olvasása után! Meglátása, miszerint a gumi kilyukasztása rossz hasonlít az emberélet kioltására nagyon is helytálló. Tapasztalataink szerint általában épp az ellenkezője szokott lenni a következménye. Az ön aktája makulátlan, lényegre törő, és titokzatos, mint minden jó ügynöké. Nem is vártunk volna el kevesebbet. Előzetes felderítésünk kimutatta, hogy az ön következő célpontja látszólag gyanútlan, mi több, nagyon úgy fest, hogy kifejezetten lelkes az ön érkezésével kapcsolatban. Mivel ez egy kiemelt fontosságú küldetés a Consilum számára, nem is tartjuk fel tovább. Kérjük végezze el a szükséges papírmunkát,hogy arca bekerüljön a Jola rendszerébe, és már indulhat is. Sok szerencsét, és jó szelet!
Hétf. Nov. 26, 2018 12:52 pm
Három hete annak, hogy az az incidens történt a hangárban, ahol nőiességemet legyőzve mutattam meg, hogy kiválóan el tudok hárítani bármit, ami csak közbejöhet. Ugyan, nem kellett hatalmas tettet végrehajtanom, mert nem leselkedett senkire sem az életveszély, mégis pont elég volt ahhoz, hogy két férfi szemtanúja lehessen ennek. Ez csak egy pici lépés volt az igazi cél felé, ez csak egy próba volt, amivel el kellett nyernem valamiféle alapot ahhoz, amit bizalomnak neveznek nagyon régóta. Voltaképp ez semmiség volt, manipulációs kezdésnek egészen trükkös jelenet volt, de csak ennyi jelentősége volt. Akkor már megvolt a helyem a flottán belül, elintézték nekem. 
