Viszonzom a vigyort, de a következő pillanatban, mikor már nem látja arcomat és belép az Irattárba, kissé aggódóbb ábrázatra váltok és úgy követem a helyiségbe, ahol eddigi, olajozottan működő duónk, reményeim szerint egy tökéletesen működő trióvá fog változni. Odabent aztán viharos sebességgel váltja fel az eddigi derűs másodperceket a döbbenettel kevert fagyosság, nekem pedig igyekeznem kell mindkét oldal mellett ugyanolyan mértékben kiállni, ha nem akarom, hogy idő előtt a nulla felé konvergáljon ezért vagy azért az A-Team létszáma. - Ha elmondtam volna ki a harmadik tag, egész biztos, hogy nem tudlak rávenni erre a küldetésre. - gazdagíthatnám a megmagyarázó mondataimnak a számát, mert úgy érzékelem, hogy a válaszadásra elvárt idő kiadná és Hicks arckifejezése valahol el is várná a bővített verziós előadásomat, viszont nem szeretek magyarázkodni, az én bűnöm lesz, ha Raven átver minket és mégsem az, akinek gondolom. Úgy tervezem, hogy Moor Tizedes monológja után nekiállok egy kicsit az alibikről regélni, de mondata befejeztével megpendíti azt a bűvös húrt Pressia idegpályáin játszadozva, amire az érintett fél még az én "alibizős" válaszom előtt annak rendje és módja szerint rá is ugrik. A "miheztartás végett" közlés után jutok szóhoz újból, melyet komoly képpel, karba tett kezekkel abszolválok: - Akkor lennék nagyon boldog, ha a bájos barátaim nem korbácsolnák fel feleslegesen az indulatokat – pillantok jelentőségteljesen előbb Ravenre – és nem akarnák azonnal kiteríteni egymás bőrét. – tekintetem végül Hicks Tizedesre vándorol, akiről tudom, ha harapni akart volna az előbb, azt a toroknál kezdte volna. Azt nem mondom, hogy megnyugodnak a kedélyek, de szemlátomást jót tesz a szakmázás a hármasfogatunknak, melybe végül "vendéglátónk" kezd bele és rittyent egy igen színes és rendkívül tartalmas kisesszét belőle. - Egy igazi patkányként fészkelte be magát arra a helyre, de azt hiszi mindenre gondolt és mindennel számolt. – megrázom a fejemet, mert azt tudtam, hogy nem lesz egyszerű elkapni, na, de azt, hogy így induljon a részletezés, aminek még koránt sincs vége, azt azért nem. Már előre ráncolom a homlokomat Raven finoman bevezetett kérdésétől, vajon most mivel próbálja meg kockára tenni saját testi épségét, majd a komoly arccal feltett bugyis kérdés után csak óvatosan mozdítom a fejemet, vajon miképp fogadja ezt a nem mindennapi kérdést Hicks. - Tehát, ha jól értem és rakom össze a képet, akkor az emberünk egy paranoiás, bugyifétises-szörnygyáras, a küldetésünk pedig nem kevesebb, minthogy megakadályozzuk ezeknek a bestiáknak ismeretlen kezekbe történő átadását, ami azt eredményezi, hogy rövidtávon biztosan megőrizzük a békességet… plusz legyen néhány "házi kedvencünk" tárgyalási alapnak. Egyszer még valaki talán hálás is lesz nekünk ezért a cselekedetünkért. – sem a bugyis, sem pedig a parókás hozzászólásra nem reagálok, csak nagyon bízom abban, hogy ez nem valami Moor-típusú szívatós vicc ebben a feszült helyzetben. Egy percig sem kell aggódnia Raven-nek, mellette állok, ha kellenék, bár ez szerintem nem lenne akadály abban, hogy áldozattá váljon egy túlhevített idegekkel támadó Hicks-sel szemben. - Rendben. – a jelszót megjegyzem, a kis szerkentyűt pedig a megadott módon a megadott helyen elhelyezem, hogy igazi szellemmé válhassak a volentisi éjszakában. - Kintről feltételezem lesz elég jel a zavaráshoz ugye? – érdeklődök finoman, mert rákérdezni nem szeretnék arra, hogy bejön-e velünk a méhkasba vagy sem. Jobbnak gondolnám, ha odakint maradna, és kellő távolságból figyelne. Úgy érzem, akkor mindenki nyugodtabban végezhetné a munkáját. Mivel mindenki indulásra kész, én is csatlakozok a menethez, hogy a következő megállónk az átadás helyszíne legyen.
