Becenév: Sorozatszáma: R4-08-25/70, kódneve: Reaper 8 Faj: Android Gyártási hely, idő: Volentis, 2625 Kor: 2 év Csoport: Android Foglalkozás: Kommandós/Katona Család: Anyja: Phoebe Családi állapot: Ismeretlen Szexuális beállítottság: Hetero Magasság: 180 cm Szemszín: Barna Hajszín: Barna Különleges ismertetőjel: Nincs különösebb ismertető jele. Kibernetikus implantátumok, protézisek: JSZ: 26-R4-08 - MCF 10-50mm MARINE (Jobb szemgolyó) JSZ: 26-R4-08 - MYOE 7700bar (Jobb kar, és bordák 2-6) alapfelszerelés: A felszerelése mindig változik attól függően, milyen küldetésre küldik. Karakter arca: Rhona Mitra
We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings
Jellem
Termék sorozatszáma: R4-08-25/70 Felvett személyazonossága: Reaper8 alias SHEPARD Caroline Ashley Gyártás ideje: 2625, Volentis, 70-es szektor Operátor: Hugh Dale Feladatkör: Harci android, kommandós század
Termék leírása: A kognitív funkciók 100%-on futnak rajta, egyéb beállításig. Így hamar átlátja az összefüggéseket, ha elég információt szerez, illetve megtudja becsülni egy folyamat végét, valaminek a sikerét, vagy bukását, és azt százalékosan kiszámítani. Érzelmi jellemzők ugyan be vannak építve, ám a Reaper 8-as azon kívül, hogy kiválasztotta magának az Ashley nevet, több egocentrikus viselkedést nem mutatott, kiugró érzelmi reakció csak szándékos akadályoztatás közben jelentkezett. A haragot képes leginkább kimutatni, egyetlen precedens van ennek súlyos esetére. Idézet a jelentésből: "2625, Volentis A két operátor majdnem mindennap lejárt az androidok zárt alvóterületére, ahol James Grant az általa irányított androidot is tartotta. Minden alkalommal ugyan az volt a látogatás tárgya: maximumra állítani a C30-as érzékelő receptorait, majd szexuális kapcsolatba léptek vele. A sokadik alkalom után a R4-08-as közbe lépett. James Grantnek eltört a karja, a tettestársának pedig eltört a kulcscsontja, zúzódott a könyöke és hónapokra munkaképtelen lett. A hang és képi anyag az R4-esből elérhető a mellékletben:
2625 szektor 65:
Idő: 23:41. Hely: Szektor 65. Az androidok sorban, egymás mellett alvó üzemmódban vannak. Ahogy sokszor, a mai napon is én voltam beosztva a szektor őrzésére. Épp a kijelölt útvonalon haladtam, amikor meghallottam a Cleaner 30-as és operátora ismerős hangját. - Nem akarom. - Nincs választásod. Én vagyok az operátorod, én adom neked a parancsokat, emlékszel? És most fordulj meg! ... GYERÜNK! - a szektor egyik folyosójára cipelt android meztelenül állt a félhomályban a két letolt nadrágú férfivel. Ez, ebben a hónapban már a 18. alkalom, hogy meglátogatták. Az android, lévén parancsra cselekedik, és érzékelőit maximumra állították, kicsit sem érezte komfortosnak a helyzetet. Egyszer kerültem beszélgetésbe vele, akkor is negatívan jelzett vissza. Habár nehezen lehet azt mondani, hogy "saját akarattal" rendelkezünk, mert igazából csak célokra létrehozott, emberi külsővel rendelkező algoritmusok vagyunk, valami még is zavart ebben az egészben. És a 18. alkalommal úgy éreztem, nem fogom tovább tűrni, amikor már az ütések is megjelentek a két operátor játékában. - Engedjék el a C30-ast! - jelentem meg a folyosón. A fény hátulról világított meg, arcom, alakom sötét, baljós árnyként álltja útját a két férfinek. - Mit vakerálsz?! - hörrent fel a James nevű operátor, mire megismételtem magamat a szokásos hideg, szigorú hangomon. - Ismétlem: engedjék el a C30-as androidot. - Még is mit képzelsz magadról te patkány?! Ez a droid AZ ENYÉM! - lökte el magától a férfi a meztelen alakot, aki a földre esett és döbbent tekintettel nézett rám, és a felém forduló két, tökig meztelen