Tudom, hogy igazából nem vagyok ilyen elesett és bizonytalan, de az első tiszt nagyon negatív velem szemben, és esélyt se ad, hogy egy kis időt kapjak tőle, hogy bizonyíthassak. A következő mondatai meg teljesen megleptek. Miért ilyen arrogáns? Hogy elvihetett volna máshová is, mert nem tudom szerinte, hol vagyok? Ez meg mit jelentsen? Csak kerekedik nagyra a szemem, ahogy sorolja a teljes felszereléssel való jelentkezésemet a raktárosnál. Ezt a részt se annyira értettem, mert nem vagyok katona, és ha már annyira kihangsúlyozta, nem ijeszt meg vele. Türelmesen végighallgatom, amit mond, de legszívesebben mondanék valamit én is, de inkább lenyelem. Azt gondoltam, hogy ezen a hajón ő egy értelmes tiszt, de már látom, hogy csak szórakozásból és kedvtelésből segítet nekem eddig is. Pedig egy pár pillanatig azt hittem, hogy egy ilyen magas rangú tiszt az embereivel nem bánik igy… de látszik, tévedtem ebben is. Ahelyett, hogy segítene, inkább megalázóan végigméri a testem és hozzám vágja a törülközőmet, miután jól leteremtett. A parancsolgatást igaz nem értem mire mondja, de olyan nagy ellenszenv van benne irányomban, hogy inkább meg sem szólalok. Legszívesebben az arcán csattanna a tenyerem, hogy érezze, nem egy tárgy vagyok. Az igaz, hogy ő tiszt, én meg csak egy közlegény, de emberből vagyok, és nem valami eszköz, amit dobálhat, bármennyire is szabályokkal magyarázhatná a tettét. -Igen…. uram.- mondom, ahogy kifelé tart a kabinomból, meg se várva, hogy válaszolhassak neki, bár a távolodó alakját nézem, eszembe jut, hogy azt se tudja rólam, mihez értek. Megtörülközöm és az egyenruhámba bújok, majd magamra veszem a felszerelésemet, ami egy saját tervezésű kommunikátor és egy navigációs rendszerrel kiegészített karra erősíthető átalakított PDA, amit én terveztem és építettem. Indultam a Raktár felé, hogy teljesítsem a parancsot, és út közben a hajó teljes térképét koordináták szerint a kijelzőre hívtam elő. A gondolataim már nem a tiszt szavain jártak, hanem azon, hogy amit büntetésnek szánt eredetileg, az a szakterületem, és max egy óra alatt elvégzem. De ha tájékozott lett volna, akkor nem ítél el a látszat alapján, hanem segített volna beilleszkednem. De mit is gondolok… Férfiből van.
*Mondanám, hogy ez a nap is ugyanolyan mint a többi, de nem tehetem, mert az elmúlt időszakban, minden napom más volt. Nem unatkoztam az már egyszer biztos, volt itt minden amit egy épelméjű ember nem kívánna magának, egy-két kivétellel azonban pozitívan zártam a mérleget. Az egy-két kivétel természetesen Hicks és Denisov. Utóbbiért aggódnom is kellett, mert Jenkins kezébe került és mindenki tudja, hogy az enyhén szólva sem életbiztosítás. Inkább halálbiztosítás. Remélem, hogy nincs semmi baja, mert hírt azt nem kaptam róla, csak homályos utalásokat Jenkinstől, ami korántsem volt megnyugtató. Stílusosan mondhatnám azt is, hogy emiatt Jenkins szálka lett a szememben. Viszont a vacsora remek volt vele, de nem megismételhetetlen, csak ha rajta múlik….de nem rajta múlik. Ezer dolgom lett volna még a Volentisen, de az Arkan indulóban, nekem meg itt a helyem…a francba, még soha nem kívántam ennyire máshol lenni mint most. Még a Jenkinses vacsorát sem pihentem ki, ami azt jelenti, hogy nem sikerült kellő „ereszd el a hajam”-mal kompenzálni az úrinős feelinget, amit most itt vagyok kénytelen pótolni a közös helyiségben, ami indulás után még elég sokáig üres marad. Nekem viszont nincs dolgom addig, míg meg nem érkezünk…valahová. Egy termosznyi Búfelejtővel bevonultam hát a sok fal közé, a pda-mon beállítottam egy kis zenét és…jöhet a tánc, ami cseppet sem olyan mint azt egy úrinőtől elvárnák, de éppen ez a lényeg. A tánc felszabadít, boldoggá tesz…legalább egy kis időre, és nem kell arra gondolnom, hányféle módon tudja Jenkins kicsinálni Denisovot. Pedig még az A-teamet sem szerveztük újjá, mert nem hiszem, hogy Denisov az életben még egyszer bízni fog Hicks-ben. * -Hess, hess, csúnya gondolatok! *A zene felcsendül, én meg eleresztem a hajam, hangosan énekelem a szöveget, és ezért is jó, hogy rajtam kívül nincs senki a helyiségben, mert az énekhangom még a sikításomnál is rosszabb.* - You're the best friend That I ever had I've been with you such a long time You're my sunshine And I want you to know That my feelings are true I really love you You're my best friend
"Az Arkan üdvözli a fedélzeten, Denisov közlegény!"
