Eligazító

Parancsnoksági Fedélzet

A szoba, ahol a küldetések előtti eligazítást, és egyéb tanácskozásokat szokták tartani. Az előtérben egy nagyobb -padlóba süllyeszthető -  asztal található, legfeljebb 8 székkel, mögötte egy hatalmas kijelző, a szoba másik felét pedig vagy 100 szék foglalja el. Elválasztó falakkal el lehet takarni ez utóbbit, ha meghittebb tárgyalásra szeretnék használni a termet, vagy egy gombnyomással újra eltüntetni a falat, ha az egész legénységet meghívnák.

Éppen a gyengélkedőn munkálkodom, mikor megszólal a tabletem. Meglepődöm mikor látom, hogy a Kapitányunk a feladó. Kissé ijedten, de kíváncsian nyitom meg az üzenetét. Beszélni szeretne velem. Nah ez most jót jelent, vagy rosszat? Mivel későbbi időpontot adott, meg így vissza is térek a munkámhoz, miután beállítottam az "ébresztőt".

Izgatottan állok meg az eligazító ajtaja előtt. Össze-vissza kavarognak a gondolataimban a fejemben. Fogalmam sincs, hogy miért szeretne pont velem beszélgetni. Remélem nem rossz híreket akor közölni velem. Vagy az is lehet, hogy le akar küldeni a bázisra? Fogalmam sincs, hogy hogyan is működik ez az egész.
Időben érkezem. Be is kopogok és ha beengedést nyerek be is lépek az ajtón.
-Jó napot Kapitány!-Megengedek felé egy mosolyt, majd beljebb sétálok. Mivel ő küldte az üzenetet így nem látom értelmét annak, hogy megmagyarázzam neki miért is jöttem ide.

A következő páciens is pontosan érkezik. Eddig az a nap példásan indult, és csak az kellett hozzá, hogy ignoráltam a panaszos ládámat. Idővel azt is el kell majd olvasnom, de ráér az után is, hogy a nővér elment. Nem szeretném a frászt hozni rá.
-Nővér! Foglaljon kérem helyet.
Fél kézzel mutatok a székre, és még fel sem állok. Épp elég katonával találkozom ma, rám fér egy kis lazítás.
-Mielőtt elkezdene aggódni, nem, nincs bajban. Viszont, a parancsnokkal úgy érezzük, az orvosi személyzetnek szüksége lenne...nos, orvosra is, de nem ártana, aha nővéreknek is lenne egy vezetője. Volna ötlete, kit kéne kineveznünk erre a posztra?

Miután "engedélyt" kapok rá helyet is foglalok vele szemben. Még mindig van bennem egy kis félsz, hogy mégis miért hívatott be engem.
Egy újabb mosoly kúszik az arcomra, mikor megnyugtat engem. De a kíváncsiságom még mindig nagyon éber. Meglepetten pislogok rá. Pont az én véleményemre kíváncsi? Bár az is lehet, hogy minden nővért megkérdezett már.
-Öhm... Hu nem is tudom így hirtelen.-Próbálom összeszedni, hogy kik is vannak, ki hogyan dolgozik, kiben bízom a legjobban. Eltelik egy kis időre mire ismét megszólalok.
-Sajnos nem vagyunk túl sokan, így nem igen lehet válogatni, de igazából mindenki jól végzi a munkáját... De igaz például Brandy, Elizabeth talán nem állnának készen rá. Sokszor bizonytalanok, pedig ügyesek. Jobban kellene bízniuk a tudásukban. Gina... Ő is ügyes, nem hallottam panaszkodni senkit miatta, de őszintén nem ismerem még elég jól. Keveset dolgoztam eddig vele. Akit én ajánlani tudnék az Isa, de ő a Bázison van.-Szóval igazából nem jut eszembe jobb jelölt, de gondolom e miatt nem fogják visszahozni őt. Ott is szükség van egy olyan remek nővérre, mint Ő.

Némán, kifejezéstelen arccal várok. Hogy élvezem-e ezt? Eddig a napom fénypontja, igen. Ide oda ingatom a fejem, ahogy felsorolja a kollégái neveit, és a végére már szinte biztos vagyok benne, hogy mindenkit felsorolt, egyvalakin kívül. ÉRdekes.
-Attól tartok nem értünk egyet. Én, és a parancsnok úgy határoztunk, hogy nem közülük választunk.
Finoman rá mutatok az asztal felett, és bólintok is egyet, hogy tudja, ez nem vicc.
-Maga lesz az új főnővér. Már persze, ha elfogadja a feladatot. A munka nem lesz könnyű de...lássuk be, volt már nehezebb feladata is. Én bízom benne, hogy megbirkózik vele.

Meglepetten pislogok rá, mikor felém mutat. Erre végképp nem számítottam. Nem is szólalok meg azonnal, mert próbálom felfogni a hallottakat.
-Ez most komoly? Engem? De miért pont engem?-Talán nem túl okos ötlet megkérdőjelezni a döntésüket, mert a végén visszavonja azt. Pedig nagyon is tetszik az ötlet.
-Bocsánat, csak nagyon meglepett ez a dolog. Nem számítottam arra, hogy ezért hívatott be. Természetesen örömmel vállalom és számíthatnak rám.-Ahogyan eddig is próbáltam segíteni ott, ahol csak tudtam.
-És pontosan mik lennének a plusz feladataim? Összefogni a nővéreket, foglalkozni a beosztásukkal meg ilyenek?-Még sosem voltam senkinek sem a "főnöke". Én csak tettem a dolgomat, megoldottam a problémákat. Amivel senki sem akart foglalkozni magamra vállaltam és így tovább. De nem tudom, hogy ebből mi is tartozik a főnővér feladatai közé.

