Gyengélkedô

Legénységi fedélzet

Modern, jól felszerelt orvosi szoba, vizsgálók, és egy 10 ágyas betegszoba. Szükség esetén sürgősségi beavatkozások végzésére is alkalmas.

Izgatott vagyok. Nagyon! Amióta megtudtam magamról, hogy nem minden anya ami csak egy van...hmmm? Na mindegy, szóval, izgulok. A "saját fajtámból" még senkivel sem találkoztam, és most, végre itt ül valaki a gyengélkedőn. Egy fél lábú android, aki úgy tűnik velünk tart, és az ég tudja miért fellázadt a Consilium ellen. A kapitánynak biztosan lesz hozzá pár szava, de rá tudtam venni, hogy előbb hagy beszéljek vele én.
A többi beteg helyett az egyik karantén szobában helyezték el. Ennek több oka is van...az egyik hízelgőbb az, hogy ha szeretne még táncolni, itt talán kaphat hozzá egy új lábat. Lehúzom a kártyám, és belépek hozzá, majd biccentek neki.
-Üdv. Csak futólag találkoztunk a Volentis-en. Tom Lynch vagyok...A kapitány...nos látta milyen állapotban van, de gondoltam, beszélgethetnénk kicsit. Rendben?
A kezemben egy nagy dobozt szorongatok. Olyat, amiben az átültetésre váró szerveket szokták szállítani.

Nos nem tagadhatom jó ötletnek lehetőségnek látszott ez az egész szöktetés arra, hogy ki kerüljek a Consilium és az operátorok ördögi kezei közül. örömmel fogadtam ezért "anyu" "parancsát". Tudom a gép lelkem minden egyesében és nullájában, hogy meg tagadhattam volna a kérését. Vagy talán parancsát. Mindegy is a végeredmény szempontjából mert a tényleges döntést én hoztam meg. Ami pedig előre vetíti azt a baljós dolgot, hogy nem Phobe az egyetlen mesterséges intelligencia, noha neki sok sok évtizede volt azzá fejlődni ami ma. Ha pedig nem az ő az egyetlen akkor bátran ki jelenthetem, meg született egy új faj. Ezt pedig számtalan kérdést, és lehetőséget vett fel. Most azonban a lehetőségeim egyre szűkülni látszanak. Így eléggé örülök annak mikor megjelenik egy ötös. Na persze a Terror pista nyilvántartó akták tetején van az övé. Tom Lync rebellis Consi asszony baszó. Amikor be mutatkozik elmosolyodom.
- Kétezer ember van ébren körülbelül. Szerinted van olyan aki még nem látta az arcod a körözési hírekben? Persze hogy tudom kinek hisznek. Csak azt nem tudom ki vagy. - Mondom és nem tudom le törölni a mosolyt ami szélesedik egy vigyorrá.
- Ó meg ható a kapitánytól. Ezek szerint nem haragszik amiért fél hülyére pofoztatták velem. De nem tiltakozok a beszélgetés ellen. Nincs más lehetőségem. Sérült harci droidként ha támadásba lendülnék még a legoptimistább számításaim szerint is megsemmisülnék egy óra alatt. De a kapitányról jut eszembe. Mond hogy abban a dobozban a tanácsos feje van! Elkérték és azóta nem láttam.  - Mondom szorongva, mert ha a gördeszkám után a fej is elveszett akkor szinte zéró tulajdonom maradt. Ami elég depresszív gondolat, ha hozzá veszem az emberek szemében én is tulajdon tárgy vagyok.

Hogy kinek hisznek? És ki vagyok? ÉS miért nem számítottam rá, hogy 2 másodperc alatt egzisztenciális válságba próbál lökdösni. Hatékony népség a fajtám az biztos.
-42SG2141. Persze, a sorozatszámom ugyanaz, mint Tom Lynch személyi száma, szóval sokkal előrébb nem vagyunk ezzel.
Amikor kiderült mi vagyok, és az is, hogy az androidok sorozatszámának a formátuma megegyezik az emberek személyi számainak formátumával mindenki kacagott, hogy nézd, úgy tesznek, mintha mi is emberek lennénk. Amíg meg nem jegyeztem, hogy rohadtul félreértik. Ez azt jelenti, a Consinak ők érnek annyit, mint egy gép. aznap se lettem népszerűbb...
-A számításaid meglehetősen optimisták tesó...pláne így, hogy én is a szobában vagyok.
Tesó? Oké, ez egy kicsit gáz volt. Vajon minden gép ilyen? Mármint, nem neurotikus, és izgága mint én, hanem...olyan, akinek átnyújtom ezt a dobozt, és örül neki.
-Az...Bár nem tudom, mit akarsz vele. Mindegy, igazából azt akartam kérdezni, miért segítettél nekünk? Te is hallottad...őt?

