Még csecsemő volt, mikor az apját kivégezte a Jola akkori kapitánya zendülés vádjával. Az anyja az ezt követő vizsgálatokon bizonyult bűnrészesnek a férje lázító-bomlasztó tevékenységében, így őt is halálra itélték, és kivégezték.
Aurea nevelőszülőknél nőtt fel, akikhez sosem tudott igazán kötődni, és ezt a szülőktől sem igazán kapta meg. Mindig magának való, kissé barátságtalan, s teljesen a demagóg consiliumi tanításokra utalt gyerek volt, aki csak a katonai képzések megkezdődése után kezdett magára találni igazán. Főleg az ellenkező nemű társaival találta meg a közös hangot, mivel sosem érdekelték azok a dolgok, amik a lányokat általában foglalkoztatják. A fiúkkal viszont könnyebben megérttette magát, és egy idő után be is fogadták maguk közé. A legtöbb közösségi eseményből mondjuk még így is kimaradt, hiszen inkább maradt otthon olvasni, zenét hallgatni, mint hogy az ostobára részegedett társaival játszon ki kefél a végént minden létező szabadidejükben.
Pedig az első, és nagyjából az egyetlen valódi kötődését a bajtársaival sikerült csak kialakítania, de mivel ő a Fekete Őrséget célozta meg, hamarosan ezek a srácok is lemorzsolódtak mellőle. Az Őrség kiképzéseinek keménységét valószínűleg csak az foghatja fel igazán, aki tapasztalta, és itt nem is feltétlenül a fizikai megpróbáltatásokról kellene szót ejteni. Az agymosás, ha az Őrségről van szó nem csak egy hangzatos szó, amivel az alakulatot vádolja a köznyelv. Valóban nagyon kemény és mindenre kiterjedő, az egyéni gondolkodást gyakorlatilag teljesen megsemmisítő, erőszakos, droggal megtámogatott átnevelésről van szó, aminek a végeztével tökéletes, kegyelmet nem ismerő gyilkosokat faragnak az egyszerű katonákból. Igaz, Aurea még újonc státuszban volt, mikor elküldték első éles bevetésére Faye Pavell egyik őrzőjeként a lázadókkal egyeztetett tárgyalásra. Neki így még nem száradnak a lelkén kegyetlenkedések és gyilkosságok, és az olvasásról sem volt hajlandó lemondani sosem, így talán vannak még saját, értelmes gondolatok a fejében, ha hagyják kicsit gondolkodni.
És hát sosem volt még ennyi ideje saját magára, mint az elmúlt hónapokban. Egy kétszer kétméteres kis cella lakója lett, leszámítva azt a rövid időszakot, amíg a drogelvonási tünetei megszűntek nagyjából, és már nem veszélyeztették az egészségét. Azóta azonban a napjai nagy részét a saját gondolataival összezárva tölti, és a testedzésen kívül tényleg csak annyi a dolga, hogy átgondolja az életét.