Kezei az adrenalintól remegve, de óvatosan tették be háta mögött az ajtót, ami után azonnal saját tenyerébe fojtotta heves lélegzetét. Majdnem lebukott, legalábbis úgy érezte, mintha a férfi egy pillanatra felé nézett volna, bár nem mert volna rá megesküdni. Jobbnak látta azonban, ha félrehúzódik az egyik raktárszoba sötétjébe, ahol soha nem jár senki, még a karbantartók sem, amit az bizonyít legjobban, hogy nem régiben ez a kettő is egy ilyenben húzta meg magát, hogy... Szükségleteiket kielégítsék. Legalábbis a férfi így tudta. Akárhogyan is alakult volna, az események mindenképpen címlap gyanúsak voltak, elvégre a géplábú Holt ebből sehogyan sem tudta már kimosni magát, már az is bőven elég lett volna, hogy félrevonult egy tízből tízes vöröskével, na még így, hogy nem el, hanem felsült!
Pár perc múlva mikor már végtagjai nem remegtek annyira és EKG görbéje sem mutatott volna olyan képet, mint egy Óvilágban használatos Szeizmográf, feltápászkodott és vette a bátorságot, hogy kilessen az ajtón. Csak résnyire nyitotta ki, éppen annyira, hogy azt lássa, amit látnia kell, viszont ha valaki észrevette volna, azonnal magára csukhassa. Szerencsére senki sem nézelődött rajta kívül, így kényelmesen tudta végignézni ahogyan a géplábú betuszkolta a lányt a kilövésre készen álló kapszulába, még egy fényképet is sikerült készítenie, ismételten remegő karokkal. Még soha nem áldotta ennyire kameráján azt az alapvető lehetőséget, hogy kikapcsolhatta rajta a vakut, bár hevesen remegő, kövér ujjainak most ez kifejezetten nehéz feladat volt, de megoldották.

Elégedetten nézte meg szobájában az aznap készített képeit, amik lettek elég jók ahhoz, hogy beletegye őket a legfrissebb cikkébe, legalábbis szavainak alátámasztására bőven tökéletesnek találta őket, amúgy sem kérdőjelezte meg soha senki az igazát, mivel mindenki tudta, hogy a Consilium annyi gyökérséget művel a színfalak mögött, hogy hazugsággal elődrukkolni gyakorlatilag több munka, mint egy létező ocsmányságot felfedni. Az pedig, hogy egy - viszonylag - fontos poszton álló, házas katona eladná magát egy csinos lány szájában töltött pár kellemes percért, az utóbbi kategóriába tartozott de elég erősen.
Nagyot sóhajtott, mikor kijelzőjére pillantott. Nem akart sokat vacakolni vele, viszont megesküdött rá, hogy szart nem fog kiadni a kezei közül, arra úgyis ott volt a Comet, így gyorsan igyekezett minőségit alkotni, részletesen ecsetelve mindent, amit aznap látott. A lány üldözésétől kezdve a raktárba való kitérőn át egészen a száműzéséig az ismeretlenbe.
Sokáig rágódott rajta, hogy ezt nyilvánosságra kéne-e hoznia vagy sem, de végül újságírói kötelességének érezte, hogy megtegye, attól függetlenül, hogy tudta jól, hogy halálra rémíthette vele az embereket, hogy még egy kolónia vagy valamire való dokumentációt végző, alapos kutatócsapat előtt egy új (valószínűleg elképesztően veszélyes) világra szólnak civileket, akik szembe mertek szállni az önfejű rendszerrel.
Ez pánikot válthatott ki ugyan az emberekben, de ez a pánik pozitív hatással is lehetett akár a lázadás menetére is; Biztos volt ugyanis benne, hogy ezt hallva a rendszerellenes tábor nagyja nem ült volna tétlenül a fenekén, így egy újabb lázadási hullámot indíthatott el, ami habár áldozatokat is követelhetett, legalább megerősítette a már meglévőket - meg akár a szóban forgó új világról származó információk is hasznukra válhattak, bár a Consilium ezt a felfedezését valószínűleg nem akarta sokáig titkolni, hiszen ha több eszük volt, mint egy tányér paprikás krumplinak, akkor kolóniát igyekeztek létesíteni odalent mihamarabb, ami pedig jó, ha önkéntesekből áll. Így talán egy kis csavart is belefűzhettek a dologba, azáltal, hogy valaki a kolónián belülről szabotálja a rendszert, észrevétlen, éppen ahogyan ezt Silvester is tette.
Lehunyta szemeit és nagyot sóhajtva megnyomta a gombot, amivel közzétette bejegyzését, a leleplező cikket, melyről ismét nem tudta senki, hogy kitől származik és mely pár nap múlva valószínűleg ismét tűnt el minden létező digitális felszínről...
... De felejteni nem lehet.