*Lewis főgépésznőnek remek képzelőereje van az már biztos, hozzá pedig kellő sütnivalója. Ráadásul nem egy karótnyelt típus, szóval még az is elképzelhető, hogy barátozni fogunk. Tetszik a dzsekije és ez fő szempont. Aki pirosat hord és tudja is viselni, rossz ember nem lehet. A kérdésem merőben költői volt, hiszen nem számítottam konkrét válaszra, a jelenlegi kapcsolatunkból fakadóan nem tudna olyasmit mondani ami miatt megbízhatnék benne. Viszont sikerült egy apró de őszinte mosolyt kicsikarnom belőle. A hanyag falnak dőlésből, még a lábamat is megtámasztom magam mögött, közben persze erősen imádkozom, hogy ne csússzak el, mert az nagy blamázs lenne. Megint a földön kikötni lábakkal az égnek. Majdnem sikerül azonban eltanyálnom, mikor a hobbimat a sajátjának is elkönyveli….vagy az övét mondja az enyémnek…részletkérdés. A lábam megcsúszik ugyan, de még idejében sikerül megtalálni az egyensúlyomat és újra felvenni a hanyag eleganciát, karba font kezekkel. A vigyorgással palástolom a meglepetésemet, s már emelném is a hangom, hogy visszakérdezzek, de még nincs vége a monológnak. Miért is járnánk jól kölcsönösen? S mit jelent a kölcsönös? Ám nagy hiba lenne a dilemmám miatt nem jóban lenni a főgépész nénivel, akinek úgy csillognak a szemei mint a Cassiopeia. Ergo, jöhet a Jolly Joker. Ellököm magam a faltól, lazán magam mellé engedem a kezeimet, a PDA a combomnak ütődik, de kapott már rosszabbat is egy selymes és feszes combnál. *-Hááát, ez patthelyzet. * Elindulok felé, végig a szemeibe nézve, csak el ne vétsem a lépést a falból, belekként kilógó kábelek között. Ha odaérek hozzá és a felemelt karom elől sem hajol el, a vállára teszem a kezem mint a jóbarátok.* -Erre inni kell Lewis főgépész. Van a kabinomban jófajta volentisi Gyomormaró, Búfelejtő…megjegyzem az a kedvencem és Részeges ananász. Sokat elárul magáról, hogy melyiket választja. És mondja, hardver vagy szoftver? *Nekem is lenne pár kérdésem arról az időről, amelyikben ő élt. Úgy ezernyi. *
Biztosra veszem, hogy szavaimmal sikeresen meglepem a tizedest, mert bár lazának próbál tűnni azzal, hogy a falnak támaszkodik, akár csak én, látom azért a csúszást is. Kíváncsi lett, akár csak én Ő rá, de túlságosan előre egyelőre még nem jutunk. Patthelyzet bizony. Enyhén felvont szemöldökkel figyelem, ahogy folyamatosan csökkenti a kettőnk között lévő távolságot, majd hamarosan keze a vállamra csúszik. Nem lépek félre, nem lököm el magamtól, mivel érzem, hogy ez a találkozás pozitívan fog alakulni a továbbiakban, és bár szegény kábelek szinte könyörögnek nekem, hogy igazítsam vissza őket, talán egy picit még várhatnak. Fejem Raven irányába fordítom, majd biccentek. - Jól hangzik tizedes, de előtte segítsen nekem. Ha így itt hagyom a kábeleket, abból baj lesz. - ezt pedig Ő is tudhatja. Ha valaki így rátalál, akkor én ihatom meg a levét, főleg, ha nem akarom beköpni a nőt, így kibújok karja alól, majd intek neki, hogy jöjjön csak. Ez után adok a kezébe néhány kábelt, majd jelzem, hogy melyiket hogy fogja, én pedig szépen lassan elkezdem visszaeszkábálni őket a helyükre, majd lezárni, hogy bent maradjanak. - Búfelejtő... Lehet azzal kezdeném. Mi van benne? - pillantok felé, miután kész vagyunk, majd felkelek és természetesen azonnal rávágom a másik kérdésre is a választ. - Természetesen hardver, bár a szoftverek is érdekelnek. - kacsintok rá, majd a gépház kijárata felé indulok meg. Fogalmam sincs, hogy melyik a nő kabinja, szóval majd Ő vezet. A kis robot örül, hogy kinyílt végre az ajtó, így Szmötyi az első, aki kiviharzik, mi csak utána tudunk menni. - De nem azért választom a Búfelejtőt, mert annyira bús vagyok. - jegyzem meg utunk közben, még mielőtt félreértene. Persze a boldogságtól se csattanok ki, de ezt azért nem kötném a másik orrára.
