Mrs & Mr Moor

Már majdnem örülök annak, hogy csak két nap múlva kell takarítani az Étkezőt, de aztán fájdalmasan kell bólintanom, hogy Ravennek igaza van. A fene se gondolta, hogy pont erre téved az a Hadnagy és kiszúrja a játékunkat. Na, jó. Kissé elvetettük a sulykot, de azért lehetett volna elnézőbb is, mondjuk két napra, nem pedig egy hétig.
-Ja. Semmi kedvem takarítani, inkább valami finom ételt ennék. Kell az erőnlétemhez. – mondtam nevetve, de már visszavettem a hangomból. Nem akarnék még egy hetet pluszban suvickolással tölteni, ezen a helyen.
-Naná, hogy tökkel ütött is leszel. - kacsintok rá, és megsimogatom a feje búbját.
-Nagyon fáj?- néztem rá, mert remélem nem ütötte nagyon be a fejét. Igaz, hogy egy kis koccanás volt, de azért aggódom érte. – Katonadolog…
- Hogy mi?- nevetek fel, ahogy meghallom a „buli”- szót. – Milyen bulival?- kérdeznék vissza, de már neki is iramodik a kijárat felé. De ahogy belém csíp, meglepetten nézek utána.
-Na megállj csak!- hagyom ott a tálcámat, és futok utána, de hagyok egy kis előnyt neki. Hadd érezze, hogy a zöldség is energiát adott neki. Ez persze nagy kamu volt a részemről, de imádom szekálni. De ezt már jól tudja.