Eligazító

Parancsnoksági Fedélzet

A szoba, ahol a küldetések előtti eligazítást, és egyéb tanácskozásokat szokták tartani. Az előtérben egy nagyobb -padlóba süllyeszthető - asztal található, legfeljebb 8 székkel, mögötte egy hatalmas kijelző, a szoba másik felét pedig vagy 100 szék foglalja el. Elválasztó falakkal el lehet takarni ez utóbbit, ha meghittebb tárgyalásra szeretnék használni a termet, vagy egy gombnyomással újra eltüntetni a falat, ha az egész legénységet meghívnák.

Miután annyit beszélgettem Azaroval a félelmeivel kapcsolatban, Tommal való viszonyáról úgy gondoltam ideje lenne Ethannal is leülni beszégetni errről. Meg kell oldanunk ezt a dolgot. Igazat kell adnom Azinak is. Megértem a félelmeit, hogy mi idegesíti őt. Tényleg nem sokat tudunk, még mindig, az androidokról. Nyilván egyszerűbb lenne, ha a két férfi leülne beszélgetni, de félek annak nem lenne jó vége, így talán ez egy békésebb megoldás. Bár ki tudja, hogy mi nem esünk e egymásnak.
Majdnem lemondtam ezt a találkozásunkat reggel. Mikor felkeltem elég szarul éreztem magam. Sokáig a WC fölött hajoltam. A gyomrom tartalma kijött belőlem. Nem tudom, hogy mi lehetett az oka, de mivel már jobban érzem magam, így végül nem mondtam le.
Egy mély levegőt veszek mielőtt belépnék az eligazitóba. Hoztam két kávét, egy kis nasit magunknak. Igazából nem csak mint parancsnok hanem mint barát is szertnék vele beszélgetni a helyzetről.
Leülök a szokásos helyemre és várok.

Kivételesen egészen jól érzem magam. Minden a tervek szerint halad, a hajó egyben van, és a halottakat is mind eltemettük. Igen...minden ragyogó...
Olyan sugárzóan jó a kedvem, hogy fél perc késéssel érek csak oda Freya-hoz, de ennyi talán még bele kell, hogy férjen, úgyis soron kívüli megbeszélés. Csak tudnám miről lehet szó. Az nem lehet, hogy máris terhes, ugye?
-Ezer bocs, kicsit elhúzódott a terápia...Leda-nak van egy új módszere, ahol segít bepótolni a gyerekkorom. Tudtad, hogy létezett egy víziló nevű állat? Na mindegy, miről szerettél volna beszélni?
Helyet foglalok, és megnézem magamnak még egyszer. Kicsit mintha sápadtabb lenne. Nekem pedig picit bűntudatom van, amiért máris azon gondolkodom, ki tudna beállni a helyére, ha szülési szabadságra menne. Tényleg le kell állítanom kicsit magam.

Mosolyogva fogadom Ethant, aki nagy vidáman mesél a terápiáról. Az jó, ha jó a kedve. Akkor talán megússzuk a vitatkozást. Nem akarok összebalhézni velem, de muszáj lesz erről is beszélgetnünk.
-Nem, nem hallottam még róla. Elég érdekes neve van. Ló, ami a vízben él?-A lovakról már láttam képeket, de a íziló az idegen a szémomra is.
Mielőtt belekezdenék oda nyújtom neki a kávét. Lehet, hogy el fog húzódni ez a beszélgetés. Egy nagy levegőt veszek, majd kifújom azt.
-Nem lesz egy könnyű téma. Sokat beszélgettem mostanában Alexxel... Tudom, hogy ő alapjáraton nem jön ki jól Tommal és tudom nem minden jogos, de azért sok mindenben igaza van. Az androidokkal kapcsolatban szeretnék veled kitalálni valami megoldást. Tudod jól, hogy szeretem Lynchet, de... Még mindig szinte semmit sem tudunk róluk. Sokat bizonyított, de honnan tudjuk, hogy egyszer nem veszi át felette a hatalmat Phoebe... Felhozott egy másik androidot a hajóra. Gondolom azért mert látta, hogy még működőképes és ugyanolyan túlélőként gondolt rá,mintha egy emberről lett volna szó. De ő az ellenségünk hajóján volt. Valamit ki kell találnunk az emberek megnyugtatására.. És ez most nem csak Aziról szól. Jogosan félnek...-Az ábrázatom már komolyabbá vált. A mondatom végén ismét veszek egy mély lélegzetet, de nem veszem le róla a tekintetem.

