Valamikor 15 évvel ez előtt találkoztunk egy véletlen során, miközben a melósok érdekeit képviseltem, s dolgoztam azon, hogy Consiliumi tanácstag lehessek.  Akkor még szinte kölyök voltál, egy a sok száz szerencsétlen közül, akiknek ugyan voltak szülei, de jövőd az nem igazán volt. Pedig te igen is akartál lenni valaki, s nem tudtad elviselni, hogy ugyan azt a szar munkát kell majd végezned, mint apádnak (pakolás, szerelés vagy akármi hasonló). Téged érdekelt a világ, meg akartad ismerni, s nem fogadtad el azt, hogy leesik az a bizonyos alma, mert gravitáció van, hiszen mégis csak űrállomáson vagyunk, ahol nincs természetes gravitáció.  Jelentkeztél tudományos pályára is, de vagy a szüleid nem hagyták jóvá, vagy nem volt kellő politikai hátszeled, így nem vettek fel. De téged ez nem zavart, el kezdtél utána olvasni, hol legálisan, hol illegálisan, majd kísérletezni kezdtél a tudásoddal. Éppen úgy találkoztunk, hogy valami balek lumpent katétereztél be valami szenzorral. Sokan erkölcstelennek, és megbotránkoztatónak találták volna az esetet, de én nem. Beszélgetni kezdtük, s rá ébredtem, hogy mennyire jól egymás hasznára tudnánk válni. Engem nem érdekel, hogy mennyire veszélyes, vagy erkölcstelen a kísérlet, amíg megkapom az eredményt, amit várok. Ahogy az sem érdekel, hogy nincs megfelelő „iskolai” képesítésed. Felkaroltalak, s elkezdtem támogatni az ambícióidat avval a feltétellel, hogy ez kettőnk között marad, s foglalkozol az általam elképzelt kutatásokkal.
Az évek ahogy haladtak úgy egyre szorosabb lett az ismeretségünk, s lassan már – már barátok lettünk. Végignézted mind a három feleségem történetét szinte testközelből, ahogy a mocskos dolgaimról is tudsz bőven. De nem érdekel téged a politika, ahogy az sem, hogy mit művelek az emberekkel vagy a feleségeimmel. Ahogy én is szinte rezzenéstelenül nézem végig, ahogy egy élő embert boncolsz, hogy meg tudd határozni egy ember fájdalom indexét. Mind a ketten szörnyetegek vagyunk a magunk módján.
Ahogy Consilium lettem, úgy nőtt a te kis laborod is, és úgy fértél hozzá egyre érdekesebb holmikhoz is, amikről még gyermekként nem is álmodhattál.
De mivel nem vállalhatom fel hivatalosan egy labor működését, ezért beköltöztél a lakosztályomba – ez sokszor nem tetszett az aktuális feleségeimnek, de nem érdekelt. Te vagy az egyik leghasznosabb, és leghűségesebb emberem, ha ezt a nejem nem érti meg, akkor így járt. Hivatalosan te vagy a komornyikom, ezért laksz velem, és ezért van bejárásod a lakásomba is, és azért egy ilyen igazolvánnyal a piacon is jó áron tudsz vásárolni. Igaz az évek során egyszer sem kértem, hogy nyiss ajtót, vagy hogy tölts italt, még ha vendégünk is van. Ennyire már nem érdekel a látszat. Egy kis kutatóirodát rendeztél be a lakosztályomba, de az igazi kutatást egy olyan laborban végzed, aminek a helyéről én sem tudok, így nem is kell hazudnom.
Nem vagy orvos, sem mérnök, te inkább polihisztor vagy.

//Olyan usert keresek, aki főleg nem velem fog játszani, hanem másokkal a megadott „projecktek” szerint. Lesznek nekünk is játékaink, de nagy szükségem van valakire aki menedzseli a fejlesztési terveket. Pl.: megbeszéljük, hogy fejlesszen ki nekem egy idegmérget, ami csak a kék szemű nőkre hat, akkor nyugodtan játsszon másokkal közben szerezze be a szükséges alapanyagokat, információkat, stb. Egy játék hogy beszélget egy orvossal a genetikáról, és a gén alapú szűrésről, másik játék hogy beszerez/átvesz egy Nepust  herét egy orvgazdától, mert neki az kell a kísérlethez, stb..

Jelenleg 3 projekt van a fejemben amin dolgoznod lehet nekem. Mind izgalmas érdekes téma, és illegális. XD Szóval nem írom ki ide. //