*Azt hiszem ez a patthelyzet megkívánja a kompromisszumkötést, vagy mondjuk hagyom magam megzsarolni. Persze nem az a szó legszorosabb értelmében, hiszen azt mondta nem árul el, de én gondolok a jövőmre is. A jövőben pedig, csak úgy mint eddig és most, szeretnék még a gépházban ejtőzni. Szóval bevetem a titkos fegyverem, az ivászatot és ha belemegy, akkor minden tuti. Azért van némi kétségem mikor megemeli a szemöldökeit és szinte hallom a fogaskerekeket csikorogni az agyában, de nem lép hátra és a karomat is szépen hagyja csücsülni a vállán. Már érzem a Búfelejtő ízét a számban, de a megmérettetés még nem ér véget. *-Francba! *Nyekergem, leginkább a kiomlott kábeleknek szól, no meg a karmámnak, mely rendszeresen kicsesz velem. Na hja, azért karma. *-Biztos benne Lewis főgépész? Segítsek? *Szerintem nem gondolta komolyan, csak költői kérés volt, arra meg nem kell válaszolni. Ugye? Vagy az a kérDés? Mire észbe kapok, már ki is bújt alólam és nekem integet. Hátranézek, csak a miheztartás végett, hátha van még itt valaki rajtunk kívül, mondjuk egy szellem, egy robot….és, hogy biztos legyek a dologban, még magamra is mutatok, hogy tényleg engem hívogat mint kanos pasi a szűz menyasszonyt. *-Maga tudja…azért megjegyezném, hogy kábeltartásban nem vagyok olyan jó. *Azért a kezembe fogok egyet, aztán többet is és még az sem mindegy hoyan tartom. Nagy sóhaj szakad ki belőlem.* -Azt nem gondoltam, hogy befog melózni, komolyan nem sajnálja azokat az izéket? Egyébként honnan tudja melyik hol volt? Mind egyforma…egyformán szürke….mellesleg kétbalkezes vagyok, azt hiszem erre rájött egyedül, az én segítségem nélkül is, feltéve, hogy emlékszik még a találkozásunk első pillanatára. Nem mondom, elég kínos volt, de mivel _én_elvileg_itt_sem_voltam_ az akrobatikus mutatványom sem lesz benne az esti flotta hírekben….egész jól csinálja…azt nem oda kell?...nem, persze, pedig a másik oldalon jobban mutat. Egyébként milyen kábelek ezek? Csakhogy legközelebb tudjam…Tudta, hogy az egész Arkanon összesen 648 csatlakozási pont van? Ebből három csak a gépházban. Nincs magának valami rangja? Mondjuk tizedes vagy lyesmi….ez a főgépész elég macerás. Meg ronda is…mármint nem maga, félre ne értsen. Lehetne akár Kreatív Masina Menedzser…..Ó! Már kész is? Hála az égnek, már kezdtem fáradni. *Még a homlokomat is megtörlöm látványosan, bár azt hiszem nagyobb munka volt beszélni addig, amíg ő dolgozott, legalább nem rontottam el semmit. A Búfelejtőre csak megvonom a vállam és mosolygok.* -Én sem azért iszom mert bánatos vagyok. Úgy nézek ki mint aki kisírta a szemeit? *A másik kérdésemre a válasz kielégítő. Ha, vagy amikor barátok leszünk, fantasztikus dolgokat vihetünk végbe. Mint zsák meg a foltja. Persze ott van még hibapont, mekkora lesz a tű ami összevarr minket….a bizalom. *-Maradjon csak a hardvereknél. Hiányszakma. *Szegény Szmötyi csak arra várt, hogy kinyíljon az ajtó, ha lenne feje, már darabokra törte volna az ajtón, annyiszor nekiment. Sípolva elviharzik, mi meg komótosan sétálva közelítjük meg a kabinomat. Nem kéz a kézben, ez azt hiszem érthető, de annál nagyobb egyetértésben.* -Ha már van közös titkunk, meg kell innunk a pertut, mert agylobot kapok ettől a főgépész megszólítástól. *Menet közben lököm meg a vállammal a vállát és vigyorgok rá. Folyosóról folyosóra megyünk, néha integetek az arra tévedőknek, majd a legénységi szállásnál megállok a Bruce-szal közös kabinunk előtt.* -Bruce nincs itt…ő a férjem, és ilyenkor ott van ahol a katonák lenni szoktak. Tudja, gyűri az izmait, vagy gyúrja…mindegy, eszméletlenül néz ki, szóval jól csinálja. *Szemeket forgatok az „eszméletlennél”, elvégre kell az alibi és a szerint mi Bruce-szal oda vagyunk egymásért. Egyébként tényleg eszméletlen a pasi ahhoz képest, hogy meleg. Ajtó kinyit, főgépészt betessékel, utána libbenek én is. Első utam az ágy feletti beépített szekrényhez vezet, onnan rángatom ki a termoszt és két poharat. Az egyiket Lewisnak nyújtom és teletöltöm.* -Akkor egs! Samantha! Fenékig ám! //Hogy ne kelljen keresni: kabin
Szimpatikusnak tűnik számomra a tizedes, de még mielőtt lelépnénk innen, rendet kell tennünk. Mivel Raven tehet erről a kupiról, na meg ha már itt van, egyértelmű, hogy segítenie kell majd nekem, ami láthatóan nem kicsit lepi meg, ez pedig nevetésre késztet. - Na ná, hogy biztos! Na jöjjön csak! - hívom ám, de azért kanos nem vagyok. Jót vigyorgom, ahogy maga mögé néz, majd mutogat, de én csak bólogatok, hogy igen-igen, rá várok, nincs is itt más rajtun kívül, így csak megérkezik, én pedig már oda is adom a kezébe azokat a kábeleket, amiket jó lenne egymástól külön tartani. Így gyorsabb, mintha a földön rendezgetném őket. - Nem bonyolult. Miért fél tőle? - nézek fel rá, miután a panel elé csücsültem és nekiállok helyretenni a gépházat. Nem fogok unatkozni a továbbiakban se, erre azonnal rájövök, ahogy a nő lökni kezdi a dumát és bár nem ismerem, valamiért egyre biztosabbra veszem, hogy mi tényleg jól meg fogjuk érteni egymást. - Azt hitte, hogy megússza mi? Nincs szerencséje! És csúnya lenne, ha nem tudnám, hogy mi hova való, ha már ez a szakmám. - természetesen eszem