A szívem a torkomban kalapál. Az adrenalin átjárja az egész testem. Fölém magasodik. Látom a tekintetében, hogy teljes mértékben elvesztette a józan eszét. Nincs jelen, az alkohol elborította az agyát... Azt hiszi legyőzhet megint, de téved. Nem hagyom magam, nem hagyom,hogy ismét megtegye.
Öklömet lendítem felé. Mivel lassú a reakció ideje, így nem tud elhajolni előle. Azonnal elterül a földön és kezét arcához emeli. Az orra vérezni kezd, de ettől csak még dühösebb lesz. Lassan áll fel, nem nagyon tud megállni a lábán, de végül sikerül. Én már messzebb vagyok tőle, így kénytelen lesz megindulnia, ami ebben az állapotban nem túl könnyű a számára. Mindenbe megkapaszkodik, amiben csak tud. Szinte az egyik pillanatról a másikra jelenik meg az a kés a kezében. Észre sem vettem, hogy mikor vette elő vagy nyúlt érte.
Hátrálok, de ezek a kabinok nem túl nagyok. Hamar nekicsapódik a hátam a falnak. Pár pillanat és egy iszonyatos fájdalom fut végig testemen. Kezemet a csípőmhöz emelem, nedveset érzek. Rémülten pillantok le, majd vissza a szemeibe. Az őrület még nagyobb, egy ép darab sem maradt belőle. Ismét lendül a karja...

Hevesen verő szívvel, levegő után kapkodva riadok fel az éjszaka közepén. Ismét kísért a múlt. Tény nem történt ez olyan rég. Két éve... Nem értem miért kísért még mindig. Végeztem vele és azóta békében élek. Megérdemelte a halált, sőt többet is kaphatott volna...

Már a Földön sem volt egy egyszerű életem. A szüleim, nos... Annyit mondanék, hogy nem igen tekintettem rájuk úgy, mint a szüleimre. Apám alkoholista volt, míg anyám folyton lövette magát. Én viszont nem akartam erre a sorsra jutni sőt... Eleget láttam az élet sötét oldaláról. Azt, hogy mire képes egy ember a pénzért, vagy éppen drogokért. Láttam, ahogy a gyerekek tudatlanságát használták ki és velük végeztették el a piszkos munkát.
Hamar elhatároztam, hogy rendőr leszek, aki felszámolja ezeket a tanyákat és véget vet annak a pokolnak.

...Kikelek az ágyból, nem tudok újra elaludni. Ahogy behunyom a szemem már látom is őt magam előtt, ahogy előttem hever a földön vérben fürödve. A fürdőbe sétálok, megeresztem a csapot és megmosom az arcom... Nem sajnálom, hogy megöltem őt... Csak egyet sajnálok... Hogy fiam születése után azonnal lemondtam róla és a Consiliumra bíztam neveltetését. Gyűlöltem az egész terhességet, főleg azért, mert mindaz az akaratom ellenére történt...

Nem panaszkodom az életemre, hisz annak köszönhetem azt, hogy még élek, hogy itt szolgálhatok a Volentisen. A múltamnak köszönhetően lettem ilyen kemény, értem el eredményeket. Persze lehetett volna vidámabb is az egész történet, de akkor a többi emberrel együtt nagy valószínűséggel én is meghaltam volna. Most viszont kaptam egy új lehetőséget arra, hogy végre boldogabb életem lehessen. Bár lehet, hogy Norton hosszú távon nem fogja így látni a dolgokat megbánja, hogy belement egy kamu házasságban. Tudom magamról, hogy nem vagyok egy könnyű jellem, de végül is csak társaság előtt kell eljátszanunk a nagy szerelmeseket... Izgalmas lesz!...