*Hát kész vagyok Jenkinstől. Sose hittem volna, hogy ennyi humor szorult belé, a jéghideg páncél, a szobormerev arc és kőszív mögé. Nem meglepő, hogy jócskán felugrik mindkét szemöldököm a homlokomra és már a hajvonalat fenyegetik. *-Vigyázzon, ha ilyen jófej, még megszokom. Valaki írja a szövegeit, vagy önállóan képes ezekre a humorbonbonokra? *Nevezzem meg az ellenségeimet? Biztosan szívesen kinyírná az egész nagytanácsot, de nem adok neki ötleteket, jobb ha ezek az ötletek nálam maradnak további finomításra és későbbi végrehajtásra. Még a végén elcseszné nekem. *-Nem győzöm kivárni. Remélhetőleg még nagymama korom előtt kerít rá sort. *Bruce minden bizonnyal azt mondaná, nem vagyok normális, hogy önként bemennék egy csapat oroszlán barlangjába, na de ha azok az oroszlánok mind fogatlanok? S ha nem is mind oroszlán? Jó, persze nem nyuszira gondoltam. Viszont mindenképpen szerét ejteném, már ha van ilyen összeröffenés, de sokkal jobb lenne ha láthatatlanul vehetnék részt egy ilyen jeles eseményen….és még csak nem is lehetetlen. És a tervek már szövődni kezdenek…de picit félre kell tennem. A lift megállása még nem minden, itt most valahogy semmi sem működik, ami csodaszámba megy, fura és…nem, nem ijesztő, inkább gyanús. Főleg, hogy az én kommunikátorom is süket és vak. Egyetlen bejövő üzenet sincs, vagy jele annak, hogy a kimenők célba értek volna. Nekem már az is gyanús, hogy Jenkinsnek ez az egész nem, legalábbis nem hozta szóba. *-Nekem a vagy nem is megfelel. *Ha nem lenne itt, én már kint lennék, konkrétan azért raboskodom most a liftben, hogy ne kelljen elárulnom mennyi mindent tudok, az ugyanis egy hosszú éles pengével csapná derékon az összes jövőbeni tervemet. Ráadásul, ha Jenkins nem vágatna zárkába, vagy le az Ocanra, akkor neki kellene kémkednem, tutira kihasználna. S talán ezek a felhozott büntetés fajták a legenyhébbek. *-Na igen, ezt már én is megfigyeltem. Arany csapat, meg Vörös csapat, a végére meg mindenki Basszameg lett. *Az emlék most mégis nosztalgikus mosolyt csal az arcomra. *- A madártani megfigyelőét? Olyan csatorna nincs. *Ezen elgondolkodom. Jenkins persze nem mondott olyan nagy dolgot, hogy ne legyen rá frappáns válaszom, de néha később üt. Jelenleg a szellőző nem működésével vagyok elfoglalva, ami újabb gyanút csepegtet a már így sem üres paranoia kosaramba. Míg ezen agyalok, no meg számos más dolog is eszembe jut ha már így kettesben vagyunk és még Jenkins számára is meglepően jó a kedve, követem a PDA-ja fényét. Végső esetben a mennyezeti vészkijárat is szóba jöhet, de valamiért a vészkijárat olyan helyen van, ami kevésbé elérhető. Feldereng bennem egy kép, amint a tanácsos bakot tart, én megtámaszkodom a fején, a vállaira lépek – jól megtaposom – és végül nem sikerül kinyitnom a csapóajtót. Nekem jobb ötletem van, a baj csak az, hogy olyan ötlettel kell előálljak, amihez nem kell az apámtól tanult tudás. Hogy némi időt nyerjek, próbára teszem Jenkins tanácsos türelmét. A felvetésem a női tanácstagról azonban nem olyan egetrengető, hogy megfeledkezzen magáról és felelőtlenül hagyjon néhány érzelmet az arcára kiülni, jobban aggódik a látásáért. *-Nahát Jenkins tanácsos…komolyan, nagy ritkán olyat mond, hogy elakad a szavam. *Elveszem a fényt a szemeiből és erősen agyalok azon hogyan jussunk ki. Számos verzió kerül terítékre, mindet elvetem. A válasza hozzá….vagyis korábbi önmagához képest meglehetősen nyugodt, megfontolt és mentes minden gyilkolási vágytól. A falipanellel még kezdhetek valamit, de ha már….és amúgy is….hát letelepszem Jenkins mellé a földre. A lámpát úgy irányítom, hogy mindketten lássuk a másik arcát de ne vakuljunk meg. Szabad kezem megemelem és a mutatóujjamat lóbálom meg előtte.* -Én úgy gondolom Jenkins tanácsos, hogy két lehetőség áll fenn az ön hozzám fűződő gondolatai, illetve véleménye terén. Vagy teljesen hülyének néz és csak a türelmét edzi, vagy túl okosnak gondol és tart tőlem. *Széles mosollyal zárom le ezt a megállapításomat és vezetem be a következő mondanivalómat a tanácsosnői programomról. Valószínűleg újabb meglepetéssel szolgálva.* -Nos, a korom okán én közelebb állok ahhoz a korosztályhoz, melyet a tanács a kötelező, túl korai és az esetek többségében kényszerházassággal súlyt, és vannak is tanácsaim ezen a téren, de ha megbocsát, én nem vállalnám el ezt a lehetőséget, ésszerűbb lenne egy idősebb és tapasztaltabb nő kezébe adni. Akár választásokat is ki ehetne írni, ki az akiben a legtöbben megbíznak, hogy megfelelően képviseli az érdekeiket és van annyi lelkiereje, hogy akár szembe is szálljon a többi tanácstaggal..már persze verbálisan. Az elégtelen külpolitikát pedig nagyban befolyásolja a belpolitika…és annak hiánya. Másrészt ha lebontom a falipanelt, talán rövidre zárhatjuk a rendszert és legalább az ajtót ki tudjuk nyitni. Milyen erőben van tanácsos? *A végére még odaszúrom azt is ami már a kezdetektől a fejemben téblábol és ki akar jönni, természetesen a rám jellemző hirtelen témaváltással. Azt is éreztem végig, hogy Jenkins feszülten figyel, bár gyanítom, hogy az arca szobormerev, és még a szemvillanásaira is vigyáz, de a nyakamon lévő vészt –és más érzékeny dolgokat jelző pihék az égnek merednek. Jenkins rohadt kíváncsi rám és a véleményemre, szerencse és vagy pech – kinek mi – az egész tanácsosnői dolgot komolyan gondolom. *