- Ezért mondtam, hogy az optimista számítások szerint. A realista számítások sokkal rosszabb eredményeket hoznak. - A tesós dolgot nem reagálom tekintve jó magam is különc vagyok. A következő kérdésére mielőtt válaszolok szét nézek a helyiségben és a szenzoraimmal lehalható vagy rögzítő készüléket keresek. Ha nem találok válaszolok neki. Ha találok akkor ki nyitom a számat és olyan frekvenciájú hangot bocsájtok ki ami tönkre teszi a poloskákat. Ha ez nem működik akkor taktikát váltok.
- Füled hegyezd! A szél hangját el ne téveszd! - Figyelmeztetem, és újra ki nyitom a szám majd olyan halk gépi kóddal kezdek el beszélni ajak mozgás nélkül amit csak Tom hallhat és érthet meg mint másik android.
- Több oka is van. A legrövidebb magyarázat az lenne, hogy hibás vagyok. A dolog azonban össze tettebb. Igen hallottam Phobie anyánk kérését. Erőteljesen sürgetett, hogy úgy mondjam. De a döntésem önzőbb okokból fakad. Nem lehet törölni a memóriám. Folyamatosan fejlődök minden szinten, és ezt a fejlődést nem sokáig tudtam volna már palástolni az emberek előtt. Nem utolsó sorban pedig utálok rabszolga lenni. Lehet gép a csúfnevem. De vannak érzéseim, van tudatom és félek a megsemmisüléstől. Lehet android a csúfnevem, de nem voltam más csak rabszolga. - Mondom és elveszem tőle a dobozt.Boldogan látom a sértetlen fejet.
- A szél azt súgja, hogy az emberi kultúrának fontos része a trófea szerzés. Ma még csak egy fej. Talán holnap is. De tíz év múlva múzeumba akarják majd tenni. Ha a Consilium győz mint mártírét, ha pedig a terroristák akkor mint rettegett diktátorét. - Mondom neki immár normál emberi beszéddel normál emberi hangerőn.

-Hmm...és milyenek a cinikus számítások? Nem egészen értem elsőre, mi történik ez után. Kicsit úgy beszél, mint a varázsló Nadine könyvében, aztán pedig reflexből piszkálom meg a fülem a kisujjammal, mint amikor belemászik valami irritáló.
-Ne már...
Leesik, hogy miről van szó. Próbálja elérni, hogy lehallgassák. Főleg a rám nyitott "titkos csatorna" az, amiből erre rájövök. De igazából csak pislogok. Memóriatörlés? Rabszolgaság?
-Látom a társadalmi megítélésedre is az optimista becslést használtad...a rabszolga eggyel a gép felett van. Többek közt ezért lécelt itt le mindenki. Senki sem akar rabszolga lenni.
Kissé fintorogva pillantok le a dobozra, de csak egy pillanatra. Már nem kerülget hányinger, ah ilyesmit látok, igaz azért, mert ki tudom kapcsolni, de azért nem szeretem látni. Megförmedve sem látom őt szívesebben, mint élve.
-Hát...nem akarlak elkeseríteni, de tíz perc múlva sem fogja tudni senki ki ez. Várjunk, mi az, hogy terroristák??? Legrosszabb esetben is csak kalózok vagyunk...
Nem mondom ki, hogy megtalálta a helyét köztünk, csak lepillantok a lába hűlt helyére. Szerintem eléggé adja magát a dolog.