Villan föl előttem a PDA köszöntő üzenete, melyet hosszú idő után olvashatok újból. Igaz, most nem volt olyan rázós az indulás, mint legutóbb, de az idekerülés hasonlóan, mondjuk úgy, hogy kalandos úton vezetett a mostani esetben is. Lényegi különbség, hogy most nem potyautasként, hanem gépészként vagyok jelen a hajón és a Consilium tud az itt létemről. Sőt, az az igazság, hogy ők szerveztek ide, gondolván, hogy ittlétemmel jobban elősegíthetem céljaik elérését. Nem lehetne PDA-m, hisz nem vagyok tiszt, de gépészként olyan kiváltságos a helyzetem, hogy a munkám zavartalan végzése miatt az okos kis szerkezet az egyenruhám mellett várt.
Elnézve a feladatlistámat, nem panaszkodhatok munkahiányra, mert Cromwell kapitány már az első napomon bőségesen ellátott tennivalóval, amely, ha jól látom még feszített tempóban is kitart egészen vacsoraidőig. Azonban még mielőtt belevetném magamat a dolgos mindennapokba, kicsit körülnéznék a helyiségek között, hogy ha otthonosan még nem is, de legalább ismerősen mozogjak, ha vészhelyzet lenne valami miatt. Bírom a szemléletes, minden apró részletre kiterjedő térképeket, alaprajzokat, metszeteket a személyi ketyerémen, de jobb szeretem élőben is szemrevételezni és áttanulmányozni azt, ahol vagyok. Kilépve a kabinomból, úgy döntök, hogy egy közösségi hely felé veszem az irányt, ott talán találok majd valakit, akitől megtudhatok egy két információt a tagokkal kapcsolatban: leginkább Raven és a kapitány érdekel. Előbbi egyértelműen azért, mert itt szolgál, remélem nem csak múlt időben tette ezt és mert aggódom miatta. Ha Jenkins csak feleannyira lendült bele a kínzásába, mint amit velem tett, inkább bele sem gondolok a végeredménybe, remélem jól van és kutya baja. A kapitány pedig érdekes figura, legalábbis ami számomra fellelhető információ volt róla itt-ott, vele is találkoznom kellene hamarosan.
A nagyobbacska helyiségbe belépve első meglepetésemre zeneszó fogad és még azt is meg merném kockáztatni, hogy ismerem az előadót, második meglepetésemre pedig egy táncoló nőt látok, aki nekem háttal lépeget a nóta ritmusára. Megállok az ajtón belül és egy darabig csak figyelem a mozgását, mert sokadik ránézésre is erősen hajaz Raven-re a táncos lábú hölgyemény. Na, de amikor énekelni kezd, jajj, onnantól már egyértelmű számomra kiről is van szó. - Moor Tizedes! - kiáltom el magamat, hogy túlharsogjam a zenét, még az is lehet, hogy a frászt hozom az éppen lazuló nőre, de úgy vagyok vele, hogy egy kis vérnyomás emelkedéstől még nem lesz baja. - Inkább csak táncoljon, a port jobban bírom! - mosolyodok el, amit ugyan nem szoktam, de nem tudom megállni. Tagadhatatlanul örülök, hogy látom, ráadásul szemmel láthatóan egyben van és egész jó kedvében találom.