-Nem egészen, jobban hasonlít egy disznóra mint bármi másra amit láttam.
Nagy levegőt veszek, és hátradőlök a székben, amíg Freya a lényegre tér. Államat összekulcsolt kezeimre támasztva gondolkodom el a hallottakon, a végére pedig igencsak összeráncolom a homlokom.
-Olvastam Lynch jelentését igen. Teljesen a protokol szerint járt el. Jelentette, leadta az őrségnek, ők pedig karanténba helyezték. Jártam a tudományos részlegen, és biztosítottak róla, hogy a cellája totálisan leárnyékol minden jelet, amit esetleg küldeni próbálhatna az az agy. Nem láttam semmit ami miatt elő kellene őt vennünk.
Tartok egy kis hatásszünetet, ha hozzá szeretne még tenni valamit a pilóta ügyéhez, de ha nem teszi, ezt a részét lezártnak tekintem. Tényleg nem tartom szerencsésnek róla beszélni.
-Ami az androidokat illeti. Teljesen igazad van, nem tudunk róluk semmit. Ezért is nagy lehetőség Wolf megvizsgálása. Megértem, ha valakit nyugtalanít a tudat, hogy képesek voltak beférkőzni mindkét hajóra, úgy, hogy erre nem jött rá a legénység, de úgy gondolom, "falakat építeni" magunk köré most már késő. Az igazság az, hogy senki sem tudja, hányan vannak most a Jola-n. Ki kell deríteni, hogyan kommunikálnak, mik a korlátaik, és egyáltalán mit akarnak.

A meglepődés ül ki arcomra, ahogy hallgatom a Kapitány szavait. Azt hiszem ez a beszélgetésünk sem lesz túl kellemes és egyszerű.
-Öhm... Azt hiszem ebben nem értünk egyet. Igen Tom jól járt el, miután már a hajóra hozta az Androidot, vagy máshogy fogalmazva... a túlélőt. Ezzel nincs is gond, csak azzal, hogy nem kért engedélyt arra, hogy ide hozza őt. Üzennie kellett volna, egyeztetnie velünk. Nem voltak olyan messze, elért volna minket. És nem csak azért, mert egy androidról van szó. Ha ember lett volna is ugyanígy kellene eljárnia, ha egyáltalán túléli a találkozást. Értem én, hogy minden óvintézkedést megtörtént... De ez így akkor sem helyes...Nem azt mondom, hogy bűntessük meg, maximum beszélgessünk el vele, hogy ezt legközelebb így ne tegye meg. Ha kell én magam ülök le vele. Nagyon jól tudod, hogy nem szoktam üvöltözni másokkal, amíg azok okot nem adnak.-Elég türelmesnek vallom magam, de kell is. Nem üvöltözhetek mindenkivel.
-Igen... Pontosan. Óvatosnak kell lennünk velül és minél többet kideríteni róluk. Köztünk élnek ez tény. Lehet, hogy sokkal többen vannak a hajón, mint ahogy azt gondoljuk... de... nem ülhetünk ölbe tett kézzel és közöljük mindenkivel, hogy nincs mit tenni. Vagy elárulnak, vagy nem. Nyilván nem tudunk mindenkit külön megvizsgálni, hogy vajon ember e vagy sem. Viszont Tom segítségét kérhetnénk. Nem tudom, hogy működik ez náluk, de ő talán könnyebben kiderítheti, hogy ki az, ki nem az és igen... Azokat jobban megfigyeljük. Afogságban lévő androidunkat meg igen, ki kell kérdezni, de honnan tudjuk, hogy nem kamu mind az, amit kitalál?-Bizonytalan ez az egész terület. Nem élhetünk mindig félelemben, de akkor is óvatosnak kell lennünk.