Nyugodtan szokja meg a jófejségemet, ami tudom, hogy teljesen más, mint amit legutóbb láthatott tőlem. Hadd ne tudjon kiigazodni, hogy most melyik is az igazi Jenkins, vagy ha mindkettő igazi, akkor mikor melyikkel találkozhat legközelebb, vagy akkor majd valami egészen mással fogja magát szembetalálni. - Ugyanazt fogadtam fel, akit Ön is. Jónak tűnt. - Vágok vissza legalább olyan kedvesen, ugyanakkor persze valahol elismerően is, és micsoda meglepetés! Ja nem, nem meglepetés, nem nevezett meg senki ellenséget rajtam kívül, ahogy számítottam rá. - Nem kell olyan sokáig várnia. - Most kegyes leszek és nem szúrom oda, hogy a nagymama korig amúgy is sok ideje van Ravennek, hiszen még csak anya sem lett eddig. Persze, a kora meglenne hozzá. A lehetőséget elraktározom és komolyan kezdek kacérkodni ennek a gondolatával. Bár azért még végiggondolom, nehogy aztán többet ártson nekem Moor tizedes csipogója, mint amennyit segítene, mert csipogni azt tud! És igazam lett, a katonák nem túl dús fantáziájában egyetértünk - ha másban nem is -, és remekül ragadja meg Raven a lényegét. Nekem ilyen jellegű emlékeim nincsenek, de ettől még el tudom képzelni, hogy tényleg ilyenné változik át minden flancos katonai csapatnév a végére. De erre bezzeg oda tudott figyelni Moor tizedes pánikolása közepette, de arcokra, amiket fel lehetne idézni... Lehet nem is akart egyet sem felidézni, szándékosan. - Igyekszem majd többször ilyent mondani... - Elfojtok egy sóhajt, de legalább az erős fénynyalábot nem irányítja tovább a szemembe és meglepetésemre mire újra elmúlik a szemkáprázás, Moor tizedes is leül mellém a földre. Egye fene, itt talán eltekinthetünk attól, hogy nem kínáltam hellyel, így nem ülhetne le. Próbálná csak meg az irodámban! - Úgy tűnik, eléggé végletekben gondolkodom Önről. - Nem kommentálom jobban a két lehetőséget, amit felvázolt, meghagyom neki, hogy eldöntse melyik igaz, vagy esetleg mindkettő vagy egyik se. Majd talán egy másik alkalommal elmondom, mi a megoldás erre a talányra. Máskor... mikor több oxigénnel rendelkezhetünk hosszútávon, és még egyébként sem döntöttem felőle, így ezért is hallgatom meg a tervét, amivel előrukkolna a Consilium előtt. De kissé csalódott vagyok, a szavai végét leszámítva, de sikerült meglepettségemnek semmi jelét adni. Lehet segít ebben a félhomály is, de a meglepettség után valahol el is mosolyodom magamban: tudtam, megvagy! Mégis úgy kezdek bele, mint aki meg se hallotta volna. - Mivel hipotetikusan beszélünk róla, így eltekinthetünk attól, hogy Ön egyszerre lenne alkalmas és abszolút alkalmatlan tanácsosnőnek, és eltekinthetünk attól is, hogy Ön vagy bármely választott női tag sosem tudna bejutni a tanácsba, de nem válaszolta meg a kérdést, hogy min változtatna? Érdeket képviselni, az olyan... általános és üres és erőtlen. Tehát a házasodási feltételeken túl mindent rendben talál? Ami pedig az erőmet illeti, tudom tartani a zseblámpát, míg megszereli a liftet, Moor tizedes, ha erre vonatkozott a kérdése. - Akkor érezheti csak igazán magán a tekintetemet, mikor a végére értem a szavaimnak én is. Ha felém néz, mivel ezt nem rejtem el előle, láthatja, hogy nagyon is hallottam, amit korábban mondott, hogy nagyon is felfigyeltem erre és érdekesnek találom, és mégsem jegyzek meg semmit ezzel kapcsolatban, mégsem kérdezek rá semmire, nem csodálkozom rá semmire, mintha a lift megbütykölése Moor tizedes munkájához szorosan hozzátartozna, noha elvileg semmilyen gépész végzettsége nincs. Gyanítom, hogy az ajtó szétfeszítéséhez kellek, de a fényt is tartani kell, hacsak nem akarja a fogai között fogni a lámpát Raven. Márpedig biztos nem akarja, mert akkor nem tudna beszélni.
*Nem találkoztam sokszor a tanácsossal, de máris számos arcát mutatta már meg nekem, feltételezem szándékosan váltogatja őket, hogy nehezebb legyen kiismerni. Engem ugyan nem ver át ezzel, mindig egy sunyi kis manipulatív alaknak fogom tartani. Akinek mellesleg van humora is, de a franc tudja kitől örökölte. Az is lehet, hogy utólag gyártotta bele a génjeibe valamelyik lefagyasztott földi komikusból, akit ezért választottak be a kiváltságosok közé. Előrelátó terv részeként, hogy a majdani hatalomnak legyen _egy_ jó oldala. A saját humoromat azonban nem bocsátom áruba.*-Héééé! Én saját kútfőből sziporkázom! *Nézzenek oda, még elorozná a sikereimet. Pedig azt a tanácsosbulira tartogatom, többek között…amire talán egyszer még sor kerül, ha Jenkins kíváncsiságára apellálok. Nem tudom milyen viszonyban állnak egymással a tanácsosok a színfalak mögött, de ha csak Jenkinst nézem, akkor ott is megy a rivalizálás ezerrel, el tudom képzelni az arcán a feszült várakozást, lelkében a kárörömöt amivel bekísér a tanácsosok termének ajtaján a következő fontos ülésre, mint meghívott vendéget. És elképzelem a többiek tócsányira kerekedett szemeit, a döbbent vonásokat, melyek elmélyülnek a sápadttá vált arcokon, némi levegő kapkodást, és azt, hogyan vált mindez gyilkos vággyá, ahogy a zsebekben fojtó mozdulattá görbülnek a csontos ujjak. *~Ahh! Mennyire költői tudok lenni néha!~ *Kicsit előreszaladtam Jenkins ígéretével, de ami késik, nem múlik. Elhúzom a szám, hiszem is meg nem is, és próbálok nem arra gondolni, hogy egyszer tényleg leszek nagymama. Te jó ég! Anyának is fiatal vagyok még, ez persze nem hatja meg a Consiliumot, csak potyogtassuk a kölköket, holott az Alvókat sem ébresztik fel, mert nincs hova. Gondolataim csapját egy időre elzárom, de csak tényleg kis időre, mert Jenkins mindig ad merengenivalót, most például azt fejtem ki a szavaiból, hogy többnyire jólesik neki ha csendben vagyok. Nos, hiú ábránd! S éppen nagy beszédre készülök, ha már olyan jól összejöttünk, hogy egymás mellett csücsülünk a földön. Ilyet is ritkán látni. *-Miért, nem? Javítson ki ha tévedek, de önnél csak fekete…áúcs…és fehér létezik, a többi számos és számtalan színt ignorálja. *a színek emlegetésénél felrémlik bennem a Fekete Pirula, azért a fájdalmas nyögés, de túllépek rajta. Pici szösszenet volt csupán. Ha még sem úgy van ahogy lefestettem neki, majd elmondja az igazat, legalább tudni fogom hogyan vélekedik rólam. Tényleg! Meg fogom kérdezni egy alkalmatlan időpontban. Egyelőre lehetőséget kapok arra, hogy – remélem – következmények nélkül előadjam a véleményemet a Consiliumról és a hülye törvényeiről. Noha még csak az elején tartok, máris csalódik. Komolyan ennyit néz ki belőlem? Én is csalódom, nem rejtem véka alá, lebiggyesztem az alsó ajkamat.* -Jenkins tanácsos, tényleg csak ennyit néz ki belőlem? Most megbántott. Persze gondolom ez nem fog álmatlan éjszakákat okozni önnek. Hogy a kérdésére is válaszoljak…*Nyomom meg a hangsúlyt minden egyes szón.