*A táncolás jó, a táncolás feledtet, és eszembe juttat más dolgokat, ilyenkor tudok a legjobban tervezgetni. Most lesz időm míg az Arkannal úton vagyunk, mikor visszatérünk, annyi dolgom lesz, hogy győzzem beosztani az időmet. Egészen belefeledkezem a táncolásba, ringó csípő, tekergő mozdulatok, vad vigyor az arcomon…már amikor nem énekelek, bár nekem a kettő együtt is megy. Biztos vagyok abban, hogy nem fog senki zavarni, már csak azért is, mert van önkritikám és pontosan tudom, hogy a hangom mindenkit elijeszt attól, hogy a kevéske szabadidejét itt töltse…mert a hallásom kiváló. Nem is pusztán a szórakozás kedvéért kornyikálok, hanem azért, hogy egyedül maradhassak. Egyik kezemben a pda, a másikban a Búfelejtős termosz, lezárt kupakkal, nehogy a nagy táncikálásban kilottyanjon belőle akár egyetlen értékes csepp se. Tényleg annyira lelazultam, hogy nem is számítok senkire, pláne nem arra, hogy rám ordítanak, túlharsogva a nem éppen szolíd hangerőre állított muzsikát. A nevem hallatán megáll bennem az ütő, aztán minden kihagyást bepótolva kétszeres gyorsasággal lát neki a munkának, én megpördülök és ugyanezzel a lendülettel dobom el a termoszt ijedtemben a pda-val együtt, utóbbiért kimaxolt reflexszel nyúlok utána s kapom el, mert az nagy kincs. Ha a legszebb álmomból ébresztenének, akkor is az lenne az első, hogy azt a kezembe veszem. Még azelőtt, hogy a termosz nagyot csattanna a padlón, tudatosul bennem, hogy a nagy hangú belépő Denisov. Csak egyet pislogok mielőtt nagy elánnal és vad vigyorgással nekiindulnék, hogy a kettőnk között lévő távolságot két szívdobbanásnyi idő alatt redukáljam nullára. Szó szerint nullára, mivel az örömöm akkora, hogy azonnal a nyakába vetem magam, feltéve ha nem ugrik félre, mert akkor bizony feltörölném a padlót. Jenkins bizonyára ezt tenné, bár az ő nyakába nem ugranék. Ha Denisov hagyja magát, minden férjes asszonyi tartásomat mellőzve karolom át a nyakát és két lábammal a derekát.* -DENISOOOOOV! *Kiáltom én is túl a zenét, jól megszorongatom, aztán leszállok róla. Eszembe jut honnan is érkezhetett, egyetlen tapasztalatom szerint megint megszökött, és ehhez igazodom mind a hirtelen komorságommal, mind a saját hangom lehalkításával és nézek végig rajta alaposan, nem kihagyva semmit sem.* -Mi a fenét keres itt? Hogy szökött meg megint. Maga egy kibaszott Houdini! Jenkins biztos az összes haját kitépte már, ha észrevette. Akkor bizony az életben nem indulunk el. Ki látta, hogy idejött? Meg van minden testrésze? *Elhalmozom kérdésekkel, közben megfogom a csuklóját és magammal próbálom húzni a helyiség egyik eldugott – de nem eléggé – sarkába, hogy ott beszéljük meg a részleteket.*
Eszemben sincs félrelépni a levegőben úszó lány elől, sőt, örülök, hogy megjelenésem ilyen kirobbanó érzelmeket szabadít fel belőle, legalább kérdés nélkül is meggyőződhetek arról, hogy fizikailag talán nem viselte meg a Jenkins-féle találkozó. Derekasan tartanom kell az egyensúlyomat, nehogy véletlenül hanyatt essek a szó szerint rám repült férjes asszonnyal együtt. Még csak az kellene, hogy baja essen a manővert követően, máris azon agyalhatnánk, hogyan magyarázzuk ki ezt az esetet a férje előtt. - Én is örülök Moor Tizedes. - sziszegem a szorító karok ölelésében és magamat is meglepve, átölelem rég nem látott