Felvonom a szemöldököm, és úgy hallgatom végig, de nem próbálom titkolni, mit gondolok erről.
-Tényleg nagyon nem értünk egyet. Tom saját hatáskörében hozta ezt a döntést, és minden joga megvolt hozzá. Ha te a saját hatáskörödben úgy döntesz, beszélsz a fejével ezért, természetesen megteheted, de nem támogatom.
Aztán csak hátradőlök a székben, és megrázom a fejem.
-Nem ülünk ölbe tett kézzel. Egy éve még azt sem tudtuk, hogy létezhetnek, mostanra pedig már rengeteg dolgot megtudtunk róluk. Tom pedig már így is rengeteget segített. Ne felejtsd el, hogy ő volt az első akit felboncoltunk...igaz ebbe aligha önként ment bele, de akkor mindenki halottnak hitte, szóval gondolom rendben van...
Sóhajtok egyet, és a kijelzőmre nézek. Egy ujjvonással előtérbe hozom a kamerát, ami Zetta kiságyát figyeli. Érdekes, hogy vonásaiban mennyire hasonlít mindkettőnkre, csak éppen ő olyan békés. Bár napi 20 óra alvással lehet is.
-Nézd, az androidok vizsgálatával kapcsolatban sok minden titok...előtted is. annyit viszont elmondhatok, hogy amiatt aggódni, hogy feljutnak a hajóra késő. Ezt a túlélőt az űrben hagyni ostobaság lett volna. Gondolj bele, te mit tennél azzal, akiről megtudnád, hogy így a sorsára hagyta...Adrian övön aluli példa lenne, de mondjuk Jaina-t?

Csendben hallgatom végig a szavait. Ő is megtette, így az az alap,hogy viszonzom neki ezt. Viszont valamit nagyon félre érthetett, amit megpróbálok letisztázni vele.
-Én nem Tom ellen vagyok. Szeretem őt, persze mint barátot. Jó pilótának tartom. Nincs bajom vele. Nem akarom lefokozni, vagy bármi ilyen.-Egy nagy levegőt veszek. Nem akarok vele összeveszni ilyenen. Nem érné meg a dolgot. Össze kell tartanunk.
-Ez igaz.-Erről kicsit megfeledkeztem,ezt aláírók, de hogy vannak olyan dolgok,amik előttem is titkosak...nah az cseppet sem tetszik nekem. Nem hiába lettem parancsnok. Tudnom kell mindenről,ami a hajón törtènik. Az emberek hozzám jönnek,ha nem érik el a kapitányt. De én hogy nyugtassam meg őket,vagy mondják bármit is,ha sok mindenről nem is tudok? Ki tudja,hogy még hány ilyen eltitkolt információ van... De nem, nem megyek bele. Csak nyelvek egyet.
Zettát nézem egy ideig. Kicsit irigylem őt, szívesen lennék most az ő helyében...
-Mint mondtam nem ezzel van a baj, vagyis... Nyílván én is megmentettem volna őt...de nem ez volt a parancs... Engedélyt kellett volna kérnie. Ennyi...Az meg az én hibám volt, h erre nem gondoltam korábban és nem mondtam meg neki,hogy ilyen esetben mit csináljon... Őszintén nem is gondoltam arra, hogy találnak túlélőt.- Nem tudok mit mondani még erre. Nem is akarok nagyon erről többet beszélni. Ő nem ért velem egyet, de szeencsére rendesen meg tudjuk ezt beszélni és nem lett ordibálás a vége.
-Azt hiszem ideje lenne jobban tájékoztatni az embereket az eredményekről a célokról, az információinkról, ha továbbra is a bizalmukat akarjuk.-Bevezethetnènk valami infó csatornát, ahova a frissebb adatokat tesszük ki.

