Útban a Rasa G bolygó felé

Világűr

7 Űrhajó gyorsul a Rasa rendszer hetedik bolygója felé, amennyire csak a hajtóműveik engedik. 1 Tehersikló, és hat ST-50-es. Eredetileg ellátmányt kellett volna hozniuk a bázisra a telepről, erős kísérettel, nehogy ez is kalóztámadás áldozatául essen, ám úgy tűnik Korolev kapitánynak más terve volt. Félúton az állomás felé megszakadt a kapcsolat a siklóval, majd a feléjük küldött őrjárat sem válaszolt többé a hívásokra, 2 másik sikló pedig megsemmisült, amikor megpróbálta az útjukat állni.
Azóta hetek teltek el, és talán már azt hitték, megúszhatják, ám bármilyen gyorsan menekülnek is, az Arkan könnyedén utoléri őket. Ráadásul még az útirányon sem kell módosítania különösebben, eredeti küldetése felé.
-Kapitány! - Szólal meg Wolf parancsnok. - A karaván a monitoron! Mostantól valós időben tudunk üzenetet sugározni feléjük. A leghátsó sikló 3 percen belül Fézer távolságban lesz! Az atom torpedók már bemérték mind a 7 siklót!

Jókedvűen, sőt, izgatottan sétálok fel kora reggeli ébresztőm után a hídra, hiszen jó hírekkel indította a napot a parancsnok. Még a szokásosnál is gyorsabban kapkodom magamra a ruháimat, és csak egy percet szentelek kissé kócos hajam megigazítására, mielőtt kilépek a kabinomból, nem törődve vele, hogy valaki még épp készülődik. Ahogy a hídra lépek, mindenki haptákba vágja magát. Visszatisztelgek és a konzolomhoz lépek, hogy meghallgassam a hivatalos jelentést.
- Köszönöm! Adja ki a parancsot: harckészültség! Hívjuk Korollevet, és amikor intek, lőjék ki a leghátsó siklót. - adom ki az utasítást Wolfnak, majd a komm tiszthez fordulok: - Minden csatornán sugározzunk, hogy mind vegyék az adást! Most! - a tiszt megdob egy félig elhadart igenissel, és már teszi is a dolgát. - Korollev kapitánynak és minden lázadó pilótának, aki vele tart!- Biccentek egyet, mikor a nő arca megjelenik a képernyőn és elmosolyodom. - Maguk mind árulók és hitszegők! Ezért szükségszerű és elkerülhetetlen mindannyiuk halála. De azt megígérhetem, ha most megadják magukat, a vádakat és a büntetést nem fogjuk kiterjeszteni a családjaikra, a barátaikra, és mindenkire, aki valaha fontos volt maguknak. - Tovább beszélek, bár minden további szavam egyszerű fenyegetőzés. Fél szemmel közben a visszaszámlálót figyelem, és mikor a nullához ér, egy apró intéssel jelzem a tüzértisztnek, hogy lőhet. A fézersugarak egymás után csapódnak a sort záró siklóba, amely nemes egyszerűséggel kettészakad, de egy gondolatot sem szentelek neki. Máris intek, hogy vegyék célba a következőt. - Kacsavadászat lesz, mielőtt leszámolunk a Jolával, hacsak Korollev nem tervez valami turpisságot.

A célba vett sikló pajzsai csak másodpercekig tudják visszatartani az elkerülhetetlent, roncsai pedig változatlan sebességgel száguldanak előre a semmibe, immáron talán örökre. Válasz nem érkezik egyenlőre az ellenséges kapitánytól, az 5 kísérő siklóból viszont négy változtat a repülési szögén, különböző irányokba fordulva, egyértelműen egy olyan manőverre készülve, amivel minden oldalról támadhatják az Arkan-t egyszerre.
-Kapitány! Holt jelezte, hogy ő, és a csapata készen áll a tehersikló megszállására. - Jelenti Holt, majd még hozzá teszi: - Meglehetősen sokáig tartott őt ismerve.
A négy sikló közben 180 fokkal fordult, és egyszerre nyitnak tűzet a csatahajóra. Eltalálják ugyan, természetesen, de ez csak a monitorokon látszik.
-Az lehárító pajzs 98 %-on kapitány! A támadó gépek lassítanak, próbálnak közelebb kerülni! Az egyiküket már bemértük. Lőtávon belül van!