* …-Semmit nem találok rendben. Az érdekképviselet fontos a nők számára, épp ezért kellene nő is a tanácsba. Igazságtalannak tartom, és talán meglepi, hogy ezzel nem vagyok egyedül, hogy férfiak döntenek a nők feje felett, holott fogalmuk sincs ők mit tartanak fontosnak. Másrészt én nem is szeretnék tanácstag lenni, mivel tanácstagnak lenni manapság roppant népszerűtlen pozíció, még egy nőnek is az lenne az elején, amíg be nem bizonyítja, hogy érdemes a bizalomra. S látja, pont _az_ a legnagyobb probléma, hogy egy nőnek esélye sincs bejutni a tanácsba. Ezer és egy tanácsom lenne, hogyan növelhetné az emberek bizalmát a Consilium és akkor a lázadókkal sem kellene megküzdeniük. De tekintsünk el ettől az ön számára óriási lehetetlenségtől. Inkább koncentráljunk arra ami lehetséges. Kijutni innen mielőtt egymás torkának esünk. *Nem tudom mit hallott ki a szavaimból, de biztosan nem azt amit közölni akartam vele, mivel magamon érzem a tekintetét, én is felé fordulok, de most egész felsőtesttel s nem úgy ahogy addig míg beszéltem hozzá, csupán a fejemmel. Bármit is gondol, le kell törnöm az izgatottságát.* -Nem tudom megszerelni a liftet, de egyszer láttam egy földi filmet amiben hozzánk hasonlóan beragadtak a liftbe és aztán rövidre zárták a rendszert és ki tudták nyitni az ajtót. Abban is téved, hogy maga tartja a lámpát míg én szenvedek. Az ajtóhoz férfierő kell….de ha az nincs magának….hááát itt fogunk meghalni! *Az utolsó mondatnál kissé eltúlzom a színpadiasságot, úgymint széles taglejtések, kerekre formált szemek, remegő hang és némi hisztérikus aláfestés, bár azt nem tagadhatom, hogy van bennem némi félsz. Nem terveztem ugyan a halálomat, sem a körülményeit, de abban biztos vagyok, hogy nem Jenkins mellett szeretném kilehelni a lelkem. *
//Itt is, most is köszöni Raven karakter. A virágot és a csokit az öltözőjébe kéri. //
Újabb félmosolyra húzódik a szám, mikor diszkréten kiemeli a fekete színt. Értem én a célzást, hogyne érteném. - Ezek szerint kénytelen leszek még néhány pirulát feltalálni a szivárvány minden színében, hogy bizonyítsak Önnek? Attól még, hogy ignorálunk valamit, nem jelenti azt, hogy nem ismerjük, sőt, ellenkezőleg! Éppen ettől tudjuk ignorálni. - Nem, akkor se mondom el neki, miként vélekedek felőle és nem csak azért, mert én se tudom még pontosan. Ellentétes érzéseim vannak vele kapcsolatban, és előbb ezt kellene magamban letisztázni. - Ahogy Ön is jól fog aludni ettől még. - Szúrom közbe a megbántottság említésekor, mert gyanítom nem vettem el az ebédtől az étvágyát, és nem fogok álmatlan éjszakákat okozni, és biztos vagyok benne, hogy igazából meg se bántottam. Valóban, vajon mivel lehetne ezt a nőt megbántani? Úgy igazán? - Ön jó politikus lenne... a Földön a múltban. Kiválóan beszél a semmiről és megintcsak nem mondta el, min változtatna. Semmi konkrét példa, ami miatt akár csak egy pillanatra is elgondolkozzak egy női tanácsos támogatásáról. A lázadók miatt ne főjjön a feje, mert nekünk sem fő. Mennyien vannak? Pár tucat, talán száz fő? Sok a kiképzetlen köztük, fegyverzetük és felszerelésük összelopkodott és emiatt véges készletű is, továbbá járványok tizedelik őket, ráadásul a kaszalábú gyíkrémek vagy a rémfarkasok nagyobb problémát okoznak a Telepen, mint a lázadók. - Felelem neki higgadtan, már szinte unottan, és nem árulom el ezzel, hogy valóban ez a véleményen a lázadókról vagy sem. A Consilium propagandája természetesen elbagatellizálja és démonizálja a lázadók problémáját, mintha csak pár főből állnának, de az én most megfogalmazott véleményen sem sokkal kegyesebb velük. Habár biztos vagyok benne, hogy ezt a témát úgy sem fogjuk ugorni, hiába próbálna Raven másra koncentrálni, de attól azért távol vagyunk, hogy egymás torkának essünk. Én legalábbis nem akarok a tizedesének esni. - Én is láttam egy földi filmet, amiben hajlított pengéjű karddal vívtak, de ettől még nem tudok párbajozni. - Szavaim végén elkezdek felállni a földről, majd visszafordulva felé a kezemet nyújtom. - Na, adja a lámpát és zárja rövidre azt a rendszert! - Nem, nem őt akarom felsegíteni, hanem a lámpát kérem csak el és nem kommentálom a férfierő és mind-meghalunk részt. - Ha sikerül kinyitni az ajtót, utána hogyan tovább? - Lehet csak a levegő miatt nyitjuk ki az ajtót, bár tény, hogy az is segítség lenne jelenleg, mert nem sokáig leszünk így ilyen beszédes kedvünkben. Végső esetben a lift tetején lévő kis ajtót nyitjuk majd ki valahogy. A lámpát, ha megkapom, nem állok gyerekes bosszút, hogy kisüssem vele én is Raven szemét, hanem a falipanelre irányítom és figyelem, miként óhajtja rövidre zárni azt. - És honnan volt engedélye a földi filmhez, tizedes? - Figyelek ám! Földi filmekhez nem lehet csak úgy hozzájutni, nem is ok nélkül.
-Maga csak pirulákban tud gondolkodni? Szegényes a fantáziája, már megbocsásson. *Bármennyire nem kedvelem, csak mert tanácsos és hülye törvények mellett kardoskodik, beszélgetőpartnernek remek azt kell mondjam. Megmozgatja az agyamat rendesen, de azt hiszem ez kölcsönös. Legalábbis most, az előző beszélgetésünk nem volt ennyire szórakoztató. van egy olyan érzésem, ha máshol, más körülmények között, más rangban, pozícióban találkoztunk volna, halálra unnánk magunkat. A két véglet ahol mi ketten állunk nyújtja a pikantériát. Jól látja, hogy a sértettségi küszöböm igen magas, nem fogok a kardomba dőlni, csak mert nem tud kiigazodni rajtam, és köszönöm szépen, remekül alszom, már amikor alszom. A kis monológom nem talált célba, jön a propaganda szöveg amivel a népet etetik, feltételezem előre megírták, betanulták és azóta ugyanazt mondják mindenkinek, helyenként kis változtatással, hogy ne tűnjön fel. Jenkins tanácsos röviden elhessegeti a női tanácsosról szóló gondolataimat és meglehetősen hosszan kitér a lázadókra. *-Oké, a lázadókat hagyjuk, mindketten tudjuk, hogy ez az egész csak etetés. *Azért bármennyire is kevesen vannak, okoznak gondot eleget, már csak a létezésükkel. *-Konkrét példa…nem elég az, hogy az egész rendszer úgy ahogy van igazságtalan a nőkkel szemben? Felvette a szemellenzőt, hiába bármilyen szó, önnek akkora adag antihisztaminra lenne szüksége ami egy Seretonnak is sok, mert egyszerűen allergiás az észérvekre. *Még veszem a levegőt, hogy tovább mondjam, de aztán hagyom a fenébe, különben úgy belelovallom magam, hogy a liftből egyenesen a lázadók táborát növelhetem szerény személyemmel. Lassan fújom ki és ez lenyugtat, másra kell koncentrálnom. Elő a humort és a penge agyat. A liftből minden bizonnyal számos lehetőség nyílik kiszabadulni, de mindegyikkel elárulnám magam. Azt pedig nem akarom. Még csak az hiányzik, hogy pont Jenkins értesüljön a képességeimről. Azon csodálkozom, hogy nem jutott még a fülébe, pedig a lázadós kalandon kívül, amit sikerült kimagyaráznom, ott volt még az aszteroidatörős kaland – halálvágta – is, amiről Dobrik írt jelentést. Az egyetlen dolog amit tehetek, hogy megpróbálom valahogy az ajtót kizárni a rendszerből, ami a hiba miatt légmentesen lezárta. Meglepetésemre Jenkins megveszi az ötletet.