Közelharci oktatóterem és edzôterem

Legénységi fedélzet

   

   

       

A közelharci oktatóterem neve magában hordozza a szoba fő funkcióját. Főleg a kadétok szoktak itt ízelítőt kapni Steele kemény stílusú oktatási módszereiből. A teremhez tartozó raktárszobában mindenféle eszköz és tereptárgy megtalálható, mellyel akár valós helyzetek is szimulálhatók.
   Az egyik hosszú fal mentén végig egyoldalú tükör fut, mely a kor vívmányainak köszönhetően a kiképzőtiszt által beprogramozott képet mutatja. Vagy ha épp a tartás és a technika javítása a cél, akkor egyszerű tükörként funkcionál. Ezen kívül a másik oldalán elhelyezkedő edzőteremben tréningezőknek lehetőséget ad, hogy lássák mi is zajlik a szomszédos helyiségben. Ez egyrészről biztosítja, hogy mindenki tisztában legyen a társai harci képességeivel, másrészről erős ösztönzés azokra nézve, akik épp nem csak kedvtelésből végeznek testmozgást.
   Az edzőterem jól felszerelt, befogadóképessége eléri az 50 főt, akik kényelmesen, egymástól függetlenül tudják végezni a napi rutinjukat.

 

Csak pár perccel érkezik korábban a megbeszélt időnél, és lecövekel az oktatóterem bejáratánál. Menet közben megszabadult az egyenruhájától és előhalászott egy szürke melegítőt meg egy fekete felsőt a szekrényéből. Egyik sem mondható épp mai darabnak, de a célnak tökéletesen megfelelnek. Ritka látványt nyújthatott, ahogy végighaladt a hajón, mert néhány kadétnak tátva maradt a szája. Mi tagadás az imidzsét fenn kellett tartani így az edzéseit olyan idősávra szokta időzíteni, hogy a lehető legkevesebb ember láthassa.  Most viszont nincs mit tenni, mert bár hallott már az alhadnagy képességeiről, azért nem árt megbizonyosodni róluk.  Szerencsére az említett ismeri a pontosság fogalmát és még épp időben fut be. Reeves alaposan megszemléli a közeledést, majd nemes egyszerűséggel beljebb invitálja.
- Steele. Nos, mit is mondjak, haladni kell a korral?
Tekint végig büszkén a kicsinek épp nem nevezhető termen. A hivatalos kérvényen csak annyi szerepelt, hogy felújítás, s bár ezen a címszón nehéz volt átverni a költségeket, azért csak sikerült. A hosszú távú stratégia része a lojális és képzett legénység. Azért mert jelenleg kvázi tartalékos állományban vannak, még nem engedhetik meg maguknak a tunyaságot.
- Nem szoktuk kifelé reklámozni. Még a végén Braga kapitány vérszemet kapna és idehordaná a kadétjait gyakorlatozni.
Húzza el a száját, bár igazság szerint ez csak egy szépen és viccesen hangzó kifogás. Egyértelmű utalás arra, hogy vannak dolgok, amik csak a Volentis legénységére tartoznak.
- Nem tudom mennyire sikerült formába hozniuk Steele alhadnagy, tekintettel a sérüléseire és az új segédszerkezeteire, de ha önre akarom bízni a legénységemet, akkor szeretném tudni mire képes a jelen állapotában. Van valami kifogása egy kis testmozgás ellen?
Teszi fel az egyszerű kérdést és egyértelműen a pár fokkal magasabban elhelyezkedő küzdőtér felé int. Persze az ellen sem emelne kifogást, ha az alhadnagy esetleg valami mással szeretne kezdeni.