ágában sincs csenben hallgatni, mindenre tudok ám mit mondani én is, mert bár sokan csendesnek ismernek, mindig is szerettem beszélgetni. Csak hát az Arkanon ez nem éppen könnyű, túl sok a karót nyelt, bár Kattel úgy érzem, hogy sikerült jobban megismerkednem, mégis, Ő katona, a Consilium hű embere, így vele azért valamilyen szinten jobb, ha óvatos vagyok. No Raven is lehet kém, de erre most még csak nem is gondolok. - Szerencsére nem kell mozognia, csak megtartani a kábeleket. Az ugye azért menni fog? - pislogok fel rá, majd mosolyodom el a nemrég történtekre visszagondolva. - Soha se fogom elfelejteni! - na ná, hogy emlékszem. Örökre beégett a memóriámba. Arra azért nem felelek, hogy mit hova kell bekötni, mint látja, tudom én azt jól, de azért szórakoztató a társaság. - További gépek hozzácsatolását teszik lehetővé. - magyarázom röviden, nem menve bele jobban a dologba, majd a 648 csatlakozási pontnál azért érdeklődve felpillantok a tizedesre. - Az nem semmi! - nem tudtam, új információ volt. No de lassan végzek, így Raven is megnyugodhat, egyre kevesebb kábelt kell már megtartania. - Nincs rangom, de a Kreatív Masina Menedzser határozottan tetszik! - végül a panelt a helyére igazítom, majd felkelek én is, és ismét jót vigyorgok a másikon. Méghogy kezdett fáradni. Ezt a csajt eddig én miért nem vettem észre? Érdekes, hogy mindig elkerültük egymást. Na de majd ez után! Az ital tehát jöhet, de azért közlöm, hogy nem azért, mert bánatos vagyok, még szerencse. - Nem tűnik éppen annak. - a hardveres-szoftveres kérdésre is megérkezik a válaszom, majd végül vállat vonok. - Szerintem jó, ha az ember minél több mindenhez ért. - tehát nem maradok csak a hardvereknél, nem tehetem. Túl sok mindent szeretnék még az életben és ahhoz kell a tudás. Na de ezek most nem fontosak, előbb ismerkedjünk! Az ajtó kinyílik, a kis robot pedig távozik előttünk. Nem tudom, hogy melyik a tizedes kabinja, de követem őt, miközben elhangzik a pertu ötlete is. - Benne vagyok! És a világért se akarom, hogy agylobot kapjon. - milyen hülye szó már ez. Jót vigyorgok ezen is, majd nemsokára elérünk a kabinhoz, ahol megtudok némi információt Raven magánéletéről. Ezek szerint férjnél van, ami persze nem meglepő ebben a világba és boldognak is látszik. Vajon nekem még mennyi időm lehet? Wells se húzhatja a végtelenségig. Mégse búsúlhatok ezen, még a végén okom lenne búfelejtőt inni. Belépek, körbenézek az otthonos kis kabinban, majd nemsokára már azon kapom magam, hogy egy jól megtöltött pohár van a kezemben. - Megtudhatom, hogy mi van benne? - méregetem kíváncsian, szagolgatom is, majd végül ha a nő is tölt magának, kezemmel átkarolom az övét, ha már pertu. - Akkor fenékig Raven! Csak aztán le ne itasson, mert akkor szegény Bruce nem tud majd hol aludni. - nevetek fel. Ha kidőlök, lehet, hogy nem jutok vissza a kabinomba és itt ragadok a tizedessel és bizony akkor az ágyat is befoglaljuk. Nem kell semmi rosszra se gondolni. Mivel nem ittam alkoholt már jó ideje, így kissé felköhögök, miután kiürítettem a poharat. - Ez nem semmi. Te csináltad vagy van saját beszerződ? - most már ugyebár tegeződhetünk, így én is próbálok felengedni. Bár még kicsit furcsa, főleg úgy, hogy nem is olyan régen ismerkedtünk össze, de szerintem rövid idő alatt meg fogom szokni.
*Meg vonom a vállam a válaszára, ha biztos abban, hogy segítsek, akkor segítek, hiába nézek körül másért..bár meg kell valljam őszintén, ezek a kábelek túl nagyok nekem. Szerencsére csak tartani kell amíg ő kötöget, így van alkalmam beszélni, amit viszont semmi pénzért nem hagytam volna ki. Másrészt megnyugtat ha jár a szám. *-Hogy elrontok valamit és tanúja van? *Nem félek a kábelektől, nincs kábelfóbiám, de elég volt egyetlen apró mozdulat és a fél gépház bele kilóg. Örülök, hogy Lewis főgépész nem pánikol. *-Néha elhagy, ja, mármint a szerencse. Szerencsére jobban tudja mikor fogjon kézen. *Amihez nekem is nagy közöm van, de ez egy másik este meséje. Szóval miközben tartom a kábeleket, próbálom magam megnyugtatni, de Lewis főgépész picit más mint azok akikkel eddig „beszélgettem” és mindig talál egy kis szösszenetnyi szünetet, hogy közbeszóljon, bár nem hagyok túl nagy teret neki. A közbeszólásaira hol megvonom a vállam ismét, hol bólogatok, mikor mire van szükség. Egyszer a számat is elhúzom mikor emlékeztet, hogy emlékezni fog az első találkozásunkra, és elnyújtok egy nagy „á”-t megjegyezve, hogy mire jók a kábelek ott ahova ő rakja. Feltételezem a másik oldalon ahova én raktam volna pusztán azért, mert a dekoratív lelkemnek jobban tetszett volna, már nem működne semmi. Végül elnevezem másként, hogy lerakjam a barátságunk alapjait. *-Na ugye Kreatív Masina Menedzser! Senki nem azért iszik Búfelejtőt mert szomorú. Viszont sokkal boldogabb lesz tőle. *S mutatom egy széles, százkarátos vigyorral, hogy mennyire. Elérünk az ajtóhoz, amin minden bizonnyal már mutatkoznak a kopás jelei Szmötyi miatt, de egyikünk sem akad ki rajta, Lewis Masina Medezser – hogy ez mekkora név! – viszont biztosít arról, hogy hellyel-közzel hasonlóan gondolkodik mint én, ha a sokszínűségről van szó. *-Szerintem meg jó, ha