* -Az más, a párbajozáshoz ügyesség kell. Azt meg nem lehet tanulni. * Egy röpke pillanatig nézem a kezét és a lámpámat felváltva, majd kósza merészséggel a kezemet helyezem a felém nyújtott kezébe, szorosan megfogom és ha nem húz fel, akkor bizony én rántom magamra amikor kezdek felemelkedni. Ha elhúzza a kezét, így jártam, nélküle állok fel, de ezt a megnyilvánulását is megmosolygom. Már csak azért is. *-Veszünk egy nagy levegőt. Aztán kiabálunk, hátha erre jár valaki. Tud kiabálni vagy megtanítsam? *Csak eztán adom oda neki a lámpát és máris fordulok el a falipanel felé, nadrágzsebemből előhúzva azt a bicskát amit apámtól kaptam, mert az ember lányánál soha nem lehet _elég_ kés. A kés pengéjével kezdem lecsavarozni a panel fedlapját ha kapok elég fényt és látom az apró csavarokat. Közben kapok egy kérdést, ami engem hivatott csapdába csalni. Vállat vonok.* -Kértem és kaptam. *Ez igaz, egyszer kértem és nagy nehezen kaptam is engedélyt, de aztán látva, hogy ez mennyire nehézkes és körülményes és nyoma is marad, a saját kezembe vettem az irányítást. A szavam igazolva van, szóval akár utána is nézhet. *-S mondja Jenkins tanácsos, miért néz maga földi filmeket? Mire kíváncsi? Mert nem ok nélkül nézi, igaz? S ha már itt tartunk, miért kell engedély a filmnézéshez? Mi az amiről a Consilium szerint nem tudhat a _jó_ nép? *Lassan dolgozom, hátha megtalálnak minket, vagy helyrejön a rendszer magától és nem kell azon agyalnom, hogyan szabadulunk ki. Nem mellesleg, most legalább kifaggathatom Jenkinst. Egy picit el van veszve, ki van szolgáltatva és nem szokott hozzá ehhez. Kikerült a komfortzónájából, ráadásul velem. Mi ez ha nem egy ok a kárörvendésre? *
- Tudjuk? Miért, Ön mit tud a lázadókról? Hátha hallok valami újat én is. - Kérdezem érdeklődve, mint aki a másiktól várja a legfrissebb híreket. El tudom képzelni a nőről, hogy maga is szimpatizál a lázadókkal, ki tudja, miféle eszmecsere folyt akkor, mikor állítólag megbíztak benne és odaengedték a gépeikhez, hogy adatokat szedjen le a Volentisről. Máig ott motoszkál bennem a gyanú, hogy mi van, hogy ha tényleg képes rá? Mi van, ha tényleg áruló, vagy az első adandó alkalommal azzá válna? Tulajdonképpen a női tanács kérdése is elég lázadó szellemű, még ha nem is törvénytelen. - Sajnos nem hallottam egy észérvet sem, mert csak azt szajkózza, hogy igazságtalan a rendszer, de akkor tegyen igazságot! Ön az első tanácsosnő, miként győzné meg észérvekkel a Családügyi Hivatal vezetőjét arról, hogy a nők.. miről is? Később házasodhassanak? Később szülhessenek gyereket? - Én viszont nem hagyom annyiban a dolgot, amúgy is jellemző rám, hogy addig ütöm a vasat, amíg meleg és lehet, és láttam, hogy van, ami szó még kikívánkozna Moor tizedesből. Talán néhány cifra barokk körmondatos okfejtéséből kisülhet, mire is gondol ő valójában magában. Figyelem, hogyan ingázik a tekintete a kezem és a lámpa között, és kíváncsian várom, hogy mi fog győzni benne: a merészség és kíváncsiság vagy a méla undor közelségem bárminemű megnyilvánulásától. Le mertem volna fogadni, hogy a lámpát adja oda, de nem engedi el, és így mindketten a lámpát fogjuk majd, míg ő feláll ezzel kerülve meg a fenti problémát, de némi meglepetésemre végül a kíváncsisága győz. Tulajdonképpen nem is kellene ezen meglepődnöm. Rászorítok én is a kezére, de csak annyira, amennyi kell hozzá, hogy felsegítsem a földről, mert bizony segítek neki. És utána annak rendje és módja szerint el is engedjük egymást és megkapom a lámpát. Szavaira azért kétkedve nézek rá, a tekintetemmel kérdezve, hogy ez most komoly? - Fantasztikus terv, egy filmben biztos be is válik. Inkább sikítson helyettem is, tizedes! - A falipanel felé fordítom a lámpa fényét és figyelem, mit alkot, közben pedig próbálom összehasonlítani a mozdulatai gyakorlottságát Samantha mozdulataival. A bicskát is megnézem és meg kell hagyni, a gyakorlatban sem egy elveszett nő Moor tizedes, hogy kitalálta, hogy ezzel csavarozza ki a csavarokat. - És melyik film volt az és miért azt választotta? - Kérdezem őt tovább, egyelőre elhiszem a mondottakat, de úgy is utána fogok nézni, ahogy azt sejti. Néha valóban lehet kapni engedélyt földi filmekre alapos utánajárás, papírmunka, szívességek, cenzúra és más nyalánkságokat követően. Több mint valószínű, hogy nem elsőre kapta meg Raven se a filmet, de végül nyert, mert az illetékes hasába tányérnyi méretű lyukat beszélhetett. - Mikor fiatalabb voltam, mint Ön most, pusztán azért, mert tilos volt. Utána párat azért néztem meg, mert a feleségem szerette őket. Egyébként nem szoktam nézni filmeket. A többi kérdésre pedig szerintem magától is tudja a választ, vagy tévednék? - Felelek neki meg nem is a kérdéseire, de csak olyan információkat adok meg, melyeket nem baj, ha tud, mert lényegtelenek. - Megnyugvás, hogy nem piros és kék drót van idebenn, egy filmes dilemmával kevesebb. - Gúnyolódom, mikor lekerül a panel takarólapja az összes csavar eltávolítása után és feltárul előttünk a lift mechanikájának egy része, legalábbis az biztos, ami elvileg az ajtót nyitja. - Miből gondolja Moor tizedes, hogy az ajtó rövidre zárható részeit ugyanoda helyezték itt is, mint annak idején régen a földi liftekben és filmekben? - Én egyelőre mást nem csinálok, csak tartom a lámpát és beszélek-kérdezek, mert ajtót még nem kell nyitnom és örvendeznem sem kell, mert még nem találtak ránk. Jó néhány fejmosást meg kell majd fogalmaznom, mikor innen kiszabadulunk végre.Mostanában bosszantóan lassan jön a felmentősereg értem, és ezen változtatni kell. Szerencsére kedvező irányból fúj a szél nekem, mert részben azért voltam odalent a rakodószinten is, hogy megkaparintsak valamit, ami a későbbiekben nagy hasznomra lesz akár az ilyen, akár a tehersiklós eseteknél.
