Folyosók, liftek

Legénységi fedélzet

Nehezen keltem fel. Többször is lenyomtam azt a rohadék ébresztőt, de az folyamatosan újra megszólalt. Nagy kínszenvedések mellett végül csak sikerült kimásznom az ágyból és felöltöznöm. Ahogy mindig is rendesen kontyba kötöm a hajam, felveszem az egyenruhám. Belenézek a tükörben, de elfintorodom. Nem tetszik, amit látok. Karikás szemek, nyúzott arc és ez egy ideig nem lesz jobb. Még mindig nagyon sok a munka. Ledának hálás vagyok, amiért megengedi, hogy használhassam az egyik kanapét... De ettől függetlenül nem ugyanolyan, mint egy saját ágy. Szeretnék pár nap pihenőt már.
Épp az utolsó pillanatban, de csak elindulok. Még be akarok ugorni az étkezőbe, hogy egy kis reggelit magamhoz vegyek, így a gyengélkedő helyett arra veszem az irányt.
Az ismerős arcoknak "jó reggelt" kívánok, a többieknek meg csak biccentek egyet. Egy kávé most nagyon is jól fog esni. Addig senki nem várjon tőlem értelmes dolgokat.