Elengedem a témát én is. Lehet túl közelli számomra a kérdés, hisz fiatalkoromban én is elég rebellis katona voltam. Egy ellenséget persze nem mentettem volna meg...sőt...ha nagyon uantkozunk, céltáblának hazsnáltuk volna a sivatagban. DE az is biztos, hogy ha ki akartma volna menteni valakit, megtettem volna. Ami azt illeti...meg is tettem. Parancs ellenében. Többször.
-Az embereknek már ígyis a könyökén jönnek ki a beszédeim. De komolyra fordítva...elmondunk mindent, amit lehet. Lényegesen többet, mint a Consilium a polgárainak. Sajnálom, de ennél többet nem tehetünk. tudnak a stratégiáról. Tudnak a hírekről. Előbbiről cska nagy vonalakban persze, de nem szoktam ok nélkül eltitkolni semmit. Amit pedig eltitkolunk, arra nagyon nyomós okunk van.
It a végén szigorúan nézek. Sajnos túl sok volt köztünk az áruló, és most ez az android helyzet...
-Persze ha akarsz egy saját hírcsatornát mint a Comet, csak a valósággal...ha van rá önkéntes, felőlem...
Az én jelentéseim elég szárazok, az egyszer biztos. De ki válalná ezt át?

-Szerintem találnánk egy lelkes embert, aki örömmel bevállalna egy ilyet. Mondjuk ha már Adrian lett a komm tisztünk lehet felvetem neki az ötletet. Egy kicsit feldobhatná a dolgokat. Tudod, hogy azok is megértsék, akik nem feltétlenül értik a szakmai nyelvet. De lehet előbb kellene egy felmérést végezni, hogy egyáltalán szükség van e erre. Oké tudom... Ezt is én csináljam meg.-Nem is kell mondania semmit. Majd csinálok egy rövid kis kérdőívet, aztán mindenkinek elküldöm. Érezzék, hogy mi tényleg törődünk az embereinkkel és nem csak beszélünk róla. Nah meg szerintem jót tenne az embreknek egy kicsit lazább, humorosabb hírcsatorna.
-De persze azzal egyetértek, hogy nem kell mindent kiteregetni nekik. -És azt hiszem amiért ide jöttünk azt ki is tárgyaltuk. Rosszabbra számítottam, de örülök neki, hogy békés maradt a hangulat.
-Köszönöm, hogy meghallgattál.-Mosolyodom el, majd hátra dőlök.
-Remélem a küldetéseink is ilyen egyszerűek lesznek. Már kicsit elegem van a lövöldözésekből. Tudom... Tudom... Ez a lázadással jár. Csak nah... Nem hiába mentem pilótának és nem biztonságisnak.-

-Pont Powell...? - Megvakargatom a tarkómat. Rendben, hogy könnyedebb stílus kéne, mint az enyém de azért...nála csak Pressia lazább.
-Á...nem bánom. Végül is, lehet feldobja a népet.
Azt mondjuk nem tudom, ki vna a ahjón aki nem érti a szakmai nyelvet, de most ebbe inkább nem kötök bele. a kommunikátoron egy ujjal lenyomok pár ikont, és majdnem kiejtem a kezemből, ahogy azonnal válasz is érkezik rá. Csak egy karakter, de mégis, ijesztően gyors.
-Egyszerű küldetések? Ne viccelj...A consilium a halálán van. Ha valamikor, akkor most fognak két kézzel szórni ránk mindent, ami eszükbe jut, amíg még tehetik. Szóval igen...a neheze sajnos még hátra van.
Elteszem a kommunikátort, és sóhajtok egy nagyot.
-Tényleg légy óvatos Tom-al. Nem akarom, hogy a következő az legyne, hogy a leszerelését kérje, mert nem bízunk benne. Viszont, ha nincs más, várna rám a következő időpontom...