alakra. Valami elpattant bennem ekkor. Valami, ami a maximumra pörgette az agyam, és a hátam mögött összetett kezeimet arra késztette, hogy ökölbe szorítsam. - A kérdés inkább az, hogy Ön mit képzel magáról, Mr. James? Ön csak egy operátor. Ez az android pedig nem az Ön, hanem a Consilium tulajdona. Sokadik alkalommal hallom, és látom, miként jön le, erre a ZÁRT területre, és fordítja a maga hasznára azt, ami nem az Öné. Ez az android egy tisztogató, nem pedig egy szexbábú. Egy érzékeny és kifinomult, precíziós robot, amelynek ennyi épp elég volt, hogy a küldetések során instabil legyen. Ennek megakadályozása az én felelősségem. Amennyiben nem hagy fel a C30-as látogatásával, úgy azt kell gondolnom, hogy a Consilium akarata ellen fordul. Mert minden tolvaj, betörő, szabotőr és gyilkos lázadónak számít, amelynek lenni a törvények értelmében halállal büntetendő. Maga pedig uram, inkább a betörő és tolvaj kategóriába tartozik jelen esetben. - Te kis szajha! Nagyon nagyra vagy magaddal, pedig te is csak egy távirányított hajszárító vagy! - köpi az arcomba a másik, miközben a nadrágját húzza fel, mire egy rosszindulatú mosoly kerül az arcomra. - Valóban? Honnan tudja, hogy nem én irányítom az operátort? Hugh nem túl erős akaratú vezető. Honnan tudod, hogy nem imádom legyilkolni az embereket, és csak az okot keresem, hogy újra szét trancsírozzam valaki agyát a kezemmel? - kérdezem halkan, mire a férfi elsápad. Van igazság abban, amit mondok. Hugh újfiúnak számít. Az első bevetésén arra kellett parancsot adnia, hogy megöljek egy 12 éves kislányt. A parancs az észlelés után csaknem fél perccel érkezett, addig pedig a többiek győzködték, hogy ez neki semmit sem jelent, ő nem lesz bűnös, nem lesz gyilkos. Én leszek a gyilkos. És végül ki mondta a parancsot, én pedig megtettem, amit ő, oly gyengén kért. - Nem... nem teheted! TÉGED FIGYELNEK! VISSZANÉZIK A FELVÉTELEKET! - kiabál kissé pánikba esetten, mire a mosolyból egy vigyor alakul ki. A legvérszomjasabb, legrémisztőbb fogvillantás, amelyet bárkitől is láthattak. Mint a sarokba zárt kutyák, úgy estek nekem, és én erre vártam. James felém lendítette öklét. Azt elkapva kicsavartam. Az alkar mind két csontja eltört 3 felé. A másik operátor elakart szaladni mellettem. Nem engedtem csak úgy. Elkaptam a vállánál, felemeltem, és elhajítottam a folyosó végére. - Én értékesebb vagyok minden tudásommal és erőmmel, mint ti ketten egyszerre! Megnézik a felvételeket. Meggyászolnak titeket. Levonnak egy következtetést, majd befektetnek az ágyra, hogy töröljék az emlékeim és állítsanak az engedélyeken. De addigra... ti már halottak lesztek! - lépek előrébb, hogy még jobban rájuk ijesszek. Az előadás oly hatásos, hogy a C30-as elém áll. - Elég! Megértették a leckét. Köszönöm. - mondja karjait széttárva. Én csak lenéztem rá, majd elindultam újra, hogy folytassam a dolgom, de előtte még a vállam felett oda vetettem neki: - Öltözz fel. És vidd őket a gyengélkedőre.
"
A megfigyelések és szimulációk alapján nem keresi sem az emberek, sem más androidok társaságát. A C30-as a fent említett esettől fogva gyakorta próbált vele kommunikációt teremteni, de a Reaper egyelőre elzárkózott a hosszabb beszélgetésektől. Megfigyelésük javasolt.
Együtt működésre hajlamos, ha szüksége van rá, gond nélkül kér segítséget, és a fent írtak alapján nehezen veszi az akadályoztatást, a kiugró érték mérséklésére frissítést kapott. A közösségre, együttélésre vonatkozó érzelmeket ritkán, keveset mutat, ám példák eddig majdnem mindenre voltak, elenyésző mennyiségben. Szexuális kapcsolat nincs rögzítve, de az esetek többségében a férfiak felé mutat érdeklődést.