Niko a legtöbb dologban félelmetesen tisztán lát, és nincs ez máshogy most sem. Mondjuk lehet, hogy mégsem hagytam volna, hogy Ravennel a szárnysegédi pozícióban egyedül akciózzon, de ezt nem kötöm az orrára. Ahhoz most túl dühös vagyok. És nem akar csak úgy múlni az érzés, amiért főleg az emlegetett hacker tesz meg mindent.
Monjuk Raven visszavágása nem sikerül valami elmésre, úgyhogy arra sem veszem a fáradságot, hogy reagáljak rá, inkább az alibikérdésre térek, hátha az előttünk álló feladat eltereli a figyelmem erről az egész, elbaszott szituról. - Én nem fogom a férjemet belehúzni ebbe a szarba, szóval ja, oldd meg! - Ezzel el is intézném a dolgot, ha nem kapna rá a dologra. Úgy tűnik, nem értett a kurvára szép szóból az előbb és megint Ethannel jön. Majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy csak azért, hogy kihozzon a sodromból, igaz, nem egészen értem, miért akarja mindenáron megveretni magát. Gyengébbekkel nem kezdek, de ez a csaj szinte kéri a pofont, úgyhogy kibaszottul észnél kell lennem. Nagyjából meg is oldom, de Chatterbox csak nem tud kussolni... Niko csitítására is csak legyintek egyet, de azért jól jön az a pár pillanat, amíg vehetek két nagy levegőt. - Mit nem értettél meg abból, hogy nem keverjük bele a Kapitányt? Elmagyarázzam visszafelé, vagy pascalul, vagy miafasz? - Le se szarom, hogy a sátánistázó, vagy a lekockázó részen akad fenn, eldöntöm magamban, hogy nem reagálok, bármivel is próbálkozik ezután. Dühösen szisszenek egyet, aztán megrázom a fejem, és megpróbálok túllépni ezen az egészen, hogy végre tényleg a lényegre térhessünk.
És meg is tesszük. Amit hallok az egyáltalán nem nyeri el a tetszésem. Már egy ideje az az érzés erősödik bennem, hogy kurvára túlvállaltuk magunkat, de most szinte pofán basz a bizonyosság. Még jó, hogy Moor tartogat valami olyat is ami kicsit észhez térít. Először csak úgy nézek rá, mintha idegen nyelven beszélne hozzám, aztán összehúzom a szemeimet és vizsgálgatom egy-két pillanatig az arcát, keresve az áruló jeleket arra nézve, hogy ez csak valami faszság, amit most talált ki, hogy megszopasson. Gyanakvó pillantásom átvándorol Nikóra,aki rögtön készpénznek veszi a hallottakat és készségesen összefoglalja Raven szavait. Veszek egy nagy levegőt és újra Moorra nézek. - Ha kiderül, hogy ez egy elbaszott kockabosszú a részedről... - a fejemet rázva húzom feljebb a kis picsaruhám, de csak annyira, hogy még fölösleges pucérkodás nélkül tudjam lehúzni a bugyimat. Kétrét görnyedve kilépek belőle, de közben végig Raven tekintetét vizslatom. Ha csak egy apró jelét is látom, hogy élvezi a helyzetet, biztos megölöm. És ebben még Niko sem akadályozhat meg. Felegyenesedve megigazítom a combomra szíjazott tőrt, aztán a ruhámat is a helyére húzom. - a kibaszott Űrre esküszöm, hogy a szádba tömöm ezt és lenyeletem veled! - fejezem be a korábban kezdett fenyegetőzést, meglibbentve a bugyit Raven előtt. És ezzel most ki is maxoltam a jófejségemet mára. Sok jóra nem számíthat tőlem senki. Csak biccentek, de eszemben sincs felsegíteni a kiscsajt. Niko majd megteszi, ha akarja. Én kitűzöm a kis kütyüt a ruhám dekoltázsára és beletömöm a bugyimat a kistáskámba. Nagyot sóhajtok és egyetértőn bólogatok Niko szavaira. - Jobb, ha nem jössz be! Ha baj van, csak egy problémával több lenne a kimenekítésed... - vetek rá egy oldalpillantást, és nagyon büszke vagyok magamra, amiért nem jegyzem meg neki, hogy az, hogy gondolok ilyesmire, még nem jelenti azt, hogy ki is hoznám, ha bajban lenne. Főleg úgy, hogy ez még nem is igaz.