erről minél kevesebben tudnak. *Nem véletlenül bujkálok állandóan, mint most is itt a gépházban, az már más kérdés, hogy Lewis Masina Menedzser hogyan vélekedik erről az egészről. Nem árult be és valószínűleg már nem is fog, de, hogy a közeljövőben hogyan kezeli majd ezt az egészet, még kérdéses. Nem árt előre tudnom róla. *-Igazán köszönöm, hogy jóérzéssel gondol az agyamra, a nevében is beszélhetek. *Ezt már menet közben mondom és vállon is lököm, de a köszönetnyilvánításnál a mellkasomra teszem a kezem és egy picit még meg is hajolok. Oké, színpadias de én már csak ilyen vagyok. Elérünk a kabinhoz, odabent bemutatom az otthonomat a másik lakóval együtt, aki jelenleg nem tartózkodik a körünkben, viszont nekem köszönhetően az aurája igen. Néha szétdobálok pár pasiholmit alibiként – mert Bruce szereti a rendet - nem lehet tudni mikor tör ránk egy felettes, legyen okom sipítozva össze-vissza rohangálni mint a mérgezett egér, kapkodva a rendetlenül szétdobált alsógatyák és zokni szedések közepette. Mintha ebben a „túlméretezett” kabinban olyan nagyon lehetne rohangálni. Lewis kezébe adok egy poharat, benne az általam megszokott mennyiséggel töltve, a magamét meg felé emelem. *-Én sem tudom pontosan mi van benne. Ocani gyümölcs erjesztett leve, némi fűszerrel és lent termesztett földi gyümölcsök keveréke. *Meg még biztosan sok minden más is amiről nem tudok, mert titok. Bob nem árulja el, mert tart attól, ha megtudom, már nem megyek hozzá, pedig ez hülyeség, senki nem tudja úgy összekeverni a Búfelejtőt mint ő. Az ivászat Lewis Masina Menedzsernek kicsit más mint nekem, meglepődöm mikor elkapja a karom a sajátjával, hogy kígyót játszva összebújjunk inni. *-Öööö…biztos benne, hogy ez így menni fog? *Hát ilyet sem csináltam még, tutira földi szokás…én meg szeretem a földi szokásokat, hát kipróbálom ezt is. Igen érdekes…eszembe jut valami.* -Remélem ezt csak az első pohárnál szokták csinálni, mert Búfelejtővel a harmadik után már elég érdekes lenne. Bruce miatt meg ne aggódjon. Edzett legény, majd alszik a földön. *Kedves ismerősként üdvözlöm a koktél ízét és erejét, imádom amikor perzseli a nyelőcsövem, majd a gyomromban először tábortüzet lobogtatva bulizik, a végén pedig csendesen elalszik, maga után hagyva némi fanyar fűszert. Samanthának még szoknia kell az új ízeket, picit barátian hátba veregetem, hogy segítsek. *-Csempészáru. Csssssss! *Teszem az ajkamra a mutatóujjam, újabb titokkal körítve az immár megkötött barátságot, amit ezek után már csak finomítani kell. Nem rúgtam még be, ezért hiszem, hogy a gondolatom Samantháról igaz és nem az ital hatása, de úgy érzem rokonlelkek vagyunk. Mintha zsákként megtaláltam volna a foltomat. Vagy ez túl szentimentális? Leülök az ágyra féloldalasan, az egyik lábamat magam alá húzva és hellyel kínálom Samanthát is.* -Csüccs! Még egyet? *Tolom az orra elé a termoszt – alibi üveg – s ha kér töltök, ha nem, marad a kezem ügyében későbbi felhasználásra. *- Szóval ha jól éreztem, nem vagyok egyedül a bujkálásommal meg a sokoldalúságommal. Mesélj! Aztán majd én is. Vagy közben.*Úgy hiszem igen termékeny este lesz ez információcsere terén. Főleg, hogy Samantha a Földön élt egykor, annyi mindent szeretnék tudni arról a világról, amit az archívumban találni, nem elég és nem is mutat teljes egészet. *
Számomra egyértelmű, hogy így nem hagyhatom itt a gépházat és ha már Raven pont itt van - és Ő a felelős egyébként is a történtekért -, még szép, hogy befogom segíteni. De láthatóan, na meg hallhatóan aggodalmaskodik a dolgon, ez pedig engem ismételten mosolyra késztet. - Előttem aztán nem kell problémáznia ilyesmin. A tartást nem lehet elrontani! - kacsintok rá magabiztosan, majd nekiesek a szerelésnek. Eleinte kissé meglep, hogy nem csendben kell ezt tennem, de tény, hogy ezerszer szórakoztatóbb így a munkámat végezni, mint amikor csak állnak az ember mellett és meg se szólalnak. Pillanatok alatt a helyére is kerül minden - legalábbis nekem úgy tűnik, mintha csak néhány másodperc telt volna el -, mi pedig elhagyhatjuk a gépházat, hogy egy másik helyiségben, pontosabban Raven kabinjában folytassuk a napot és én is megkóstolhassam azt a bizonyos Búfelejtőt. - Úgy legyen! - mármint a boldogság. Rég ittam már, annak idején pedig pozitív hatással volt rám az alkohol, legalábbis eleinte. Ha tudni fogom a mértéket, akkor nem lesz baj, de ha nem... akkor bizony rókakergetés lesz. Áh, azért az nem kockáztatnám, mégis csak most ismerkedtünk össze. De ennek ellenére én mégis bizalmat szavazok a tizedesnek, elárulva, hogy érdekelnek a szoftverek is, hiába vagyok gépész, bár profi nem vagyok még, a legnagyobb sajnálatomra. - Miért? Szerintem nem hátrány, ha valaki több mindenhez ért, hasznos inkább... - még kicsit talán naívan állok a dolgokhoz, de lehet, hogy a nőnek igaza van. Mondjuk eddig nem meséltem mindenkinek oly mélyen az ismereteimről, így aggodalomra se ad ez okot, most mégis elgondolkodok Raven szavain, de nem túl sokáig, mert utána ismét némi humor kerül elő, majd játékos lökés, melyre visszavállazással felelek és végül elérjük a célunkat is. Igazán otthonos egy kabin és látszik rajta, hogy