-Keményen dolgozik, és nem hagyja magát. Egy jó vezetőtől ezt várják el. A többi nővér kicsit túlságosan meg tud illetődni, ha erélyesebben mordulnak rá a katonák, ami elég szerencsétlen dolog, de nem lehetek ott mindenhol, hogy seggbe rúgjam őket valós időben.
Biccentek, és már intézem is a szükséges "papírmunkát" ahhoz, hogy ez meg is történjen. Valójában nem kételkedtem benne, hogy vállalni fogja, és korábban már megcsináltam mindent, így tényleg csak a képernyő feloldása ez a művelet, meg egy ok és kész is vagyunk. a kollégái meg is kapják a memo-t az új változásról.
-Pontosan, és a gyengélkedő készleteinek felügyelete. Tudja...amikor azt mondjuk, új feladatok....őszintén meglepne ha bármi olyat magára bíznék most, amit nem tett meg eddig is. De most már meg is kapja az ehhez szükséges jogkört. Bár...a továbbképzések is a maga dolga, szóval talán az. Ha valaki orvos akar lenni, önnek kell eldöntenie, megéri e képzésre küldeni.

-Szóval nekem kell majd őket fenéken billenteni, ha nem hallgatnak a nővérekre?-Mosolyodom el. Már látom is magam előtt. Mint egy anyaoroszlán. Majd én védem meg a többi nővért a harapós kutyáktól. De egyszerűbb lenne, ha végre a többi nővér is megtanulná kezelni a makacsabb betegeket is.
-Oh rendben.-Mondjuk ez elég nagy felelősség, de megértem, hogy rám osztja ezt a feladatot. Nekem kell tisztában lennem azzal, hogy melyik nővér mit tud, mire képes.
-Én magam is elkezdtem tovább képezni magam... Vagyis pontosabban Morgant kértem meg, hogy segítsen. Remélem a jövőben még többet tudok majd Önöknek segíteni. Sajnos kevesen vagyunk az egészségügyben. De gondolom ezt nem nagyon kell ecsetelnem Önnek. Mindenesetre köszönöma bizalmukat. Azon leszek, hogy sose csalódjanak bennem.-

-Ó nem. Dehogy! Mármint, ha érez rá affinitást nyugodtan, de nem várnám el, hogy összeakassza a bajszát ezzel a sok elmebeteggel. Ha valakivel baj van, hívja a biztonságiakat. Ha velük akkor engem. Ha meg velem...az ciki, de egyébiránt a rendszer hibátlan.
Bár, ez már sokáig nem lesz így. Nem véletlenül pakoltuk fel ezt a sok civilt, és nem is csak azért, hogy megmentsük őket, bár ez volt a fő cél. Kis szerencsével csak lesz valami kormány, vagy hasonló, és akkor végre nem nekem kell felelni mindenért. Szép álom.
-Ez nagyon szép. Ha szüksége van valamire, csak szóljon. Stone Doki és a ragtapaszai félek egyedül már kevesek ehhez.
Elgondolkodva nézek a nővérre, és hosszú csend után végül kimondom amire gondolok:
-Még egy dolog. Erről viszont ne beszéljen senkinek. Szükségem lenne egy listára...ne kérdezze meg miért. A lényeg, szeretném tudni, hogy a legénység tagjai közül, kik azok, akiket azért ébresztettek fel a hibernációból az elmúlt...legyen 10 évben, mert valami baleset történt a kapszulájukkal. Az aktájukban ez nem feltétlen lesz benne, de...hátha tőlük megtudhat ilyesmit. Szóval csak arra kérem, tartsa nyitva a fülét, ha ilyesmi szóba kerülne.

-Rendben, bár nem kell féltenie bennünket. A nehezebb esetekre is kiképeznek minket. Nem minden beteg lehet együttműködő. Én magam is utálnék a gyengélkedőn feküdni... Bár én pont ezért nem ellenkeznék, mert tudom, ha megteszem amit kérnek annál előbb szabadulhatok. Viszont ezt sokan itt a hajón nem értik meg. Nem akarom bántani, de az Ön felesége sem éppen egy könnyű beteg.-Szélesedik ki a mosolyom. -Persze vannak extrém nehéz esetek, nah hozzájuk már tényleg kérünk segítséget.
-Köszönöm szépen, így lesz!-Bólintok is egyet felé, majd érdeklődve hallgatom őt tovább. Kissé meglepődöm a kérésén. Azonnal visszakérdeznék, de mivel mondta, hogy ne tegyem, így magamba folytom azokat.
-Öhm rendben. Szóval füleljek, ha valaki erről beszélne és jelentsem Önnek?-Foglalom össze a dolgot, hogy biztosra menjek.

Már épp közbeszólnék, hogy képzés ide vagy oda, azért csak szóljon, ha baj van, de aztán kiderül, hogy tudja, hogyna fojtsa belém a szót.
-Nos igen...
Sóhajtok, és mosolyogva nézek magam elé egy picit, aztán megköszörülöm a torkom, és felemelem a fejem, hogy megint a nővérre nézzek.
-Nagyon helyes. ÉS igen, ha veleki ilyesmit említene, feltétlen tudni szeretnék róla. Továbbá, ha valaha, bárkinek volt súlyos koponya sérülése, vagy agyműtétje, arról is feltétlen tudni szeretnék.
Nem emlékeztetem megint, hogy mindez bizalmas. Nem hiszem, hogy szükséges. Ez után kikapcsolom a kijelzőt, és hátradőlöka székemben.
-Amennyiben nincs több kérdése, már végeztünk is. Sok sikert az új pozíciójához.