Rezzenéstelen arccal figyelem, ahogy a célba vett sikló pillanatok alatt darabokra robban, és mire kapom a jelentést, már én is felmértem a kialakulóban lévő helyzetet.  - Holt várjon a parancsomra. - Egyelőre túl nagy a kockázata, hogy kilövik, így egy-két pillanatig még várnia kell, hogy kitaláljam, melyik taktika lesz itt a legcélravezetőbb. Egyébiránt tökéletesen figyelmen kívül hagyom Wolf rá vonatkozó megjegyzését, mivel tudom, hogy tudja, miért késlekedett a hadnagy. A jó parancsnokok mindig mindent tudnak. Ha Wolf nem az, akkor leváltom. De ez nem a jelen problémája, ezért nem is pazarlok rá több gondolatot.
- Akkor tűz! Aztán jöhet egy félőrült trükkös iván! Gyorsnak kell lennünk. Ahogy a hadnagy kirepül, azonnal taposson a fékbe kormányos, de nem fordulunk, csak leszakítjuk ezt a négyet a tehersiklóról és a kapitányról. Egy atomot az első lőtávolba érőnek, a másik kettő már gyerekjáték lesz azután a fézerágyúknak. Frekvenciazavarókat felcsavarni! -  Ez persze kicsit elnyújtja ezt az eddig rémesen unalmas üldözést, de Korollevet is el kell intézni valakinek. A hajómra pedig sértetlenül van szükségem a csatára.

-Igenis kapitány!
A képernyőn látszik, ahogy egy második siklót is porrá lő az ágyú, rögtön utána pedig megindul egy Atomtorpedó, ami szinte már igazságtalanul könnyedén éri el a védtelen siklót, és durrantja ki, akár egy lufit. Az utána maradt tűzgolyó azonnal kialszik, akárcsak a pilóta élete.
-Deszant egység kilövése folyamatban!
Wolf közben a konzolján nyomkodni kezd, és közben felkiált.
-Kapitány! Úgy tűnik a tehersikló és a másik elől szétválnak!
Amíg ezt mondja, megpróbál üzenetet küldeni az ellenségnek, figyelmeztetve őket Holt és katonái pontos pozíciójára az űrben, hogy a légvédelmük leszedhesse őket. A zavaró adás miatt gyorsan kell cselekednie. Megírja az üzenetet, aztán kikapcsolja egy pillanatra, majd elküldi azt, és megint visszanyomja, és aztán rárivall a komm tisztre.
-Tizedes! A kapitány azt mondta, zavarja a kommunikációt!
A logokat majd a bevetés után módosítja. Addig azt reméli a csata hevében senki sem ellenőrzi.

Egyelőre még nem iszom a medve bőrére, de egy apró, elégedett mosoly már most ott ül a szám sarkában, ahgoy az akaratom szerint történő eseményeket figyelem a hatalmas kijelzőn.  - Holt hadnagy! A teljes személyzetet likvdiálni! Korollev még éljen, mire odaérek! További parancsig nincs útvonal módosítás! - adom ki az utolsó parancsot Holtnak, mielőtt útnak indítjuk a siklóját, és a frekvenciazavarók miatt elveszítenénk a kapcsolatot.  A hadnagy válasza késve érkezik, és innen már hamarabb tudom, hogy a jelzavarás nem folyamatos, mint ahogy azt Wolf jelentené. Előbb azonban Korollevet kell elintéznünk.  Miután a négy leszakított siklóból űrport csináltunk, újra teljes sebességgel közelítjük a kapitány magányos siklóját és ezúttal már nem üzengetek semmit. Amint az ágyúink hatótávján belül kerül, tűzparancsot adok. Nem tudom, mit tervezhet egy magányos sikló egy olyan hajó ellen, mint az Arkan, de nem is akarom kideríteni. Amint lehet, porrá zúzom, és a tehersiklót veszem célba. - Tizedes, magyarázatot várok a frekvenciazavarót illetően! Ellenőrizze a rendszereket és teljes jelentést kérek!  Wolf parancsnok, magáé a híd! Készítsék az alfa siklót, átszállok! -

Természetesen a válasz az, hogy értettem. Holt nem is mondana mást. A hídon lévő tizedes viszont rögtön több liter folyadékot veszít izzadtság formájában, ahogy a kapitány hozzá szól.
-Nem tudom asszonyom, én bekapcsoltam! Kivizsgálom!
A kijelzőn fogynak az ellenségek. Már csak az egy szem kísérő sikló marad a tűzparancsok teljesítése után, és persze a tehersikló. Wolf tiszteleg, és átül a kapitányi székbe, ahogy ott hagyja őt a hídon Val, a sikló kilövő ajtaja előtt pedig tiszteleg neki a két katona, aki vele tart a pilótán kívül. Nem is késlekednek, azonnal felszállnak, viszont a kijelzőn láthatják, hogy az Arkan még mindig nem lőtte szét az utolsó kísérőt, igaz az gyorsított, hogy megelőzze a tehersiklót.
-Furcsa... - Jegyzi meg Azarov hadnagy, a pilóta. - Elfordult, mintha lőni akarna valamire, de mire? Az Arkanra nincs értelme, ahogy ránk sem. Nem vagyunk lőtávon belül.