egy férj és egy feleség lakja. Biztosan boldogok. Jó is lehet valakit szeretni és azzal élni, félek, hogy számomra ez nem adatik majd meg. Ebben a világban hamarosan férjet rendelnek majd ki elém, hiába szeretném elhúzni a dolgokat és szerelemből párt választani. Ez már nem az az élet és soha se fogom tudni ezt elfogadni. Most mégse akarok még erre gondolni, a kezembe kerülő pia remek Búfelejtő lesz, így hümmögök először a folyadék tartalmára, majd átkarolom kezemmel Raven kezét. - Akkor biztos jó lesz! És igen, ezt pertunál így kell csinálni! - kacsintok rá és nem eresztem el egészen addig, amíg mindketten el nem fogyasztottuk a magunk italát. Hirtelen baromi erősnek érzem ezt a löttyöt, így prüszkölök-köhögök utána kicsit, de azért próbálom ám tartani magam és persze eleresztem közben a tizedest is. Az anyja, hát nem semmi főzet! - Nyugi, csak az elsőt kell így inni. Bruce-nak pedig nem mutatkoznék be így. - vigyorgok rá, tehát maradhat a felesége mellett az ágyon. Egy pohártól még azért nem állok fejre, sőt, kettőtől sem, mert jöhet még egy természetesen! Adjunk az élvezeteknek. A hátba veregetés egyébként nem árt, bár nem tudom, hogy javul-e tőle bármi is. - Akkor ezek szerint ismersz pár fontos embert a Volentisen. - a "fontos ember" alatt az ilyen illetőket értem, mint akik például piákat készítenek, de rákérdeznék én másra is, mégis, túl korai lenne. Ledobom hátsómat az ágyra, de a lábaimat nem húzom fel, a bakancsot kicsit hosszadalmasabb levenni és egyébként se lenne éppen illő - igen, én szoktam figyelni az ilyesmire -, majd a poharam Raven felé nyújtom. - Jöhet! - hagyom, hogy töltsön, de még mielőtt lehúznám az italt, a szemeibe tekintek és végül megvonogatom kissé a vállaimat. - Nem mondanám úgy, hogy bujkálok. - de sokoldalú vagyok, az igaz. Meséljek? És mennyit? Ez itt a kérdés. A bizalom ebben a világban nagy kincs és nagy árat fizethetünk érte, ha rossz személynek adjuk, mégis, olykor talán megéri kockáztatni. Eddig még nem hagytak cserben a megérzéseim... - Tudod... nekem nagyon furcsa ez a világ. A Föld nincs többé és itt az Ocan, amit még nem láthattam és amit elvileg más lények laknak. Le akarok jutni oda és szeretném megismerni az ocantisokat, de... a gond az, hogy semmit se értenék a nyelvükön. - itt kis szünetet tartok, majd poharam a nő poharának koccantom és iszom - Szeretnék megtanulni ocantinul. A chipeket viszont nehéz beszerezni, szinte lehetetlen, így csak részenként férek hozzá az információkhoz és készítgetem a magam szótárát. - ez is illegális így, de talán nem olyan durva, amiért komoly büntetés járna, bár fogalmam sincs. Ez az egyik tervem a sok közül, amelyre tényleg nagyon-nagyon vágyom és ezért képes voltam még Luis boltjába is bemenni és sikeresen bajba keveredni... A többit majd később, előbb halljuk és lássuk, miként reagál minderre? - Te voltál már az Ocanon? - kérdezek rá még erre kíváncsian. Engem eddig még nem engedtek le, de most már nem tarthatnak sokáig vissza, látnom kell, idefent egyszerűen megfulladok.
* Szemet forgatok, meg fejet ingatok. Ha tudná. Nálam semmi sem biztos, de az nagyon. Ha nem számítógépről, chippekről, adathordozókról és más hasonló dolgokról van szó, tudok igazán szerencsétlen is lenni. De hát neki legyen mondva, a végére nem rontom el a „tartást”. Sikerül szóval tartanom míg visszapakol mindent, ami csak úgy kiesett, aztán már csak Szmötyit kell kiengedni, hogy mi is útra keljünk. Nem messze...”csak” ide a Bruce-szal közös kabinunkba. Nem titkos hely, szóval akár mindenkinek megmutatnám, amit nem teszek, de Lewis valamiért szimpatikus, és ha lerókázza a nagy ivászatban az ágyunkat, imádni fogom. Talán most azt gondolja, hogy az első ilyen ismerkedős ivászaton igyekszik tartani a mértéket, de velem nem lehet és bár jól bírom a piát, nem mindenki iszok asztal alá. Meg nem is akarok. Jobb észnél lenni, de egy kis lazulás sosem árt. Na persze, ha pont akkor látogatna meg valamelyik parancsnok, kapitány, Tanácsos….legyünk őszinték, nem valószínű. Minden hajók és gépek Mestere lehet, hogy varázsló, de roppant naiv. * -Nem is azt mondtam, hogy hátrány, csak ne tudjon róla más. Főleg a főnökök. * Az ember azt hihetné….hogy minden nagykutya örülne, ha az emberei sokoldalúak lennének, ezzel szemben a diktatórikus rendszer – több vezetővel teljes egyetértésben – inkább a „Tudás bölcsesség nélkül” verziót választja. Érts ahhoz amit csinálsz, csináld...