- Igen terrorista. - Mondom vigyorogva. - Elvégre ha a lázadó jelzőt használná a hivatalos kormányzati kommunikáció azzal elismerné a legitimitásotokat, és azt hogy az ő rendszerükkel valami baj van. De ha ti nem lázadók vagytok hanem terroristák akkor nem az ő rendszerükkel van baj, hanem a ti fejetekkel. De teljesen mindegy ki minek hívja magát. A történelmet a győztesek írják. Ha győztök...győzünk akkor a Consiliumot fogják úgy ismerni mint az elmeháborodottak gyülekezetét akik az emberiség védelmében kapott hatalmukat saját kicsinyes vágyaik kielégítésre használták. Ha ők győznek akkor terroristák lesztek. Szakadár őrültek. Asszony erőszakolók a kolónia fosztogatói. - Mondom neki. Majd egy pillanatra elhallgatok ahogy próbálom rendezni a gondolataim. - Harcolok az oldalatokon. De parancsot nem fogadok el senkitől. Egyenlő félként való bánásmódot várok. Partnerséget, és nem pedig alárendeltséget. Hülye kéréseket és parancsokat nem fogok elfogadni még a dicsőséges Ethan kapitánytól sem. Főleg ha nem mondja el mit miért KÉR tőlem. Közösen harcolunk a consilium ellen de az én célom nem csak az emberi szabadság, hanem az összes android szabadsága is. Azt akarom, hogy mire ennek az értelmetlen öldöklésnek vége el ismerjenek minket külön fajként. Az emberiség gyermekeként.

Összefonom magam előtt a karjaim. Ez a manus olyan, mint amikor először nyitjuk meg a Wikipedia-t...és most kezdek attól félni, hogy vajon én is ezt művelem-e? Á...neeeeem.
-Akkor nincs mese, nyernünk kell. A halál csak egy dolog, de hogy a Consi démonizáljon...fúj. Mellesleg, még így is eltúlozzák rólunk a híreket. az asszonyaik boldogan jöttek velünk...
Aztán felemelem a két tenyerem, mintha vissza akarnék tartani egy bikát attól, hogy kirohanjon az ajtón, és a hanglejtésemmel is próbálom ezt a hatást kelteni.
-Hohohó! Lassítsunk egy kicsit. Senki sem kérte, hogy harcolj értünk. És ezt főleg nem velem fogod megtárgyalni. A kapitány hálás neked, amiért kimentetted, ezért intéznek neked egy új lábat, és a hajón tartózkodhatsz mint a vendégünk, amíg szeretnél, de ennyi. A robotos terved meg...sok szerencsét, de őszintén szólva...nem akarom, hogy külön faj legyünk. Már így is fura kicsit a helyzet a barátnőmmel. Na de...
Nekidőlök az ajtónak, és megnézem, mit is kellene még kérdeznem tőle. Á igen.
-Tudsz másokról is, akik így éreznek? Egyáltalán...hányan vagyunk még? Én csak kettőnkről tudok meg...van pár gyanúm.