Színtelen arcot vágva lép be az edzőterembe, és nézi meg magának. Arra, hogy haladni kell a korral csak morran egyet, amit éppen egyetértésnek is lehet venni, ha valaki nagyon szeretné, Braga említésére azért a kapitánya felé fordul.
-Pedig lehet fontolóra kéne vennie. Fél évente egyszer egy közös edzés a másik legénységgel hasznos lehet. Nem csak a sajátjaikhoz mérnék magukat.
Aztán oldalra dönti a fejét a következő kérdés hallatán. Elgondolkodik, vajon jól érti e, és a kapitánya valóban egy gyakorló barátságos öklözésre hívta-e ki most? Érdekes bemutatkozás lenne, annyi szent. Viszont, ez tipikusan olyasmi, amitől az orvosa határozottan eltiltotta.
-Felteszem, illetlenség lenne megkérni, hogy várjon, amíg átöltözöm? - Kérdez vissza, egyértelműen a harci páncélra utalva, de aztán még hozzá is teszi: - Természetesen, megértem, hogy látni akarja, mire vagyok képes. Őszintén szólva, agyamra ment már a sok fekvés, és kíváncsi is vagyok, mennyit bírnak ezek a protézisek. Vágjunk bele.
Követi a küzdőtérre, és közben végig fürkészi, kik vannak most itt, és mit csinálnak, hogy tudja, kik azok, akik legalább ezt nem sumákoljak el a hajón. Úgy érzi sok dolga lesz még.
-Puszta kézzel, Uram?


//Köszönöm a türelmet!

-Lehet fontolóra is veszem. De azt sehol nem láttam leírva, hogy ennek törvényszerűen az én hajómon kell történnie.
Bizalmatlanság Reeves kapitány a neved. Ha választhatna lehet inkább levágná a fél karját, minthogy itt üdvözölje a másik kapitányt és a katonáit.
- Az is lehet, hogy példát kéne vennünk róla és kis gyakorlatként meglátogatni néha az Ocant.
Tűnődik, bár nem túl sokáig. Sokkal inkább szeretne rátérni a tárgyra, amiért valójában iderende a férfit.
- Steele, nem tudom eldönteni, hogy ezt most humornak szánta-e. De azok alapján, amiket hallottam magáról valószínűleg páncél nélkül is fél kézzel elbánik velem.
Ereszt meg egy ravaszkás mosolyt, miközben átsétál a küzdőtérre. Számításai szerint a szomszédős edzőteremben kezdenek egyre többen lenni. Ha ő lenne a tükör másik oldalán, akkor az is lehet, hogy már jegyzetelné a fogadásokat. Még szerencse, hogy a másik teremből csak látni lehet őket, hallani nem.
Mármár felajánlja, hogy amennyiben Steele még nem érzi magát megfelelően, akkor berendelhet egy kadétot is és egyszerűen megnézik a tanári képességeit, de úgy tűnik erre nem lesz szükség.
- Értékelem a lelkesedést, de ha bármikor úgy érzi, hogy a teste még nem funkciónál megfelelően, elvárom, hogy jelezze. Ennek a kis felmérésnek nem az a célja, hogy visszajuttassa az orvosai gondoskodó kezei közé. 
Arról viszont már nem szólt a fáma, hogy Reeves meddig hajlandó elmenni. Tisztában van a saját képességeivel és bár nem számít rossznak közelharcban az erőssége nem ebben a harcmodorban rejlik. 
Elindul a küzdőtér felé, ami pár lépcsőfokkal kiemelkedik a padlószintből. Miközben megszabadul a cipőjétől és a zoknijától, amik csak akadályoznák, felveszi a stabil alapállást.
- Puszta kézzel. Később szívesen megnézném az egyéb képességeit is, de azt hiszem ez most megfelelő lesz így. Amúgy köszöntöm a Vénusz-dombon.
Vigyorodik el, mikor megemlíti a röhejes nevet, amit a kadétok adtak neki. Szerintük ugyanis néha, hatalmas “gyönyöröket” lehet átélni idefenn...