*Hogy mit tudok a lázadókról? Nos, ha eleget, akkor sem mondanék semmit, de csekély az én tudásom ahhoz, hogy egy tanácsost elkápráztassak…mégis van annyi, hogy ne higgyem el a propaganda szöveget. Persze ha elmondanám mindazt amit a kanyonban láttam, joggal merülhet fel benne a gyanú, miszerint sokkal jobb megfigyelőképességem van, mint amennyivel megírtam a jelentésem. Pfff…*-Újat tőlem? Leírtam a jelentésemben. Léteznek, vannak eszközeik és fegyvereik, miegymás…képesek voltak szabotázsra, ergo képzett embereket száműztek. Már aki nem magától ment. Ráadásul ezerrel megy a cserekereskedelem az ocantisokkal, akik feltehetően tőlünk szerzik be a csereárut. Szóval virágzik a feketepiac. *Ez azért így, ebben a formában nem volt a jelentésben, de összeszedtem azt amit akár a Volentisen is hallani lehet, bár erős a gyanúm, hogy Jenkins tanácsos nem jár olyan helyekre, ahol ez a szóbeszéd. Ezek után nagyon remélem, hogy a lázadókat kipipáltuk, a „konkrét példákat” az észérvekre pedig én pipálom ki. Nem szándékozom többet beszélni róla, mert szerintem meddő vita lenne, de Jenkins tanácsos….nos hát annyira biztos voltam benne. Veszek egy nagy levegőt, talán a későbbiekre nézve elveszem a kedvét attól, hogy tőlem ilyesmiről érdeklődjön.* -Oké, akkor elmondom, bár valószínűleg az egyik fülén be, a másikon ki. Nem is értem miért erőlteti, esze bogában sincs semmin változtatni. *Persze ennek okáról is meg van a véleményem. *-Először is ki kell tolni a korhatárt legalább tizennyolc éves korig. Tizenhat évesen az ember még gyerek, legyen fiú vagy lány, éretlenek a családalapításra, másrészt legalább tovább képezhetik magukat. Szabaddá kell tenni a párválasztást, higgye el, ha szerelemből vagy kölcsönös szimpátiával a háttérben házasodnak, sokkal több kedvük lesz a gyerekcsinálás, egyébként kellemes gyakorlatához. Önnek van orvosi képzettsége, bár pszichológiából nem valószínű, de javítson ki ha tévedek. A fogamzás sikeréhez hozzátartozik a kiegyensúlyozott lelki állapot, a kényszerházassággal járó stressz és depresszió azonban hátráltatja a fogamzást. Egyszóval ha egy házasságban állandóan szart dobál a ventilátor, ott nem lesz gyerek. És végül, de nem utolsó sorban, egy nő hadd döntse már el, hogy össze tudja egyeztetni a gyereknevelést a hivatásával vagy sem, azért lemondani minden rangról és vezetői posztról, mert szülnie „kell”… *S két kezem ujjaival mutatom is a levegőbe az idézőjeleket *-mocskos és egyoldalú döntés. Ja, és még valami. A méheltávolítást egyszerű, erőszakos csonkításnak nevezném, betegesnek. Másrészt nem értem minek ez az egész felhajtás, ha még az Alvókat sem ébresztik fel, mert nincs hova. *S tárom szét a karjaimat kérdőn, hogy szerinte akkor az a sok gyerek hol fér el akik erőltetett menetben születtek. Azt hiszem kellőképpen visszafogtam magam. Kifújom a maradék levegőt.* -Fúúú! Ez jólesett, akár egy orgazmus. *Ezek után csoda, hogy nem húzza el a kezét mikor belekapaszkodom. Merészség? Vakmerőség? Kíváncsiság? Nem, részemről egyszerű pofátlanság, meg is mosolygom. A falipanel lebontása olyan munka ami megnyugtat, gondolkodásra késztet, ezért élvezettel csinálom.* -Tudtam, hogy azt is nekem kell csinálnom egyedül. *Morgom szándékosan az orrom alatt, mintha elégedetlenkednék. Szívesen meghallgattam volna Jenkinst amint az ajtóra tapadt kezekkel, fejhangon sikoltozik, hogy „Segítség! Mentsenek meg!” Ezen vigyorgok mikor elém dobja a csapdáját. *-Már nem emlékszem a címére. Azért választottam, mert egy kigyúrt, félmeztelen pasi volt benne, csodaszép szemekkel és csibészes mosollyal. De túl macerás az egész. Többek között ez is felháborít. *Megoldottam másképp, de erről senkinek nem kell tudnia, ahogy nem is fog a tanácsos sem tudni róla. Az én nevem mellett mindösszesen egyetlen film iránti kérelem fog szerepelni. Arra kíváncsi vagyok, hogy ő vajon hogyan intézte az egészet, és egyáltalán….elképzelni sem tudom, hogy Jenkins leül filmeket nézni…de döbbenet, meg tud győzni. Az utolsó csavarnál tartok, de fel kell kapnom a fejem és tócsányira kerekedett szemekkel nézek rá. *-Hogyan oldotta meg ha tilos volt? Mert ebből a mondatból arra következtetek, hogy nem kért engedélyt. Ejnye-bejnye! És milyen filmeket nézett? A felesége milyenekre volt kíváncsi? Tetszett bármelyik is? És nem, képzelje! Téved, mert még mindig nem tudom miért tilos olyasmit nézni, ami már régen nem létezik. Pusztán szórakozást nyújtana. Kikapcsolódást a mindennapi szarból. *Nos, már egyáltalán nem zavartatom magam a társaságában a vulgáris stílusom miatt. Különben is, szerintem ez a helyzet egyedülálló és mint olyan, nyújt némi engedményt, közvetlenséget. Mire idáig érek, az utolsó csavar is a kezemben van és a panelt lefejtem. Sok drót, egy szín, lehangoló szürke. Meg néhány kapcsoló. *-Hahaha! *Vigyorgom el magam, de a nevetést elhagyom, csak szóval idézem. A kérdésre felé fordulok és hanyagul a falnak támaszkodom. A bicskával hadonászva mesélek.* -Nem gondolom, tudom. Egyszer már beragadtam egy liftbe. Igaz, hogy az az Arkanon volt, de feltételezem, nincs külön divat az egyes szállítójárműveknek erre nézve. Szóval már láttam egyszer egy ilyen falipanelt belülről. *Azt már nem mondom el, hogy pontosan tudom hogyan működik, sem azt, hogy amit majd teszek, az korántsem fog segíteni rajtunk. De most következik az én szórakoztatásom. Visszafordulok a falipanel felé és nekilátok a drótokat elvágni, lefejtem a borítást róluk, vigyázok, hogy ne érjek kézzel a borításmentes részhez. Persze az gáz lenne, ha közben minden újra működni kezdene, ezt nem tudhatom biztosan, mert nem én csináltam. Arra azért roppant kíváncsi vagyok, ki a hunyó. Két drótot összeérintek, amelyek eddig nem voltak párban, szikraeső üdvözöl ami elől hátrébb lépek, ha Jenkins közvetlenül mögöttem áll, akkor pechje van. *-Na, most próbálja tanácsos úr! *Nyújtom a kezemet a lámpáért, mert most neki kell dolgoznia. Persze az ajtót ki lehet nyitni, de mivel két szint között álltunk meg, a külső ajtók zárva maradnak, ahhoz meg nem férek hozzá, azok a panelek kívül vannak. *-Na, most jöhet a sikítás.
