Az újoncok izgatottan osonnak az Arkan űrhajó folyosóin lámpaoltás után, hogy minél előbb kiderüljön, igaz-e a pletyka arról, mi foylik itt minden 3. nap éjjelén a raktérben, vagy csak az öreg matrózok szívatták megint a kopaszokat.
-Biztos, hogy ez jó ötlet? - Kérdezi az egyik újonc rutinosabb társát.
-Ne fossál. Holt is mindig itt van.
-Holt? Úgy érted a biztonsági főnök Holt Hadnagy? A kapitány sógora?
-Miért, hány holt Hadnagyot ismersz még?
-Nem ez a lényeg. Komolyan az ő orra előtt akarunk piálni, szolgálat közben?
-Hé! Én is hallottam róla a legendákat. És nappal tényleg egy igazi seggfej, de itt nem kell aggódnod. Állítólag ő rendezte ezt az egészet.
-És ez neked nem gyanús?
A páros közben a raktárba ér, ahol a cumisüvegekbe víz helyett ezúttal valami sokkal sűrűbbet, és bódítóbbat töltöttek társaik, miután azt hosszan érlelték a lőszeresládákban. Alig látható bármi fény ebben az egy raktárban, és bár szűk a hely, mégis mindenki a szoba falai felé tömörül, és nem csak azért, mert itt sorakoznak fel az italos asztalok.
-Nézd...egy bomba levitte a manus arcát, meg lehet a fél agyát is. Ha meg nem golyózott be ettől, akkor pedig pláne el tudom képzelni, hogy ki akarja ereszteni a gőzt. Csend! Itt van!

Victor Holt kilép a tömegből, egyenesen az üres kör közepére, és mindenki magán érzi a férfi élettelen szürke szemeit, melyek egyedülálló módon semmi fényt nem tükröznek vissza a félhomályban. Léptei borzalmas zajt csapnak, fém lábai kalapácsként ütik a padlót, mely csodával határos módon tűri ezt.
-Ne dőlj be neki... - súgja az újoncnak a társa - Halkabbra tudja venni. Ha akar, úgy jár, mint egy párduc...
Aztán gyorsan befogja, ahogy tekintete találkozik a gépszemekkel, és megpróbál elrejtőzni a többiek mögött.
-Jó estét Uraim! Látom nem vesztegették az időt! Még csak tegnap hajóztunk ki, és máris mennyi új arcot látok itt! Az ő kedvükért mondom, hogy ide nem csak a szomjunkat jöttünk oltani! Ebben a ringben itt, nincsenek rangok! Nincsenek szabályok! Ha valaki be akar nekem húzni egyet, itt megpróbálhatja! DE! Aki padlóóra kerül úgy, hogy hozzám sem ér, azt megdolgoztatom! Ellenben, ha valaki engem üt ki...gondoskodom róla, hogy a következő útról kimenőt kapjon!
A vigyor amivel befejezte a beszédét rémisztő, és akik nem először vannak itt, mintha még inkább hátrálni próbálnának.
Szinte vágni lehet a feszültséget, míg Victor meg nem indul vissza, mint aki jól végezte dolgát, ekkor azonban a kopasz hangja csendül fel mögötte:
-Hé Victor! Ha már nincsenek rangok...a robbanás két lábát vitte le, vagy hármat?
A hadnagy megtorpan, és háttal áll a szemtelen kadétnak, majd hirtelen megfordul, és azonnal előre lendül, ökle sebesen suhan a levegőben, és...repül tovább hiába. A Fürge újonc kitér előle, és térde máris felettese gyomorszájában landol. Van esze, és nem próbálja meg kirúgni a fém lábait, inkább könyökével vesén vágja a tisztet, és hátrál tőle, ahogy az padlóra kerül. Vár egy kicsit, körbetáncolgatva, és ahogy elkezd felegyenesedni, arcon rúgja. Majd megint. A következő rúgását viszont elvéti, és hirtelen a robot lábak felélénkülve seprik ki alóla az ő másik lábát. Mielőtt a baka feltápászkodhatna Holt már a hasán ül, és ezúttal az ökle arcon találja. Újra, és újra lecsap rá, míg nem érzi, hogy bütykeit sűrűn bevonja a meleg vörös nedű, mely körbeveszi a fiatal ájult testét.
-Doki! Remélem még aránylag józan.
Ezzel feláll a sérült testről, és kezét annak ruháiba törli, mielőtt távozna.


Reggel járőrözés közben a hadnagy ügyel rá, hogy feltétlen elhaladjon az orvosi szárny mellett, és bár nem lassít léptein, azért benéz az ablakon, és pont kiszúrja, ahogy a tegnapi kötekedő a tükör előtt állva csodálkozik rá, hogy a koponyáját továbbra is egy arc takarja el, a rongyra emlékeztető húscafat helyett, aminek tegnap érezte, és ha az új szemét sikerül épp olyan árnyalatú kékre állítania a jelenlegi halott szürke helyett, mint a másik, pár napon belül szinte semmi nyoma nem marad majd annak, ami vele történt. Victor Biccent felé, majd a liftbe lép, és megindul felé.
-Kapitány! Elküldöm a listát a tegnapi buli résztvevőiről. Úgy tűnik megint van egy pár katonánk, aki a jövőben le kell hogy maradjon az előléptetési listáról.