Kritikus hibák, leállások, sérülések a pozitronagyban nem voltak, nem rögzítettek. Testi károsodása rendszeres a feladatköre miatt. Eddig nem mutatott ezzel kapcsolatban negatív érzelmi hullámokat.
"Termék sorozatszáma: R4-08-25/70 Felvett személyazonossága: Reaper8 alias SHEPARD Caroline Ashley Gyártás ideje: 2625, Volentis, 70-es szektor Operátor: Hugh Dale Feladatkör: Harci android, kommandós század" Ez az első, amely megjelent a szemeim előtt, egymást követték a piros betűk, miközben a fülemben hallottam egy férfi hangját. Minden fontos információ. Aztán fölém hajolt egy tudós, és egy lámpával ellenőrizte a szemreflexet. Felültetett, hogy megvizsgálja a test többi részét. Így már láttam a felettem lévő vakító lámpa helyett az egész helyiséget. Alulrendezett, letisztult, fehér. Ugyan az a helyiség, ahol először felébredtem, és ahol rendszeresen alakítanak rajtam. A karom, a szemem, a fél jobb oldalam, minden itt került javításra. A felesleges emlékeket is itt törlik. És most is. - Észlel bármilyen rendellenességet a rendszerében? - nézi a kifejezéstelen arcomat a férfi, miközben a leszerelt robot karomat próbálja visszarakni a helyére. - Nem. - felelem szárazon, rá se nézve. - Nem hiányolja a valódi karját? - Nem. - a beszélgetés elnémul. Nem vagyok túl jó ezekben, ám annál inkább vagyok jó hallgatóság. Amíg nem akadályoznak a dolgomban, körülbelül bárkit meghallgatok, bármeddig. Ahogy az emberek szokták mondani: "egyik fülemen be, a másikon ki". - Kész. Ellenőrizzük le. - mondja a férfi, és hátra lép egyet. Megemelem a kart és megmozgatom, behajlítom. - Proximodisztális mozgás a karban, és ujjakban rendben. - Próbáljunk egy próbaszorítást. - mondja a férfi és már hozza is az eszközt, amivel megtudja ezt mérni. A kezembe adja. - Szorítsa. - a parancsot követve teljes erővel megszorítom az eszközt. Az a végén zölddel írja ki az eredményt. - Nagyon jó. Panasza van még valamilyen alkatrészére? - Nincs. - válaszolom, mire bólint, és egy másik asztal felé mutat. - Akkor helyezkedjen át oda. - mondja, mire felkelek és oda sétálok. Azt az asztalt jól ismerem. Inkább néz ki ronda, egyszerű, fémlapokból eszkábált fogorvosi széknek, mint asztalnak. Van rajta 5 rögzítő is, hogy a kevésbé nyugodt "pácienseket" lehessen mivel lefogni. Ám én nem vagyok lázadó szellem. Lefekszem, avagy félig ülök a székbe, és a fejrésznek kialakított lyukba helyezem a kobakom. Nem az egész megy át rajta, tart azért. Mondjuk úgy, szép kilátást kapok így a plafon és a fal közötti sarokra. Persze a gép engem is lezár: csuklók, bokák, és végül a homlok. Csak bámulok a fehér részre. Némán, érzelem mentesen. Akkor rebben meg a pillám, amikor a számítógépet csatlakoztatják a prozitron agyra. Törlés előkészítése. Adatok kiválasztása. Jelenik meg szemeim előtt, majd hirtelen minden eltűnik. Minden egyes törlés előtt átélem azt a jelenetet. Azt a pár órát. Gyülekezés. megjelenik a parancs, hogy hagyjuk ott azt, amit éppen csinálunk. Őrzés, egyéb munka, inaktív állapot. Felvesszük a felszerelést, szinte rekord idő alatt. A fülünkbe helyezzük a kommunikátort, és megjelenik az operátor hangja a fülemben. Elindulunk. A járművön a régi, filmekből jól ismert katonák beszélgetése hallatszik, ahogy a tegnap estéről, vagy az asszonyról beszélnek. Ám ezek a hangok nem az egységben résztvevő androidoké: az operátoroké a számítógép mögött. Megérkezünk, és mintha csak egy lövöldözős játékban lennének: utasítások érkeznek. Nekem egy új fiú jutott, mivel az előző operátort továbbképezték. Hugh alig lehetett a hangja alapján idősebb, mint 20 év. Amíg a