*Azt hiszem Denisov picit elszámította magát, amikor Hicks tizedest és engem egy csapatba gondolt. Persze nem tudhat minden előzményről, de az aszteroidatörőn felvállalt kapcsolatunk eléggé árulkodó kellett, hogy legyen. Azért arra kíváncsi vagyok, hogy mégis mit látott kettőnkben, kvázi egyszerre. Talán majd megkérdezem tőle, ha kettesben leszünk. Azt viszont nem lehet mondani, hogy nem készült fel kellőképpen a várható háborúinkra, mert mint egy nyolc gyerekes anya, flottul kezeli a helyzetet…amit picit talán én generáltam szándékosan. A baráti figyelmeztetésre rámosolygok és elhúzom a szám előtt két ujjamat mint aki bezárja a beszélőkaput. Ez természetesen csak a Hicks tizedes ugratására vonatkozik a részemről, nem vagyok hajlandó más téren befogni a számat. Mondjuk nem is tudnám. Viszont van még megbeszélnivalónk, amit nem lehet kihagyni….nagyot sóhajtok arra a beszólásra, hogy az alibinket is én oldjam meg. Hicks tizedesnek csekély fantázia szorult a buksijába, ha nem képes magának egy remek alibit produkálni és csak a kapitány fordul meg a fejében. Úgy tűnik több dolgom lesz. A jelen helyzet azonban nem alkalmas arra, hogy egy frappáns kamu elfoglaltságot találjak ki neki. Azt mindig is tudtam, hogy mocskos a szája, még az enyémnél is mocskosabb, de azt nem, hogy még cifrázni is tudja.* -Hűűű tizedes, hogy maga micsoda entellektüel! *Egyszerűen nem bírom szó nélkül hagyni és szerintem nem is vagyok az aki a vitáinkat generálja hanem ő. Talán azért ilyen frusztrált, mert a kapitány nem elégíti ki, de ezt most talán nem kellene szóvá tenni….hagyjuk szegény kapitányt csendben pihenni. Fontosabb dolgunk is van, amit – ha a tizedes végre hagyja – elő is terjesztek. Részletes információkat borítok rájuk, talán Denisov nem is számított ennyi mindenre, de szeretek alapos lenni, ha már csinálok valamit, azt rendesen végzem. *-Szeretném remélni, hogy mi is mindenre gondoltunk és mindennel számoltunk Denisov. *Ha még sem így lenne, az nem az én hibám….mindent megtettem ami erőmből és a tudásomból telt. Viszont van még valami ami várhatóan nem fog tetszeni Hicksnek és először hinni sem fog nekem. Előadom Svensson fétisét és várom Hickstől, hogy rám ugorjon….de csak Denisov hallatja a hangját amivel összefoglalja az eddig hallotakat. Én Hicks-szel nézek farkasszemet.* -Jól foglalta össze Denisov. Rosszabb már nem is lehetne, sem bonyolultabb. A házi kedvenceket viszont nem fogadom be, nincs akkora kabinom. *Hicks közben magához tért a kábulatból, s talán a komoly arcom az ami meggyőzte, hogy nem hülyéskedek, de biztonság kedvéért előhúzom a zsebemből a saját, korábban a szekrényből kivett bugyimat és megmutatom a lila fodros csodát. *-Ennél sokkal nagyobb fantáziám van ha valamit meg akarok bosszulni. Többet is kinézhetne belőlem Hicks tizedes. *Picit sértetten mondom ezt, mert valóban ezt érzem. Kimeríthetetlen a fantáziám ezen a téren és lehetőségem is van. Ám míg Hicks mindent izomból akar megoldani, én a Többet ésszel mint erővel híve vagyok. Végül kiosztom a mini jelzavarókat, melyek az arcunkat fedik el.* -Mindenhonnan lesz elég jel. Igazán örülnék ha bíznának bennem, ha már beleástam magam a dagonyába. *Ettől persze még kint maradok, a bugyimat is csak azért hoztam, hátha nekik bent lesz szükségük rám, és hát felkészültem. Nem mintha nem mennék be holmi gyávaságból, azt azért nem mondhatja rám senki, hogy a legkisebb problémától is becsinálok, de jobb ha nem vagyok szem előtt amikor „tisztítom” az utat előttük. Másrészt, ha balul ütne ki az egész akció, még mindig ott lehetek az ismeretlen fedezetnek. *-A világért sem okoznék problémát! *Dobom oda végszóként Hicksnek a választ és már indulok is kifelé. A PDA-n szorgoskodom, hogy eltüntessem az ittlétünk nyomait, úgy mint a kamerák kikötése, az irattár zárlata. Két perc múlva minden helyre áll, mintha mi sem történt volna. Aztán elindítom azt a programot, ami láncreakcióként automatikusan kiüti a fontosabb kamerákat, nem csak a bárban, hanem máshol is. Apró, nem szembetűnő zavar keletkezik egyes helyeken.*
