☆ Jól felszerelt, ám kis méretű edzőterem, ahol kissé zsúfoltan, de megtalálható minden szükséges felszerelés a legénység formában tartásához.
Az edzőterem csöndjét a boxzsák ütemes püfölésének hangjai törik meg, a szokott zsivajnak nyoma sincsen, de hát hogyan is lenne, főleg nem ilyen kései – vagy ellenkezőleg korai? – időpontban. Most kivételesen nem az álmatlanságom gyötör, lekopogjam az utóbbi napokban ugyancsak kellemeseket alszok, ezúttal egy kérést jöttem teljesíteni. Hajónk csupacukor, de annál vasmarkúbb és kötélidegzetűbb nővére, Hwanci kerített be és tört rám a kérdéssel: segítenék-e neki pár közelharci fogást elsajátítani. Önvédelmit, hogy egészen poöntosak legyünk. Először nem tudtam mire vélni a dolgot, minek kéne a nővérkének ilyesfajta tudás, ám aztán hamar eszméltem. Xandy. Így már minden világos, szegény nőnek is csak túl kell élnie valahogy, ha már kegyetlenül a gépész púpjának nevezték ki.
Aztán itt vagyok. Itt vagyunk, vagyis ha jól számolom, Hwancika is mindjárt itt lesz. Percek röpke kérdése. Piff-paff, egy-két ütés a boxzsákon, a terem továbbra is kong az ürességtől, én pattogok itt macinadrágban, asszonyverő fehértrikóban vergődve, miközben csépelem a lógatott batyut. Ennél izgalmasabbá már nem tudom varázsolni a várakozás pillanatait.
Nem direkt csináltam. Tudom, hogy ősellenségek, de eskü nem direkt csináltam. Egyszerűen csak pont ő volt itt és láttam milyen jól megy neki, nah meg ismerem már őt valamennyire. És mivel Azi nem igen akar bevállalni engem, így kénytelen vagyok keresni valakit, aki segít. Ezért kérdeztem meg Powellt elvállalna e. Nincs sok időnk, nagyon nincs, de az utolsó percet is ki akarom használni arra, hogy gyakoroljak... Mert nem lehet tudni mi vár ránk. Sajnos lehet szükség lesz az önvédelemre, bár a fegyverek használatát sem lenne túl nagy hülyeség átismételni, de abban Pressi segítségét szeretném kérni, hisz ő az egyik legjobb. Edzőruhába bújok munka után, hogy úgy jelenjek meg a teremben. Powell már bent van és éppen püföli a zsákot. -Szia! Köszönöm, hogy a szabadidődet rám pazarlod.-Leteszem a cuccaimat, majd közelebb sétálok hozzá. -Sajnos nagyon elhanyagoltam magam és amikor csak lehetett elkerültem az edzőtermet. Szóval ideje lenne kicsit felfrissíteni a tudásomat, meg kis erőt összeszedni, ha nem akarok már az első percben kinyiffanni.-Bár lehet így sem lesz túl sok esélyem,de ebbe nem is merek belegondolni. Pozitívnak kell maradnom!
Megérkezik Hwanci, ennek tiszteletére pedig megállítom a zsák kilengését és egy kedves, üdvözlő vigyort villantok a nővérkére. Komoly képpel hallgatom végig az aggályait a fizikai állapotáról, meg hogy erőt szeretne gyűjteni és ennek hallatán nekem is erőt kell gyűjtenem ahhoz, hogy ne kezdjek el röhögni. (Nyughass, Powell, nyughass, mert a karma egyszer seggbe fog harapni.) Egyetértően bólintok a nő szavaira, lehet a feltételezésem alaptalan, a másikban pedig mélyen elrejtve, de egy ketrecharcos lakik. Ha mégsem, b opcióként Azarov hátizsákba csomagolhatja és menekítheti. Aprónak már elég apró hozzá, könnyű, a flexibilitáson meg dolgozhatunk, tádááá… probléma megoldva. Szó szerint azzá válhat, amire kirendelték. (Ne. Merj. Röhögni.) - Mit szólnál egy kis bemelegítéshez? Nem lenne jó, ha azon múlna az életed, hogy görcsöt kapott a vádlid. – vigyorgok rá, és a saját szavaimon felbuzdulva, neki is látok a gyakorlatoknak. Fejkörzés, karlendítés, lábrázás, fenék risza, mert jólesik. - Azt megkérdezhetem, miért engem ért a megtiszteltetés, hogy ninját faragjak belőled? – szegezem végül neki a kérdést, mert azért valljuk be, lettek volna erre a feladatra kevésbé elbaszott emberek is.
Azét bízom magamban annyira, hogy sikerül összeszednem egy olyan tudást, ami elég lesz ahhoz, hogy ne tudjam olyan könnyen adni magam. Muszáj lesz, ha nem akarok meghalni. Bár nincs sok időnk, de annál frissebbek lesznek ezek a gyakorlatok. Csak kérdés, hogy éles helyzetben mennyire fogom tudni alkalmazni őket. -Oké!-Azzal először elkezdem az ő mozdulatait követni, majd mikor már bizarrá változik inkább hagyom és folytatom az én elgondolásom szerint. Nem vesz el sok idő, próbálok mindent átmozgatni. A kérdésén egy pillanatra elgondolkozom, hogy mennyire legyek őszinte vele... De kemyénebb ő annál, hogy egy ilyenen megsértődjön. -Öhmm... Hát igazából te voltál rosszkor, rossz helyen....-Nézek rá kicsit félve, majd azért folytatom. -Persze, ha valaki olyan let volna, aki hasonló állapotban van, mint én őt nem kértem volna meg. Te a jelek szerint azért többet edzel, mint én és biztosan jól megy a bunyó is... Hallottam egy-két hírt rólad...-Nah igen, ő sem éppen egy nyugodt lélek, de talán nem is baj, ha ilyen sok a pattogó katona a hajón. Talán ezzel több esélyünk van Arkan ellen, bár remélem nem fognak annyit pattogni, hogy végül a ló túloldalára lendülnek és belefutnak a kaszásba. -Elkezdtem futni, így egy kicsit már jobb az állóképességem... De azt hiszem a futás nem lesz itt elég. Ha pár fogást, praktikát is meg tudnál mutatni az jó lenne.... Szóval amolyan önvédelmi oktatásra gondoltam.-Remélem ezzel jobban behatároltam, hogy mit is szeretnék.
Szomb. Május 02, 2020 2:14 pm