barátomat, akiért nem kicsit aggódtam az utóbbi időben. - Várjon, várjon! - próbálok közbevágni, de azt hiszem ez a lehetetlen küldetés, ha Raven-ről van szó, főleg, ha elkapja a gépszíj és csak mondja, mondja és még mindig csak mondja... - Csalódni fog, de nem vagyok sem Houdini, sem szökevény... most kivételesen. - kihasználom az alkalmat a méregetés közben, hogy én is végigpillantsak rajta, látható-e testén valamiféle külsérelmi nyom, sebesülés, valami, ami arról árulkodik, hogy komoly testi fenyítést is elszenvedett az utóbbi időben. - Jenkins maga engedett el, miután néhány napon keresztül sanyargatott, majd megzsarolt a barátaimmal... - Raven jelenleg az egyetlen, akivel teljesen őszinte lehetek és pont ő lenne az, akinek nem szólok a velem történtekről? Ó nem, még akkor sem, ha Jenkins kifejezetten megtiltotta, hogy erről bárkinek is beszéljek. - Elvégeztetett velem egy feladatot az Ocan-on, végül áthelyeztetett az Arkan-ra a további jelentkezéséig. Szeretném azt hinni, hogy mindez csupán véletlen... - természetesen nagyon jól tudom, hogy nem az, bár a céljára azért kíváncsi lennék, mert azzal egész biztos, hogy ő is tisztában van, hogy tőlünk legfeljebb látszathűséget kaphat és ha minket újból összerendez, akkor annak tuti nagy bumm lesz a vége. - Magával mi történt a Jola után Tizedes? - kérdezem a sarokból kilépve néhány lépést, mert tényleg nincs szükség arra, hogy ott álljunk, még egyenruhám is van, remélhetőleg elhiszi nekem a történetet.
* Jó látni épségben Denisovot, nem csak a viszontlátásnak szól a kirobbanó örömujjongás és a nyakba ugrás, hanem annak is, hogy egyben van. Látszólag. Azért alaposan megnézem magamnak miután kiörömködtem magam és leszálltam a nyakából. Annyi mindent szeretnék neki mondani, hogy majdnem szétrobbant a fejem a sok infótól amit magamban kellett tartanom, és most is azzal kezdem inkább, hogy tovább aggódom Jenkins bosszúja miatt. Nem tudtam meggyőzni sem az elkülönítőben, sem a vacsin és ez a tény módfelett aggasztott. Denisov azonban jól van, és ami külön öröm, hogy örül nekem. Szupercsapat vagyunk mi ketten, csak lehessünk együtt. Az viszont meglep amit mond magáról, Jenkinsről és a kapott feladatról...meg rólam, mert én vagyok a barátja. Még mindig húzom magammal, közben lehajolok az eldobott termoszért, végül lecövekelek a sarokban, távol az ajtótól. Szembefordulok vele, hátamat a falnak vetve csúszok le a padlóra. Szeretek a földön ülni, onnan nem eshetek le. * -Összefoglalom. Nem szökött meg, mert Jenkins elengedte, miután kiélte magán a szadista hajlamait, majd az én habtestem épségét fenyegetve megzsarolta, hogy elvégezzen neki egy feladatot, aztán szépen iderakta az Arkanra látszólagos szabadsággal, az én közelembe. * Csaupán egy bólintást várok, hogy mindez így van és tényleg jól értettem, aztán folytatom, csak levegőt vettem, míg vártam. * -Maga szerint ez nem átlátszóan gyanús? Mert hiába próbáltam meggyőzni arról, hogy jobb lesz neki ha magát szabadon engedi, nem engedett. Meddig volt fogságban? És mit kellett csinálnia az Ocanon? * Nincs okom kételkedni a szavaiban, az egész azért gyanús, mert Jenkins keze van benne és ő sosem babazsúrt rendez. Magamban végigpörgetem az eseményeket, melyek velem történtek, aztán majd összevetem Denisovéval, de haljak meg ha Jenkins