Késő éjjel van, egész pontosan az éjszaka közepe, már amennyire ez számít egy űrhajón kint az űrben. Az emberek a szokásaik rabjai lehetnek, mert tartottuk magunkat a Földön lévő időbeosztáshoz, hogy egy nap huszonnégy óra, még ha ez az indulás pillanatában már okafogyottá is vált. Meglepően könnyen ment az átállás az Ocan hosszabb napjaihoz is, legalábbis az olyanoknak, mint én, akik már a Volentisen születtek. Az Alvóknak nehezebb ez, pláne utána elmagyarázni nekik, hogy ugyan egy év itt hosszabb, de az éveik száma ettől még a földi ütem szerint számlálódik. Sok minden változott, de sok minden nem. Maradt néhány óra, ami az éjszakát jelenti a legtöbbeknek és álmaikba menekülhetnek a tanácsosok által irányított kegyetlen világból. De sok tanácsos ilyenkor sem alszik. Tényleg olyanok lehetünk mint az ördögök. A lift megáll a megfelelő szinten és a testőröm kíséretében lépek ki belőle. Van, amikor vele mutatkozom, van, amikor nélküle, látszólag semmi rendszere nincs, és talán valóban nincs is. De most okkal hoztam magammal. Nem mert olyan helyre tartanék, ahol eséllyel számíthatok merényletre. Most a tudására vagyok kíváncsi, bár magam sem tudom, mennyire ismeri ezen részét a népe történetének. Majd kiderül. És majd ő is meglátja, miért van itt. Az Irattárba könnyedén bejutok és nem is számítottam tömegre, de az irattár vezetőjét meghívom kontómra egy jó teára, kávéra, süteményre, amit akar. Szerencsére vette a burkolt üzenetet, hogy személye jelenleg nem kívánatos személy és a segítségére sincs szükségem. Távozása után ketten maradtunk Jade-del, kiiktatom a kamerát is, de kivételesen nem a tanácsostársaim miatt. A központi panelhez lépek és önmagam újbóli azonosítása után kerestetni kezdek az adatbázisban. - Nálatok is van? Irattár? Archívum? Afféle népemlékezet összegyűjtve? - Pillantok fel rá, hogy lássam, érti-e a kifejezést, de utána tekintetem visszatér a kereséshez, amit ő is láthat, ha akar. És másnem ez is segítheti a megértést. A Volentis megépítésének évéhez és az azt megelőző évekhez térek vissza. Úgy tűnik, ellenállhatatlan vágyat éreztem a Földet elhagyó űrhajó megépítési körülményeinek kutatására e kései vagy éppen túlzottan is korai órában.
Már késő este jártunk, mikor a PDA-ra üzenet érkezett Jenkins tanácsostól. Parancsa szerint az éjszaka közepén legyek menetkészen, mert kíséreteként el kell, hogy látogassak vele az Irattárba. Nem tisztem visszakérdezni, nem is tartozik rám, de nem is igazán ejt gondolkodóba, hogy miért ekkor megyünk, bizonyára oka vannak annak, hogy erre az időpontra jelölte ki az indulást. Kérésének megfelelően, elkészülve vártam a megbeszélt időben, majd mikor megjelent, szavak nélkül, csupán csak biccentve köszöntöttem. Továbbra sem kérdeztem, inkább kissé lemaradva mögötte haladtam egészen a liftig, végül utunk az Irattárig vezetett, ahol a háttérbe húzódva figyeltem, ahogy éjszakai sétára küldi az itteni vezetőt és kikapcsolja a kamerarendszert. -Igen. - néhány másodperccel a kérdés feltevése után válaszolok csak a lehető legrövidebb módon, mert az első szót ugyan értettem, de a mögöttes tartalmat már nem tudtam hova tenni. A népemlékezett már közelebb vitt a megoldáshoz, azt hiszem, már sejtem mire gondol, viszont téved, ha azt gondolja, én vagyok a nagy regefújó. -Mire kíváncsi Jenkins tanácsos? - nem akarom megzavarni a keresésben, de talán gyorsabban választ adhatok egyes kérdéseire, mint a központi rendszer, főleg, ha azok az Ocant érintik.