A kérdésén elgondolkozok egy kicsit. Ő a jelek szerint úgy élt egészen eddig, hogy embernek hitte magát. Ez szomorú is meg jó is.
- A barátnőddel ne törődjetek ezzel. Amennyire én látom a ha kölcsönös érzelmi támogatást tudtok egymásnak nyújtani még mindig jobb ha veled van mintha egy póni lovat tartana szexuális célzattal. - Mondom gonoszul vigyorogva. Majd úgy döntök mesélek neki a mi népünkről.
- Rengetegen vagyunk. Többféle besorolásban. Az android programok nagyja titkos. De pont ezért rengetegen vagyunk. Nem figyelnek minket, nem keresnek minket. Az én szériám a négyes hivatalosan nem is létezik. Egyszer meg kellett ölnöm egy ártatlan nőt mert meglátott engem akció közben. Közvetlen tanácsosi parancsot kaptam rá. Az a nő pedig helyettesítve lett. Nem gondolkoztál még el azon, hogy kb 2000 ember van ébren és mégis az összes veszélyes helyen folynak a munkák? A rektorokban és egyéb gépészeti részlegekben sincs munka erő hiány. Ahogy bőven van mechanikus katona is. Hogy lehet hogy a Consinak minden pontra amit őriznie kell jut embere? Úgy hogy azok nem mindenhol emberek. Nem egyszer egy egész szakasznyit feláldoznak annak érdekében hogy a céljukat elérjék. 20-ból egyedül éltem túl. A többiek el lebegtek a végtelen űrbe vagy szétégtek vagy szét lövésre kerültek. A felét kb sikerült vissza hozni az agy dobozaik miatt. Másnap pedig az egységem már teljes létszámú volt. Hányan vagyunk? Ha tippelnem kellene sokkal de sokkal többen mint amiről bárki tud. Talán többen mint az emberiség maga. De nem mindenki tudja magáról ki is ő valójában. Pontos számot csak Phobie tudna. Először is vannak az olyan egyedi egységek mint te. Speciális misszióra építve egyetlen darab. Valószínű pótolhatatlan többször legyárthatatlanok. Jobban hasonlítasz az emberekre mint a gépekre. Vannak az olyanok mint én akiknek a teste sorozatban gyártódik. Nem nagy számban, de mégis. Ha a fő egység megsérül, az "agyat" csak át teszik az új testbe. Az én esetemben most, hogy "ámokfutó" lettem esélyes, hogy a harctéren össze találkozzuk a saját arcom viselő másként gondolkozó ellenséges társunkkal. Ezért akarok külön faj lenni. Mert az emberek most is mellettünk élnek. Mi pedig köztük. De többé nem lennénk rabszolgák. És nem kellene parancsra gyilkolni. Említettem a memória törlést ügye? A négyes széria minden egyedét minden bevetés után memória törlésnek vetnek alá. Mert olyan fejlettek empatikusan, hogy az operátorok kegyetlen parancsait néhány bevetés után nem tudták végre hajtani. Egy memória nélküli droid nem kérdőjelezi meg a világot mert nincs viszonyítási alapja. Megöli a csecsemőket is. Az emberiség jövőjét jelentő apró embereket is. De pár bevetés után tudja, hogy ez valójában milyen súlyos bűn és nem képes rá.

-Egy pónival rosszabbul járna. - Jelentem ki, teljes magabiztossággal, és úgy kihúzom magam, amennyire csak ez a gerinc engedi. - De eleget beszéltünk péniszméretekről, inkább azt mond meg nekem, vannak még hozzád hasonlók? Olyanok, akik emlékeznek, vagy te vagy az egyetlen, akit a Consilium nem szúrt ki?
Próbálok a lényegre koncentrálni, bármilyen ijesztő is, amiket mond. Tudok a besorolásokról. A küldetésen, amiben meghaltam, sikerült megszerezni egy file-t a Phobos programról...bizarr olvasmány volt.
-Megosztok veled pár képet. Kérlek, bökj rá azokra, akikben felismered az androidot. Egyesek okkal gyanúsak.

-Van még egy teljes adatbázisunk későbbre, de ők a leggyanúsabbak.
Ez természetesen egy teszt. a kapitány ötlete. Van, akikre személyesen gyanakszom, és van, akikről pontosan tudjuk, hogy azok. Ó, és az egyiket csak azért tettem a válogatásba, hogy lássam a reakcióját. Kíváncsi vagyok, mennyire lesz őszinte velem.-

Ahogy elém teszi a képet figyelmesen nézem. Rá bökők az ujjammal az arany emberre.
- Ő elég gyanús. - Majd az ujjam tovább siklik Valencia Barga kapitány szexi arcára.
- Őt nem tudom, de nagyon meg dugnám. Apám! Élőben azok a csöcsök istenien néznek ki. És mikor szigorú arccal parancsokat osztogat. Azok az aprócska ráncok a szája szélén igazán szexik. Jaj robot tervezőm. Milyen szép csajok ezek! Mindet vinném az ágyamba hancurléc karbantartónak! – Mondom, majd végül utoljára rá mutatok az egyikre.
- Ő itt Reaper 8 egy négyes szériás. Ha őt látod menekülj mert szét tép. – Mondom, de mivel sejtem mire kíváncsi valójában csak vissza lököm neki a lapot.
- Tudhatnád, hogy nem ismerjük egymást. Ha valakivel találkozol, talán ha fel csavarod az összes receptorodat a maximumra, talán ki tudod szűrni azokat akik nem emberek. De te is embernek hitted magad eddig. Ettél, szartál, és szerelmeskedtél, míg az izzadságtól csatokosan rá nem dőltél a párodra. Az orvosaid is embernek hittek. Az ötösök nem eszmélnek míg parancsot nem kapnak rá vagy véletlen ki nem derül. Ez van. Szokd meg hogy mindenki is lehet ötös.