nem minket játszott ki egymásnak, miközben vigyorogva dörzsölgette a kezeit. Hogy akadna a torkán egy szálka! * - Elbeszélgettünk az elkülönítőben, elvette a pda-mat, amit a saját kezével vett ki a bugyimból, szóval elmondhatjuk, hogy közeli kapcsolatba kerültünk egymással. De nem tudott semmit sem leszedni róla, mert nem találta ki a jelszót és az egész rendszer törölte magát. Szerencse, hogy mindent elmentettem, úgyhogy megint bevetésre kész vagyok és azóta, hogy nem taliztunk, összeszedtem pár dolgot Jenkinstől. * Egy tízes skálán mérve, az egyesnél tartok a történések ismertetésében. * - Megszereztem a VIP kódját még a Jolán történtek előtt, csak nem volt alkalmam elmondani. Aztán meg van az ujjlenyomata, amivel beléphetünk a rendszerébe. Együtt vacsiztam vele, ahol meg akartam győzni arról, hogy maga jó ember, de persze pergett róla minden, mint a 100 éves siklóról a festék. Én is kaptam tőle feladatot. El kell juttatnom valamit a JL-hez, amivel kigolyózza McG-t. Ja, van még valami. Tanácsot szeretnék kérni, mint remek stratégától. Kellene némi útmutatás a kettős ügynök szerepéről. * S a végén már megint százkarátos vigyort eresztek meg felé, amiből feltételezheti, hogy lesz ideje beszélni. Odanyújtom neki a termoszt, hogy húzza meg, engem ismerve gondolhatja, hogy nem víz van benne, majd magam is belekortyolok. Azt hiszem beszerzek még egy termoszt, hogy legyen Denisovnak is és tudjunk koccintani, és lehetne a termosz az A-Team reprezentációs ivóedénye. *
Úgy látszik, hogy a Jenkins-sel való találkozásunk egy valamit egész biztosan nem tudott megingatni: a barátságunkat. Sőt, ez az a pillanat, mikor el lehetne durrantani a klisét is, hogy ez a fajta kapcsolatunk a próbatétel után talán még erősebb is lett, mint korábban volt, hiába a tiltás, a fenyegetés és még ki tudja mit fog Raven mesélni. Mivel látom és leginkább érzem a szűntelen húzásából, hogy ott, ahol jelenleg vagyunk nem lesz jó az élménybeszámolók megosztására, jobbnak látom követni a talán kultikus erővel bíró sarok irányába rég nem látott társamat. Teszek pár lépést, majd figyelmesen végighallgatva az összefoglalót, a fennálló levegővételnyi szünetben csak biccentek egyet, hogy pontosan úgy van, ahogyan már másodjára is elhangzott. - Ez olyannyira gyanús, hogy még csak meg sem próbálta valamivel takargatni az elgondolását és pontosan ez az, ami különösen fenyegetővé teszi a dolgot. - megrázom a fejemet, de rögtön utána már folytatom is. - Úgy gondolom hamar rá fogunk jönni mi is pontosan a célja azzal, hogy ugyanarra a helyre vezényelt minket. Mert célnak lennie kell, nem is ő lenne, ha csak úgy vaktában mozgatná a szálakat, de mi az, amihez mindketten kellhetünk, és abból ő profitálhat. - teszem fel a találós kérdést, amire záros határidőn belül nekünk kell megadni a választ. - Próbálta meggyőzni? - ráncolom egy pillanatra a homlokomat, mert már most feltűnik valami, ami csak mondatokkal később kerül kifejtésre, viszont nem időzök sokat a morfondírozással, inkább a felmerült kérdésre adom meg a választ. - Pontosan nem tudom, de napokban mérhető. Figyelt a részletekre, erősített, fegyveres őrséget alkalmazott, egy lyukban tartott, nagyjából két óránként kürtszóval hozta tudomásomra, hogy az alvás és a pihenés a kiváltságosoknak jár, én pedig a foglya