Tudom, hogy provokatív kérdést tettem fel Ravennek, mert ha tudna is valamit, hülye lenne elmondani vagy akár csak egy kis részletében is ellentmondani a korábbi jelentésének és az azt követő kihallgatáson elhangzottaknak. - Éles meglátás... - Azt nem teszem hozzá, hogy egy nőtől, pedig biztos, hogy erre ugrana. De így is sikerül felpiszkálni annyira, hogy elmondja a véleményét egyes dolgokról a rendszerben és nem lepődöm meg azon, hogy nem fogja vissza magát. Miért is tenné? Én nem tudom itthagyni, ha nem tetszik, amit mond és kiküldeni őt is nehézkes lenne jelenleg. És ez a vélemény, meg kell hagyni, lendületesen és összeszedetten előadott. Biztos volt már más is a közönsége erre, ahol nem kellett attól tartania, hogy utólag ezért kivégzik, mint árulót és lázadót, lázítót. A Családügyi Hivatal vezetője is biztos értékelte volna ezt a beszédet, csak ő kicsit másként, mint én. Őszintén szólva engem hidegen hagy, miként házasodnak az emberek vagy miként nem, ezért is volt könnyű erről a témáról kérdezni a tizedest, mert neki láthatóan szívügye a dolog. Rajtam csak az látszódik zseblámpa világította félhomályunkban, hogy tényleg odafigyelek a válaszára - bármennyire is érdektelen az én szempontomból a téma -, és szám később kezd halovány mosolyra húzódni - mikor jön a "végül" rész, majd azt követi még két "még valami" -, de tekintetem előbb mosolyog és csillanásában van valami abból a rám jellemző ravaszságból. - Szeretne még egy kört? Én még bírom. - Jegyzem meg, mintha egészen más, pikánsabb dologról lenne szó, de hát ő hasonlította egy orgazmushoz. Egyébként egész bájos, mikor így felhúzza magát és a végén kifújja a levegőt. - És látja, na ez már nem üres fecsegés volt, erre már lehetne alapozni. - Azzal visszafordulok a falipanel felé. Ha arra számított, hogy hosszasan fogok ellenkezni az elhangzottakkal, ellenérvelek, vagy csak nevetve csóválom a fejemet, hogy ekkora hülyeséget én még nem hallottam, akkor csalódnia kell Moor tizedesnek, mert egyiket sem teszem, csak nyugtáztam az elhangzottakat, és vagy azt a következtetést vonja le, hogy tényleg egyik fülemen be, másikon ki és nem teszek majd semmit a fentiek változtatásán, vagy azt a következtetést vonja le, hogy lehet egyetértek vele, csak ennek nem adok hangot. Vagy valami egészen más következtetésre jut. Akárhogyis, nem úgy tűnik, hogy én bármit is tennék majd a nők helyzetének javításáért. - Hmm.. biztos fiatalka volt. - Jegyzem meg a választás megindoklására. Oké, persze, Raven is nő - valahol mélyen biztos -, és miért ne nézhetne meg egy filmet csak azért, mert szívdöglesztőnek találja a címszereplőt, de valahol csalódáskeltő is egy ilyen sekélyes ok. Legalábbis a tizedestől másra számítottam. Aztán rám terelődik a szó, mely témára legalább olyan lelkesen ugrik rá Moor tizedes, mint előbb a nők helyzetére. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire érdeklem. Azért, ne felejtsen el csavarozni is! - Jegyzem meg hamiskás pillantással kísérve. - Tanácsos fia voltam, tudtam pár kerülőutat és titkos utat is. Elsősorban sci-fi témájúakat néztem, csak a móka kedvéért, hogy képzelték el eleink a jövőt és mi az, ami bejött belőle, mi az, ami nem. A feleségem más természetű filmeket szeretett, rajongott a kosztümös filmekért. - Pillantok itt rövid időre Ravenre, vajh megpróbál engem elképzelni, amint ilyen romantikus, kosztümös marhaságokat nézek? Még ha nem is egészen önszántamból. - Saskia hajának illata tetszett... - Felelem aztán kis késéssel arra a kérdésre, hogy tetszett-e bármelyik is, még ha nem is így kellett érteni azt a kérdést. De önkéntelenül is eszembe jut az illat, vagyis inkább az érzés, amit akkor éreztem, ahogy hozzám bújva nézte a filmeket a feleségem. Legalább olyan távoli emléknek tűnik, mint amilyen régiek voltak azok a kosztümös filmek. De nem hagyom magam ezen elmerengeni, hanem figyelnem kell Ravenre. Szerencsére beszél annyit, hogy ha ki is esik pár mondat, akkor is tudom, miről van szó. De az is igaz, hogy ha már ilyen helyzetbe kerültünk, akkor próbálom kihasználni a lehetőséget és többet megtudni róla. - Ugyan, ezt nem hiszem el! Soha egy vezető rendszernek se volt célja, hogy az emberek gondolkodjanak és változásokat akarjanak, hacsak azt a változást nem pont a vezetés akarta igazából. A filmek túl sok kérdést vetnének fel... és lehet néhányan nem kikapcsolódnának vele, hanem szavaival élve még "szarabbnak" látnák a mindennapi "szart". Márpedig, ahogy Ön mondta, a boldogság feltétele a sikeres fogantatásnak. De ha nyomasztja valami, nyugodtan mondja el, talán ez is adna némi kikapcsolódást. - Hasonló ajánlatot Samanthá-nak is tettem, hogy forduljon hozzám bizalommal, ha valami bántja, nyomasztja, de Raven esetében ez az ajánlat sokkal inkább provokatív. Vélhetően én az utolsó ember lennék, akihez valaha is fordulna. Míg ő lefejti a panelt és feltárul előttünk a szürke drótok tömkelege - ezen ki igazodik ki? -, addig is a kommunikátoromnál teszek még egy próbát, hogy valakit elérjek. Vesztenivaló nem volt vele, de most sem értem el vele más eredményt. Arra pillantok fel, hogy a kérdésemre már bicskával hadonászva válaszol nekem. - Áh... És ott bevált a sikításos módszer vagy újabb filmes húzással kell majd előrukkolni? Munkára, tizedes! - Szabad kezem mutatóujjával a panel felé bökök párat a levegőben már-már pimasz stílusban, hogy így emlékeztessem rá, azzal a bicskával ne itt kalimpáljon, hanem a szabadulásunkon dolgozzon. Nekünk lehet nincs annyi időnk, mint a filmekben. Figyelem, hogyan nyúl a drótokhoz, még mindig Lewis alhadnagy mozdulatait veszem alapul. Hát, ő is volt, hogy elkapta a kezét, ez itt is megvan. - Tehát áram van bennük, mégsem megy semmi. Elég különös. - Nem értek ehhez a részhez, de nekem a logika azt diktálná, hogy akkor azokban se legyen áram. De jön a én időm, mikor visszaadom neki a lámpát és liftajtóhoz léphetek. Végigpillantok a vonalon, ahol összeér a lift két ajtószárnya. Természetesen sehol semmi, ami akár egy kicsit is ergonomikusabbá tenné az efféle felfeszítést. Nagyon biztosak voltak a készítők a dolgokban. Akárcsak a Titanic készítői. Néhány gyors mozdulattal kioldom a felöltöm gombjait és kibújok belőle, félbehajtva a földre teszem le a sarokba, ahol korábban ültem. - Adja csak ide azt a bicskát! - Kérem el tőle, már ha ideadja. Persze nyugodt szívvel adhatja, ha meg akarnám őt ölni, nem egy bicskával tenném, hiszen a felöltöm lekerülésével láthatta, hogy hátul az övemnél egy kisebb pisztolyt rejtegetek. Ha megkapom a bicskát, akkor azzal próbál legalább annyi kis résre szétfeszíteni az ajtót, hogy ujjaimmal hozzáférhessek és erőnek erejével szétnyomhassam a két ajtófélt. - Aztán csak hangosan, tizedes! - Értek egyet vele, mikor sikerül szétfeszíteni az ajtót, bár egyelőre tartanom is kell, mert minduntalan újra össze akar záródni.
*A lázadókról elmondottak senki előtt nem titok, szóval nem mondtam sem többet, sem kevesebbet, gondolom ezt értékelte a kétszavas mondattal. Erről volt már egy beszélgetésünk, de az a nyomába sem ér a mostaninak, még valahol élvezem is. Addig míg ki nem hozza belőlem a kisördögöt. Na jó, azért azt is élvezem, hogy kiadhatom magamból ami a lelkemet nyomja….korántsem eleget, de még így is kész öngyilkosság. Erre a helyzetre lehetne azt mondani, ha én ezt a klubban egyszer elmesélném…de valószínűleg csak Bruce-nak mondom el és Samnek. Persze azt nem tudom, hogy a végén kit sajnálnának. Lazításképp dobom be az orgazmust, de a meglepetések sora nem ér véget, Jenkins ahelyett, hogy villogtatná a hidegkék szemeit, egy poénnal kínál meg. Ránézek egy „ez most komoly?” tekintettel majd elfújom a hajamat az arcomból. Nem fogom tovább tépni a számat, pláne mert olyan gúnyos volt és úgy sem tenne semmit, mint ahogy másért sem. Nem kifogás, hogy nem hozzá tartozik ez a téma. Neki pont úgy jó ahogy van, elvégre kitalálta, nyugtázta és él mint hal a vízben. Az egész arra volt csak jó – neki – hogy megismerje az álláspontomat, azért figyelt annyira, mert ő is csak egy gyarló ember és