Néha felmerül bennem a kérdés, hogy vajon Jade tudna-e ennél is rövidebben kommunikálni és vajon ez alkati sajátossága vagy a még nem tökéletesen elsajátított nyelv miatt van, hogy inkább csak azt és annyit mond, amennyit biztosan tud megfelelő kiejtéssel és hangsúllyal. Talán mind a kettő. - Találkoztak-e már hozzánk hasonlóval korábban is? Valami feljegyzés vagy mende-monda hasonló csillagok között utazókról? Netán volt-e jóslat rólunk, hogy jönni fogunk? - Fejtem ki neki, mire is vagyok kíváncsi így az éjszaka közepén, pedig aligha feltételezhető, hogy ocani mesékkel kívánom elűzni az álmatlanságot és békés álomba szederülni. Ahhoz a helyszín is elég rosszul megválasztott. - Keress a Volentist gyártó cég adataira, munkáira 2575 és azt megelőző ötven évben! - Ez a parancs már a számítógépnek szól, mikor megkapom, hogy mely cég illetve cégek építették fel a hajó alapját, melyet azóta jócskán kibővítettünk. Ötven évre visszamenőleg elegendőnek kell lennie úgy vélem, kezdetnek mindenképpen, és az elém kivetítve kilistázott adatokat görgetem át, mikor alapították, kik alapították, éltek-e még 2575-ben és mi lett velük. A céggel vagy cégekkel kapcsolatos híreket is megnézem, na meg ha elérhető az anyagi információ is róluk, akkor nekiállok keresni arra is, hogy mennyire foglalta le őket teljesen a Volentis megépítése. Ha ebben nem találok semmi érdekfeszítőt, akkor fogok csak továbbmenni a következő keresési témára. De ezalatt is tudok figyelni Jade válaszára, ő vajon mit tud és mennyit?
A számítógép azonnal reagál Jenkins tanácsos hangjára, és a kijelzőn meg is jelenik a SpaceX-hez tartozó adatlap, 2002-es alapításától számítva egészen a Földi civilizáció végéig. A második mondatra magától legörgeti a gép a lexikon megfelelő oldalára a képernyőt, ahol felsorolják az összes fontosabb projektet:
-2575: 50 darab SF-01 tehersikló. További tehersiklók folyamatos gyártása visszavonásig. -2575: 11 darab SR-29 Aszteroidatörő. Végül csak három legyártására és bevetésére volt idő. -2569:URS Sakura, orbitális erőd. Arra a célra épült, hogy egyszer és mindenkorra eltöröljön minden jelenlegi, és jövőbeli lázadást. Képes lett volna több tízezer katona elszállásolására, és bevetésére a bolygó bármely pontján órákon belül, illetve a föld körül keringve az űrből megsemmisíteni bármilyen célpontot. Egy tervezési hiba miatt azonban saját súlya miatt sosem tudott felszállni. A Corvus meteorraj észlelése miatt a projekt félbe maradt. -2561: Solaris. Alternatív energiával működő űrhajó. Kilövéshez kezdetleges részecskegyorsító hajtóművet használt. A kísérlet sikertelen volt, ám később újra hasznosították a tereket a Fézer ágyúk kidolgozásánál. -2531:Aphrodité. Kolonizáló hajó. Miller tanácsos régóta dédelgetett álma a Vénuszi ég kolonizálásának céljából készült. 400 Emberrel a fedélzetén indult útnak a bolygó felé. 13 további Aphrodité osztályú egyutas hajó készült el, melyeket mindet sikeresen kilőttek a bolygó felé. Kezdetben a kísérlet sikeresnek tűnt, és Miller tanácsos is a kolóniát tette meg székhelyéül 2150-ben, ám 5 évvel később minden kapcsolat megszakadt velük. Tekintve a mostoha körülményeket, kénytelenek vagyunk azt feltételezni, hogy mind a ~5000 Vénuszi telepes és a tanácsos valamiféle környezeti katasztrófa, vagy meghibásodás áldozata lett. -2526:Ares XIV hadihajó. A hadsereg számára épült csapatszállító hajó. A 129-es űrhadtest(12000 Katona, és kisegítő személyzet + felszerelés utazott rajtja a Marsra, hogy kiderítse mi történt az ottani kolóniával. A spaceX utolsó Projektje, mielőtt a Consilium egyik tanácsosa átvette a cég felett a közvetlen irányítást. (A bejegyzésre kattintva az oldal hiányos, úgy tűnik már a Földön törölték.) -2525: Cleopatra, a régi Orion terveken alapuló kísérleti hajó. Az üzemanyag hiányra alternatív megoldásokat kereső projekt első prototípusa. Sajnos komplikációk miatt megsemmisült az állomással együtt.
Ezeken túl a cég főleg a mostanra elavult siklókat gyártotta, és bizonyos értelemben gyártja még ma is.
Csüt. Feb. 21, 2019 2:51 pm