és ne gondolkodj. Ezt maximálisan betartom akkor amikor ivócimborámmal pertut iszunk. Ez a kígyós dolog marhára tetszik, bár eléggé macerás, viszont vicces lenne a harmadik ital után. Erre azonban csak akkor kerülne sor, ha mi kifejezetten ezt szeretnénk. * -Csak az elsőnél? Oké. De ha jó kedvünk van kipróbálhatjuk a negyediknél is, biztosan vicces lenne. * Ha rendszeresen összejövünk, talán nem ártana Bruce-ról többet is megtudnia. Na nem azt, hogy a méhem nincs veszélyben általa. * - Bruce többet látott már egy spicces nőnél. Nem félj, nem fogod erkölcstelenségbe taszítani a hablelkét. * A százkarátos vigyorgásom nem marad el, a kuncogás sem, de érzem, hogy lesz még itt más is. Remélhetőleg sírva röhögés. Ledobom magam az ágyra és helyet, újabb italt kínálok, legnagyobb megelégedésemre mindkettőt elfogadja. Hogy mit fog mesélni magáról az még kérdéses, de roppant kíváncsi vagyok, hogy mit mer megosztani velem ismeretlenül. Arra meg még kíváncsibb, hogy én mit fogok vele megosztani ha rám kerül a sor. Viszont a második pohár után roppant figyelmesen hallgatok, ami nagy szó nálam. Mármint a hallgatás. Lett volna egy tippem, hogy a történetben benne lesz a Föld. Bingó! Megint nyertem, gondolatban megveregetem a vállam. A szavai picike bogarat ültetnek a fülembe….már gondoltam arra, hogy megbuherálok egy kiszuperált chipet, de nehéz hozzájutni, egyelőre a beszerzés fázisában tart a dolog. * -Nekem mondod? Hónapok óta azon dolgozom, hogy szerezzek egyet. * Na, ez kibuggyant. Nem baj. A koccintás hozta ki belőlem. Én nem vesződöm irkálással, írok elég jelentést, grafikont, összesítést, eredményt….a könyökömön jön ki. Főleg a jelentések. Mindenhova, mindenkinek. Lehajtom a második pohár italt és újra töltök. Samnek is, ha legalább egy kortyot leivott belőle. * -Voltam. Szakmai követelmény. Többek között én vizsgálom a bolygó titkait. Tudod, földet túrok, eget kémlelek, összetételt, kort határozok meg, meg ilyenek. Ocantisokkal nem is találkozom, de ami késik nem múlik, mondták a nagy bölcsek, majd rájöttek mekkora marhaság ez. Viszont azt mondhatom, hogy a hely gyönyörű, csak sok állat van benne. És lesből támadnak. Főleg rám! * Ingatom fejem, mert még mindig nem hiszem el, hogy csak én kellek neki. * -Én meg a Földre lennék kíváncsi, de azt sajna már elmulasztottam. Azt nem tudom, hogy a régi filmek mennyire valósághűek. * És ezzel el is árultam, hogy többet is láttam már. Arra viszont, hogyan volt ez lehetséges, majd akkor térek ki, ha Sam rákérdez. *
Miután a gépház teljesen rendbe kerül, megindulunk Ravenék kabinja felé, é pedig megosztom a tizedessel ismereteimet. Értek a szoftverekhez, de még nem annyira, mint szeretném, viszont van lehetőségem arra, hogy képezzem magam. De nem gondoltam arra, hogy ezt ennyire titokban kellene tartani, így szemöldököm kissé felvonom, miközben a nőt figyelem. - Miért mondod ezt? Egy gépész még hasznosabb, ha több mindenhez ért... - én pedig szeretném stabillá tenni a helyem. Bár elértem a főgépészi posztot, ahhoz, hogy több időt nyerjek magamnak a kötelező házassággal kapcsolatban, szükség van arra, hogy olyan szinten fontossá váljak, akit nehéz helyettesíteni, én pedig törekszem rá, hogy ezt elérjem. Mindennek oka van, amit teszek, bár ezeket a gondolatokat ilyen szinten még nem osztom meg a másikkal. Így is talán túl nyílt vagyok vele szemben, szinte óvatlan. Csak meg ne bánjam. - A negyediknél? Le akar itatni, tizedes? - vigyorgok rá játékosan, amikor már a kabinban iszogatunk a pertu után. Most direkt hívom így és magázom le, de ezzel Ő is tisztában van. Bruce pedig sejtem, hogy látott már dolgokat, de mégse égetném le magam előtte, így jobb lesz, ha odafigyelek tetteimre, na meg arra, hogy hány Búfelejtőt engedek le a torkomon. Én Ravennel ellentétben nem bírom úgy a piát, főleg nem ezeket a fajta itókákat, amiket itt készítenek. A Földön lévőkkel más volt a helyzet. Voltam egyetemista, tudtam bulizni, és oh, mennyire élveztem! Az ital ellazít, de nem ennyitől még nem fecsegek össze-vissza, így nagyon is tudatos az, amit most megosztok a tizedessel. Lehet, hogy nem kellene, de valamiért bízni akarok benne és mintha Ő is hasonlóan érezne velem szemben. Kiböki, hogy Őt is érdekli ám az a bizonyos chip, ami engem, így fészkelődök kicsit, miközben szemeim izgatottan csillannak meg. - Nem mondod? - ezek szerint akad közös érdeklődési körünk, és úgy sejtem, hogy jóval több is, mint amennyit most gondolok. Én a második italomat még nem ittam meg, és bár pár korty fogyott belőle, ismét tele lesz töltve. Ránézek, kicsit félve, szusszanok, de nem iszom még belőle, inkább az Ocanról kíváncsiskodom. Látnom kell! - Igaz, a te szakmád oda vág. Szerencsés vagy, hogy annyit lent lehetsz! - bólintok egy aprót. Én is úgy lelógnék vele egyszer, de tudom, erre nincs lehetőségem, egyelőre legalábbis, bár már az egyik pihenőidőmben kérvényeztem a bolygó látogatását. Remélem, hogy nem utasítják majd el. - A Földön is sok állat volt, bár több kipusztult. Én értékelném, hogyha az Ocanon is láthatnék. De... miért támadnának rád? Csak nem vonzod a bajt? - vigyorgok rá, majd lehúzom az italt. A további szavai se kerülik ám el a figyelmemet, így kíváncsian fürkészem arcát, és nem bírom magamban tartani a kérdést. - A Consilium nem enged hozzáférni bármilyen filmekhez, de ezek szerint te átjutottál a rendszer védelmén. Ügyes! - minden elismerésem. Nekem még nem sikerült, legnagyobb bánatomra, pedig nagyon szerettem a filmeket. A normális filmeket, nem azokat, amit engedélyeznek... - Mire vagy kíváncsi? Nem biztos, hogy minden kérdésedre tudok válaszolni, főleg nem a bolygó összetételére vonatkozóan, de megpróbálok. - bár talán nem szakmai ártalom van az érdeklődés mögött, hanem csak pusztán emberi. Ő ezek szerint már idefent született, így soha se láthatta azt a helyet, ahonnan jöttünk. Én sose felejtem el.