kíváncsi….meg persze, kvázi hivatali kötelességből is. Jó ha egy Tanácsos tisztában van a pórnép igényeivel, gondolataival. Természetesen mindent azért nem mondok el neki. * -Alapozhatunk. Néha összeülünk egy kellemes vacsorára és megbeszélhetjük a napi gondokat, ha már ilyen jóban vagyunk. *Vállat vonok mintha Malinort hívtam volna meg egy italra, és rákacsintok. Azt hiszem most hívattam meg magam vacsorára egy Tanácsoshoz, micsoda remek elfoglaltság lenne, ha bele is menne...bár, abból amit eddig megtudtam róla, minden bizonnyal nem hagyná ki. Velem egy életre szóló élmény együtt vacsizni. * -Ja, az volt. * Magamban kuncogok azon, mennyire palira lehet venni ilyesmivel. Látom rajta a csalódást, vagy kihallatszik a hangjából, mindenesetre érzékelem, és ez nekem jó. Higgye csak azt, hogy valóban a férfi izmok miatt néztem meg azt a filmet – elsőnek – mondjuk kigyönyörködtem magam rendesen, de nem ez volt az elsődleges cél. * -Nem felejtek el csavarozni, ne izguljon már annyira. * A fejemet ingatom, a szememet forgatom, de a válasz közben azért csak csinálom a magamra kiszabott munkát. * ~Hogy egyesek milyen türelmetlenek; botrány! ~ * Érdeklődve hallgatom, bár valamennyire tisztában voltam azzal, hogy nem került nagy erőfeszítésébe. Engem inkább az lepett meg, hogy egy tanácsos fiaként szüksége volt ilyen machinációkra. De talán tudjuk be a kamaszkori lázadó korszakának. Ezen megint csak magamban kuncogok egy sort, elképzelni Jenkinst kamasznak, pattanásosnak, idétlenül álló elegáns ruhákban….vagy az akkori stílusa is lázadozott. Ki tudja. A téma viszont elfordul a komolyabb irányba, amikor a feleségét említi, mindig ellágyul a tekintete, talán nem is tud róla. Az összes consi feleség közül, valószínűleg Jenkinsé a legszerencsésebb, őt legalább szerette a férje, mert ebben biztos vagyok. Aztán jön az a megjegyzés a hajáról. * ~Anyám! Jenkins átment romantikus szentimentalizmusba!~ * Persze nem tart sokáig. * -Érdekel, persze, nagyon is. Csak nem mond el mindent amire én lennék kíváncsi. A filmrablásra viszont adhatna pár tippet. Én is megnéznék pár űrhajósat….és...milyenek azok a kosztümös filmek? Vagy jobb ötletem van! Adhatna egy örök érvényű, tanácsosi engedélyt minden filmre. Eskü! Nem árulom el senkinek! * Még a kezemet is esküre emelem, hogy biztosítsam az ötletem komolyságáról. Na az lenne a döbbenet, ha meg is adná. A véleménye az egészről azonban nem egészen az ami okot adhatna egy ilyen engedély kiadására, még a végén lázadó lennék. Hahaha! Az ajánlata meg….nos, hogy is mondjam? Nincsenek rá szavak. * -Oké! Egyszer majd talán elmondom. Még nem bízom magában annyira, hogy csajos témákkal terheljem. * Rámosolygok, a magam rafináltan szemtelen mosolyával. Hja, elmondok mindent, majd ha együtt festjük a lábkörmeinket. Végre a panelt is leszedem, felejtőssé tehetjük a témát, úgy is van más amin elkuncoghatunk. Megint csak be akar húzni a csőbe….hatástalanítom. Nem a liftet. Újabb vigyorgással jutalmazom a kézjeleit, aztán nekilátok a minden bizonnyal tök felesleges vagdosásnak….szerencsére nem csap agyon az elektromosság, az ajtó kinyílik, de csak az egyik. A külsőnek kívül van a panelja, na meg ott van a két szint közötti vastag rész is. Innen vagy felmászva szabadulunk, vagy hason csúszva, lefelé. Átadom neki a terepet, nézem ahogy komoly képpel nekikészülődik. Lett volna rá egy fogadásom, hogy nekivetkőzik. Hűűű, de mennyire...még a fegyvere is kilátszik. Elraktározom a látottakat. * -Nehogy leizzadjon….én egyszer csatakra izzadtam, de nem ajtó miatt és még csak nem is pasi volt a dologban, hanem egy csapat prüttyögő izé. Képzelje, vagy öt ilyen pamacs rám csimpaszkodott, úgy néztem ki mintha szőrmekabát lenne rajtam. Prüttyögtek, nyalták az arcom, meg ilyenek. Persze sikítottam, a frász tört ki. Aztán jött anyuci, majdnem bepisiltem akkora volt és ijesztő. És aztán rám ugrott, Gondolhatja, hogy kivágtam a magas „C”-t, de csak nevelőcélzattal ugrott rám, mivel lekergette rólam a kölykeit. Simon hadnagy meg csak röhögött. Hát, biztos mókás volt, de én nem értékeltem annyira. * Ezt mind gyorsan elhadarom, a sikításra vonatkozó rész addigra már ki is röppen a fejemből. Utólag már tényleg mókás a történet, de akkor nem igazán nevettem. Amikor Jenkins elkéri a bicskámat, még annyira sem. Vonakodom átnyújtani, és nem azért mert attól félnék, hogy ledöf vele. * -Az apám ajándéka, ha tönkreteszi, az összes tanácsosi engedményével sem tudja pótolni. Szóval ha csak egy pici csücsök is letörik róla…. * Talán nem kellene kimondani azt ami eszembe jutott és mint egy jó falatot gyorsan le is nyeltem. Kvázi most fenyegettem meg Jenkins tanácsost. Remélem értékeli a bátorságomat, mert ezért minimum egy plecsni járna. Aztán csak odanyújtom neki, de árgus szemekkel figyelem mit csinál és hogyan. Nos, az biztos, hogy gyakorlata az nincs az ilyesmiben. Valószínűleg eddig hamarabb a segítségére siettek. Nem fogom elmulasztani, ha kiszabadulunk, hogy ennek utánajárjak. Mégis mi a fene történhetett itt? Ha szabotázs, ha egy hecker megint, legalább bombabiztos alibim van. * -Azt hallotta, hogy McGrower tanácsos sétál a Volentis promenádján? * Igen, egy viccet fogok mondani Jenkins Tanácsosnak McGrower Tanácsosról. Most már úgy is mindegy. * -Szóval sétál a promenádon négy őr kíséretében. Egyszer csak az egyik őr kap egy üzenetet a kommunikátorán, megnézi, izgatottan olvassa, majd elnézést kér a Tanácsostól és gyorsan lelép. McGrower csak nézi bambán mi történhetett, miért játszik az életével a fazon, hogy engedély nélkül, meg hasonlók. Mire idáig jut a merengésben, a második őr is üzenetet kap, s aztán izgatottan ő is lelép. A harmadik üzenetre sem kell sokat várni, addigra a Tanácsos feje lilulni látszik a dühtől. A negyedik őr teljesen be van szarva a félelemtől, hogy most a tanácsos dühe mind rászáll. Össze is rezzen amikor megkapja a méregtől recsegő kérdést. Remegve, dadogva válaszol, hogy aszondja: Tanácsos úr! Izé, szóval ovulálnak a feleségeik és muszáj...tudja...különben baj lesz. Mire ezt elmondja, ő is üzenetet kap és elrohan, mielőtt a Tanácsos a torkának esne. McGrower csak néz ki a fejéből, majd amikor az ő kommunikátora is pittyegni kezd, eldobja a háta mögé. * Mutatom is hogyan. * -Francba a családpolitikával! * Vadul vigyorgok rá, de mielőtt még rákérdezne a fejemet rázom. * -Nem, Jenkins Tanácsosos viccet még nem hallottam. * Vigyor tovább, míg rám nem kerül a sor megint, hogy munkába álljak, de nem igazán megy. Veszek egy nagy levegőt, körülbelül akkorát, amekkorát a sikítás előtt szoktam, de csak nem jön ki hang a torkomon. * -Sajnálom, nem megy. Csak akkor megy ha életveszélyes, pánikhelyzetben vagyok. * Nézek rá sajnálkozva és arra a napra gondolok, amikor a kabinomban felsikítottam Dobrik Kapitány és Hicks Tizedes meglepetését, és Bruce arcára, amint hanyagul hátradőlve figyel...majd a rázkódásra ami az elfojtott röhögés miatt volt. Ugyanis megmondtam neki, ha egy apró hangot is merészel adni a felvétel közben, kiaggatom a gatyáját a kadétöltözőben. *