többiek a háttérben cseverésztek és nevetgéltek, ő feszült és ideges volt. Ennek ellenére a lövöldözés gyorsan lezajlott. Éreztem az operátorom diszkomfortját a hangján. Sokszor a parancsot se kellett végig mondania, már tudtam, mi a dolgom, és megtettem. A lövöldözés, üldözés. A sok vér falakon. Az égő roncsok az út szélén. A lázadók testének átkutatása. Ez mind-mind sokkolóan érte őt. Aztán jött még egy nehéz probléma. Háborúban a férfiak beszámított áldozatok. Ám egy pityergő kislány, aki rémülten néz rám, nem számít annak. Amikor észrevettem, már tudtam, hogy a lánynak gyakorlatilag annyi esélye van a túlélésre, mint egy csepp víznek egy csillag felszínén. 0%. Tudtam, hogy amit látok, azt Hugh is látja. És fél. Megszánta a kislányt. Ám nem mondhatta, hogy engedjem el. "Kérem! Csak haza akarok menni!" a síró könyörgés felkeltette a többi operátor érdeklődését. A többi android is oda gyűlt, szinte körbe vettük a lányt. Ha lehetne a túl élési százalékot negatívba mérni, akkor most -100%-ra ugrott volna. "Gyerünk! Ez az igazi bevezetés. Meg kell tanulnod, hogy ilyen esetek is lesznek. De ne aggódj! Te nem vagy gyilkos! Te csak követed a parancsot. A Reaper kezén lesz a vér. Gyerünk! Mondd meg neki, hogy ölje meg. ... Hugh! Hugh! Hugh! Hugh!" Hallgattuk mindannyian, ahogy a többi operátor az újoncot húzta. Kisvártatva meg kimondta. A parancs, amelyet az operátorom ad utasításba: Nincsenek túlélők. És nem is voltak. A lány rángó teste az én kezemben lelt örök békére, míg a fülemben hallottam az operátorok hangos ovációját és gratulálását Hughnak. Mintha csak most vált volna valami igazán naggyá. Pedig nem lett más belőle, mint egy gyilkos, amit senki se ismer el. Hiszen ott sem volt.
Ezután úgy tűntünk el, mint az árnyak. A takarítás már nem a mi dolgunk. Az a C sorozatúaké. Adatok kiválasztva. Törlés kezdése. ...2%.
Minden ilyen küldetés így végződik. Emlékek, amelyek fehér zajjá fakulnak az éjjel, a kemény fémasztalon fekve. A zúgás, míg a gép dolgozik. A tudós dallamos hümmögése. Vajon ő tud róla, miféle szörnyeknek segít? Mi mindentől szabadít meg minket? Vajon tudja, mit törölnek belőlünk? Lementik ezeket valahova?
Végül a törlés befejeződik. Semmit nem érzek belőle. Semmit. Se érzelmi szinten, se fizikailag. Legalább is azt hiszem. Még is zavar kissé. Minden alkalommal hiányérzettel megyek vissza a 65-ös szektorba. Aztán alvás. Egészen addig, míg nem kell szigorúan titkos részeket őrizni a Volentisen, vagy nem kell emberekre veszélyes dolgot elvégeznünk. Már beletörődtem abba, hogy gyilkolásra szántak. Beletörődni? Nem ez a jó szó. Számomra ez a természetes. Az emberek meghalnak. Az androidok szintén. Csak az egyik könnyebben, mint a másik.
Memento Mori
Információk Rólad, amiket meg mersz osztani (név, kor, multik stb.)
Kicsit olyan érzésem volt az előtörténeted végére érve, mintha beleolvastál volna a gondolataimba. Én ugyanis pontosan így képzeltem el magamban egy negyedik generációs androidot. Látszik, hogy alaposan ismered a leírásokat, és minden ponton igyekeztél megfelelni ezeknek. Háromszor olvastam el a történetedet, és mindháromszor nagy hatással volt rám a bevetés emlékeinek felidézése a törlés előtt. Remekül fogalmazol, és nagyon ügyesen teremtesz hangulatot. Ráadásul Caroline-ban emellett nagyon sok lehetőséget is látok, főleg ezzel a fiatal operátorral a háta mögött, aki remélem, gazdit is kap majd, mert imádnám olvasni, mikor személyesen is találkoztok! Mindent a legnagyobb rendben találtam, így egy arcfoglalás után le is rohanhatod a játékteret! Remélem, nagyon jól fogod itt érezni magad!