*Azt hiszem, meg kell magyaráznom Minden Gépek Anyjának, hogy a világ nem olyan egyszerű, ahogy ő azt gondolja és nem szabad mindenkiben, feltétel nélkül megbízni.* -Ha ilyesmihez értesz, akkor odafent feltételezik, hogy a tudásoddal másba is szeretnéd beleütni az orrodat, mint ami a munkád. A programozással olyan helyekre is bejuthatsz, ahova nem szeretnék és állandóan szem előtt leszel. Ez a jobbik verzió. A rosszabb, hogy ha keresztezed az útjaikat, akkor eltüntetnek. Vagy mást, aki közel áll hozzád. Nevezd paranoiának, de jobb ha nem adsz okot a zsarolásra. *azt nem tudom miért szeretné annyira hasznossá és nélkülözhetetlenné tenni magát, de érzésem szerint ilyesmi állhat a háttérben és nem csak önszorgalom. Egyébként én is mindent okkal teszek, azt is, hogy betörök a rendszerbe itt-ott, keresem a lehetőséget olyan helyekre való bekukkantáshoz, ahova senkinek nem szabadna bekukkantania. Vagyis gyenge pontokat a rendszerben, A Rendszerben. Ha ebből még nem sok mindent értett meg, később kitanítom, egyelőre azonban a barátkozás áll az első helyen, amit lassan de biztosan tökélyre viszünk. Sam nem csak agyas, hanem vigyorgós is ami egyáltalán nem hátrány, ha magunk vagyunk….és szerintem ha ő spicces vagy részeg lesz, még jobban vigyorogni fog. Ez már az első percekben mindenkiről kiderül, ő pedig nem az agresszív, vagy az alvós részeg fajta. *-Le lehet Főgépész? *Jó kérdés, egyelőre még kontroll alatt tartja magát, de lesz ez még így sem, és ha tényleg…tudni fogom, hogy megbízik bennem, mert vagyok annyira jófej, hogy több is kinéz belőlem, mint egy alkalmi együtt pityergős barinő. Ha őszinte szeretnék lenni magamhoz, és az szeretnék lenni, azt kell mondjam, hogy bár sok titkom van és ellenérzésem aziránt, hogy bárkivel is megosszam Bruce-on kívül, szükségem van egy olyan emberre akiben feltétel nélkül megbízom és csaj az illető, mert ez is egy fontos szempont. Vannak csajos titkaim is, és Bruce hiába tartozik inkább a csajos oldalra, azért nem mindegy. Eddig ő volt az egyetlen barátom, igaz barát, közös titkokkal. Egyet ki is bökök Samnek, bár ha kiderül, ebből még nem lesz olyan nagy baj, hogy aggódnom kellene. Amúgy is az első fázisban tartok, mivel igen nehézkes. *-De mondom, ha már mondtam. De vagy hulla kell hozzá, friss, vagy egy nagyon jó ismeretség a raktárból. *Bármennyire is meg tudnám buherálni a rendszert, hogy ne legyen nyoma, az kell, hogy valaki odaadja nekem a chippet, hogy legyen minek a nyomát eltüntetni. Hullából kiszedni azért csak nem. Nem akarom leitatni Samet – nagyon – de azért töltök még a poharába, hogy tele legyen, ő meg majd eldönti mennyit iszik le belőle. Azért látom, hogy nagy szemeket mereszt a teli pohárra és érzem a hezitálást, hogy igyon vagy ne igyon, de biztos vagyok benne, hogy megjön hozzá a kedve később. Egyébként is a Búfelejtő itatja magát, mert rohadt jó íze van és a hangsúly a „jó”-n van. *-Nem eleget. Ad elég munkát a bolygó és még csak….talán az egy százalékát sikerült megismernem. A telep körül. Hónapok kellenének odalent, hogy távolabbi helyekre is eljussak. *Az Ocan remek lehetőségeket rejteget magában. Amikor elkezdtem a tanulmányaimat, még nem hittem, hogy valaha is kamatoztatni tudom az ismereteimet. Szerintem senki nem bízott nagyon abban, hogy belátható időn belül, mondjuk egyetlen generáció alatt, találunk élhető bolygót. Persze az mindig is benne volt a pakliban, hogy ami élhető, az már foglalt is egyben. És nem csak az állatokra gondolok, de azok a legfontosabbak, mert velük nem lehet kommunikálni. *-Röviden: De. Vonzom. Igazából nem mindegyik támad rám, de ezt az első pillanatban nem tudhatom és a frász tör ki tőlük. És eddig sosem volt velem egy ocantis, hogy megnyugtasson, csak imádatból nyalogat az éppen aktuális állat és nem azért, hogy megízleljen mielőtt megesz. *Nem az ital hatása, hogy ezek után kibuggyan belőlem a régi földi filmek illegális letöltésének ténye. Érdekelne mennyiben különbözött a Föld az Ocantól, és az is, hogy tényleg olyan szép volt-e mint ahogy a filmekben láttam. Igazság szerint talán egyszer ha voltam a vetítőteremben, de akkor is csak néztem ki a fejemből és feltettem magamban azt a kérdést, hogy „Mi a szar van? „ mert az egyetlen engedélyezett filmnek se füle se farka nem volt. Ha még farka lett volna. Bólintok, hogy „ja” átjutottam, s aztán vagy lehajtom azt ami a poharamban van, vagy töltök előtte. A végeredmény ugyanaz, gazdagabb lettem egy újabb pohár itókával. Samnek is töltök ha már fogytán van neki, nehogy lemaradjon. Józanul elviselni egy jókedvű, spicces embert nem éppen felemelő. *-Csak program kérdése. A legtöbb kód pofonegyszerű….nem a bolygó összetételére vagyok kíváncsi, inkább arra, te milyennek találtad. Hiányzik-e és ha igen, akkor mi? Tényleg olyan nagy városok voltak mint a filmeken? Égigérő házakkal? *Még az Ocanon sem láttam olyanokat, csak egy torony van, a telep épületeiről nem is beszélve. El nem tudom képzelni hogyan élhettek az emberek a Földön. *