- Meglep, hogy vacsorát említett... Ön mit fog enni ott? - Érdeklődőm elgondolkodást mímelve, mint aki egy talánnyal találkozott. - Azt mondta az ellensége vagyok és köztudomású a jó hírem a Fekete Pirula miatt, tehát felmerül a logikus kérdés, hogy e kellemes vacsora közben miért is ne mérgezném meg Önt? - Tényleg, miért is ne tenném? Nem Moor tizedes lenne az első, de gondolom ezt ő is sejti. Legalábbis jobban teszi, ha sejti, és lehet azt is jól teszi, ha erre a vacsorára inkább hozza magával az ételt az Arkanról. A téma aztán a filmekre terelődik, és néhány csavartól is megszabadult közben a panel unszolásomnak hála. Ötleteire elmosolyodom, de néhány kérdését nem válaszolom meg, mert tudom, hogy ha kimondva nem is - bár lehet kimondaná -, azon élcelődne, hogy én a feleségem miatt hajlandó voltam habos-babos ruhákba öltözött nőkről és sok esetben rizsporos parókát viselő, röhejesen kinéző férfiakról nézni valami romantikus marhaságot, mely csak egy elképzelt utópia volt a korról, hiszen a valóságban éppolyan érdek- és kényszerházasságok kötődtek szerelem nélkül, mint most. A miénk is érdekházasság volt. Nem véletlen, hogy a Consilium inkább elhallgatja ezen filmek létezését, mert abba a tévhitbe esnek az emberek tőle, mint Lewis alhadnagy is, hogy feltétlenül csak szerelemből köttethet egy házasság. Szerencsések azok, akiknek ez megadatik. - Nagyon kedves, hogy titkolózna miattam! Vagy a férje miatt, aki biztos nehezményezné, hogy a kabinjuk vetítőteremmé változna minden este sok vendéggel. Egy filmre talán adok engedélyt... még meglátom, szép jelentéseket ír-e a továbbiakban is. - Hamiskás mosoly jelenik meg az arcomon, mert ez amolyan van is ajándék meg nincs is ajándék. A tizedesnek peche van, ő nem házasodik mostanság, hogy csak úgy nászajándékként kapjon egy filmet tőlem, na meg vele nem gondoltam úgy szövetkezni, mint az alhadnaggyal. És Moor tizedes meggyőzésére vélhetően egy örökérvényű, összes filmre kiterjedő, visszavonhatatlan tanácsosi engedély is kevés lenne. Biztos mindig többet és többet akarna mohón, és azt is mindhiába adná az ember, ha észérvekkel nem tudja meggyőzni. - Semmi gond, majd ha spiccesen menne haza a "tanácsosi buliról" és támogatom Önt, majd elmesélheti. - Gúnyolódom én is kicsit. Vajon Raven melyik típus lehet, ha részeg? Amelyik még többet beszél és énekel és hangoskodik - te jó ég! -, vagy amelyik búsulni kezd? A harmadik opció, hogy agresszív és kötekedő lesz, de ezt nehezen képzelem el hozzá. Miközben leveszem a felöltőmet kapok egy nagy történetet valami prüttyögő izéről és a mese felénél derül csak ki, hogy nem valami gépsereg prüttyögött Moor tizedesnek, hanem valamiféle élőlények lehettek, de a kérdésemre választ... na azt nem kaptam. Mindegy is, a történetet nyugtázom és szelektálva iktatom magamban, és inkább a bicskát kérem el tőle. Látom rajta, hogy nem tetszik neki az ötlet, ami meglep. Talán földi darab lenne? Innen nézve rossz fényviszonyok között azt gondoltam, hogy csak egy jól nyomtatott utánzat. Lehet az is, csak édesapja miatt szentimentális, mindenesetre ez már sokkal érdekesebb adalék, mint a prüttyögő pamacsok és mamájuk. Annyira fontos neki, hogy nem átall megfenyegetni is. - Pedig mindig azt mondják, hogy törötten értékesebb. - Húzom egy kicsit az agyát, ha már megfenyegetett. Nem emiatt, amúgy sem szándékoztam kárt tenni a bicskában - szándékosan nem -, még akkor sem, ha nem tudom, hogy ez fontos holmi a másiknak. De végülis az ajtóval elbíbelődök, mire sikerül egy résnyi mozdulást előidéznem. Csak akkor pillantok fel rá, mikor elkezdi... a viccet? Egy pillanatra hitetlenkedve nézek rá, de végül a liftajtóval foglalkozom tovább. Láthatja, hogy azért mosolygok, főleg a végénél, mert ezt a viccet még nem ismertem Williamről, de igazán találó lett. Meg se lepődnék, ha ezt Moor tizedes eszelte ki. - Komolyan nem? - Kérdezek vissza a saját magamról szóló viccekre, és bár már nem mosolygok, a tekintetemben még ott a derű. Lefogadom, hogy ismer. Mondjuk akkor biztosan nem McGrover-rel mesél nekem viccet, amilyen pimasz. - Jenkins tanácsos a halálos ágyán magához hívatja az utódját, aki utána lesz Consiliumi tanácsos. Aggódva kérdezi: Elég erős vagy ahhoz, hogy a hozzám hűségesek mind kövessenek? Igen, elég erős, uram - Hangzik a felelet, de az öreg Jenkins tanácsos még mindig nem nyugszik meg: De mégis mi lesz, ha mégsem követnek téged? Mire a felelet: Semmi gond, ebben az esetben Önt fogják követni. - Igen, én mesélek neki egy Jenkins-es viccet. Oké, ez nem csak rólam szólt, hanem részben apámról és részben rólam költötték, bájos ember volt ő is, mint én. - De van más is: Miért kap Jenkins tanácsos szívinfarktust? Meglátta a hűtőszekrényei áramszámláját. - Pillantok rá újra félmosollyal az ajtónyitás közben. Érdekes úgy viccet mesélni, ráadásul saját magamról, mikor éppen erőt kell kifejteni az ajtóhoz. - Megkérdezik egy telepes gyerekét, mi szeretne lenni, ha Jenkins tanácsos fia lenne? Árva. - Na végre kinyílik az ajtó is, és szemtelenül villanó szemekkel nézek a tizedesre. - Ennyi talán elég lesz, ha egyszer véletlenül valahol kifogyna a társalgási témákból. - Természetesen irónia, el nem tudom képzelni, hogy ilyen megessen vele valaha is. Kíváncsi leszek, ő mit szól ezekhez a viccekhez. Nekem mondjuk tetszettek, mert találóak és van bennem annyi önirónia és önkritika, hogy értékeljem őket... még ha nem is változtatok miattuk semmin se az életemben. Az megint érdekes, hogy Fekete Pirulás viccet nem hallottam még. Úgy tűnik, azzal még tréfálkozni sem mernek. Mindenesetre most, hogy nyitva az ajtó, már semmi akadálya nincs annak a sikításnak. Vagyis nem lenne, ha Raven képes lenne sikítani. Egy pillanatig se hiszem el neki, hogy igazat mond most, de ha már a kimondott szavait tekinti valóságnak, akkor készségesen annak megfelelően cselekszem. Kezdetnek testemmel támaszkodom neki az egyik ajtófélnek, és bicskát tartó kezemmel, egyenes karral támasztom ki a másik ajtófélt, hogy meghallgassam ezt a mesét a sikítás fizikájáról. - Értem. - Nyugtázom komolyan, de ezzel egy időben egy pillanat alatt kapom elő a fegyveremet a hátam mögül és a következő pillanatban már a pisztoly csövével néz farkasszemet Raven, hogy a rá következő pillanatban már lövés dördül el, hogy kicsiny liftünkben belecsendül az ember füle. Annál is inkább, mert a lövés Raven füle mellett megy el és talál bele a lift falába. Praktikusan ezeket olyanra alkották meg, hogy ne pattogjon itt össze-vissza a golyó. Kíváncsi vagyok, hogy ez elegendő motiváció a sikításra, vagy be kell vetnem a másik két ötletemet is, ami meggyőzheti a tizedest arról, hogy igenis tud sikítani... és igenis, tudok neki majd pánikhelyzetet okozni, ha rákényszerít. - Egy... - Érezheti ezt visszaszámolásnak is vagy annak, hogy ez csak az első golyó volt a pisztolyban. És hogy ez nekem nagyon tetszik, az látszik a veszélyes mosolyból, amilyet eddig nem láthatott tőlem sem itt, sem az irodámban. Komolyan gondolom a dolgot és még élvezem is.
Szer. Márc. 06, 2019 6:20 pm
//
A virágot és a csokit az öltözőjébe kéri. 
//
