Megvakarom nagy kopasz fejem miközben átveszem a kitüntetést és meg szemlélem. Ugyan az mint amit a consilium adott volna, ha nem állok át hanem helyben eltöröm ennek az embernek a nyakát, hogy ne tudják megszöktetni. A jelek szerint még nem gondolták át annyira a dolgokat, hogy az ilyen dolgokon változtassanak.
- Tudja mit? Győzzön meg kapitány! Győzzön meg arról, miért lenne jó ha csatlakoznék az önök haderőjéhez, és nem „civil” lennék. Hiszen velem kapcsolatban van egy nagy probléma. Fegyver vagyok. Nem kell hogy fegyver legyen nálam, mikor a szemközti elválasztó falat egy ütéssel át tudom verni. Ígérjen nekem valamit! Magas tisztséget, tiszti rangot vagy miniszterit. Esetleg azt, hogy a jó termés érdekében minden tavasszal szüzeket fog áldozni az isteneknek. – Mondom viccelődve és komolyan is egyszerre. – Ha akarja el mondom milyen aggályaim vannak amiért elsőre azt mondtam emberek parancsát nem fogadom el többé.

-Meggyőzni magát? Ezzel akadnak problémák. elsősorban az, hogy engem sem győzhetne meg soha senki, hogy rosszabbul járnék a civil élettel. Civilnek lenni biztonságos, és nem igazán hiszem, hogy bármit is ígérhetnék, amiért megéri kockára tenni az életét.
Úgy tűnik ez nem lesz olyan könnyű menet, mint hittem. Inkább megnyomok egy gombot, és leülök egy falból előhúzódó "székre".
-Másodszor...és ezt nagyon komolyan mondom, ilyen ígéretekre még viccből sem számítson. Miniszter akkor lesz, ha megválasztják, tiszt akkor, ha kiérdemli, ha pedig szűz lányt akar...
Itt végigmérem.
-Biztos vagyok benne, hogy akad majd önként jelentkező. Viszont, a legnagyobb tévedése, hogy én győzködni fogom. Nem fogok papolni arról, hogy mi a helyes, és a jó, mert őszintén szólva, nem hiszek sem a nemes lélekben, sem az önzetlenségben. A megmentésemkor jó szolgálatot tett, ezért a lázadás nem firtatja, mit tett előtte. Úgy érzem, ez több mint Fair, nem gondolja?
Hagyok egy kis időt. Nem sokat. Igazából, csak kifújom magam.
-A képességei elismerésre méltóak, de nem egyediek, sem nélkülözhetetlenek. A kérdés inkább az, hogy miért hagynám, hogy csatlakozzon a seregemhez? A válasz pedig, hogy megmentette az életem. Hajlandó vagyok megkockáztatni, hogy bízom magában, és megkapja ugyanazt az esélyt, mint bármelyik ember. EZ az ajánlatom. Otthon egy selejt lenne, itt egy élőlény. Akár fegyvert fog értem újra, akár nem. Hogy megéri e magának kockáztatnia az életét, hogy a háború végén én legyek a topon, és ne a consilium, az egyedül a maga döntése.