-Az Ocan egy veszélyes hely. De szívesen meglátogatnám újra. Szerintem a legénység is.
Összeráncolja egy kicsit a homlokát. Fél kézzel, valóban? Úgy dönt, erre inkább nem mond semmit, és kissé lassabban lépked fel a küzdőtérre, nehogy elveszítse az egyensúlyát. Nincs miért aggódnia, de még akkor sem szokta meg ezt.
-Humornak szántam, uram!
Bólint. És amíg Norman készülődik, ő is leveszi az igazi lábáról a bakancsot és akkor a zoknit is, bár ezen csodálkozik kissé. Figyelmen kívül hagyja, hogy úgy érzi, mindenki őket bámulja, és lazán áll meg, mint amikor ráparancsolnak, hogy pihenjen. Aztán mégis, szinte segélykésőn néz a tükrös nézőtér felé. Nem tudja, fülészt akar e felkeresni, hogy ezt jól hallotta-e, vagy egy pszichológust inkább.
-Vénusz domb, uram..?
Lassan feldolgozza azért. Káromkodik magában párszor, hogy hogy foghatott ki már megint egy ilyen kapitányt, aztán megrázza magát. Lassan felemeli a kezeit ő is, de nem mozdul előre. Bízik magában, de ha megrohamozza a kapitányt, az már túl nevetségesen festene, és abban is biztos, hogy gyorsan két vállon fekve találná magát.
-Tőlem kezdhetjük.

Kissé felhúzza a szemöldökét.
- Nos, akkor azt hiszem, felvehetjük a jövő havi programlistára. Ha már itt tartunk, lassan le is kéne adnom egy jelentést.
Steele mintha most vesztette volna el a kapitány figyelmét pár másodpercre. Úgy tűnik elég fontos lehet az a jelentés ahhoz, hogy elgondolkodtassa Reevest. Legalábbis addig, míg fel nem ér a küzdőtérre.
- Igen, Vénusz-domb. És mielőtt még azt hinné teljesen elment az eszem, nem én adtam neki a nevet. A legénység viccesnek találja, mert általában sok itt a nyögés, és a testnedvek.
Vigyorgok miközben megszabadulok a felesleges ruhadarabjaimtól.
- Kissé furcsa lehet a zokni mentesség de… - sóhajtok egyet színpadiasan – kissé régimódi tanárom volt. Ha jól emlékszem valami olyasmi volt a háttere, hogy a közelharc alapja a földi küzdősportokra vezethető vissza.
Nosztalgiázok és kissé nemtörődöm módon rántom meg a vállaim. Ezért biztos kaptam volna, anno egy tockost. Most viszont csak kényelmesen elhelyezkedik az alapállásba és mikor elhangzik a végszó alátámasztva a korábbi állításom egy dupla rúgással kezdek először Marcus dereka magasságában majd valamivel feljebb a nyaki részen. Ez még nem fullkontakt, mindent bele mozdulat, csak egy egyszerű kis bemelegítő gyakorlat.

-Tartok tőle, a jövő hónapban nem lesz erre időnk, de fő az optimizmus uram.
Ezzel természetesen arra céloz, hogy ha az arkan felrobban, akkor bizony lesz dolguk bőven, hisz egyedül ők tudják majd az űrben megvédenie a Consilium érdekeit a Jola-tól.
-Kérek engedélyt nem kommentálni ezt ezt, kapitány! -Vágja rá a vénusz domb témára némi döbbent csend után. Érti ő a viccet, csak nem szereti, vagy legalábbis ez a családja mottója. A csupasz lábra pedig fintorog egyet.
-Szerintem veszélyes, de majd igyekszem nem a lábára lépni.
Norman támadása elől megpróbál kimozdulni, de látszólag nem igazán sikerül neki. Mindkettő betalál, és nyomban hátrál előle utána, kissé ügyetlen mozgással. Mintha még az egyensúlyát is majdnem elvesztené.
Megkérdezni, hogy jól van e vagy valami hasonló viszont öreg hiba. géplábánál fogva elrugaszkodik, és már lendül is az ökle a kapitánya arca felé, ütés helyett azonban inkább az utolsó pillanatban lassít, és megpróbálja a ruháját megragadva közelebb rántani, hogy gyomron térdelje.