Valamiért úgy érzem, hogy Ravenben megbízhatok. Kell valaki, szükségem van valakire, akivel őszinte lehetek, bár talán nem szabadna ilyen gyorsan. Mégis, tanácsai nem arra utalnak, hogy ellenem akarna tenni, így érdeklődve hallgatom őt és halkan hümmögök is, miközben átgondolom szavait. - Igazad lehet, te régebb óta élsz itt, mint én. De nincs senki, aki közel állna hozzám. Ez az előnye annak, hogyha alvó voltál. - láthatja rajtam, hogy se mosoly, se semmi pozitív jelzés nincs az arcomra írva. Nincs más előnye. Már nincs se családom, se barátaim. Akiket gyermekként ismertek már mind halottak. Egyedül vagyok és ez a legszarabb dolog a világon, a magány. - Kössz a tanácsot, majd óvatos leszek! Nem szívesen kelteném fel a Consilium figyelmét. - addig jó, amíg láthatatlan vagyok, egy átlagos volentisi polgár, semmi több annál. Na jó, főgépész, aki fontos, de mégse annyira, hogy mindenki ismerje. Jól van ez így. De a tudásom növelésében nem állíthatnak meg, se a tanácsok, se a félelem. Csak magamra számíthatok és ehhez szükségem van arra, hogy fejlődjek. No de ezt a témát egyelőre a szőnyeg alá söpröm, majd a beszélgetésünket már egy nyugodtabb helyen folytatjuk, némi ital társaságában. - Le ám! Utoljára a Földön voltam részeg. - vigyorodom el, nem titkolva, hogy tudok én rossz kislány lenni ám. De most nem akarok berúgni, mégis csak ez az első beszélgetésünk Ravennel és nem szeretnék Bruce-ra se rossz benyomást tenni, hiába láthatott már dolgokat. Szóval bár iszok, mértékkel teszem... legalábbis próbálom, bár a tizedes tölt ismét, nehogy üres maradjon ám az a pohár! A bizalmat ki kell építeni, ami apró lépésekkel történik, én mégis egyszerre több lépcsőfokot ugrok a chip említésével. Nem biztos, hogy jó ötlet, legalábbis egészen addig ezt gondolom, amíg ki nem derül a számomra, hogy Ravent is érdekli ám a dolog. Oh mik ki nem derülnek. Mi ketten remélem, hogy még nagyon jóban leszünk. - A hullához nem sok gusztusom lenne, nem tudom, hogy te hogy vagy vele. Én próbáltam beszerezni kisebb üzletekben, de eddig nem jártam sikerrel. - apró sóhaj, hát ez van. De idővel bízom benne, hogy szerzek majd egy chipet, lejutok a bolygóra és még egy ocantissal is lesz lehetőségem beszélgetni. Kíváncsi vagyok az Ocanra, akár csak az új fajra, melyről már oly sokat hallottam. Tényleg lennének különleges képességei? És az Ocan is olyan, amilyennek olvastam? Rengeteg kérdés kering a fejemben, melyek közül csak párral támadom le kezdetben Ravent, a többit majd idővel. - Ezek szerint tényleg hatalmas az a bolygó. Idővel biztos kapsz rá engedélyt, én pedig majd bebújok a csomagodba. - nevetek fel jókedvűen, miután a második pohár búfelejtő is elfogyott a poharamból. Régen ilyesmivel viccelődtünk egymás között, talán most is értékelhető lesz és persze egyértelmű, hogy nem gondoltam szó szerint komolyan a csomagba való bebújást. Az állatvilág is érdekel, akár csak a lenti növények, így jókedvűen vigyorgok most a tizedes szavain, bár Ő bizonyára kevésbé élvezte, amikor át kellett élnie az állatok "támadásait". - Azért irigylem. - csak ennyit mondok, többet most nem, miközben elképzelem az említett szituációkban. A filmeknél viszont leragadok. - Aki ért hozzá, annak elhiszem, hogy pofonegyszerű. Ezek szerint te valami zsenipalánta vagy. - azok alapján, amikről eddig beszélgettünk nagyon is intelligens csajnak tűnik, én pedig csak ámulok és bámulok rajta. Ezek után pedig félek, hogy vajon mennyi információval tudok majd neki szolgálni a Földdel kapcsolatban. Iszom előtte azért még egy kortyot. - Persze, hogy hiányzik, ott nőttem fel. Igazából... minden. Bár a bolygót az emberek már elkezdték tönkretenni, megölték az állatok nagy részét és a növényvilágot is, mégis gyönyörű volt a maga nemében. - a gyárakra nem térek ki jobban és a pusztításokra, inkább a szép dolgokra szeretnék emlékezni. - Ott az élet is más volt, nem voltak ilyen hülye szabályok, mint amik idefent érvényesek. És az épületek azért az égig nem értek, de nagyon magasak is léteztek, igen. - mosolyodom el rajta. - De szerintem a természet szebb volt. A hegyek, tavak és patakok... De mindig szerettem a régi épületeket is, amik évezredek után maradtak ránk. Piramisok, templomok, várak... - mosolygok, de tekintetemből látszik, hogy máshol járok. Sokat utaztam, és bár nagyon sok mindent leromboltunk, volt mit látni a világon. Nagy volt, hatalmas és nem egy fémtartály. - És persze ott volt a családom is és a barátaim. Most már nincs itt senki és ez ijesztő. - lassan Raven szemeibe nézek, majd iszom még pár kortyot az italból. - Azt hittem, hogy egy jobb világban ébredek majd fel, erre nem csak egyedül voltam, de minden ez a mostani világ, csak olyan nem, amiben élni szeretnék. Mégis, ezt dobta a gép, nincs választásom. Tudtam, hogy amikor felébredek, mindenki más halott lesz, de... nem volt választásom az alvó programot illetően. - majdnem kibököm, hogy még a családomat is megtámadták ez miatt, de még nem teszem. Most még nem, vagy ki tudja pár perc múlva elmondom-e neki. Soha se fogom elfelejteni Ethan arcát... - Mindegy is, most már itt vagyok és csak remélni merem, hogy az Ocan bolygót nem tesszük tönkre. Az emberek szerintem veszélyesebbek, mint az ocantisok. - végül lehúzom a piát, majd ez után lazán hanyatt dőlök az ágyon és a plafont kezdem el fixírozni.
Vas. Feb. 24, 2019 11:43 am