vagyok. De a korábbi beavatkozás miatt ilyesmivel nem tud megtörni és ezt ő is nagyon jól tudta. - sokszor átrágtam már ezen magam és most újra elgondolkozok rajta. - Ez valószínűleg csak arra volt jó, hogy ő elégedetten forduljon éjjel a másik oldalára a zsarolás volt az igazi fegyvere. Megzsarolt, hogy a barátaimat fogja felkeresni, ha nem működök együtt. Ezért mentem az Ocan-ra: a feladatom, a nyomok eltüntetése volt. Egy lezuhant sikló koordinátáit kaptam meg, melynek környezetében a fellelhető nyomokat kellett megsemmisítenem, illetve egy Volentis-ről érkező csapat tagjait félrevezetnem azzal, hogy rossz irányba terelem őket. Hogy kik voltak a különítmény tagjai, azt nem tudom, de igyekeznem kellett, hogy én érjek előbb a helyszínre. - talán a Tizedes hallott valamit erről az akcióról, de könnyen lehet, hogy Jenkins a lehető legnagyobb titokban intézte ezt a műveletet. - A disznó... - reagálok fennhangon a bugyiban matatásra és hogy nyomatékosítsam nem tetszésemet, összevont szemöldökkel csóválom meg a fejemet. - Maga mindenre gondol Moor Tizedes, még jó, hogy krízis helyzetben is tiszta fejjel tud gondolkodni és előre tervez. - jó hallani, hogy a PDA tartalma védve maradt és a tanácsos nem fért hozzá a fájlokhoz, így van esélyünk onnan folytatni az ügyünket, ahol akkor abbamaradt. - Szóval együtt vacsiztak. - immáron karba tett kezekkel hallgatom az egyre izgalmasabb történetet, VIP kártyákról, ujjlenyomatról és a szemkerekítő közös vacsoráról. - Várjon, lemaradtam. - vágok mímelt értetlen arcot - Hogy a fenébe tudtak együtt vacsorázni? Egyszer csak megjelent és azzal állt elő, hogy de jó lenne, ha közösen szürcsölhetnének egy kis kaviárt? - úgy érzem a mesélés közben átugrottunk néhány igen érdekes fejezetet, amire visszakérdeztem, mert ez azért érdekes számomra. - Kapcsolatban van a JL-el? - tényleg elég sokat voltam fogságban, vagy csak szimplán információhiányban szenvedtem, de ez is kimaradt. - Azt akarja mondani, hogy a segítségét kérte egy tanácsos, hogy egy másikat kiüssön a helyzetéből? Azt hiszem elfogadom, ezt már nem lehet pia nélkül követni. - ahogy fel lesz kínálva az italos termosz, már nyúlok is felé és jókorát húzok belőle, nem érdekelve, hogy gyenge vagy éppen koponyazúzós a benne lévő itóka. - Nem gondolkodott még azon, hogy mire fel ez a kitüntető figyelem Jenkins részéről? – mielőtt tanácsot adnék a kettős ügynök szerepére, azért van egy két dolog, amit nem árt tisztába tennem. - Lássuk miből élünk. - kezdem most én az összegzést. - Itt vagyunk az Arkanon, mert Jenkins jóvoltából újból összekerülhettünk, aminek nyilván hosszútávon ára van. Engem megkínzott, mert így nyugodott meg a lelke és mindemellett zsarolással beszervezett valamibe, aminek hatására bekavartam egy Ocan-ra látogató csapatnak. Moor Tizedes bugyija pedig meggyőzte a tanácsost, hogy rövid időn belül vacsizni hívja, plusz juttasson el a JL-nek egy üzenetet, amivel tönkrevághatja a tanácsosi konkurencia egy tagját. Ennek tetejébe pedig VIP jogosultságot és ujjlenyomatot szerzett. Zseniális, de most már tényleg homályosítson fel erről a vacsorameghívásról és a JL-ről, mert nem szeretek sötétben tapogatózni. - egy újabb húzás után visszaadom a termoszt a gazdájának és várom a feltett kérdésekre a választ.
Szomb. Márc. 02, 2019 5:46 pm
